Magyar Nemzet
Gyurcsány-dosszié 1. (a teljes cikk, dokumentumokkal)

Mottó:
„Az írott törvények olyanok, mint a pókháló: a gyengék és a szegények fennakadnak rajta, de a gazdagok és hatalmasok darabokra tépik őket” – Anacharsis (Kr. e. 6. század)

A Magyar Nemzet olyan nyilvános, hivatalos dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyek megdöbbentő titkokról lebbentik fel a fátylat Gyurcsány Ferenc üzleti karrierjének kezdeti, azt megalapozó időszakából. Ezen tények ismeretében az olvasó betekintést nyerhet a miniszterelnök tőkefelhalmozásának vadkapitalista módszereket alkalmazó, sötét korszakába. A ’90-es évek végére kibontakozó Gyurcsány-birodalom – a köznyelv szerint Altus-birodalom – egy olyan cég közreműködésével épült fel, amely valójában nem létezett. A nem létező Nomentana Pénzügyi Tanácsadó Kft. volt a nem létező tulajdonosa annak az Aldo Kft.-nek, amely főszerepet játszott az állami vagyon Gyurcsány-féle privatizációjában. A jelenlegi kormányfő 1993–1995 között egy olyan társaság tulajdonosának és ügyvezetőjének adta ki magát, amelyik nem létezett, azaz illegálisan, fantomcégként működött. A nem létező cég vezetőjeként Gyurcsány hatósághoz benyújtott okiratokat írt alá, szerződéseket kötött, taggyűléseken képviselte a fantomcéget. Ezekkel az okirat-hamisításokkal megtévesztette üzleti partnereit és a hatóságokat is. Lapunk számos Gyurcsány-ügyletet derített fel, amelyekben azóta már büntetőfeljelentések születtek. Ez az ügy is megerősíti, hogy a bűncselekménygyanús tevékenység nem kivételes eseménynek számított a miniszterelnök vagyonfelhalmozása során. Gyurcsány Ferenc egyike azoknak a hivatásos munkásmozgalmároknak, akiknek valószínűleg eszébe sem jutott, hogy a rothadó kapitalizmus, ami ellen hosszú évtizedek óta oly elszántan harcolnak, a 90-es évekre micsoda remek terepe lesz személyes boldogulásuknak. A katarzistól megfosztott rendszerváltás meghozta számukra gyümölcsét. A társadalmi berendezkedés vértelen változása és végtelen ideológiai vitái elterelték az emberek figyelmét a gazdaság, a közvagyon helyzetéről, amely vészesen fogyásnak indult. A politikai zűrzavarban az új rendszer, vagyis az MDF-kormány vezető tisztviselői, korrupt hivatalnokai, valamint a nómenklatúrának az üzleti világ felé fordult része járt a legjobban, akik a telhetetlen vagyonhabzsolás során semmitől sem riadtak vissza. Az első egymilliók keletkezésének idején járunk, amelyek megalapozták a későbbi, akár többmilliárd forintos vagyonok felhalmozását. Ezen egymilliók megszerzésének sötét és visszataszító történeteit ma már a legszívesebben mindenki feledné. Gyurcsány Ferenc népi káder milliárdos üzletemberré válása azért különösen érdekes, mert az állatorvosi ló esetével állunk szemben. A családi villáját felújító cégével, a Fittelina Kft.-vel való adócsalásgyanús zsonglőrködés alapján nehogy azt higgye bárki is, hogy már mindent tud a Magyar Köztársaság miniszterelnökéről, a közvéleményre feltétlenül tartozó botlásairól! A Gyurcsány-birodalom zászlóshajójának kikiáltott Altus Rt. alapját Gyurcsánynak egy másik cége, az Aldo Ingatlanfejlesztő Kft. teremtette meg. A 90-es évek vadkapitalista időszakában Gyurcsány üzleti életének középpontjában ugyanis nem az Altus, hanem az az Aldo Kft. állt, amelynek megszerzésére a volt KISZ-titkár sem időt, sem energiát nem sajnált, sőt, a fenyegetésektől sem riadt vissza. Az Aldo Ingatlanfejlesztő Kft.-t nem mindig hívták így. 1989-ben, megalapításakor a társaság még a kevésbé jól csengő Szenzor Szervezési Kft. nevet viselte. A Szenzor (Aldo) Kft.-t a Szenzor Állami Vállalat és annak dolgozói hozták létre ötmillió forint törzstőkével. A társaság 1992-ben keltette fel Gyurcsány Ferenc érdeklődését, oly mértékben, hogy 1992 decemberében már meg is vásárolta a társaság többségi tulajdonát az időközben privatizált Szenzor Állami Vállalattól. Felmerül a kérdés: vajon miért volt Gyurcsánynak szüksége erre a cégre? Kézenfekvőnek tűnik, hogy a miniszterelnök fejében már akkor összeállt a későbbi vagyonszerzésének alapjául szolgáló privatizációs konstrukció. A privatizációban való részvételhez nyilvánvalóan szüksége volt egy olyan cégre, amely már több éve a piacon működött, és így a pályázatokon eséllyel indulhatott. A Szenzor (Aldo) Kft.-t Gyurcsány Ferenc nem magánszemélyként szerezte meg, hanem a Nomentana Pénzügyi Tanácsadó Kft.-n keresztül. A Nomentana Kft. 90 százalékos tulajdonosa, egyben a cég ügyvezetője Gyurcsány Ferenc volt. Miután a Nomentana Kft. megvette a Szenzor (Aldo) Kft. többségi részesedését, 1993. március 19-én taggyűlést hívtak össze a Szenzor (Aldo) Kft.-ben. Itt a Gyurcsány által képviselt Nomentana Kft.-n mint többségi tulajdonoson kívül a kisebbségi tulajdonostárs dolgozók is képviseltették magukat. Gyurcsány bejelentette, hogy bár a Szenzor (Aldo) Kft. többségi részesedését még névértéken vásárolta meg, a dolgozók tulajdonrészét már csak a névérték 20 százalékáért akarja megvenni. Gyurcsány leszögezte, hogy amennyiben a dolgozók 30 napon belül nem hajlandók eladni a Nomentana Kft.-nek az üzletrészüket a nyomott vételáron, úgy a Szenzor (Aldo) Kft.-t megszünteti. Ultimátumában kijelentette azt is, hogy ebben az esetben a tulajdonosok között szétosztható vagyon értéke nulla forint lesz, azaz egy fillért sem kap senki. A kormányfő tehát megzsarolta tulajdonostársait, hogy ha valamennyien nem adják el neki a névérték töredékének megfelelő vételáron az üzletrészüket, akkor megszünteti a cégüket, ezáltal pedig megszűnik az ott dolgozók munkahelye is. A kiszolgáltatott alkalmazottak, akik csak a rossz és a még rosszabb között választhattak, 1993 júniusában aláírták a kikényszerített adásvételi szerződéseket. A miniszterelnök cége tehát ilyen módszer alkalmazásával jutott hozzá a Szenzor Szervezési Kft. 100 százalékos tulajdoni hányadához, azaz kizárólagos tulajdonosa lett a társaságnak. A tulajdonos Nomentana Kft. 1993. június 15-én megváltoztatta a Szenzor Kft. nevét Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-re, ügyvezetőnek pedig azt a Nacsáné Márki Rózsát nevezték ki, aki Gyurcsány bizalmasaként mind a mai napig betölti ezt a tisztséget. A társaságiszerződés-módosítást Gyurcsány Ferenc írta alá a Nomentana Kft. ügyvezetőjeként. Az ilyen eszközökkel megszerzett Aldo lett az a társaság, amelyik 1994 januárjában fölöttébb gyanús körülmények között lízingszerződést kötött a balatonőszödi kormányüdülőre, továbbá ugyanezen év májusában még gyanúsabb körülmények között kötött lízingszerződést az állami tulajdonú, fővárosi Szalay utca 4. szám alatti földszinti ingatlanra. Szintén az Aldo volt az a cég, amely 1994-ben megközelítőleg 20 millió forintért juthatott hozzá ahhoz az állami tulajdonú, Szalay utca 4. szám alatti, több mint 500 négyzetméteres, rendkívül értékes belvárosi ingatlanegyütteshez, amelyet a vásárlást követően három nappal már 45 milliós értéken apportált be Gyurcsány másik cégébe, az Altus Rt.-be. A vagyonfelhalmozásban kulcsszerepet betöltő Aldo Kft.-nek a tulajdonosa tehát a Gyurcsány Ferenc tulajdonában és ügyvezetése alatt álló Nomentana Kft. volt. Illetve lett volna, ha létezett volna. Az Aldo tulajdonosaként feltüntetett Nomentana Kft. a valóságban ugyanis nem létezett. A jelenlegi kormányfő 1993–1995 között egy olyan cég tulajdonosának és ügyvezetőjének adta ki magát, amelyik nem létezett, azaz illegálisan, fantomcégként működött. A nem létező cég vezetőjeként Gyurcsány hatóságokhoz benyújtott okiratokat írt alá, szerződéseket kötött, és taggyűléseken szavazott. Ezekkel az okirat-hamisításokkal megtévesztette üzleti partnereit és a hatóságokat is. A krimibe illő történet megdöbbentő részleteit következő számainkban olvashatják. (Folytatjuk) Forrás (kattintson a képre): www.mno.hu