Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Az elkerülhetetlennek látszó tragédia

Duray Miklós

Az elkerülhetetlennek látszó tragédia

(Trianon 85. évfordulója)

Ma nem csupán érezzük, hanem már tudjuk is, hogy az első világháborút lezáró Párizs-melléki békerendszer történelmünk eddigi legnagyobb tragédiáját szakította ránk. Nemzeti és állami létünk során első alkalommal mondták ki fölöttünk a nemzetközi jog eszközével a halálos ítéletet. Megszüntették történelmi államunkat, felosztották országunkat, megfosztottak bennünket hazánktól és szétdarabolták nemzetünket.

Mai napig nem látjuk tisztán, miért történt ez. Ebbéli ködös látásunk azonban további tragédiával fenyeget: a Trianonban elkezdett mű beteljesülhet.

* * *

Az első világháború 1914. június 28-án kezdődött a szarajevói merénylettel, egy előre eltervezett program szerint, amelyet az orosz és nem kevésbé a francia titkosszolgálat készített elő. Ennek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd és felesége. A magyarokat gyűlölő, léha trónörökösért nem volt kár, de nem a semmirevalósága miatt puffantották le őt.

A politikai hagyományok akkor még határozottan dinasztikusak voltak, melyek szerint, csakis hadüzenet lehetett a következménye annak, ha egy uralkodót vagy egy trónörököst egy idegen állam területén meggyilkoltak, és ez az állam az ügy vizsgálatában merevséget tanúsított, vagy a merénylő pártját fogta. A hadüzenetre a merénylet után pontosan egy hónappal került sor. De a merényletet éppen e hadüzenet előidézésére tervelték ki. Oroszország – erre várván – július 30-án általános mozgósítást rendelt el. A monarchiában – noha az első hadüzenet innen jött – csak egy nappal később mozgósítottak. Tizenkét nap elteltével azonban egész Európa hadra kelt – úgy tűnik, hogy a kontinens összes állama Gavrilov Princip pisztolyának eldördülésére, illetve az osztrák császár és magyar király hadüzenetére várt. Elkezdődött tehát a háború, amelyet nem csak az oroszok akartak, de a franciák is, és az angolok is. Erre hozták létre a szövetségi rendszerüket.

Amikor kitört a Nagy Háború – akkor még nem nevezték első világháborúnak – a magyarok nagy részét hazafias érzelem fűtötte. Magyarország hivatalosan, és a polgárok egyénenként is háborúellenesek voltak, mégis – éppen az oroszországi mozgósítás miatt – sokukat a hazaféltés érzése kerítette hatalmába, és a hon megvédésére önként mentek a frontra. Ott azonban szembesülniük kellett azzal, hogy hadseregünk silány: korrupt hivatalnokok vagy beépített ügynökök rontották teljesítőképességét azzal, hogy rosszul szervezték meg vagy szabotálták a hadtápot, tisztességtelen vagy diverzánsként működő hadiszállítóktól szereztek be fűrészporral töltött kézigránátokat. De kezdetben a belső bomlasztás még nem működött elég eredményesen, ezért 1914 decembere győzelmet hozott. Az osztrák-magyar csapatok elfoglalták Belgrádot, melynek valaha Nándorfehérvár volt a neve, de ekkorra már Szerbia központja volt, és a monarchia csapatai, valamint a német csapatok kiszorították a monarchia és Magyarország területéről az oroszokat.

Ennek a hőstettnek 1919-ben volt egy utójátéka. Szurmay Sándor altábornagy hadseregcsoport-parancsnokként szolgált ezen a harctéren, és a katonai rang- és tisztség-hierarchia szerint az ő érdeme volt az oroszok veresége. Szurmayt 1919 februárjában azonban a Károlyi-kormány az oroszok fölött aratott győzelméért háborús bűnösként letartóztatta. Ennek az intézkedésnek csakis egy olvasata volt és van: 1918. október 31-étől Magyarországon az ellenség, azaz az antant-hatalmak érdekeit képviselő kormány vette át a hatalmat. Így már sokkal érthetőbb, hogy miért kellett még ezen a napon meggyilkoltatni a volt miniszterelnököt, Tisza Istvánt, aki eredendően háború-ellenes volt, de leginkább ő lett volna alkalmas az ország védelmezésére, és az is érthető, hogy miért oszlatták fel néhány nap múlva a hadsereget. Az akkori hadügyminiszter, Linder Béla – aki korábban a Szarajevóban lelőtt trónörökös számára végzett besúgói szolgálatot – november 5-én azt nyilatkozta: az országot nem fenyegeti ellenség. De a nyilatkozatával egy időben megkezdték a másfél évvel később, Trianonban elcsatolandó területek elfoglalását a szerb, majd a román haderők és a csehszlovák légiók. De így az is érthető, hogy 1919. március 21-én miért kellett átadni a hatalmat a kommunistáknak. Az országot csak így lehetett teljesen romba dönteni és védekezés-képtelenné tenni. Károlyi és Kun Béla uralma a legitimnek látszó hazaárulás és nemzetárulás korszaka volt.

De mindehhez háború kellett.

Már a háború elején, az elfogott orosz katonáktól megszerzett értesülések alapján is tudni lehetett, hogy Oroszország mindenáron el akarja foglalni Magyarországot. De tudni lehetett ezt más forrásokból is. A pánszláv mozgalom már az 1830-as évektől terjedt, mégpedig orosz sugallatra, szláv nacionalista érzelmekre alapozva szították a magyar-gyűlöletet főleg a szerb és a cseh, majd a szlovák mozgalmak, a monarchia egynémely szláv népeinek értelmisége csodálta és magasztalta az orosz birodalmat. Mindez nem kerülte el a magyar kormányzati körök figyelmét. Arról is tudtak, hogy – főleg cseh és román részről – milyen mértéktelen és hazug propagandát folytattak Magyarország és a magyarok ellen.

A monarchia-ellenessé és főleg magyar-ellenessé vált cseh politizáló értelmiségiek és a francia politika által Magyarország-ellenessé fűtött román politikusok már a háború kitörése előtt háború-pártiak voltak. Erről tanúskodnak Masaryk és Beneą visszaemlékezései. Várták a háborút, és a hozzá fűződő reményeiket az orosz kémszolgálat csak erősítette.

Azért voltak háborúpártiak, mert ettől a háborútól várták vérmes hatalmi reményeik beteljesülését. A románok azt remélték, hogy országukat nyugati és keleti irányban is kiterjeszthetik, és ezzel megvalósíthatják Nagy-Romániát. A csehek magyarellenes bosszúszomjtól égtek és egy olyan nagy cseh (csehszlovák) állam létrejöttét óhajtották, amely védelmet nyújthat a németekkel szemben – az akkori hatalmi összefüggések szerint ezt csak orosz és francia szövetségben érhették volna el. A horvátok az illírizmus bódulatában élve a délszláv egység létrehozásáról gondolkoztak, a szerbek pedig abban reménykedtek, hogy orosz védnökség alatt létrehozhatják Nagy-Szerbiát, mely Szegedtől az ohridi tóig terjedt volna ki. Amennyi ezekből megvalósult, elsősorban a magyarok és Magyarország kárára lehetett valóra váltani.

Azonban 1916 nyarára a központi hatalmak, tehát Magyarország is, olyan stratégiai előnyhöz jutottak, hogy az antant hatalmak: Franciaország, Anglia és Olaszország a vereség határára kerültek. Ennek tudható be az 1916. augusztus 17-én megkötött, bukaresti titkos szerződés, amely szerint, ha Románia hadba lép az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, azaz megtámadja Magyarországot, akkor a győzelem esetén megkapja egész Erdélyt, Partiumot csaknem Debrecenig és néhány keleti területet, tehát valóra válhat a Nagy-Románia álma. Románia szeptemberben annak rendje és módja szerint meg is támadta Magyarországot, de a központi hatalmak csapatai október 10-ére kiszorították a román csapatokat a Kárpát-medencéből.

1916 decemberében Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia gyakorlatilag megnyerte a háborút. Ez azt jelentette akkor, hogy semmibe vesztek az új államok alakítására és a területszerzésre megálmodott tervek. Ezzel a feltétellel ajánlották fel a központi hatalmak a béketárgyalást az antant hatalmaknak. Eszerint egy vastag választó vonalat kellett volna húzni a múlt és a jelen közé, hogy semmisnek lehessen tekinteni a háborút, és az előtte lévő állapotokból kiindulva rajzoltassék meg a jövő.

És itt jött a fordulat!

A francia kormány tagjainak egy része által, és a monarchiából emigrált cseh, román és egyéb politikusoktól látogatott szabadkőműves páholyokban, valamint a cionisták befolyása alatt álló amerikai, illetve angliai kormányzati körökben elfogadhatatlan volt egy ilyen békekötés. Ez ugyanis nem tette volna lehetővé Németország meggyengítését, az Osztrák-Magyar Monarchia és főleg Magyarország feldarabolását és a Török Birodalom felosztását. Ez utóbbi miatt lehetetlenné vált volna Palesztína megszerzése és angol protektorátussá való alakítása, hogy majdan itt jöhessen létr a zsidó állam. Ez a cionisták érdeke volt, a két előbbinek a támogatói és hívei pedig a szabadkőműves páholyok látogatói voltak. Egy ilyen békekötés egyúttal Anglia megerősödését is jelentette volna, ezt pedig a franciák nem tűrték volna el, hiszen 1871 óta Németországgal szemben területi igényeik voltak. Ezen a ponton kellett beléptetni a háborúba az Egyesült Államokat. Amerika háborús szerepvállalása nélkül el kellett volna kezdeni 1917-ben a béketárgyalásokat, aminek sikeres vége a ma ismert világunkhoz képest merőben más arculatúvá tette volna Európát – a világháború pedig csupán nagy háború maradt volna. Sőt valószínűleg nem került volna sor a második világháborúra sem.

Egy amerikai üzletember, Benjamin H. Freedman, aki tagja volt a Versailles-ban tárgyaló amerikai békedelegáció gazdasági szakértői csoportjának, az 1917 és 1920 között kialakult helyzetről egy 1961-ben, Washington D.C.-ben elhangzott előadásában azt mondta: itt kezdődött minden baj. Lehet, hogy valóban igaza volt, mert az antant hatalmak feltehetőleg két ok miatt nem fogadták el a központi hatalmak béketárgyalási ajánlatát. A cionisták meggyőzték Balfour angol külügyminisztert, hogy Anglia utasítsa el a béketárgyalási ajánlatot és ismerje el a zsidók igényét Palesztínára. Az osztrák-magyar monarchiával leszámolni akaró szabadkőművesek pedig a francia politikát tartották kézben, aminek ez egyáltalán nem volt ellenére, hiszen a monarchia területileg is akadályozta Franciaország gazdasági terjeszkedését kelet felé. A központi hatalmak által kezdeményezett béketárgyaláson ezek az érdekek nem kaptak volna szabad utat.

A szabadkőműveseknek a magyarokkal szemben játszott szerepéről 2005. májusának első hetében a pozsonyi Domino fórumban jelent meg egy érdekes eszmefuttatás (Stanislav Gilan: Eąte stále neznámy Stefánik), amely szerint éppen a csehszlovák emigráció egyetlen szlovák tagja, Milan Rastislav Stefánik vette rá szabadkőműves kapcsolatai révén a francia kormány-politikusokat Magyarországnak, a „nemzetek börtönének” a feldarabolására. Az angol kormányzati körökben nem talált volna erre az ötletre ilyen könnyen vevőket.

Freedmannek az említett előadásában a békekötést előkészítő tárgyalásokról elhangzott egy figyelemre méltó állítás: a különböző területi igények teljesítésének feltétele volt, ki mennyire támogatja a cionisták Palesztína iránti igényét, illetve azt az elképzelést, hogy Palesztína angol fennhatóságú területté váljon.

De még mielőtt bármilyen érzelmek kelnének a szabadkőművesek vagy a cionisták ellen, le kell szögezni: a zsidó állam, a cseh-szlovák állam, a délszláv állam létrehozásának, illetve a román nemzetegyesítésnek az igénye jogos igény volt. Jogtalan igénynek a más nemzet hasonló igényének a semmibevételét, illetve a saját nemzet valóságos lehetőségein és szükségein túllépő igényt kell tekinteni.

Az első világháborút lezáró versaillesi békerendszer tehát elsősorban abban vezette tévútra a világpolitikát – és ez ekkor történt meg ilyenformán először –, hogy jogos igény kielégítéseként tüntette fel a jogtalan igényt is, mint például a magyarok által lakott területek bekebelezése volt. A korábbi évszázadokban a területi státusváltozások elsősorban adófizetői kötelezettségbeli változást jelentettek, az államhatalom nem kívánta birtokba venni az adófizető alany szellemi és érzelmi világát. Az első világháború vége felé és a békeszerződés megfogalmazásakor alakult ki annak az államhatalmi totalitásnak az ideológiája, mely szerint azonosulnia kell a birtokba vett területnek a birtokba vevő nemzetállammal, valamint azonosulniuk kell a birtokba vett személyeknek a birtokba vevő nemzettel – vagy pedig el kell őket űzni.

Ez jelentette a hagyományos nemzetállam megszűnését és az új nemzetállamok korszakának a kezdetét is. A hagyományos nemzetállamban az alattvalóból, a polgárjogok fokozatos kibontakozásával alakult ki a hatalom új birtokosa, a modern nemzet. Az új nemzetállamban a hatalom teljeskörű birtoklása az etnikai nemzet létfeltételeként fogalmaztatott meg. Így az egyik nemzet törvényszerűen és óhatatlanul a másik ellenségévé vált.

Tulajdonképpen az első világháború végkimenetelét meghatározó körülmények jelentették a dinasztikus politika, azaz az uralkodó-családok által meghatározott politika végét és a modern hatalmi politika, azaz a finánctőke által befolyásolt politika kezdetét. A modern hatalmi politika szemszögéből megítélve ekkor ért véget véglegesen a XIX. század.

* * *

Ebben a korszakváltásban azonban, amely egybeesik a magyar nemzetet ért tragédiával, fellelhető egy látszólag érthetetlen ellentmondás. Ha a nemzeti jelleg nélküli tőke és a piaci érdek vált uralkodóvá a hagyományosságot képviselő dinasztikus érdekkel szemben, akkor miért kellett az egész magyar nemzetet sújtani a háború utáni osztozkodásban részt vevő hatalmaknak? Miért nem elégedtek meg csak gazdasági erejének és piaci adottságainak ellenőrzésével a tönkretevése helyett? Miért a nemzetet darabolták szét, miért nem csak a piacát? Miért nem akarta a tőke és a piaci érdek a szövetségesévé tenni a magyarságot? Vagy talán azt fogalmazták meg a békekötést irányító trösztben, hogy először tönkre kell tenni bennünket és aztán könnyű zsákmányként az ölükbe hullunk? Vagy látták előre, ha nem csonkítják meg a magyar nemzetet, akkor talpra áll és újraszervezi gazdasági erejét és piacait? Vagy jobb üzletnek vélték kielégíteni a magyarság kárára megfogalmazott érdekeket, és ezzel a fizetőeszközzel a kielégítetteket politikai vazallussá tenni? De lehet, hogy azt is tudták, hogy ha a nemzet egyben marad, nemzet módjára tud viselkedni és tud nemet mondani akkor, amikor veszélyeztetve érzi érdekeit és tud igent mondani akkor, ha ez egybeeseik nemzeti érdekeivel. Egy biztos, a piaci szellem szerint érdemesebb volt a magyar érdeket sárba taposni, mint sok egyéb, a magyarok jogos érdekének a kárára megfogalmazott érdeket kielégítetlenül hagyni.

A hangosan gondolkodás kérdései válasz nélkül maradhatnak, mert maga a helyzet, mely akkor létrejött és azóta folyamatosan, apró módosításokkal nyolcvanöt éve létezik, arról tanúskodik, hogy egy tudatosan kialakított ellenséges környezetet hoztak létre körülöttünk, amelynek a mai működtetése is az akkori rendezői elvvel függ össze. Ennek már akkor két összetevője volt. Aki a magyarság kárára előnyhöz jutott, a megszerzett javakat meg akarja tartani. A javak megszerzéséhez és megtartásához azonban olyan szövetségesre van szüksége, aki a magyarokat különböző – külső vagy belső – eszközökkel az ellenőrzése alatt tartja. Ez a szövetséges azonban megkéri a szolgáltatás árát – valakinek fizetnie kell érte.

Említettem az előbb Szurmay Sándort. Ő írta a Kárpátokban végzett hadműveletekről szóló könyvében, hogy Magyarországnak 1918 őszén még olyan szervezett katonai ereje volt, amellyel meg tudta volna védeni magát. Nincs okunk kételkedni ebben, és abban sem, hogy akkor a magyarság ellen megfogalmazott hatalmi szándékok érvényesülését csak katonai erővel lehetett volna megakadályozni. Ekkor volt az utolsó lehetőség egy ilyen megoldásra. Ezt tette lehetetlenné a Károlyi kormány, majd utána a Tanácsköztársaság. De talán azt sem érdemtelen feltételezni, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásában a magyar politika állam- és nemzetmegtartó alkalmasságának több évtizedes hiánya is bűnös lehet.

Az 1938 és 1941 között végrehajtott nemzet- és területegyesítési kísérletek eleve kudarcra voltak ítélve. Nemcsak azért, mert nem abban a egyezményi rendszerben történtek, amelyben a csonkolásunkat végrehajtották, hanem mert annak a háborúnak a segítségével, amelyet az első világháborút lezáró érdekek provokáltak ki. A második világháború – nem véletlenül – ezért az első háború idejének hatalmi megosztottságát és érdekeit másolta, azzal a különbséggel, hogy akkor Oroszország korán kiesett a szereplők köréből, ezúttal azonban Szovjetunióként egyik főszereplővé lépett elő. Ez határozta meg a háború utáni rendezés jellegét, mely a korábbitól abban különbözött, hogy Európa két érdekövezetre oszlott. A kontinensnek az a fele, amelyiken a magyarság kárára nyerészkedők voltak, velünk együtt a Szovjetunió érdekszférájába került. Itt kialakult a Pax Sovietica, és ez tökéletesen betöltötte nemzetközi küldetését: lehetetlenné tette a magyar nemzet rekonstrukcióját.

A kommunista hatalom bukása, majd a Szovjetunió széthullása, illetve a Trianonban létrehozott két új állam – Jugoszlávia és Csehszlovákia – megszűnése sok magyarban hiú ábrándokat ébresztett: talán elkezdődött a visszaszámlálás?

Valóban elkezdődött egy új korszak, amelyben a nemzetet újra és újjá lehetne építeni Bethlen István vagy Teleki Pál szándékai szerint. Legelőször Antall József mondta ki ennek az igéjét azzal, hogy ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni. Ezután csaknem fél évtizedet kellett várnunk, hogy az Európai integráció szellemével összhangban megfogalmazhassuk a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének az eszméjét, ebben a szülőföld megtartásának az óhaja is rejlett. Ebben az irányban az első jelentős lépés a státustörvény volt, mely egyrészt csökkentette az elszakított magyarság magyarországi jogi idegenségét, másrészt első alkalommal tette törvényessé a nemzeti szolidaritást és az elszakított, emiatt egyre inkább leszakadó nemzetrészek támogatását a nemzeti azonosságtudatuk megőrzése és a szülőföldjükön való boldogulásuk érdekében. Ennek a folyamatnak a részeként, de túl korán került napirendre a magyar állampolgárság folytonosságának a helyreállítása. Ez a kísérlet azonban ugyanazon a politikai szándékon bukott el, amely a státustörvénnyel is szembeszegült, illetve amely lehetetlenné tette 1918-ban és 1919-ben, hogy védje magát a nemzet. Akkor a katonai védelem nemcsak legitim lett volna, hanem lehetséges és minden bizonnyal eredményes is. Az állampolgárság folytonosságának a helyreállítása 2004-ben ugyancsak legitim és lehetséges volt. De úgy tűnik, hogy a magyarság önmegtartó erejét ma már nem kell közvetlen külső erővel gyöngíteni. Ma már rendelkezésre áll ehhez elégséges belső erő is, amelynek azonban lehet, a korábbiakhoz hasonló külső forrása.

A nemzetet belülről bomlasztó erők leépítését kell célba venniük a jövő terveinek. El kell távolítani a politika eszközeivel azokat az akadályokat, amelyek mind Magyarországon, mind az elszakított nemzetrészekben gátolják a nemzet újjáépülését. Csak a biztos alapra helyezett elem válhat a nemzet újjáalakuló szerkezetének részévé. Ma már nem revízióra van szükségünk, nem a bűnösök megjelölésére, hanem az okokat kell ismernünk. Ha tudjuk, honnan erednek az elénk vetett csapdák, elkerülhetjük őket. Noha sok ember borúlátását erősítette, az Európai Unió is így válhat hasznunkra: nem mások ellenében, hanem értünk. A nyolcvanöt évvel ezelőtt ellenünk elkövetett bűnt a Nyugat részben így teheti jóvá – de ránk bízza, hogy a lehetőséggel hogyan élünk.

2005. május 30. Szabad Újság, Felvidék

 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!