Ősi, mondáinkban is tükröződő felfogásunk szerint a magyarság, mint nép, mint közösség hivatását Isten szabta meg, jelölte ki. Emese álmában ez úgy jelenik meg, hogy utódaiból szent királyok származnak, akik nem az álomlátás helyén, hanem attól nyugatra terjesztik ki hatalmukat. Ezer évvel ezelőtt Szent István Rómába küldte Asztrik püspököt. Asztrik küldetése, Géza nagyfejedelem és István munkájának elismeréseként, királyi diadém (vissza-) hozatala és a királyság elnyeréséhez a pápai elismerés volt.
A Szentatyát - így hagyományozták ránk a krónikáink - álmában látomás figyelmeztette, hogy ez a Korona Istvánt és a magyarságot illeti. Ezer évvel ezelőtt, karácsony napján, az Isten küldötte, angyal hozta a Koronát. Szent István fején igazolta az ég kijelölte vezető karizmatikus - közösséget szolgáló - elhivatottságát. Magyarország ma ünnepel. A világgal együtt ünnepeljük a kereszténység kétezredik évfordulóját, és azt, hogy a világ átlépi a harmadik évezred küszöbét. Saját évfordulónk a millenniumi évforduló, a magyarság megkoronázásának emlékezete. Ezer éve népünk szent nemzet, királyi papság bűnei, hibái, bukásai ellenére. Illő, hogy felidézzük a Szent Korona-tant, amely ezer évig megőrizte nemzetünket.
A Szent Korona-tan a történelem alkotása, kezdete az Etelközben kötött vérszerződéshez, és Szent István Intelmeiben lefektetett elvekhez kapcsolható. Végső kialakulásának ideje közel ezer évet fog át.
A Szent Korona-tannak két nagy része van. Az egyik tartalmi, a másik eljárásjogi kérdéseket foglalja magában. A kettő viszonyát az a felfogás tükrözi, amely szerint a kifogástalan tartalmú alkotmány, vagy törvény sem érvényes, ha azt cogens (át nem hágható) eljárásjogi szabályok be nem tartásával fogadták el.
A Szent Korona-tan közjogi fogalom, amely a Szent Korona erkölcsi-jogi személyiségén, mint intézményen alapul. A Korona megszemélyesítése a világon egyedülálló.
A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló főtől (királytól, kormányzótól, elnöktől stb.) és a tagoktól.
Egyesíti magában a hatalom egészét, vagyis azt a hatalmat, amely a fő és a tagok között véglegesen megosztott a törvényhozói és végrehajtói hatalom szempontjából. Ebből következik, hogy a nemzetet, mint a közösséget megillető hatalom együtt kizárólag a Szent Koronában, van meg, ezt a hatalmat csak a Szent Korona testesíti meg. Birtokolja az ország területét, adott esetben hozzá tartozhatnak a csatlakozó országok. Ezért volt szokásos, hogy a törvényekben a "szent korona országai" kifejezést használták.
Birtokolja mindazt, ami a nemzet folyamatos fennmaradásához szükséges. Ebből kiemelkedő jelentőségű a föld használatát szabályozó joggyakorlat. Földet kizárólag magyar állampolgár birtokolhat, illetve magyar állampolgár használhat. A hazai föld minden talpalatnyi területének tulajdonosa a Szent Korona.
A Szent Korona volt a garanciája annak, hogy érvényt szerez az etelközi alapszerződésnek, amely szerint, amit közös erővel szereztek a honfoglalás során, abból mindannyian érdemeik szerint részesedjenek. Az ún. királyi jog - a just regium - az ország Szent Koronájának azon joghatóságát fejezi ki, amely szerint az összes földbirtok a nemzeti hatalom része. Ebből a király - a Szent Koronára visszaáramlás jogát magában foglalva - csak a nemzet javára végzett teljesítmény fejében részesíthet bárkit. Vagyis: minden szabad vagy gyökeres birtok közvetlenül a Szent Koronától veszi eredetét. Ez az elv a " Scara corona radix omnium possessionum ". 1848-tól ez az elv gyengül, napjainkban pedig a liberális lobbi éppen ennek az elvnek a kijátszásával - zsebszerződés, törvénykezési liberalizálás stb. - igyekszik az ország földjének megszerzésére, ezzel függetlenségének eltörlésére. Ennek meggátlását magában foglaló Szent Korona-tan igazolja az ősi magyar történelmi alkotmány elveinek aktualizálását.
A Szent Korona rendelkezik az ország lakói életének fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági ágazatok és azok kapacitása felett, tovább azon közgazdasági szabályozókkal, amelyek az árak, bérek, pénzforgalom stb. területén szerepüket tekintve fontosak. Ezek a jogok a középkorban a "királyi jogok" közé tartoznak, pl. a sóbányászat, ércbányászat képezték a királyi bevételek zömét. Az sem véletlen, hogy a termőföldet korona értékkel mérik.
A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa. A tagok részéről minden közjogi tett a Szent Korona fényét növeli. Csak a Szent Korona részére végzett szolgálat részesedhet jutalomban. A hűség is csak a Szent Korona iránti odaadást jelentette, a Szent Korona nevében végezték a legfontosabb állami aktusokat is, pl. a nemzetközi szerződéseket a Szent Korona nevében kötötték meg.
A Szent Korona eljárásjogi szabályai közül a következőket emelhetjük ki: Nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott, katonai megszállás, vagy evvel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom nyomása alatt. Ez volt a helyzet 1849-1865-1867 között, illetve 1945-1991-ig. Ha az ország önrendelkezési joga sérül, provizórikus (ideiglenes) helyzet áll elő. Ilyenkor a meghozott "szabályokból" csak a normális polgári életet biztosító intézkedések betartása lehet indokolt.
Provizórikus helyzetben a normális helyzet kialakítására irányul a fő törekvés. Ez történt 1865-1867, 1921-1926 között. Ha a provizórikus helyzet megszűnt, ezen időszak törvényeit - ha azok szükségesek - újból, törvényesen is el kell fogadni. A véglegesen megosztott hatalomból a FŐT megillető közhatalom átruházása csak egyetlen koronával, a Szent Koronával történhetett meg. Királyságban ez a koronázással és a hitlevél kiadásával valósult meg.
A véglegesen megosztott hatalomból a Tagokét az Etelközben lefektetett jog alapozta meg. Ez biztosította, hogy a Tagok részt vegyenek a törvényhozásban, a végrehajtó hatalomban, a megyék, a városok, a községek kormányzásában. A Szent Korona Tagja a Fővel együtt alkották meg a Szent Korona egész Testét. A kettő együtt tehát a "totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni". Mivel e kettő csak a Szent Koronában van együtt, a Szent Korona az egyetlen suvcrain. Sem a Fő, sem a Tagok önmagukban nem rendelkeznek a souverainitással. A hatalom teljessége csak a Szent Korona egész testét illeti meg.
A Szent Korona tagjainak köre a történelem folyamán változott, egyre bővült. A Szent Korona tagjai kezdetben a főnemesség, a főpapság, később köznemesség, majd 1848-tól a választópolgárok.
A Szent Korona-tannak csak néhány elemét iktatták törvénybe, részletesebben Werbőczy István fejtette ki, illetve elveit a hagyomány, a joggyakorlat garantálta, jelentőségét ezeréves történelmünk bizonyítja. Sajnálatos tény és egyben szégyen, hogy jelenlegi alkotmányunk a szovjet megszállás alatt ránk erőltetett sztálini típusú alkotmány 1990 után többször módosított változata. A millennium évében ideje lenne elgondolkodni a Szent Korona-tan időszerűség én, és jogfolytonosságának helyreállításáról.
...Már csak utólag játszhatunk el a gondolattal: mi minden történt volna másképp, ha nincs a Magyarországot megnyomorító döntés, ha továbbra is összetartó erő marad a Szent Korona-tan, az az eszme, amelyről ma már egyre kevesebben tudnak, és amely jóval több mint a Szent Koronához fűződő legenda. C.Tóth János Misterium Hungarorum című munkájában így fogalmaz: "Az ember számára bár felfogható, ugyanakkor felfoghatatlan, érthető és érthetetlen, megfejthető és örök titok egyszerre. Ez a titok jelenti a Szent Korona misztériumát. Ennek mi magyarok - tudva vagy nem tudva, akarva vagy nem akarva - valamennyien részesei vagyunk.
A Szent Korona Tan
A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A Szent Korona eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása.
A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. Ennek legegyszerűbb módja ez volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte. Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke.
A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó - nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is. "A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpediga Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának" (Kocsis István).
A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás. Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkorona-tan szellemében tárgyalta. A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna. Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni. A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig - 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is - helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését.
Magyarország nagycímere egyesíti a történelmi Magyarország mindegyik tartományának címerét. Középütt a magyar címer; a három leopárdfej: Dalmácia; a 26 négyzetből álló sakktábla: Horvátország; a csillag és nyest: Szlavónia; a sas nappal és holddal, valamint a hét toronnyal: Erdély; a kétfejű sas: Fiume.
A magyar Szent Korona Tan-hoz hasonló jogi nézetek Európa több országában is megtalálhatók, de olyan jogrendszer formájában nem, mint a magyar királyságban volt. Méltán állíthatjuk, hogy a magyar Szent Korona Tan egészen egyedülálló jogrendszerének mélységét és átfogóságát tekintve.
A Szent Korona Tan kialakulásának kezdete Könyves Kálmán (1095-1116) király uralkodásának idejére tehető. Ő volt az, aki Hartvik győri püspököt bízta meg Szent István király életének megírásával, a fennálló hagyományok alapján. Így született meg egyik Szent István legendánk Hartvik püspök nyomán. Kálmán alatt erősödött meg a Szent István tisztelet, és talán az ő nevéhez fűződik a Szent Korona végső kialakítása is.
Kálmán kora után a Szent Korona már nem csupán egy tisztelt szent királyi jelvény, hanem -és ebben az az egyedülálló, a mitikus- egy, a királyi hatalmon felülemelkedő személy, akinek az egész ország hűséggel tartozik. Így válik egy szent ereklye mindenek felett álló hatalommá, a mindenkori király feletti lelki hatalommá.
A XIII. században és az Árpádház-i dinasztia kihalása (1305) után is a Szent Koronát úgy fogták fel, mint az Isten választotta királyok, személyek tulajdonát és örökségét, amelynek birtoklása egyet jelentett a korona szentségi tulajdonságainak az átörökítésével az utódokra.
A Szent Istvántól származó Szent Koronával történő megkoronázás fontosságát és annak közjogi szerepét jól szemlélteti III. Endre király (1290-1301) Theodor fehérvári püspökhöz írt levelének egy részlete: "a mi uralkodásunk és megkoronáztatásunk ellenségei előbb titkon, majd nyíltan azon mesterkedtek, hogy trónralépésünkkor, ne juthassunk a szent király koronájához, hogy a mi uralkodásunk tekintélye és az országlakók üdve kérdésessé tétessék."
Így ágyazódik be a magyar történelmi gondolkodásba és jogrendjébe a Szent Korona tulajdonságának kizárólagossága, királyságot és országot megtartó erejébe vetett hite.
A XV. században már jogi formát is kapott ez a felfogás. Amikor az ország főurai összeütközésbe kerültek Zsigmond királlyal (1387-1437) és maguk vették át a királyi hatalomnak a birtoklását, ezt a Szent Korona joghatóságának felhatalmazásából tehették meg. Ez alapján a király helyett a koronát nevezték ki a hatalom gyakorlójának. Ők maguk pedig a korona felhatalmazásából intézkedtek. Mintegy száz évvel később, a híres Werbőczy István latinnyelvű Hármaskönyvében (Tripartitum, Bécs 1517) írásba foglalta a magyar Szent Korona Tan-t. A joggyűjtemény szerint a hatalom forrása a szent Korona és nem a mindenkori király. A Szent Korona az ország "teste", tagjai pedig a főrendek, főpapok, bárók, nemesek és az uralkodók. Ebből a hatalomból ki voltak rekesztve az ország többségét alkotó jobbágyság és a korai városi polgárság. Nemességi cím és birtokok adományozása, a Szent Korona joga volt és nem a királyé. A társországok, mint Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély a Szent Korona országai. Jószágvesztés esetén a birtok visszaszállt a koronára és a király ezen birtokokat csak azért adományozhatta tovább, mert a Szen Korona jogai a megkoronázással átruházódtak reá.
1613-ban jelent meg Révay Péter: Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona című emékirata. (A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata.) Ebben és a későbbi művében: a magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben, igen emelkedett stílusban fogalmazta meg a Szent Korona Tant. Ő a törvények törvényének nevezte azt.
A Szent Korona Tan elmélete töretlenül fennmaradt a magyar királyságon belül.
Később a történelmi változások következményeként az I. világháború után ugyan megszűnt a magyar királyság mint államforma, de a Szent Korona tisztelete, rangja és méltósága mind a mai napig semmit sem vesztett eszmei fényéből és tartalmából. A magyar nép számára a Szent Korona Szent István államalapító királyunk öröksége marad mindaddig, míg magyar ember él a Kárpátmedencében.
A Szent Koronáról szóló sorozathoz felhasznált irodalom t.k.: Kovács Éva/Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények (1980) Győrffy György: István király emlékezete (1988) Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek (1988)
A Szent Korona eszme a magyarság világméretű összefogására predesztinál
A Magyar Katholikus Misszió Tisztelt Elöljárói, Tagjai és Vendégei!
Főtisztelendő Püspök Úr és Tisztelendő Atyák, Tisztelendő Plébános Úr! Hölgyeim és Uraim!
Március örök magyar ünnepén egyszerre tölt el bennünket az újra pezsdülés, a tavasz mámorító érzése, különösen az ilyen gyönyörű tavaszé, mint ez a mostani, és bennünket magyarokat –Isten kegyelméből lévén ennyire kiváltságosak- egy még mámorosabb érzület, a nemzeti lét, a nemzet szabadságának, a nemzet dicsőséges történelmének büszkesége.
Méltán tölti el büszkeséggel a nemzet lelkét az a történelem, amely a magyarságot világhírű nemzetté tette, és amely megőrizte anyaországbeli állami léte mellett a földkerekségen széttelepült nemzetrészeket is magyarnak! Ezredévek távolából mindmáig áll Anonymusunknak ama híres, azóta elveszettnek tartott Ősgesztánkból idézett tömör meghatározása a magyar honfoglalás(ok) mindenkori lényegéről: „…Omnes loca sibi aquirebant, et bonum nomen accipiebant….”: Mindannyian helyet foglaltak maguknak és jó nevet szereztek… Tehát híresek, köztiszteletnek örvendők lettek! Kerültek légyen is bárhová!
Figyeljünk fel erre a közismert, de mégsem igazán köztudomású meghatározásra! Közkeletű felfogás a „helyszerzés” cselekedeteit „hódítás”-nak tekinteni. Nemritkán valóban megtörtént minden nemzet és nép történelmében, hogy másoktól már „foglalt” helyek cseréltek nem éppen békésen gazdát. Az „erősebb” törvénye kemény törvény, vajon nem tapasztaljuk-e ezt mindmáig minden dolgainkban? A hely- sőt honfoglaló ősök tehát hősök, erősek, sokaknál erősebbek kellett legyenek, voltak is.
Azonban a nyers „erő”, különösen a túlerő még nem jelent erkölcsi tekintélyt, sőt! A köztiszteleti státus eléréséhez Széchenyi szavaival élve „..emberiesség, szellem, szabadság…” szüksé-geltetnek nemcsak eszmei, hanem a valós, gyakorlati megvalósulás értelmében. Tehát magatartás kell ahhoz, hogy jóhírnek örvendők lehessünk, így van ez ma is és így volt ez a magyarok krónikája tanusága szerint mindenkor. De vajon általános-e ez a magatartás akár a múltban, akár a jelenben a népek között?!
A kérdés nem nehéz, mondhatnánk költői. Ezért nagyon is alapos a világban élvezett jóhírünk feletti büszkeség, mert legalább olyan kitűnőség tanujele, mint a tudományban elért kiválóságunk, de ugyanígy a művészetekben, a sportban, de a világraszóló társadalmi teljesítményekben is, mint amilyen mai ünnepünk 153 évvel ezelőtti eseményei voltak.
Már jó ideje annak, hogy tudósok feltették a kérdést, vajon minek köszönhető a magyarság kiemelkedő szellemi teljesítménye a tudományok területén. A választ a magyar nyelv tulajdonsá-gaiban találták meg. Ez a nyelv a legmagasabb fokon képes használójának értelmi képességeit serkenteni, fejleszteni, mege-rősíteni, ami a kiugró teljesítményekhez megteremti a kellő alapfeltételeket, és ezáltal különlegesen megalapozza a személyes tehetség kiteljesedését.
Itt az ideje, hogy a magyarság feltegyen és megválaszoljon egy másik, nemkevésbé fontos kérdést önnön nemzeti karakterét illetően. A szellemi, tudományos, művészeti, kulturális, sport teljesítmények, tehát a személyes kiválóság mellett sőt fölött, milye van a magyarságnak a nyelvén kívül olyan egyéni sajátja, amely nem csupán az egyéni, hanem a társadalmi teljesítmény, az erény, tehát az embertársainkért, a közösségért, a nemzetért, hazáért az emberiségért hozott önkéntes áldozat terén sarkallja, sőt képesít kimagasló példamutatásra?
Tisztelt Ünneplő Közönség, Tisztelt Hallgatóság, Honfitár-saim, Hölgyeim és Uraim! Egyetlen, de kettős szóval a válasz erre a parancsoló kérdésre a SZENT KORONA!Elődeinknek az időtlen múltból ránk hagyományozott olyan páratlan történelmi alkotása, amely közösségi-társadalmi-állami létünk megdönthetetlenül szilárd és felülmúlhatatlan alapvetése, akárcsak szellemiekben a nyelvünk, amelyet ugyanebből a múltból örököltünk.
Tud-e bármelyikünk olyan kort, eseményt vagy történelmi helyzetet akár csak a leghalványabb emlék, utalás vagy bármilyen formábanfelemlíteni, ami arra lenne példa, hogy magyar ember a Szent Korona iránt közömbös lett volna? Magyar lelkünk és a Szent Korona között tudunk-e bármiféle, akár a leghalványabb különbséget is tenni?
Hallottuk a hazafiúi-költői szózatot: Magyarság, „ébreszd fel alvó, nemzeti lelkedet!” Vajon van-e ennek az ébresztőnek méltóbb kifejezése, mint az a 21 ágyulövés, amely a Szent Koronát fogadta 2001. január 1-én az Országházba érkeztekor! Ahová, 55 esztendeig tartó, történelmének is leghosszabb, jelentőségében azonban csak Csaba királyfi csillagösvényéhez hasonlítható, hazafelé vezető útján –a történések mostani ismeretében visszatekintve mondhatjuk- akkor indult el, amikor 1945-ben a salzkammergúti Attersee partján benzines hordóban kellett a föld alá rejteni…
Az „alvó nemzeti lélek”-re ez a 21 ágyulövés nem tévesztette el a hatását. Azóta a szentkorona-látogatók száma már jóval meghaladta az egymilliót, többszörösét a „múzeumlátogatók”-nak! Bebizonyosodott, hogy a Szent Korona nemcsak egyetlen, de olyan hatású közös nevezője a magyarországi választó polgári közérdeklődésnek, amelyhez hasonlót semmilyen közéleti mozgalom vagy politikai párt nem tudott kelteni sem 1990 előtt, sem azután!
Nem lehet eléggé túlbecsülni ennek a felemelő ténynek a kihatását a hazai közállapotainkra már a belátható közeljövőben. A SZENT KORONA SZÖVETSÉG internetes honlapjának látogatottsága nőttön nő. A tavaly október 22-én indult internetes fórumnak a Honlapról elérhető „SORSKÉRDÉSEK - Szent Korona” rovata a legnagyobb látogatottságúak egyike. Eddig 200 A4-es oldalnál nagyobb terjedelemben folyik olyan átfogó eszmecsere, amelyre ezideig nem volt példa. A Szövetség meghirdette a Kárpát Medence újraegyesítését célzó mozgalmat a 2001. január 7-i budai nemzetközi ünnepség keretében „Újra Együtt” jelszóval. Ezzel összhangban megkezdődött a társadalom legszélesebb körének megszólítása, az eddigi egyesületi tevékenységnek az Alapszabályban foglalt célkitűzések szerint össztársadalmi jelentőségű mozgalommá szélesítése a Szent Korona Intézmény érvényre juttatására a jelenlegi államkeretekben.
Vajon a világmagyarság meghallja-e a Szent Korona hívását? Nem kétséges! Ékes példa erre a megpróbáltatásokkal küzdő Világszövetség és húsznál több hazai szervezet, köztük az ’56-os szövetségek, a Trianon Társaság, a Vitézi Rend és mások összefogása, amit ünnepi sajtóértekezleten a Szent Korona jegyében jelentettek be március 12-én Budapesten.
A magyar Távirati Iroda március 15-én jelentette: ”Az MVSZ Országos Tanácsának és a Horvátországi Magyarok Szövetségének meghívására Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke részt vett a Vörösmarton és Sepsében rendezett március 15-i ünnepségeken. Az MVSZ elnöke az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik legfőbb vívmányának a Magyar Szent Korona tagságának kiterjesztését említette a Kárpát-medencében született minden emberre, anyanyelvére és vallási felekezetére való tekintet nélkül..”
Ha 1848-tól a szentkorona-tagság „a Kárpát-medencében született minden emberre, anyanyelvére és vallási felekezetére való tekintet nélkül” kiterjed, akkor hogyne lennének a magukat magyarnak vallók szerte a világon mindnyájan anyanyelvükre és bármely egyediségükre tekintet nélkül a Szent Koronatagjai, "testrészei"! Az "egész" szentkorona-test romolhatatlan és örök, ezért a "részei" is okvetlenül részesei ennek az egységnek és időtlenségnek - annyiban, amennyiben azonosulni képesek és hajlandók ezzel a nem múlandó önmagukkal.
Ez emeli a mai ünnepen érzéseinket a "nem múló" magasságokba, ahol a "Hungária semper libera: Magyarország örökös szabadsága" van csorbítatlan érvényben, mert "Hungaria sacra regni coronae: Magyarország ÖRÖKRE A SZENT KORONA ORSZÁGA". Ennek az Örök Országnak a határai pedig ma már nemcsak a Kárpátok, hanem az egész Földkerekség, ahol a Szent Korona örökös tagjai, tehát az Őt életükben-halálukban szolgáló magyarok, a Hozzá hűségesek testvérisége egymással mindörökre bonthatatlan közösségben élik a környezetűket mindenhol vezérlő, és mindenkor, mindenben példamutató életüket embertársaik szeretetétől és megbecsülésétől övezve.
A Magyar Szent Korona kálváriája 1944 - 45 között ANGYAL JÁNOS
A Szent Korona sorsát, sodródását a háború viharában, történészek is kutatták, az ő munkáik valamint egy koronatanú elbeszélései alapján igyekeztem rekonstruálni, az akkoriban történteket. Radvánszky Albert koronaőr és társa báró Perényi Zsigmond, már 1943-ban tisztán látták, hogy a németek elveszítik a háborút, és ezért a korona jövőbeli sorsára, biztonságba helyezésére gondoltak. Szóba került, hogy esetleg a pannonhalmi apátságba rejtik ékszereivel együtt, de felmerült elásásának gondolata is. 1944 őszéig semmi konkrét intézkedés nem történt.
Később a budai vár állandó légitámadásoknak volt kitéve azért a palota páncélkamrájából a koronát egy vasládában bombabiztos óvóhelyre vitték, amely a vár alatti folyosókból nyílt. Odavezényelték a koronaőrséget is. Amikor már várható volt Magyarország hadszíntérré válása, Horthy Miklós kormányzó úgy döntött, hogy a fent említett koronaőrök vegyék fel a kapcsolatot és beszéljenek Lakatos Géza tábornokkal az akkori miniszterlenökkel. A találkozó létre jött, és úgy döntöttek, hogy a koronát a pápai nunciatúrára viszik. Angela Rotta a pápai nuncius rendelkezésükre állt. A koronaőrök mégsem találták eléggé biztonságosnak a pápai követséget, ezért újabb rejtekhely után kutattak. Szálasi hatalomrájutásának előestéjén a koronaőrök nem törődve a hivatalos formulákkal, a szent ereklyét még akkor éjszaka elásták a koronaőrség pincéjében. Szálasi október tizenhatodikán rövid tűzharc után beköltözött a várba. Horthy testőrségét feloszlatták, de a koronaőrséget helyén hagyták. A koronaőrség parancsnoka Pajtás Ernő ezredes Szálasi utasítására a koronát ismét a vár alatti óvóhely mélyébe rejtették. Október végén az ezredes újabb parancsára a legnagyobb titokban Veszprémbe vitték és abban a sziklabarlangban, rejtették el, ahol a Nemzeti Bank értékeit is őrizték. A koronaőrség ott is szabályszerűen, jelképesen, látszatkeltően tovább őrzött egy üres katonaládát, mert a koronát elrejtették. A három órás örségváltást is betartották. Hamarosan Szöllösi Jenő miniszterelnök helyettes utasította Pajtás ezredest, hogy a koronát teljes pompájában vigyék a budai vár dísztermébe, mert Szálasi arra kívánja letenni a hivatali esküt. Úgy is történt. Radvánszky Albert koronaőr betegségre hivatkozva nem vett részt az eskün. Szálasi az esküt követően november hatodikán a szovjet hadsereg előretörése miatt elhagyta Budapestet. Tudtával a korona ismét a veszprémi sziklabarlangba került, és a palástokat Pannonhalmára vitték. Szölllősi Jenőtől Szálasi helyettesétől Kelemen Kriszton főapát vette át. Szálasiék az oroszok előrenyomulása miatt már Veszprémet sem tartották biztonságos rejtekhelynek, ezért a koronát Kőszegen rejtették el. A koronaőröket Szálasi megbízottja, Szöllősi biztosította, miután kivette oltalmuk alól a koronát, hogy nem viszik külföldre, de erről nem volt hajlandó írást adni. Ezek után Radvánszky és Perényi visszaértek a fővárosba. A korona Kőszegről még is külföldre került az ausztriai Mariazellbe. Menekülők között bombázások közepette végül is célhoz ért. Szálasi utasítására a korona tovább folytatta izgalmas útját a Salzburg melletti Matzébe. Ott volt a „nemzetvezető” utolsó székhelye. A mattesei tó közelében egy udvaron ütöttek tanyát. Szálasi újabb parancsára a koronát egy kettéfűrészelt bádoghordóban elásták, gyeptéglákat raktak föléje és betérképezték. Pajtás ezredes arra számított, hogy az elásás után kivégzik őket, de nem történt meg. A koronázási palástot és a szintén náluk levő egyházi ereklyét, a szent Jobbot Strassernak, a városka plébánosának adták át megőrzésre. A plébános díványába rejtette az ereklyéket, majd később átadta a salzburgi érseknek. A szent Jobb még 1945 nyarán visszakerült Magyarországra. Pajtás Ernő ezredes hamarosan amerikai fogságba került. Magas rangú tiszteknek elmondta, hogy hová rejtették a koronát. Az amerikaiak a Frankfurti Deutshcebank épületében helyezték el egy páncélszekrényben. Ettől kezdve a szent korona sorsa ismeretlen volt. Később néhány évtized múlva kitudódott, hogy a korona nem sokáig volt, a farnkfurti bank trezorjában. Újabb őrzési helye titokba maradt. Csak találgatni lehetett, hogy az amerikaiak európai főhadiszállásának Frankfurt közelében levő biztonsági övezetében őrzik-e, vagy esetleg a Texas állambeli Fort-Knox biztonságos raktáraiban. Esetleg máshol. Sorsa, helye titokká vált negyven esztendőn át. Az Egyesült Államok külügyminiszterének szóvivője 1974-ben bejelentette, hogy visszaadják Magyarországnak a szent koronát és a koronázási ékszereket. Négy esztendővel később 1978 január ötödikén leszállhatott fővárosunk repülőterére az a külön repülőgép, amely történelmünk legértékesebb, legszebb ereklyéinket hozta. Másnap már sor kerülhetett az ünnepélyes parlamenti átadására. A Nemzeti Múzeum előcsarnokában kapott helyett. A milléneum évében 2000-ben Szent István királyunk emlékének tiszteletére végre méltó helyére került a magyar szent korona, az ország szívébe, a Parlamentbe. A kupolából nagy királyaink tekintenek le nemzetünk jelképére. A nagy uralkodók mintha óvnák, őriznék a beavatatlan kezektől, amelyek napjainkban mindenhová elérnek...
AJÁNLOM AZ OLDALT
...Már csak utólag játszhatunk el a gondolattal: mi minden történt volna másképp, ha nincs a Magyarországot megnyomorító döntés, ha továbbra is összetartó erő marad a Szent Korona-tan, az az eszme, amelyről ma már egyre kevesebben tudnak, és amely jóval több mint a Szent Koronához fűződő legenda. C.Tóth János Misterium Hungarorum című munkájában így fogalmaz: "Az ember számára bár felfogható, ugyanakkor felfoghatatlan, érthető és érthetetlen, megfejthető és örök titok egyszerre. Ez a titok jelenti a Szent Korona misztériumát. Ennek mi magyarok - tudva vagy nem tudva, akarva vagy nem akarva - valamennyien részesei vagyunk. 
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum