"Trianon ellen az tesz a legtöbbet, aki a legtöbb hazugságot írtja ki a magyar életből és a legtöbb igazságnak szerez érvényesülést" Ravasz László 

                 Emlékezzünk!         

Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja

Ajánlom figyelmébe a tisztelt olvasónak Szekeres Gyula  "Adj Vr Isten mostis ilj feiedelmet..." című könyvének összegző szavait, mely a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején is útmutatásul szolgálhatott volna: "...a korok meglehetősen mély nyomokat hagytak nemzeti önérzetünk és identitásunk szabad ápolásában, de a nép körében, annak hagyományaiban, ha rejtve is, de mind a mai napig megtalálhatók a nemzeti lét tudatának csírái, csak fel kell éleszteni őket. Ápolni, gondozni kell őket, mert ahogy a gyökereitől megfosztott növény sem növekedhet, úgy a hagyományaitól megfosztott nemzet sem lehet nemzet többé!
2004-ben ünnepeltük a Bocskai István által vezetett egyetlen győzelemmel végződött szabadságharcunk emlékét. Azt hiszem méltatlan lenne elfeledkeznünk a fejedelem több mint 400 évvel ezelőtt íródott végrendeletének sorairól, melyben az erdélyi magyarságról is említést tesz. Minden korban vállalni kell magyarságunkat, önállóságunkat és összetartozásunkat, erre tanít Bocskai végrendelete is:
„Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom s írom, szeretettel intvén, mind az erdélyi és magyarországi híveinket, az egy más között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak és ő véreknek, tagoknak.
Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Magyarországban változnak, őmagok között a respublikák, az egyezséget a konföderáció szerént tartsák meg és az idő amit hoz, egymás javát örvendjék és egymás nyavalyáját fájlalják és mindenben oltalommal, segítséggel légyenek egymásnak..."

          Részlet Ádám Sándor Erdély sorsa című könyvéből:

"Az irredenta szót nem mi találtuk ki,hanem az olaszok.Területi követelést jelent. Ennek hangoztatásával ők nyertek Ausztria ellen Tirol vonatkozásában és Románia is Oroszországgal szemben Besszarábia vonatkozásában. Az olaszok és románok tehát nálunk korábban voltak irredenták.
A másik szó a revizionista. Ha valaki ellenőrzi (revidiálja) az elvégzett munkát vagy igényli annak ellenőrzését (revízióját) és az észlelt hiba helyesbítését, kijavítását kéri az a világon a legtermészetesebb igénnyel lép föl. Nem tehetünk arról, hogy a szomszédos országok korántsem tiszta lelkiismeretű politikusai fülében a revízió szó hallatán föltámad a bűntudatuk és annak nyomasztó terhét az álaluk megkárosítottra hárítják vissza. Akinek rossz a lelkiismerete azt az igazság feldühíti, mert nincsen rá ellenérve. A Versaillesben rákényszerített igazságtalan békefeltételek ellen Törökország tiltakozott, annak revízióját kérte és nyert. A II.világháború után Bulgária is revíziót kért Romániával szemben Dobrudzsa ügyében és Németország is Franciaországgal szemben a Ruhr-vidékre. Mindhárom ország revíziós igényét alaposnak találták és az igénylők a vitát megnyerték.Valamennyi ország nyert azáltal, hogy irredenta volt és revizionista abban a politikai légkörben.
Hát csak nekünk magyaroknak kell az idők végtelenjéig mindenki véletlen vagy szándékos hibáját anélkül elszenvednünk, hogy szóvá tennénk? Nem ! A velünk szemben elkövetett igazságtalanságokat is a világ elé kell tárnunk, az elkövetők, a nagyhatalmak és világszervezetek megértését és segítségét kell kérnünk ! " Eddig a megfontolandó idézet.
Horthy Miklóst a két háború között két cél vezérelte: a csonka-ország talpraállítása a vesztes háború és trianoni tragédia után és a magyarlakta területek békés revíziójának megvalósítása.
A jelenlegi politikai helyzetben a teljes jogú, területi elven müködö magyar autonómiák megvalósítását kell célul kitűzni a kettös állampolgárság intézményének bevezetésével együtt a külhoni magyarlakta területeken - Erdélyben , Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken is-, mivel mindkettöre számos jó példa van Európában. Az autonómia  már egy kitaposott út. Az autonóm tartományok kapcsolata a magyar kormánnyal és állammal is önállósulna, függetlenebbül dönthetne a külhonba szakadt magyarság saját sorsa felöl saját szülöföldjén. A kettős állampolgárság bevezetésével végül megteremtődhetne a nemzet határok fölötti egyesítése. Ez a két dolog , a tényleges és teljes önrendelkezést biztosító magyar autonómia és a kettős állampolgárság intézményének bevezetése együttvéve azt eredményzné, hogy úgy gazdasági, mint kulturális vonatkozásban megtörténne a nemzetegyesítés békés úton anélkül, hogy a határokat módosítanák. Mindez a gazdaság, a magyar kultúra, az oktatás és az életszínvonal emelkedéséhez vezetne az egész régióban és nem utolsósorban a nemzetek közötti megbékélést szolgálná és nagy mértékben segítené "Trianon szindróma"  következtében kialakult szenvedö magyarság sebeinek gyógyulását. Az önálló autonómia népszavazással dönthetne nemzetstratégiai kérdésekben is, például, ha az IPHJ petícióját úgy a magyar kormány, mint a külhoni magyarság képviselete, azaz  autonómiák is támogatnák egy pozitív elbírálás esetén a panaszoknak, sérelmeknek helyt adó ENSZ határozat komoly és jóirányú nemzetstratégiai fejleményekhez vezethetne, a kárpótlástól kezdve igény esetén az népszavazással  a határmódosításig bezárólag. Nem az orrunkig látva kell gondolkoznunk, hanem távlatokban és reális példákat kell felhoznunk saját védelmünkre és céljaink érdekében.  "

 Dél-Tirol élő példa a jól müködö autonómiára a szomszédunkban. Ök annyira állam az államban élnek ( egy kis Ausztria Olaszországon belül), hogy nem tartják szükségesnek a határmódosítást, az Ausztriához való de iure csatlakozást, mert mindenük megvan, ami a nemzeti élet kiteljesedéséhez és otthonmaradáshoz szükséges ( jóllehet egy kezdetleges további önállósulási kezdeményezés volt 2006-ban, de népszavazásig nem érett meg, és ebben sincs semmilyen jogellenesség és különleges dolog, hisz 2006-ban is született új állam békés úton, népszavazás útján, ez pedig Montenegró volt ).Dél Tirolban a jelenlegi helyzetben is a határátlépés észre sem vehetö a gyakorlatban, mert a határ mindkét oldalán ugyanazok az emberek élnek, ugyanazok és ugyanolyan házak vannak, ugyanolyan feliratokat látunk, ugyanazon a nyelven beszélnek és írnak a hivatalokban, iskolákban, újságokban és boltokban is ugyanazt az akcentust halljuk. Ha ilyen autonómiák jöhetnének létre az elszakított magyar területeken, életük jobbá tétele, gazdaságuk felvirágoztatása a saját kezükben lenne és a magyar-magyar politikai határok a valóságban spontán eltünnének. Lehet hogy ettöl félnek a többségi nemzetek fiai? Talán ismét összekovácsolódik a magyarság? Miért baj ez? Talán a jogosulatlanul megszerzett javak védelmének büntuda kisért bennük? Talán egy népszavazás révén kieszközölt határmódosítás szelleme kisérti öket? Miért ez talán jogellenes lenne? Nem hiszem ! A jogszerütlen maga a Trianoni békediktátum volt. 3,5 millió magyar ember került a hivatalosan meghirdetett wilsoni-elvekkel ellentétben népszavazás nélkül idegen uralom alá, a nemzet 1/3-a, immáron 85 éve tartó kiszolgáltatottságba. Ezt kell orvosolni ! A népszavazástól akkor is féltek és sikerült szabotálni a kezdeményezést Pasic, Bratianu, Benes,Tardieu és Masaryk ármánykodása és hazudozása révén -  egyebek mellett a békebírák tudatlanságának és naivságának is köszönhetöen, melyet késöbb sokan közülük beismertek - , és ma is ettöl félnek az akkori "kedvezményezettek"utódai : mi lesz, ha a magyar autonómiák esetleg népszavazás útján Magyarországhoz akarnak csatlakozni ? Ezért tapasztalható ez a nagy ellenállás és belügyekre való hivatkozás. Viszont azt ök nem tudják csak mi érezzük belülröl, hogy a 85 év bélyege micsoda szétforgácsolódást, nemzetpusztítást, asszimilációt, népességfogyást  eredményzett a magyarság körében, tetézve mindezt különbözö ideológiák szellemében elkövetett önpusztításunkkal, és ezek jegyében a nemzettudat és összetartozás érzésének kivégzésével, amelyet szemben velünk,  a szomszédos népek ideológiától függetlenül, elhivatottan, összefogással építettek és ápoltak saját felemelkedésük érdekében. A nemzeti öntudat minden nép számára egy támaszt jelent, egy erös hajtóeröt az egyén és nemzet sorsának jobbításáért vívott küzdelemben, és egyúttal ez egy önvédelmi fegyver is a saját hazánk, nemzetünk, erkölcsünk rombolásával szemben, a gyökereink, az egy nemzetként elért kimagasló eredményeink, a történelem során, a tudományban és kulturában elért érdemeink védelmében. A kereszténység és az ebböl az értékrendböl táplálkozó európai kultúra a magyarság védelme nélkül ma nem létezne. Mégis az elmúlt 50 évben és a századforduló utáni liberál-bolsevik ideológia hullámának éveiben senki nem pusztította annyira tervszerüen és tudatosan Európában saját népe nemezttudatát, mint mi magyarok. A magyarságból mára már hiányzik az összefogás, hiányzik az optimizmus , az az eszköz, amely az egészséges nemzeti önvédelem védöpajzsa, mely egyúttal a megmaradásunk és túlélésünk, felemelkedésünk záloga is. Jelenleg Magyarorzságon 7 millió emberböl hiányzik a nagy családhoz, az egy nemzethez tartozás érzése, ez 2004. december 5-én nyilvánvalóvá vált. Ennek ellenére a magyar nép ma is önzetlen, segítökész, nemesen cselekszik a szó szoros értelmében, ha messzi tájakon segítségre szorulnak idegen emberek. Az emberség, az együttérzö segítökészség tehát nem halt ki belölünk, csak sajnos saját nemzettestvéreikkel szemben nincs empátia a magyarországi emberek több mint felében. Vajon miért? A válasz : azért mert ez egy tudatos büntudatot sugalló hamis tanításnak, nemzetromboló politikának az eredeménye, mely ma is folytatódik. Ezzel szemben az idegen népek segítsége pedig egy spontán, szívböl jövö szeretet kifejezésre juttatása mérlegelés nélkül. Szinte biztos, hogy ezek az emberek még abba sem gondoltak bele, hogy milyen érzés lenne az, ha egy szép napos reggelen arra ébrednének, hogy attól a naptól kezdve román, szlovák, ukrán, szerb, szlovén vagy horvát állampolgárok lettek   - vagy semmilyen állampolgárokká, hontalanokká váltak saját szülőföldjükön, mint ahogyan ez 1945-ben volt Felvidéken - , anélkül,hogy szülöföldjüket elhagyták volna idegen állampolgárként kell élniük a további életüket és már elfelejthetik azt, hogy magyar haza állampolgárai is voltak valaha. A szülöföld, ahol élnek már nem azonos a Haza földjével. Nem tudják mi az az érzés, ez a szülöföldem, de nem ez az ország a hazám. Nem tudják milyen érzés az, amikor saját öshonos magyar szülöföldjén a hivatalban rászólnak valakire, hogy ne magyarul beszéljen ! Nem tudják milyen érzés az, amikor még a villamoson is rászólnak az idegen,más kultúrához tartozó, magyar öshonos földre beözönlött telepes népek fiai, hogy ez nem Magyarország itt  ne beszéljen magyarul ! Jóllehet gondolkodhatnak még magyarul, de érvényesülni idegenek közt csak részben vagy teljesen idegenné válva, az idegenek nyelvén, szokásai között tudnak majd és mindez tölük függetlenül, akaratuk ellenére, igazságtalanul hazudozások és ármánykodások révén jött létre. Ez a nyomasztó valóság, amely a külhonba szakadt magyarsággal megtörtént és itt hiányzik a mai magyarországi emberböl az empátia,részben a fél évszázadon át tartó agymosás, részben pedig a kozmopolitizmus, a liberalizmus ideológiájának és a globalizációnak a keresztény értékrend egyre eröteljesebb  felszámolásának önzésre nevelö hatása miatt.    

Nem kell messzire mennünk, nem kell tengerentúli járatokra ülnünk és ülniök a környezö országok lakóinak, hogy lássanak "csodát", de nem is csodát, hanem a tiszta valóságot. Ha erre nincs hajlamuk, akkor nézzék meg a dél-tiroli és svájci emberek hivatalos okmányait, azt, hogy milyen nyelven íródtak és azt, hogy hány nyelven lehet kitölteni ezeket. A legbátrabban kiálló nemzetrész az autonómia mellett a székelység és a délvidéki magyarság, majd a kárpátaljai és legvégül legbátortalanabbak és legbizonytalanabbak a felvidéki magyarok. Az is igaz,hogy a szlovák atyafiak az autonómia szó hallatán dührohamot kapnak, de a többi elszakított részen is az idöhúzásra játszanak az "államalkotó nemzet fiai ", mert azt hiszik ez valami szörnyüséges bomlasztó dolog és belügy. Ott sem kíméletesebbek velünk szemben, csak talán a követeléseink ott eröteljesebbek és magabiztosabbak. Az autonómiától való félelmükben a szlovákok a kilencvenes évek derekán hoztak egy területrendezési döntést, melynek célja a magyar többségü járások felszámolása volt. Sikerült  elérniük a céljukat, ma már csak két magyar többségü járás van Felvidéken, holott 13 járásban él a felvidéki magyarok többsége. Ez az eredménye a kivárásnak. Egy ilyen látszatcsapdába nem szabad beleesnünk, nem az etnikailag módosított járásokban kell mérni a magyarok számarányát, hanem a Felvidék egész déli régiójában, egy sávban, függetlenül a közigazgatási határoktól. A közigazgatási határok tudjuk,hogy szándékosan nem etnikai határok, és ez nemcsak Felvidékre vonatkozik. A nem államalkotó nemzetrész fiai másodrendü állampolgárok, hisz azt az adott ország alkotmányai rögzitik, hogy ki az államalkotó és uralkodó nemzet az országban, a legtöbb posztkommunista ország alkotmánya a nemzeti kisebbségeket nem tartja államalkotó népnek, tehát a magyarok nem ugyanolyan állampolgárok mint azok akik az ú.n. "államalkotók". Ahol ez még így van és esetleg az alkotmány gátolja az autonómia létrehozását, akkor azt módosítani kell, mert így ahogyan van kirekesztö más nemzetekkel szemben, és nem felel meg a  mai nemzetközi normáknak. Szlovákiában már megváltoztatták, csak éppen a Benesi-dekrétumokban foglalt törvényekkel van a gond, ezekre még lehetne hivatkozni, de nyíltan ezt nem merik megtenni, viszont törölni sem akarják, mert így lehet a belügyekbe való beavatkozásra hivatkozni. Ezt a hivatkozást szajkózták az óvatoskodóan és az autonómia helyett pótmegoldásként bevezetett státusztörvény esetében is, ami tudjuk félmegoldás sem volt, mert sem idötálló,  sem pedig következetes nem volt. Egy autonómiát semmilyen magyarországi kormányváltás nem tud lerombolni. Nem bomlasztó dolog és nem belügy az autonómia kérdése. Éppen a nemzetek egyenrangú és kölcsönös elismerését és egymás életterének, igényeinek tiszteletben tartását hivatott szolgálni ! Röviden: egymás kölcsönös tiszteletéröl van szó. Hangsúlyozom ezt a szót : egyenrangú ! Nem másodrangú, hanem egyenrangú polgár saját szülöföldjén a magyar ember és nem alárendeltje senkinek ! Ennek megfelelöen senki nem tagadhatja meg töle a teljes önrendelkezési jog gyakorlását és nemzete állampolgárságának felvételét sem ! Nem a magyarság türéshatárát kell szondázgatnia az "államalkotó" nemzetnek, és nem öntörvényes módszerekkel korlátozni, megtürni bizonyos körülmények között az anyanyelv használatát, hanem alkalmazkodni kell az alapvetö egyéni és kollektív emberi jogok nemzetközi feltételrendszeréhez és elöírásaihoz ! Semmivel többet nem kérünk, csak azt, ami alanyi jogon a nemzetközi jog szerint jár a külhonba szakadt magyarságnak ! Nem többet, de nem is kevesebbet !  A nemzetközi jog már van annyira érett, hogy sem a területi autonómia, sem pedig a kettös állampolgárság intézményének bevezetése nem ütközhet akadályba Európában. Ez csupán akarat kérdése!

A megjegyzést írta 2005.április 8-án, a honlap létrehozásakor az oldal szerkesztője. 

Dr.Raffay Ernő: nem zárható ki Trianon revíziója >>  

E.M.Barki: A revíziót is és a széles körű autonómiát is egyaránt követelni kell ! >>

www.nemzetidal.gportal.hu

Történelmi igazságtételt, teljes önrendelkezést, magyar állampolgárságot Kárpát-medence magyarságának !