Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Trianon a jelenvaló
                                                 

 Magyarország megcsonkítása!

Trianon - a jelenvaló

írta Csapó Endre
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
2003. május 25., Magyar Élet, Ausztrália, HUNSOR.nu



Minden magyar megegyezik abban, hogy Trianon a magyarság egyik legnagyobb sorscsapása volt. Muhi keletrôl érte az országot, Mohács délrôl, Trianon nyugatról. Utóbbi ezért fájdalmasabb. A tatárok gyilkoltak, pusztítottak, szerencsére hamar eltűntek. A törökök 150 éven át gyilkoltak, pusztítottak, végre elvonultak.

Trianon nem ilyen egyszerű képlet, nem egy könnyen meghatározható, hódító, elôrenyomuló hadivállalkozás, birodalomépítés, mint a korábbiak. Trianon része egy világra szóló átalakítási törekvésnek, amely elégedetlen és türelmetlen volt a világ rendjével, és vállalkozott annak megváltoztatására. A világnak ez a rendje Európában a monarchikus birodalmak hatalmi rendszere volt. Az európai birodalmak egyike volt, a Habsburg-birodalom, amelynek törvényesen rendezett egyik része volt a magyar királyság. Ez a törvényesség a török idôkben kefejlôdött Habsburg hódoltságból, az egész országra kiterjedô gyarmati sorsból négy évszázados folytonos szabadságküzdelmekbôl alakult ki elviselhetô, élhetô társas viszonnyá. Mire Európa monarchikus nagyhatalmi rendjét az alkotmányosság kiteljesedése elfogadhatóvá tette, és mire elérkezett a kontinens belsô erôinek fejlôdési lehetôsége, ami a kontinens felvirágozását biztosította volna, a fent említett törekvés a támadás állapotába jutott. A vezérelv: el kell tűnnie a monachiáknak, a köztársaság a kívánatos államforma.

Európa mindenegyes birodalma számos nép hazája volt. A legtarkább összetételű vidék Európa legtöbb pusztító háborút elviselt része a Kárpátmedence és környéke. Ezeknek a népeknek a "felszabadítása" a nyugat-európai baloldali szervezetek programja lett már a XIX. században. Az elsô világháborúban még monarchiák ugrottak egymásnak, az elsôdleges cél a "veszélyesen fejlôdô" Németország letörése volt Anglia és Franciaország részérôl, de a háború végén, a békeszerzôdések termeiben a baloldali pártok és mozgalmak döntöttek Európa közepének átrendezésérôl. Ennek az átrendezésnek a kedvezményezettjei a szlávok általában és a balkáni románok lettek. A hadviselô gyôztes nagyhatalmak szövetségeseiként szerepelhettek "gyôztes" államokként az új államalakulatok is, mint Csehszlovákia és Jugoszlávia, továbbá a nagy étvágyú Románia. Területi hódításaik érdekében a nagyhatalmak támogatásával az elsô világháború befejezése után, a fegyverszüneti megállapodás után, a balkáni francia hadsereg támogatásával hódító háborút indíthattak Magyarország ellen.

Ma már kimutatható, hogy az elsô világháború is és annak végeredménye is elôre megfontolt politikai elhatározás volt. Csakúgy a kisantant államok kielégítése. Ablonczy Balázs rámutat arra (Magyar Nemzet, 200. június 3.), hogy a Monarchia és Magyarország szétdarabolásáról "a döntés, nagyhatalmi szándék eredménye volt. A nyugati szakértôk meglehetôsen jól ismerték Közép-Európa nemzetiségi, gazdasági, földrajzi viszonyait." A kedvezményezettek igényei jóval meghaladták azt, amit kaptak. Errôl így ír Ablonczy: "A megvont határok valójában kompromisszumot jelentettek a nyugati szövetségesek egyes elképzelései és az utódállamok elég féktelen tervei között. Csehszlovákia területi összeköttetést akart a délszláv állammal a Nyugat-Dunántúlon keresztül, és megszerezni az egész Északi-középhegységet. Jugoszlávia Baranyát és a Dél-Alföld további területeit, Románia az egész Tiszántúlt követelte. És amikor már eldöntöttnek tűntek a határok, fel-feltünedeztek újabb igények: Alexandru Vaida-Voevod román miniszterelnök 1919 októberében azt közölte a francia miniszterelnökkel, hogy Románia szeretne kijutni a Maros torkolatáig, szeretné elcsatolni a békési román és szlovák telepeket. Ez utóbbiak lakói ki is nyilváníttták ebbéli hajlandóságukat."

A nagyhatalmak szempontja természetesen az volt, hogy Közép-Európában ne álljon újra össze egy erôs középhatalom, amely Németországgal együtt Közép-Európát a kontinens súlypontjává tenné. Ha Magyarországon a háborús erôfeszítéseket hátbatámadó baloldali mozgalmak nem tudták volna szétzülleszteni az országot, szétszéleszteni a frontról hazatérô magyar alakulatokat, lett volna ellenállás, és a nagyhatalmak nem védekezhetnének azzal, hogy jók voltak hozzánk, többet meghagytak, mint amit védenceik követeltek.

Amit Trianonban elvettek Magyarországtól, az a "gyôztes hadviselôk" háborús szerzeménye. Miután tudjuk, hogy a nemzetközi jog alapja mindenkor a háborús zsákmány jogszerűsége, Trianon döntése jogilag megtámadhatatlan. A nemzetközi jog akkor változhat meg, ha egy újabb háború a korábbi veszteseket gyöztesekké teszi. Ezért nem szabad elítélni azokat, akik háborús jóvétetelben reménykedtek, mert ez az élet rendje, és annak sikere lett volna a nemzetközi jog új alapja, ami cseppet sem lenne tisztességtelenebb, mint az ami érvényben van. A revíziós hangulat is jogos volt, és az ma is. Csakhogy - a revízió erô kérdése.

Politizálni kétféleképpen lehet: erôvel vagy ábrándozással. A magyar közvélemény nem tudta feldolgozni azt a mérhetetlen igazságtalanságot és erkölcsi érzéke azt a kegyetlen fosztogatást, ami ôt sújtotta. Aki érezni tud, annak még ma is elfogadhatatlan. Ez akkor kifejezôdött a "Mindent vissza!" jelszóban. A két háború közötti magyar külpolitika nem ebben a megfogalmazásban gyakorolta revíziós politikáját. Felismerte az új szemlélet gyôzelmében a jogossági alapot minden nép államisága megalkotására, és például nagy segítséget nyújtott a Csehszlovákiával elégedetlen szlovákok önálló államiságért küzdô szervezeteinek, támogatta a horvátok hasonló törekvéseit is, ami most kapott történelmi igazolást. Más szóval tudomásul vette, hogy az integer szentistváni ország, amit azóta történelmi Magyarországnak nevezünk, Európa gyôzelemre jutott új rendjében nem tartható fenn. Ez nem lehetett könnyű felismerés a huszas-harmincas évek politikai elitjének, amely maga is a szentkorona tan neveltje volt.

Az akkori magyar külpolitika elfogadta a kialakult hatalmi helyzet adottságaként a határrevíziót, de két dologhoz ragaszkodott. Egyik az volt, hogy békés, tárgyalásos alapon történjen, a másik pedig az volt, hogy csak a többségében magyarlakta területek térjenek vissza. A döntések, amiket a korabeli nemzetközi helyzet elfogadott, mindkét szempontnak megfelelt Egy kivétel volt csak, Kárpátalja egészét katonai (de jelentôs harc nélküli) beavatkozással (a német birodalom szándékával szembehelyezkedve) vette birtokba. Mindkét szempontban benne volt a remény, hogy a magyarlakta területek akkor is megtarthatók lesznek, ha a háború a nyugati hatalmak gyôzelmével végzôdik. Ezt a bizakodást táplálta a nyugati hatalmak propagandája a háború utáni igazságos rendezésrôl, meg az a bizakodás, hogy miért is ismételnének meg akkora igazságtalanságot, ami nem lehet az új béke alapja. Megismételték. Közel hat évtizeddel ezelôtt visszaálltak a trianoni határok. Sok minden megváltozott azóta, csak a nagyhatalmi politikában, legalábbis Trianon vonatkozásában minden maradt a régi. Ami változott, az valójában beteljesíti és véglegesíti a történelmi tragédiát: a hatvan évvel ezelôtti visszacsatolás országrészei nagy részén, városainak falvainak többségében a magyarság kisebbségbe került. Egy esetleges visszatérési alkalom népszámlálási alapon kevés kiigazítást eredményezne a határok mentén, Székelyföld már csak sziget, ami állandó ostrom alatt áll.

A szovjet megszállás évtizedeiben nem az volt a felháborító, hogy a helyzet rendezésére semmiféle kilátás nem volt, hanem az, hogy szólni sem volt szabad a határon túli három millió magyar sorsáról. Nem tudjuk, hogy ebben mekkora rész terheli a megszálló szovjet hatalmat, de a hír- és szemléletzárlat fô bűnöse a magyarországi kiszolgáló rendszer volt. Két generáció nôtt fel teljes tudatlanságra kárhoztatva Trianon története és következményei ismerete terén. Aligha van mégegy ország a világon, amelyben a kormányzó hatalom teljessége olyan buzgón kiszolgálta a megszálló hatalmat, hogy teljes szívvel-lélekkel az ország érdekei ellen dolgozott, a nemzet testi-lelki pusztulását tartotta legfôbb feladatának. Magyarországon ilyen természetű volt a diktatúra, amely a két ízben felizzott fizikai terror idôszakait is meghaladóan teljes idôben fenntartotta a kulturális terrort a nemzeti érzés és érdekek ellen. Ennek a diktatúrának idegfájdalmas rögeszméje volt a legelképesztôbb tilalmak és büntetések alkalmazása minden ellen, ami kapcsolatban volt Trianonnal és az elszakított területek magyarságával. A budapesti bolsevisták hatalomban megmaradásának fontos eleme volt az orosz szláv-ortodox érzésvilághoz közelálló utódállamok szláv illetve ortodox eredetű nacionalizmusának kiszolgálása.

Nagy reményeket fűztünk mi itt Trianon 70-ik évfordulóján, 1990 júniusában a megváltozott helyzethez, amikor Magyarország már a függetlenség útját járta, és várta a szovjet megszálló csapatok beígért elvonulását. Akkor így reménykedtünk: "El kellett jönnie egy olyan kornak, amiben már nem gyôztes-vesztes alapon osztályoznak népeket, és el kellett jönnie egy olyan kornak, amiben szólni lehet az üldözöttek igazáért és jóvátételért." Üdvözöltük, hogy a magyar Országgyűlés hivatalos nyilatkozatot olvasott fel az évforduló alkalmával 1990. június 4-én. A nyilatkozat megállapította, hogy a trianoni békeszerzôdés, "miközben sérelmeket kívánt orvosolni, tragikusan sújtotta a magyarság egészét, ... egyben szembeállította térségünk egymásra utalt népeit és a szabad együttműködés helyett az ellenségeskedés terheit zúdította az itt élô nemzetekre. ... Emlékezve Magyarországnak a helsinki záróokmányban aláírt kötelezettségvállalására, megerôsítik a határok erôszakos megváltoztatásának a tilalmát. Ugyanakkor hazánk elvárja a határainkon túli magyarsággal szemben az egyéni és kollektív kisebbségi jogok teljes körű biztosítását. Az aláíró pártok olyan világ mellett kötelezik el magukat, amelyben az államhatárok elveszítik korlátozó jelentôségüket, megvalósul a népek-nemzetek, kisebbségek és anyanemzetek, országok és polgáraik közötti kapcsolat szabadsága." A nyilatkozatot mind a hat parlamenti párt aláírta.

A megfogalmazásban, hogy "megerôsítjük a határok erôszakos megváltoztatásának a tilalmát", a hangsúly bizonyára az "erôszakos" szón van. Ha tényleg így van, és a gondolatban benne volt 13 évvel ezelôtt a határok "békés" megváltoztatására való törekvés, akkor azt most számon lehet kérni. Nemcsak a magyar kormányokon, hanem az igazságtalanságot elkövetôkön is. Sajnos egyre-másra azt tapasztaljuk, hogy 13 évvel ezelôtti reményeinkkel ellentétben még nem jött el olyan korszak, amiben már nem gyôztes-vesztes alapon osztályoznak népeket, és bár fel lehet szólalni az üldözöttek igazáért és jóvátételért, csakhogy az nem talál meghallgatásra. A bolsevizmus szláv változatával párhuzamosan a nyugati változat a helsinki vállalásokat meghaladó garanciákat követelt a magyar kormányoktól, alapszerzôdéseket, amikben már nemcsak az "erôszakos" határmódosításról van szó, hanem a határok kifejezett garantálása kap hangsúlyt. Ilyen megerôsítés megkívánná viszonzásképpen annak megerôsítését, illetve alapszerzôdésbe foglalását, amiben a fenti nyilatkozat hat pártja megállapodott, hogy: "hazánk elvárja a határainkon túli magyarsággal szemben az egyéni és kollektív kisebbségi jogok teljes körű biztosítását." Kormányaink errôl megfeledkeztek. Ezzel Trianon ártalmai megmaradtak és tovább működnek a magyarság elpusztításán.

Magyarország kormányai 13 éven keresztül elmulasztották megvalósítani a nyilatkozatban vállalt körtelezettségüket, az egyértelmű kisebbségvédelmi politika kidolgozását. A lábak lóbálása helyett le kellett volna állni keményen a talpakra, és kijelenteni, igenis, mi hiszünk a megszállás utáni újrakezdésben, és az igazságot vállaló jószomszédi viszonyban. A magyar kisebbségek üldözésének meg kell szűnnie.

Nem újdonságot kértünk volna. Kós Károly 1921-ben megfogalmazta Kiáltó szó címen erdélyi politikai programját, aminek a lényege így hangzik: "Kétmillió magyarra mint fundamentumra akarjuk felépíteni az új keretek közt nemzeti autonómiánkat, melynek egy részét saját szabad elhatározásból ígéri nekünk Románia szentesített törvénye: a gyulafehérvári határozat, más részét megszerzi egyfelôl akaratunk és erônk, másfelôl Románia józan belátása."

Románia józan belátására 1921-ben még talán lehetett számítani, 70-80 év után azonban már dôreség. A kétmillió magyar akarata és ereje sem volt elegendô. Magyarország orosz megszállás alatt tehetetlen volt. Azóta viszont miért tehetetlen?

Két héttel ezelôtti számunkban idéztem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elsô kongresszusán, 1990. április 22-én megfogalmazott határozatából a 9. és a 10. pontot, amelyben a gazdasági, kulturális és politikai autonómia és a helyi önkormányzati rendszer követelését határozták el. Ez a követelés elsikkadt a romániai magyar párt gyakorlatában is, és a magyarországi politikában is. Az igazság az, hogy 1990 óta egyetlen magyar kormány sem állt elô megfogalmazott és általános érvényű kisebbségvédelmi követeléssel a nemzetközi porondon.

A trianoni ország- és nemzetdarabolást nem szabad elfelejteni, de nem is lehet, mert következményei ma is jelen vannak, és jelen lesznek minden belátható idôre. A jelenvaló ártalmak két fô csoportra oszthatók:

1.) Az elszakított nemzetrészek veszélyeztetettsége (megfogyatkozása - asszimilálódása, elvándorlása -, üldöztetése, jogfosztottsága).

2.) A szomszédokkal való megbékélés reménytelensége.

Ami a második pontot illeti, azon a magyarok tudnak segíteni a legkevésbé. Visszatekintve a megszállásban eltelt 85 évre, a magyar kormányok mindenféle módon próbálkoztak normális kapcsolatot létesíteni az utódállamokkal, jobb esetben az ott élô magyarok érdekében. Ennek a hosszú idônek több mint fele olyan állapotok között telt el Magyarország és szomszédai viszonyában, amikor a magyarországi kormányzat és az ország társadalma szót sem ejtett az elvesztett területekrôl és azok magyar népességérôl, elôbbi hivatalosan is a helyzet állandóságát, megváltoztathatatlanságát vallotta, utóbbi a téma tabu kezelése folyamán jórészt már emlékezetébôl vesztve nem foglalkozott gondolatban sem Trianon következményeivel.

A hosszú idôszak bôven elegendô lett volna az utódállamok részére lenyugtatni a problémát országa társadalmán belül azáltal, hogy az ország egész lakosságát tekintik államalkotó népnek. Ez fôleg a jeles demokrataként elismert Csehszlovákia esetében feltűnô mulasztás. Ezek az államok alkotmányuk elsô mondatában kifejezik a többségi nemzetre utaló nemzetállam jelleget, ami minden más nemzetiségű lakost kizár az államalkotás szerepébôl, és ehhez a diszkriminációhoz igazítja a teljes jogi és közéleti rendjét.

A Herrenvolk-elméletre annyira érzékeny nyugati politikai körök és hatalmasságok ügyet sem vetettek ezeknek az államoknak erre a folyamatosan gyakorolt - használjunk divatos szót - fasizmusára. Amikor kifejezzük azt, hogy mennyire politikátlan, haszontalan és ostoba álláspont saját maguk részére, országuk belsô békéje részére, a helyzet tartósítása részére is oly veszélyes politikájuk fenntartása, akkor a jelenségnek csak egyik részére tekintettünk. A másik része sokkal feltűnôbb és sokkal megdöbbentôbb: Nyugat elfogadja és befogadja az általa szünet nélkül átkozott fajüldözést gyakorló rendszereket.

Amikor Európa szerencsétlen fele szovjet igazgatás alá került, a háború végével kialakult helyzet konzerválódott. A háború végén a Kárpát-medencében Magyarország volt az egyetlen legyôzött ország, négy ellenséges gyôztes által körülfogva. Minden háború természetes következménye a vesztes kiszolgáltatottsága. A második világháború a feltétel nélküli megadás elvén és a féktelen gyűlölet gyakorlatával végzôdött. Ismerjük a magyarság sorsát ebben a helyzetben az újra vissza elszakított területeken, de a megszállt maradék országban is. Ez a kezdet kíséri végig a hódoltsági idôszak pszichózisát, amiben a gyôzteseknek a tudatában a magyar ellenség maradt. Idegen test az államnemzet mellett, amelynek eltüntetése történelmi nemzeti feladat. Jól jött a kommunizmus, aminek a nevében törvényesen ki lehetett fosztani bárkit, de a magyarokat mindenképpen. Nemcsak egyénileg, de közösségi és egyházi vagyonától is megfosztották. A csehek még az állampolgárságtól is megfosztották a magyarokat, kitelepítették, deportálták áttelepítették, elüldözték ôket. Mindez lezajlott az elsô idôkben, és eredményei állandósultak. A Herrenvolk alkotmány és gyakorlat a biztosíték arra, hogy nem követelhetnek jóvátételt. A rendszerváltás "zseniálisan" megoldotta a kommunista idôszak törvényességének folyamatos fenntartását. Az utódállamokban ez nemzeti érdek is. Az orthodox egyházi vagyont a román kormányok azóta visszaadták.

Áttekintve tehát: egy közel hatvan évvel ezelôtti véres háború befejezô állapota merevedett politikai, erkölcsi és társadalmi normává Magyarországgal illetve a magyar nemzet egyebütt élô tagjaival szembeni viselkedésben. Ezen sem a szlovákok, sem a románok sem a szerbek nem tudnak változtatni belsô meghasonlás nélkül. Az ukránok is hasonlóan viselkednek az utóbbi idôben.

Hogyan kezeli mindezt az egyesülésre készülô Európa? Számunkra ez életbevágó kérdés. Nem tagadhatjuk, hogy javult a helyzet a szovjetrendszer elmúltával, de az távolról sem kielégítô. Most viszont az a veszély fenyeget, hogy a jelenlegi állapot állandósul, és legfeljebb csak olyan járulékos javulás lehet, ami a határok átjárhatóbbá tételébôl származik. Az államok nem szűnnek meg, és az államok természete sem változik meg. Tapasztaljuk, hogy mindaz, ami sérelmes a magyarság számára a szomszéd népek jogrendjében és politikai gyakorlatában, aligha okoz gondot az Európai Unió szervezôinek. Olyan szemlélet, amely az alapszerzôdések megkövetelésével a magyarok jogos igényeinek a visszavonását megköveteli, de érzéketlen a nemzetállam-koncepcióra, ami egyértelműen a fajüldözés jogszerűsítése, és amely szemlélet meg tud barátkozni a Benes dekrétumok tovább éltetésével, az eleve pervertálja az unió eszmeiségét, és megfertôzi az Európai Uniót.

A jelenvaló ártalmak elsôként említett pontja, az elszakított nemzetrészek veszélyeztetettsége, elsôsorban magyar gond. A három millió magyar szétszéledése, beolvadása elsôsorban bilaterális kérdés Magyarország és a szomszéd államok között - ellenérdekeltségi alapon. A magyar állam és társadalom a szovjet elvonulás óta cselekvô helyzetben van a helyzet békés jobbá tétele terén, de az elmúlt 13 évet nagyon gyéren használta ki a magyar állam.

Nem lehet elfogadni a magyar kormányoknak azt az érvelését, hogy a határon túli magyar népcsoportoknak a dolga megfogalmazni a követeléseiket, mert a nemzet nem annyi darab, ahány megszállás, hanem: egy. Ezért kell az egységes magyar nemzet nevében megfogalmazni a nemzet megmaradása érdekében fontos cselekedetek programját. De meg is fogalmazzák az elnyomott részek magyarjai, mint például az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja elnöke, Katona Ádám egy a közelmúltban elhangzott elôadásában, Székelyudvarhelyen:

"Máig nincs magyar jövônket biztosító önrendelkezésünk, holott tudván tudjuk, hogy a nemzeti önrendelkezés egyenlô a magyarság jövôjével. Magyarságunk megôrzését biztosítandó kell mielôbb kialakítanunk magunknak itt, Erdélyben az európai alkotmányos jogállamokban jól bevált önrendelkezési formákat, autonómia-formákat. Minden adandó alkalommal hirdetjük, hogy természeti jogunkhoz, önrendelkezésünkhöz ragaszkodva, autonómiát (önkormányzást), még pedig elôször területi autonómiát akarunk teremteni magunknak, és nem csak a Székelyföldön, hanem az erdélyi tömbmagyarság másik két régiójában, Kalotaszegen és itt, a Partiumban is.

Senki ellen, csupán a magunk érdekében hozzuk létre területi autonómiáinkat ott, ahol az erdélyi tömbmagyarság él, ilyen módon valamennyi romániai magyar testvérünk számára mintegy belsô anyaországot teremtve, tehát a vegyes-lakosságú, sôt a szórványban élô magyarság érdekében is.

Tudjuk, hogy ennek a szándéknak valóra váltása azon múlik, ha nem csupán egy-két ember, nem csak néhányan, hanem valamennyien akarjuk és halogatás nélkül cselekszünk. Hiszen az ország erôsen felgyorsult ún. regionalizálási törekvései immár elodázhatatlanná tették a romániai magyarság konkrét politikai cselekvését. Ezért vállaltuk dr. Csapó József szenátor, Az autonóm magyar nemzeti közösség című autonómia statútum-gyűjteményének közre adását, melyet Tôkés László püspök úr volt szíves az elôbb bemutatni Önöknek.

Továbbá - noha sokan rosszallották és még többen vitatták - az EMK immár egy évtizede kérte-kéri a Magyar Köztársaságtól, anyaországunktól, hogy minden magyar, aki igényli, alanyi jogon lehessen állampolgára a Magyar Köztársaságnak, röviden szólva: anyaországunktól kettôs állampolgárságot várunk, a védôhatalmi státussal kiegészítve. Ezek nélkül ugyanis másutt Európában sem igen jöhetett volna létre területi autonómia az ott élô ún. etnikai kisebbségek számára. Tehát nem csupán a Státustörvény végrehajtását, maradéktalan végrehajtását várjuk el anyaországunktól, melyet legfennebb egy többlépcsôs folyamat elsô fokának tekinthetünk, hanem a kettôs állampolgárság meg a védôhatalmi státust is! Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha elmondjuk, hogy vállalva az úttörés nehézségeit és kellemetlenségeit elsôkként mi vetettük föl a ±89 decembere utáni Erdélyben a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezési, illetve a kettôs állampolgárság követelését."

Sokat tehetnek, az eddiginél sokkal többet tehetnek az elszakított országrészek magyar szervezetei az autonómia érdekében, de küzdelmük sikeréhez nem nélkülözhetik a magyar kormány támogatását, és sokat tehetne az emigráció is. Fôleg azzal a figyelmeztetéssel, amit még Teleki Pál fogalmazott meg: "Európát nem lehet úgy rendezni, hogy ne legyenek kisebbségek... a kisebbségek helyzetének teljesen kielégítô rendezése nélkül Európa sorsát, jövôjét megalapozni nem lehet". Hozzátehetjük, hogy bármennyire igazságtalan a helyzet úgy ahogy van, a dolgok nem rendezôdnek maguktól. Most van itt az idô, talán utolsó lehetôségként, kiharcolni az autonómia minden válfaját, ami segíti megmaradni a magyar nemzet egészét, amíg az egyesülés útjára lépett Európa a kialakulás állapotában van.
Kapcsolódó cikk:
http://www.geocities.com/hfkhunsor/hunsor/csapotudositasai/trianonimegemlekezes.htm

    Trianon durva történelmi tévedés

    Trianon durva történelmi tévedés – Döbrentei Kornél jegyzete
    2004. június 7. 


    Trianon nem kikezdhetetlen matematikai akció ma, hanem durva történelmi tévedés, amelynek kijavítását soha nem szorgalmazta Európa – állapítja meg jegyzetében Döbrentei Kornél.

    Trianon nem kikezdhetetlen matematikai akció ma, hanem durva történelmi tévedés, amelynek kiigazítását soha nem szorgalmazta Európa, amely bûneit meg nem bánva itt regnál. Következetlenségeit, gyöngeségeit látva akár az EU-csatlakozás elõtt kívánom, bár rebellis magyaroknak maradtunk volna meg. Nyakasnak, amely nem tûrte el az igazságtalanságot, az egyik legnagyobbat a nagy idõkben. Rebellisnek kell maradni, akaratosnak. Trianon után érvénybe lépett az önvédelmi harc, és létezés legmagasabb fokozata a nem nem soha, vagyis hogy nem nyugszunk bele. És jött a kommunista diktatúra, a proletár nemzetköziség, és bejelentette a világnak, örökre lemondunk az elcsatolt részekrõl, az ott lakó magyarságról, és nem segítünk nekik, nem nem soha, és ezt negyven éven át Rákosiék, Kádárék betartották, tette ezt a Horn-kormány és teszi ezt a mostani is. Ez a destruktív taktika mindmáig tart, elég csak a kettõs állampolgárság, a státustörvény, az autonómiatörekvés iránti ellenszenvre gondolni. Az meg egyenesen visszatetszõ volt, ahogy akkor még ellenzékben ugyan, de szinte sugallták a kommunisták, hogy a benesi dekrétumoknak igazuk van, ne bolygassuk, menjünk a kollektív bûnösség vádjával Európába, és a holokausztünnepségekkel sejtetni akarták, akarják, hogy abban a szörnyûségben is az egész magyar nép bûnös. Ez a külpolitika soha nem állt ki a magyarság ellen elkövetett bûnök kiderítése mellett, jóvátételt sem követelt, nem kérte számon attól az Európától, amely soha sem kért bocsánatot tõlünk, hogy ’45 után, miatt maradtunk el oly nagyon a fejlõdésben, és ezt az elmaradást most leverni rajtunk méltatlan. Ez az EU alkalmazhatott volna megkülönböztetett elbánást, státusba helyezést nemcsak Trianon, hanem ’56 okán is, de nem; odalökött tucadiknak, történelmi szerepünket nem ismerve el, nem honorálva azok közé lökött, amely országok jócskán kivették a részüket a trianoni osztozkodásból, és úgy mehetnek Európába, hogy kisebbségi politikájuk lényegét tekintve nem változott, talán ha formai elemiben. Merjünk kicsik lenni, rebegi a külügyi pártelnök, ám ez nem lehet nemzeti perspektíva. Fõként egy olyan nemzeté nem, amely az Osztrák–Magyar Monarchia idején mégiscsak európai tényezõ volt, s amely közös államalakulat mégiscsak a mostani európaiság elõképe volt – mûködött, de útban volt, ezért verték szét részben azok, akik ma egy új Európát toboroznak, mert érdekük így kívánja, és megkerülik Trianont, orcátlanul; újra fizetnünk kell, mintha elveszítettük volna a II. világháborút. Egy bizonyos a békét igen, viszont új erkölcsi norma állíttatott fel, az árulás, jelentéskészítés, hálózatiság, beszervezettség lassan erénnyé nemesül, akárcsak Nagy László költõ találó szavával a balerinaság kérkedve vállalása. És ezt az értékrendet az ország lakosainak nem kis része beveszi, magáénak vallja, és hirdetõire szavaz. Íme az emberi minõség romlásának pályaképe. A Tanácsköztársaságnak nevezett nemzet elleni összeesküvés és a trianoni sokk után a morális értékrend még helyreállt, beléfogódzkodva az egyharmadára csonkított ország csak kiküzdötte magát a napvilágra. És bár elvesztette a II. világháborút, erkölcsileg nem tört össze, ’45 után lett volna még ereje fölépíteni a demokráciát; ebben a szovjet megszállás és Rákosiék diktatúrája akadályozta meg erõszakkal. És még így is futotta egy világrengetõ 1956-ra, ez volt a magyar nép erkölcsi csúcsteljesítménye, saját történelmi igazának felismerése és következetes vállalása. Innen aztán meredeken vezet az út lefelé, az elhitványulás, a józan ész és az önérzetvesztés irányába. A több mint ezeréves ittlét megtagadása, a jövõ ostoba odaáldozása volt, amikor negyven év bizonyítottan kártékony kommunista uralma után 1994-ben visszahívták az azóta formailag úgymond szocialistává átvedlett fiúkat. Sõt 2002-ben a volt besúgókat, kémelhárítókat, hálózati embereket is, akik saját népük ellen árulkodtak, és profi módon folytatják a diktatúrát a demokrácia máza alatt, és ez a mostani nép, tisztelet a kivételnek, már elfogadja az igazságtalanságot, már belenyugszik, hogy másodrendû országnak, polgárnak tekintsék, hogy eleve hendikeppel indul, mert fölmálházták bûntudattal a nemzetek versenyén. A Trianon utáni „nem, nem, soha!” jelszó erkölcsi parancsot fogalmazott meg, hogy nem nyugszunk bele semmiféle ránk mért, pusztulásunkra irányuló döntésbe. A Trianonra való emlékezés az igazság visszaállításának, vállalásának aktusa, erkölcsi megújulás. Azt jelenti, nem hajtunk fejet az önérdeküket durván érvényesítõ nemzetek, legyenek bármi dominánsak, igazságtalan döntése elõtt. De ahhoz, tisztelt magyar nép, hogy ne hajtsunk fejet, elõbb még azt a fõt föl kéne már emelni.

     

    Délvidéki Parnasszus, Csapó Endre elemzése, 2002

      Mádl Ferenc támogatja az autonómiát és a kettős állampolgárságot
        2004.08.24. 

      Az autonómiáról és a határon túli magyaroknak nyújtható kettős vagy könnyített állampolgárságról beszélt Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában.

      Mádl Ferenc elmondta, Magyarország és szomszédai csatlakozása az Európai Unióhoz s a csatlakozás miatt a határok megszűnése azokkal az országokkal, amelyekkel Magyarország már egy szövetségben van, ,,a mi nagy régi, történeti gondunkat, a trianoni traumát biztosan oldja”. A később taggá váló országok csatlakozása miatt a határoknak a megszűnése óhatatlanul ,,a mozgás teljes szabadságát fogja növelni. Ez nyilvánvalóan az ottani magyarságot, a magyar egység, a nemzeti egység egyfajta megerősödését fogja szolgálni” — vélekedett a magyar államfő. Az autonómiáról szólva kifejtette: ez ismert európai jelenség számos országban, ,,jót tesz a kisebbségek biztonságának, és jót kell hogy tegyen az adott többségi nemzetnek, amelyen belül az autonómiának a megerősödéséről van szó, ahol együttműködésben az egész ország, az egész nagyközösség érdekét egyformán szolgálja”. Szólt arról, hogy az autonómia része az európai közgondolkodásnak, jelen van az Európa Tanács vagy az Európai Unió gondolat- és jogi világában is, bár ,,viszonylag nehezen érvényesül egyelőre egyik-másik szomszédos országban”. ,,Úgy látom, hogy ez a gondolat erősödni fog ezekben az országokban, jelesül Romániában, Erdélyben és Szerbia-Montenegróban és Vajdaságban” — mondta.

      A kettős vagy könnyített állampolgárságról szólva beszámolt arról, hogy szakértők véleményét kérte ,,a kérdés indokolt felvetésének racionális átértékelése és rendezése érdekében”, és ennek nyomán azt az álláspontot alakította ki — amit a kormánnyal is tudatott —, hogy nincs sem belső, sem nemzetközi, sem európai jogi akadálya annak, hogy ,,Magyarország letelepedés és áttelepedés nélkül megadja könnyített formában a magyar állampolgárságot azoknak az említett magyar közösségben és területeken élő polgároknak, személyeknek, akiknek felmenője magyar, akik a magyar alkotmányos ismeretekből magyar nyelven vizsgát tesznek”. Elmondta, hogy Romániában is tárgyalt erről, és ,,ők is elvileg helyeslik a könnyített állampolgárságot”. A magyar elnök szerint komoly dilemma, hogy a kettős állampolgárság ,,tényleg arra vezet-e, hogy megerősödjön a magyar nemzeti tudatuk, öntudatuk, biztonságérzetük”, hogy ,,megerősíti-e a szülőföldön való maradásukat azáltal, hogy magyarságuk megerősödik, vagy esetleg megindul egy nagyobb exodus”.

      Mint mondta, ha jelentős méreteket öltene a kettős állampolgárok magyarországi áttelepülése, az javítaná a demográfiai helyzetet, de komoly gazdasági és anyagi terhet is jelenthet az országnak, például az egészségügyi vagy oktatási ellátások biztosítása miatt. Arra a kérdésre, hogy ő megadná-e a kettős állampolgárságot, kijelentette: ,,Azt hiszem, a különböző nézetek ütköztetése eredményeként el kellene jutni tudni odáig, hogy ezt a könnyített állampolgárságot lehetővé kellene tenni.”

      Mádl Ferenc szomorúnak nevezte a vajdasági magyarok elleni atrocitásokat, és úgy foglalt állást, hogy ,,az adott ország belső demokratikus rendjének és a toleranciának az erősödése az, amely elejét veheti ezeknek az atrocitásoknak”.

      Hozzátette: nem felesleges a magyar politikai erőknek vagy társadalmi szervezeteknek a közvetlen ráhatása a vajdasági hatóságokra és a szerb kormányra sem, hogy tegyenek meg mindent az atrocitások korlátozásáért és megszüntetéséért. Elmondta: a közeljövőben államfői látogatást tesz Szerbia-Montenegróban, viszonozza Kostunica elnök látogatását, és a magyar kisebbséggel szembeni atrocitások is napirendre kerülnek a tanácskozáson.

      Háromszék

        Az a Jugoszlávia, ami volt, nincs többé, de a maradék Szerbia jó örökösként ôrzi mindazt, ami rossz volt a délvidéki magyarok részére. Jugoszlávia nincs már, illetve még Jugoszláviát mondanak, Szerbia nem meri vállalni önmagát államként, mert nem akarja tudomásul venni a korábbi nagy országban vitt vezetô szerep összezsugorodását. A szerb nép Jugoszlávia tízéves belháborúja alatt mindenütt teret vesztett, kivéve a Vajdaságban.

        Jugoszlávia minden függetlenségre vágyó népe egészen vagy részben megszabadult a szerbek uralmától, kivéve a Vajdaságnak nevezett terület magyarságát. Vajdaság magyarságának aránya ebben a tíz évben 17 százalékra csökkent. Vajdaságnak, mint a jugoszláv államszövetség egykori tartományának van visszakövetelnivalója a korábbi önkormányzati jogokból. Ebben a Szerbián belüli szerb alkotmányossági követelésben van magyar érdek is, amennyiben a külön egységben nagyobb számarányban venne részt, mint az egészben. Csak közbevetve jegyezzük meg, hogy amikor szétesett a Szovjetunió, kettévált Csehszlovákia, alkotó elemeire hullott Jugoszlávia, a nagyhatalmi helyzet nem kínált Magyarország számára olyan esélyt, amiben a túlnyomó részt magyarlakta, határmenti területek etnikai egyesítés címén visszatérhettek volna az országhoz. Az, hogy korábban elkövetett igazságtalanságok ilyen részleges orvoslása elmaradt, történelmileg felróható, de ehhez való igény érdekében nem megnyilatkozni a Magyar Köztársaság részérôl - akkor is ha reménytelen - stratégiai hiba. Meg kellett volna tenni, már csak annak jelzése érdekében is, hogy a magyar állam törôdik a megszállt országrészek lakosságával. Ezt a törôdést várták is a nyugati nagyhatalmak és a környezô államok kormányai - ezt megelôzendô találták ki és szorgalmazták a szomszédi alapszerzôdéseket. A dolog tehát “asztalra került", egyben próbaköve volt annak is, hogy a magyar állam elkötelezhetô-e saját érdekei ellenében. A magyarok “bejöttek a csôbe" - ahelyett hogy felismerték volna a lehetôséget a fájó kisebbségi kérdés bevonására a nemzetközi közfigyelembe.

        Magyarország kormányai a felelôsségvállalással szemben a legkényelmesebb megalkuvó politikát választották: kimondták, hogy a határon túliaknak csak olyan követelését támogatják, amit legális politikai szervezeteik megfogalmaznak. Ennek külön története van Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken. Ami Magyarországot illeti, ez az álláspont azt jelzi, hogy Magyarországnak nincs magyar kisebbségvédelmi szemlélete, politikája, elvi álláspontja.

        Felvidéken megfogalmazták a társnemzet-elméletet, Erdélyben a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség alapelveibe iktatta a magyar területi autonómiát, csakhogy a párt vezetôi politikai érdekbôl elaltatták a követelést, Délvidéken a dr. Hódi Sándor megfogalmazta autonómiakoncepció éveken át jelen tudott lenni a nemzetközi fórumokon, de nagyon sajnálatosan mind a hazai délvidéki, mind a magyar kormányok támogatása elgyengült, elhalt. Különösen utóbbi keltett nagy csalódást. “Nem tartom az autonómiát a kisebbségi kérdés megoldása nélkülözhetetlen feltételének" - mondta Orbán Viktor is.

         
      A honlap látogatottsága
      Indulás: 2005-04-08
       
      Jelenlegi látogatók száma

        látotagó olvassa a lapot.

       
      Magyar helységnévkereső
       
      Az andocsi Máriához
           
       
      Ismerős Arcok

                   

       

           Tovább >>kapcsolódó I.        

           Tovább >>kapcsolódó II   

       
      Trianon himnusz - Csík zenekar

      Tartsd magad, nemzetem !

       
      Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

      A Szent Korona misztériuma és tana

       
      Segítse a Trianon Kutató Intézetet

       
      Üzenet az MSZP szavazóknak

            

       
      El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

          

       
      Vérző Magyarország

            

       
      Csevegő - regisztráltaknak

       
      Jobbik

       

       

       

       



       




             A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

        Jobbik kiskáté: 

       
      Hozzászólások a cikkekhez
      Friss bejegyzések
      2011.01.08. 10:19
      2010.07.26. 18:16
      2010.07.20. 16:34
      2010.02.09. 11:11
      2009.12.17. 20:40
      2009.08.31. 16:34
      2009.08.02. 13:52
      2009.07.29. 09:31
      2009.06.20. 09:42
      2009.06.20. 08:53
      2009.06.18. 15:04
      2009.06.09. 17:06
      Friss hozzászólások
       
      Kérjük szavazzon !
      Lezárt szavazások
       
      Szavazás
      Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

      Igen
      Nem
      Nem tudom
      Szavazás állása
      Lezárt szavazások
       
      Szavazás
      Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
      A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

      ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
      ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
      ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
      Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
      Szavazás állása
      Lezárt szavazások
       
      Szavazás
      Lezárt szavazások
       
      Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
       
      Amit az autonómiáról tudni érdemes

      Példák Európában és világszerte:

      Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

       Nyugat Európa: 

       
      Amit az állampolgárságról tudni érdemes

       Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

        Frissítések a témában:

       

       

      Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!