Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Teleki Pál beszéde 1920.11.13-án

Teleki Pál miniszterelnök beszéde a Nemzetgyűlés 1920. november 13-i ülésén 

Széki Teleki Pál gróf magyar királyi miniszterelnök beszéde a Nemzetgyűlés 1920. november 13-i ülésén a trianoni béke becikkelyezéséről. Részletek.

T. Nemzetgyűlés!

Engedjék meg, hogy ebben a pillanatban, mikor hazánknak balsorsa és saját végzetem erre a helyre állít, őszinte legyek, talán azért is, mert azt hiszem, hogy minden körülmény, talán maga a nemzet becsülete is azt kívánja, hogy utoljára szóljak a Nemzetgyűléshez erről a helyről.

Amikor összeomlottak a frontok, akkor a magyar nemzet azt a tulajdonságát követte, amely mindenkor jellemző volt reá nézve, hogy még a szerencsétlenségben is, még akkor is, amikor lelketlen vezetők félrevezették, még abban a pillanatban is a magyar nemzet becsületes volt és becsületesen tudott és akart hinni. Ebben a becsületességében és ebben a hitében tette le, dobta el a magyar nemzet magától a fegyvert, azt gondolva, hogy ugyanolyan bánásmódra fog találni, mint ahogy ő bánt volna el, ha az ő becsületes kezébe lett volna letéve a világ sorsa.

Igazságot vártunk, de ahelyett kaptunk egy békét, egy békeszerződést, amelynek összes egyéb jellemvonásai közül csak egyet akarok ma kiemelni, hogy szemben minden békeszerződésekkel ez a legkevésbé őszinte békeszerződés: az őszinteségnek, s a hirdetett igazságnak megcsúfolása. (...)

Ez a békeszerződés egyike minden korok legrövidlátóbb és legvégzetesebb alkotásainak. Kötetekre menő bizonyító anyaggal bizonyítottuk ezt és azt hiszem, hogy a történelem ítélőszéke nem is adhat másnak igazat, mint nekünk. Ezekben a bizonyításokban soha sem léptük túl - azoknak módját nem követve, akik ellenünk áskálódnak - annak a keretét, amit a legszigorúbb kritika a legtudományosabb munkától megkívánhat. Méltóztassák megengedni, hogy ezekre ne térjek ki részletesen. Ez nem szükséges magyar ember elott, és a világ előtt sem lesz szükséges, mert hiszen előtte fekszik ez a mű, amelyben argumentumaink össze vannak gyűjtve. (...)

T. Nemzetgyűlés!

Én nem tehetek mást, mint kormány, s mint aki annak idején erdélyi ember létem dacára abba a szerencsétlen helyzetbe kerültem, talán azelőtti tudományos munkásságomnál fogva, hogy kénytelen voltam helytállni, mint külügyminiszter az aláírásért, végig kell, hogy ürítsem ezt a keserű poharat és én magam, aki minden munkában, de minden hibában is, amely talán ez alatt az idő alatt történt és minden másban, ami ezalatt történt, első és legfőbb felelősnek tekintem magamat, kénytelen vagyok ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlatni. (...)

Én nem hiszem azonban, hogy reményvesztetten kellene itt állnunk és ugyanannak a képviselőtársamnak beszédjéből nem hiszem azt sem, hogy félszázad tartamára vissza volna vetve ez a nemzet. Ebben a nemzetben életerő van. Ez a nemzet élni akar, ez a nemzet dolgozni akar. Ez a nemzet csak a legutóbbi napokban is megmutatta azt, hogy önmagát fegyelmezni, rendben tartani tudja, és megmutatja ma azt, hogy meg tud érteni olyan érveket is, amelyek - nem a pillanat érdekeiért - a szíven keresztül az észhez szólnak, ahhoz az észhez, amely nem a szív ellen foglal állást, hanem amely ész a hazáért működik.

És ez az egyetlen, amiből a demarkációs vonalon túl lévő honfitársainak erőt meríthetnek. Nem meríthetnek másból erőt az ő jövőjükre nézve, nem meríthetnek másból meggyőződést arra nézve, hogy nem vesznek el, mint a mi egyetértésünkbol és a mi megerősödésünkből. Mert csak egyetértve, összefogva és az összefogott eroket toronymagasságra emelve tudjuk majd oket is istápolni. Ezzel az erővel igenis tudjuk majd őket megvédeni, tudjuk majd honfitársainkat, a magyarságot, mindenütt tiszteletben tartani és tudjuk majd elérni, hogy a nemzetek között a magyar tisztelt, becsült és megvédett legyen az egész világ által, de csak akkor, ha önmaga ehhez hozzá tud járulni. (...)

Forrás:
 
 
    Teleki Pál a nemzetnevelõ államférfi élete és utóélete
    írta Bakos István
    a HUNSOR Budapesti munkatársa
    a Bethlen Alapítvány kuratóriuma elnöke


   
    Elõdás Bécsben, az Európa Clubban , 2005. március 10-én

    Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves bécsi magyarok!

    Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy itt Bécsben a negyvenedik évfordulóját nemrég ünnepelt Európa Club közössége elõtt,– az Alma Materemet is alapító Pázmány Péter bíboros közel négy évszázada létesített Pazmaneumában – szólhatok a XX. század nemzetnevelõ államférfiáról, Teleki Pálról. Köszönöm a lehetõséget és az érdeklõdést. Az itt ülõk többsége, fõként a cserkészek számára evidens Teleki Pál öröksége, ami az elmúlt években számomra is eleven valósággá vált. Életmûvével foglalkozva tudatosodott bennem, amit mi az iskolában nem tanultunk, hogy Õ a magyar kultúra olyan része, amit tovább kell adnunk utódainknak. Hozzáteszem: én még az általa megharcolt, „kárpótolt” Magyarországon születtem. Abban az Eötvös Kollégiumban nevelkedtem, amelynek húsz éven át kurátora volt, ahol Gyõrffy István, az európai mûveltség és a falukutató népi írók szelleme Telekivel együtt élt és hatott ránk. Abban a mûvelõdési minisztériumban szolgáltam, amelynek egykor Õ is volt minisztere, tudományszervezõként pedig abban az épületben, a Szerb utcában dolgoztam évekig, ahol az Õ tudományos mûhelye volt. Annak a Magyarok Világszövetségének voltam öt éven át fõtitkára, választott hivatali vezetõje, amelynek létrejöttén még Teleki Pál bábáskodott, s szerzõtársaimmal – Magyar nemzetismeret címmel – nemrég olyan tankönyvet készítettünk, amely Teleki nemzetnevelõ programjához is kapcsolódik. Ezért vállaltam szívesen 1999-ben, hogy – Dr. Kubassek János elõadótársammal együtt – csatlakozzam azokhoz, akik Teleki Pál szellemi és erkölcsi örökségére, példájára, szoborral kívántak emlékezni és emlékezetni halálának 60. évfordulóján szülõvárosában, Budapesten. Földrajztudós elõadótársam a tudós Teleki Pálról beszél majd, én a nemzetnevelõ államférfi portréját vázolom föl, akinek emberi karaktere, szellemisége a korabeli magyar társadalomra nagy hatással volt, s üdvös lenne, ha jó példája ma is hatna országunkban.

        Teleki Pál gazdag alkotó életének, sokoldalú munkásságának egy- egy ágát, vonását számos újonnan és néhány régebben megjelent könyvben olvashatják. Köztük megemlítem munkatársa Fodor Ferenc: Teleki Pál (Mike és Tsa 2001), és Rónai András: Térképezett történelem (Püski, 1993) c. életrajzi írását, Teleki Pál öröksége (Antológia 1992) Czettler Antal: Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-41 (Magvetõ 1997), Ablonczy Balázs szerk: Teleki Pál válogatott politikai írások és beszédek (Osiris 2000), Csirpák Lilli: Teleki Európáról (Kairosz 2004), Teleki Pál: Becsületünk elõbbre való anyagi jólétünknél (T. P. Egyesület 2004), valamint Csicsery –Rónay István kiadója, az Occidental Press gondozásában megjelent mûveket: Teleki Pál és kora (1992), C.A. Macartney: Teleki Pál miniszterelnöksége 1939-41 (1993), Csicsery- Rónay István: Teleki Pál (2000), végül FEHÉR KÖNYV a Teleki –szoborról (2004), az utóbbi könyvet Csicsery-Rónayval együtt állítottuk össze, szerkesztettük.

        Teleki Pál munkásságát a kor jeles alkotói is elismerték: Illyés Gyula: Áldozat, Vas István: Teleki Pál emlékezete, Keresztúry Dezsõ: Jelkép, Gulyás Pál: Kelet felé, Gyõry Dezsõ: Teleki koporsója alatt, címmel verset írt róla, s munkatársai mellett Szabó Dezsõ, Sík Sándor, Márai Sándor, Szabó Zoltán és számos más kortársa írásokban, esszékben vallotta meg pozitív véleményét Telekirõl. Mi lehet az oka mégis, hogy egy éve – a liberál-bolsevik politikai erõk által generált hazug médiahadjárat következtében – szobrát nem szülõvárosában, a Budai Várban, hanem Balatonbogláron a templomdombon kellett felállítanunk? Elõadásomban erre is választ keresek, amikor a tényekre épülõ rövid áttekintést adok államfõi és nemzetnevelõ tevékenységérõl, a kortársai közül kiemelkedõ, rendkívüli személyiségérõl.

        gróf Teleki Pál a híres erdélyi fõnemesi család katolikus ágának leszármazottja. Õsei a középkortól fontos szerepet játszottak a Magyar Királyságban. Nagyapja Teleki József a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alapítója, apja Géza egyesületalapító történész, politikus és költõ volt. Édesanyja Muráty Irén gazdag görög kereskedõcsalád sarja.

        Teleki Pál 1879 november 1-jén Budapesten született – nyarait rendszeresen a Partiumbeli családi birtokon Pribékfalván töltötte–, a családban szívta magába a „Noblesse oblige” szemléletét, amely élete során újabb és újabb társadalmi és nemzeti feladatok vállalására buzdította. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi karának hallgatója. Ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat is folytatott, sõt a magyaróvári Felsõbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet, s értekezését „Az elsõdleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel írta. Elsõ írásait, recenzióit a Huszadik Század közölte. 1903-tól Lóczy Lajos mellett, dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-tõl szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a román többségû nagysomkúti választókerület képviselõje a Parlamentben. Választóival következetesen anyanyelvükön beszélt. 1908-ban megnõsült, a bánsági osztrák-német Bissingen–Nippenburg Johannát vette feleségül. Két gyermekük született (Mária, 1910; Géza, 1911) .

    Életét nagy vonalakban áttekintve, Teleki alkotó munkásságát hat nagy szakaszra tagolhatjuk:

    1. 1879 – 1901 Gyermekkor, iskolaévek, egyetemi felkészülés.
    2. 1902 – 1914 A tudományos és a közéleti pálya megalapozása, családalapítás..
    3. 1914 – 1918 A haza fizikai szolgálata, katonaság, Országos Hadigondozó Hivatal
    4. 1918 õsze – 1921 ápr. 13-ig Rendkívüli feladatok: békedelegáció, miniszterelnökség.
    5. 1921. máj – 1938. máj. Alkotó évek a tudományban, nemzetnevelõ feladatok, sikerek.
    6. 1938 máj. –1941 ápr. A legmagasabb szintû közszolgálat, rendkívüli teljesítménnyel.

        Államférfiúi munkássága két ciklusban is mindössze öt rendkívüli esztendõre terjedt ki, nemzetnevelõi tevékenységével azonban negyedszázadon keresztül szolgálta a magyarságot.

       Teleki közigazgatási és parlamenti képviselõséggel járó közéleti tájékozódása 1907-tõl a földrajztudomány felé fordult. Rendkívül ígéretes tudományos karrierjét – amelyrõl majd Kubassek András szól – az I. Világháború és a trianoni tragédia miatt, nemzetének szolgálata alá rendelte, mert a külsõ fenyegetettségben és a nemzetvesztõk árnyékában ez vált számára történelmi küldetéssé.

        1918 õszétõl a – késõbb trianoniként elhíresült -békekonferenciára készült fel, egy munkacsoport élén megalkotta Magyarország községenkénti néprajzi térképét, a béketárgyalások szinte egyetlen hiteles Kárpát-medencei dokumentumát, a híres „carte rouge”-t. A Tanácsköztársaság kikiáltása idején Svájcban tartózkodott, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. Részt vett a Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében és a Területvédõ Liga elnöki tisztségét is elvállalta. 1919. júniusától augusztusáig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, sõt földmûvelésügyi minisztere is volt. A Béke-elõkészítõ Iroda tudományos osztályának vezetõjeként 1919 õszétõl azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Sajnos hiába. Sem gróf Apponyi Albert lenyûgözõ beszéde, sem az elõtárt tények, sem a legendás „carte rouge” nem tudta mérsékelni a trianoni katasztrófát. Teleki Pál 1920 július 19-én egy halálra ítélt ország miniszterelnöke lett. A sors kegyetlen fintora, hogy így neki kellett elfogadtatnia a parlamenttel a trianoni békeszerzõdést, ami miatt már november 13-án vádindítványt tett önmaga ellen az Országgyûlésben. Ahogy Bethlen Gábor korában Erdély és a magyarság, úgy Trianon következményeként a maradék ország és a nemzet megmaradása került veszélybe. A megalázott, megcsonkított és szétesett államban igen nagy szükség volt Teleki nemzetféltõ erélyére, határozott cselekvésére. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását, az anarchikus állapotok felszámolását, a jogbiztonság és a normális közélet megteremtését, a gazdaság serkentését tûzte ki célul, mivel a maradék ország elemi léte, fennmaradása forgott kockán. 1921-ben fogadtatta el „az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelmérõl” szóló 3. törvénycikket, amely nemcsak a kommunista pártot kényszerítette illegalitásba, de a szélsõjobboldal, és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. Feloszlatta a tiszti különítményeket, felfüggesztette az Ébredõ Magyarok Egyesületének mûködését. A kommün terrorja és az országvesztés miatti bûnbakkeresõ antiszemita közhangulatot a kormány – a felsõoktatásban továbbtanulók esélyegyenlõségét növelõ – „numerus clausus” törvénnyel mérsékelte. Amikor emiatt antiszemitizmussal vádolták, így válaszolt: „Én a legteljesebb tisztelettel és elismeréssel vagyok a zsidóság kiváló kvalitásai iránt, semmiképp nem kívánom azt visszaszorítani, nem vagyok antiszemita ebben az értelemben ;abszolute tisztelem személyesen és tisztelem csoportosan a zsidóságot… Csak helyet kérünk magunknak arányszámunknak megfelelõen…” Valójában a háborúból visszatért és az elcsatolt területekrõl menekült fiatalok számára igyekeztek helyet szorítani az egyetemeken, mérsékelni a társadalmi feszültségeket. A szegényparasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreform elfogadtatásával igyekeztek megnyerni. 1921. április 14-én azonban – a nemrég boldoggá avatott – IV. Károly király visszatérési kísérlete miatt lemondott a miniszterelnökségrõl. Elvállalta viszont a Menekültügyi Hivatal, valamint a Társadalmi Egyesületek Szervezetének Központja elnöki tisztségét és szívósan munkálkodott a trianoni katasztrófa menekültjeinek és az irányát vesztett civil társadalom egyesületi életének megerõsítésén.

        Teleki a nemzet védelme érdekében életprogramjává tette a nemzetnevelést, azt, hogy az ország minél több lakosából tudatos neveléssel és tudatos önneveléssel a zárt közösségekbõl és az alaktalan tömegbõl valódi nemzet nevelõdjön. A nemzetnevelés fõ eszköze az oktatás, a társadalom széles körébõl kiválogatott tehetségek és a szellemi elit folyamatos éltetése, a helyes nemzettudat és a nemzethez való tartozás érzésének együttes elmélyítése. Feladata a nemzet iránti felelõs kötelességtudat mindennapi tettekben, konkrét munkában megvalósuló közösségi gyarapítása. Teleki azt vallotta, hogy a trianoni határok, amellett, hogy igazságtalanok, a Kárpát-medence természetes ökológiai, etnikai és gazdasági rendjét bontják meg, s különféle konfliktusokat és természeti katasztrófákat idézhetnek elõ. Ezt szerinte csak egy felelõsségteljes, helyzetén változtatni képes, magabiztos magyar nemzet képes leküzdeni. Életét ezután a magyar közélet, fõként az ifjúság nevelésének szentelte. Kíméletlen harcot folytatott a nemzeti bûnök; a kishitûség, a viszálykodás, az idegenmajmolás és a hõbörgõ hazafiaskodás ellen, az úri gõggel, a protekcióval és a korrupcióval szemben. Teleki rendkívüli tudásával, széleskörû nemzetközi tapasztalatával, kapcsolatával, erkölcsi és jellembeli szilárdsággal, elkötelezettséggel állt a magyar szolidaritást, illetve a keresztény- európai kultúrkör és a magyarság értékeit átörökíteni szándékozó nemzetnevelõ program élén. Olyan társakat talált maga mellé, mint Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a néprajzos Gyõrffy István, a cserkész-pap Sík Sándor, a köztisztviselõ Magyary Zoltán, a geográfus Rónai András, Fodor Ferenc, a külügyér Szent–Iványi Domokos és sokan mások a cserkészet, a keresztény egyesületek, a falukutató népi írók, a népfõiskolások, az Eötvös kollégisták és az elcsatolt területek magyar szellemi köreibõl. Ahol szükségesnek tartotta és kérték, funkciót vállalt. Így lett 1920-tól haláláig a báró Eötvös József Collégium gondos kurátora, s patronálta az ifjabb nemzedék új nemzetközi szervezetét, a cserkészetet, amelyet Sík Sándorral és társaival együtt a nemzetnevelés szolgálatába állított. 1922-ben a kormányzó fõcserkésszé nevezte ki, kiújult vesebetegsége miatt errõl a posztról lemondott, ám 1923-ban tiszteletbeli fõcserkésszé választották, amelyet élete végéig kitartóan ellátott. E poszton érte el az ország legnagyobb nemzetközi sikerét, az 1933-as gödöllõi cserkész jamboree kitûnõ megrendezését, amelyen 27 ezer cserkész vett részt a világ minden részébõl. A közéletben vállalt posztjait, megbízásait az általa alapított és vezetett intézményeket a nemzetnevelés szolgálatába állította. Az államigazgatás tudományos megalapozása érdekében így szervezte meg 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban pedig az Államtudományi Intézetet. 1927-ben - a közgazdaság-tudományi kar képviseletében - bekerült az akkor alakult Felsõházba. Vezetõ szerepe volt a tudománypolitikában, a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában is. Támogatta a falukutatókat, a Táj-és Népkutató Központ földreformot sürgetõ munkáit, késõbb Kovács Imréék kiállítását a Károlyi Palotában. 1932-tõl az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanácsnak az elnöke, 1937-38-ban a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-mûvészeti kitüntetését. Õ volt az európai gondolat, az európai együttmûködés egyik hazai apostola, Paul Valery javaslatára 1933 októberében Párizsban tartott elõadást a Szellemi Együttmûködés európai kongresszusán 1934- ben „Európáról és Magyarországról” címmel jelent meg könyve. 1936- ban a Columbia Egyetem (USA) díszdoktorává avatta.

        1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyûlési képviselõvé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, de fõként a területi revízióval foglalkozott. 1938 augusztusában meghatározó szerepe volt a Magyarok Világszövetsége létrehozásában és programjának kialakításában. A német orientáció túlsúlya és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939. február 16-án, másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget, mert „bajban volt a haza”. A szélsõjobboldal visszaszorítását tûzte ki célul, betiltotta a Magyar Nemzetiszocialista Pártot, és a Hungarista mozgalmat, ugyanakkor német nyomásra engedélyezte a Volksbund mûködését és elfogadtatta a második zsidótörvényt. Ez utóbbiak nem a magyar joghagyományból következtek, hanem a nácizmus termékei voltak, s feltételei lehettek annak, hogy Teleki a békés területi revízió külpolitikáját folytathassa, az ország függetlenségét és háborús konfliktusokból való távolmaradását biztosítsa. Bécsnek jelentõs szerepe volt Teleki sorsfordulóiban. Említettük már itteni csatlakozását az Antibolsevista Commitéhoz, tudósként is többször szerepelt itt, de a legfontosabb, hogy mindkét Bécsi döntés (1938. nov.2, ill. 1940. aug.30.) elõkészítésében és meghozatalában aktívan vett részt, elõsegítve a határok békés módosítását, az ország etnikai és a politikai határainak igazságosabbá, nemzetközileg is elfogadottá tételét. Szociálpolitikai intézkedéseivel sikerült megszilárdítania a belsõ rendet. 1939 júniusában Szeged választja országgyûlési képviselõjévé. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Teleki beterjesztette az autonóm Kárpátaljai (Ruszin) Vajdaságról szóló törvénytervezetét. 1939 õszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német- lengyel háború után pedig befogadta a több, mint százezer lengyel menekültet, köztük mintegy tízezer lengyel-zsidót. Segítette a szovjetek által lerohant Finnország önvédelmi harcát is a Finnországi Magyar Légió fölállításával. 1940 januárjában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatot adott ki Teleki politikájának támogatásáról. A német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot egyre inkább a németek mellé kényszerítette. A területi revízió folytatása, Észak– Erdély visszacsatolása fejében át kellett engedni a magyar területeken a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában a szegény néprétegek fölemelését célzó Országos Nép- és Családvédelmi Alapról (ONCSA), valamint a földreformról készülõ törvények, a visszatért régiók fejlesztése, etnikailag toleráns közigazgatásának kialakítása, a kolozsvári magyar Tudományegyetem felszerelése és újraindítása foglalkoztatta. Személyes példát mutatott azzal, hogy a nemzet javára lemondott a visszacsatolt területeken lévõ birtokairól. Eközben azonban már mutatkoztak a német befolyás, a jobbratolódás egyértelmû jelei is: szabadon engedték Szálasi Ferencet, a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének ismerték el, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növelésérõl. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar „örök barátsági szerzõdés”-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, kérte Magyarország részvételét a támadásban. Teleki nem vállalta a szerzõdésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra feláldozta magát. Megdöbbentõ halálával akarta figyelmeztetni, felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt, megakadályozni az angolok hadüzenetét, az ország háborúba lépését, ami átmenetileg sikerült neki. A korabeli mérvadó külföldi és hazai vezetõk fejet hajtottak Teleki nemzetét óvó vértanúsága elõtt, s állítólag egy üresen hagyott székkel kívánták az újabb béketárgyaláson szellemi jelenlétét biztosítani. Nem tették. Sõt a párizsi békekötés után Teleki emlékezete, egykori munkatársai és intézményei ellen is szellemi irtó-hadjáratot indítottak a zsarnoki szovjet–kommunista rendszer által uralt Magyarországon.

        Ennek emlékképét idézte föl a Teleki-szobor Budavári felállítását megakadályozó liberál–bolsevik erõk akciója. Amikor a Budavári szoborállításhoz már minden engedélyt megszereztünk, a szobor 2004. április 3-i avatását terveztük, mint derült égbõl a villámcsapás érte a Teleki Pál Emlékbizottságot, hogy február 10-én a Magyar Hírlapban Fellegi Ádám zongoramûvész Teleki Pál szobrának felállítása ellen tiltakozó aláírásgyûjtési kampányt kezdett. Indulatos levelet írt Demszky Gábor fõpolgármesternek, amelyben – a holocaust évfordulójára hivatkozva – követelte, hogy a fõvárosi közgyûlés plenáris ülése bírálja felül és utasítsa el a kulturális bizottság határozatát. Fellegi Ádámhoz február 13-án, pénteken csatlakozott Kuncze Gábor és Fodor Gábor, a MAZSIHISZ, majd Kovács László és az MSzP választmánya. Össztüzet indítottak a szoborállítás ellen a médiában. A Magyar Hírlap mellett a Népszava, a Népszabadság, az Élet és Irodalom és a kereskedelmi TV-k és rádiók, – olykor a közszolgálati televíziók – sajtóhadjáratával szemben a szoborállítók alig jutottak szóhoz.

        Az SZDSZ és az MSZP médiahadjárata, kísértetiesen hasonlított a kettõs állampolgárság ügyében lezajlott 2004. december 5-ki népszavazás ellenzõinek propaganda-hadjáratához. A nemzeti önérzetet támadó, kirekesztõ szándékú politikai erõknek a liberál- bolsevik szellemiségû hazai médiában heteken át szajkózott, keresztényellenes, demagóg érvrendszere, hazugsága mindkét esetben hatott. Akárcsak december 5-én a hazai választók, úgy az elárvult Teleki Pál Emlékbizottság is megmérettetett e gyilkos kampányban. Nyilvánvalóvá vált kik annak tényleges, és kik csak névleges tagjai. Az Emlékbizottságból a két fõvédnök – a volt és a jelenlegi köztársasági elnök – támogató levelet írt. A többiek közül a külhoni magyar cserkészek és a lengyelek anyagi és erkölcsi támogatással, Gyulay Endre megyéspüspök ,Csicsery-Rónay István, Csirpák Lilli, Horváth János, Kubassek János, Török Bálint, Vígh Károly és még páran pedig tisztességes szóval, érvelõ írásokkal próbáltuk meggyõzni a szoborállítást ellenzõket, a bizottságok demokratikus döntéseit megkérdõjelezõket. Igyekeztünk helytállni az indulatháborúban. Az egyharmad–kétharmados arány azonban sajnos még az Emlékbizottságban is kimutatható, mivel a kampány hatására többségbe kerültek azok, „akik nem jöttek el szavazni”, vagyis sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem adtak a szoborállításhoz. Nemcsak az üléseken, a vitában, de a szoboravatón sem vettek részt. A Teleki Pál által alapított, vagy egykor vezetett hazai közintézmények, szervezetek vezetõi közül csak néhányan mertek szolidaritást vállalni a szoborállítókkal, a többség közömbös maradt, illetve félt.

        A hazai közélet megoszlott; sokan elhúzódtak, kitértek az antiszemitizmus vádja, a vita elõl, de jócskán voltak olyanok is, akik kiálltak Teleki Pál és budavári szobra mellett. 2004 március 7- én Dr. Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetõje tartott Teleki-emlékmisét, 28-án pedig az MDF-bõl nemrég számûzött alapító atya, Lezsák Sándor Csengey Dénes Vándoregyeteme rendezett kitûnõ elõadókkal sikeres konferenciát a Kossuth Klubban Telekirõl. Erdélyben, a Székelyföldön Sylvester Lajos a Háromszék c lapban közölt számos kitûnõ írást Teleki Pál és a szobor budavári fölállítása mellett. A RUBICON 2004/2-es Teleki-számában Ablonczy Balázs, Kubassek János, Ormos Mária írásait olvashattuk. A Svédországban mûködõ Erdélyi Könyv Egylet „Kõ, bronz, buldózer/ Láthatatlan és újra látható emlékmûvek” címû 2004. évi kötete is említi a Budavári Teleki-szobrot. A médiahadjárat vezérhajója, a fõként ellenvéleményeket közölt Magyar Hírlap, online „szavazást” is folytatott: Állítsanak-e szobrot Telekinek? – címmel, ami meglepõen pozitív eredménnyel zárult: Összesen 10104 szavazat érkezett, amelybõl : Igen: 7492 (75%), Nem 2512 (25%). A

    kirekesztõk a Telekiszobrotne honlapra másfélezer NEM– mel szavazó aláírót toboroztak.

        Érveink, tájékoztatónk, s a tények sem Demszky Gábort, sem társait nem befolyásolták; a demokrácia elemi szabályait, a liberalizmus alapelveit, szakbizottságaikat megcsúfolva – negatív döntést hoztak. Budapest Fõváros Közgyûlése 204/2004(II.26.) sz. határozata hatályon kívül helyezte valamennyi szakbizottsága döntését, 205/2004.(II.26.) sz. határozata pedig kitiltotta Teleki szobrát a fõvárosból. Ez ellen csak egyetlen párt frakciója szavazott.

        Szeretném remélni, hogy egykor majd a Teleki-szobor ellenzõi is szembesülnek azzal az erdélyi politikai hagyománnyal, amit Bethlen Gábor és utódai – köztük a kétszeri miniszterelnökként mindössze három évig regnáló Teleki Pál – képviseltek; „két pogány közt” szorongatva, a függetlenségét megcsonkítottan is õrzõ magyar állam és polgárai védelmében. Akkor talán érthetõvé válnak J.F. Montgomerynek, az USA 1933-1941 közötti magyarországi nagykövetének alábbi mondatai: „Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhetõ, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának idõszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban…” (J.F.M: Magyarország, a vonakodó csatlós, 86.p.)

    Mészáros István professzor szerint Teleki kultuszminiszterségének és miniszterelnökségének ideje 1938–1941 között a hazai zsidó iskolaügy soha nem látott kiterjeszkedésének, intézményrendszere jelentõs bõvülésének idõszaka volt.

    Magyarország német megszállása után, az 1944 tavaszán indult pokoli zsidóüldözés idején, a trianoni sebeket orvosoló, cserkész-ifjakat nevelõ, a szegényparasztok földhöz és házhoz juttatását segítõ, a lengyel menekülteket pártfogoló Teleki Pál már három éve halott volt. Az SS gyilkoló-gépezet hazai sameszait fõként az Õ politikai ellenlábasai közül szervezték be. Milyen ördögi praktika akarja ma összemosni a náciellenes államférfit velük?

    Teleki Pál egyik beosztottjának emlékét – a lengyel-zsidó menekültek kérésére már a Jad Vasemben õrzik. Tanítványai közül sokan vettek részt az ellenállásban, a zsidómentõ akciókban, sõt késõbb is mertek magyarok lenni. Rejtély, hogy vajon neki miért nem jutott hely szülõvárosában? Az igazság azonban elõbb – utóbb felszínre tör, amit a Teleki Pálról szóló könyvek és írások, sõt a Teleki szoborállítás óta eltelt év is tükröz. Kérem, olvassák el az általunk összeállított FEHÉR KÖNYV-et, hátha választ találnak e talányos kérdésre. Dr. Horváth János képviselõ, az Emlékbizottság oszlopos tagja, a Parlament 2004. április 5-i ülésén szólalt fel a Teleki szoborral kapcsolatban: „ A zord elmúlt évszázad bizony beárnyékolja 2004 tavaszát, amikor a diktatúrák torzított tudatával vert nemzetet zsarolja egy maréknyi fanatikus. Budapest jelenlegi önkormányzata, sõt követve azt az ország kormánya, meghátrálva megváltoztatták álláspontjukat és döntéseiket. Teleki Pál szobrát kitiltották Budapestrõl, a fõvárosból. Döbbenetes! Most a szabadság kipróbált és tántoríthatatlan patriótái, akik elvitték a szobrot Balatonboglárra, vajon mit gondolnak?”

        Éppen egy éve történt az áttörés, amikor Balatonboglár plébánosa, – Kubassek János Magyar Nemzet-beli cikke nyomán– telefonált nekünk. Szõllõsi Ferenc plébános úr – a Lengyel–Magyar Barátság Egyesület elnöke – volt az, aki kimondta a végsõ érveket:” ez a lengyel–magyar barátság szimbolikus helye: itt mûködött a II. Világháború idején az egyetlen lengyel gimnázium, itt nyugszik Varga Béla, Teleki Pálnak a lengyelek mentésében is leghívebb embere, én pedig Teleki Pál cserkésze voltam, máig õrzöm, s adom tovább tanítását, szavait.” Pár nap múlva Balatonboglár város önkormányzatának március 15-i, és a Teleki Pál Emlékbizottság március 16-i döntése új helyzetet teremtett. Másnap már Kovács Miklós polgármesterrel és Szõllõsi Ferenc plébánossal közös helyszíni szemlét tartottunk. Megállapodtunk a Teleki-szobor felállításának helyérõl, idejérõl és a mûsorról. Ennek eredményeképp 2004 április 3-án, a tudós–államférfi halálának 63. évfordulóján – hazai és külhoni magyar, illetve lengyel vendégek ezreinek jelenlétében, Teleki Pál egészalakos bronzszobrát Balatonbogláron, a templomdombon ünnepélyesen fölavattuk. Kérem nézzék meg, hogy a lengyelek világlapja, a ruszinok képes havilapja, a Bem József Egyesület lapja hány, színes képekkel illusztrált tudósítást közölt errõl az ünnepi eseményrõl! Hasonló magyar lapokat sajnos nem tudok mutatni. A balatonboglári szoborállítás egyik hõsét, Szõllõsi Ferenc plébános urat holnapután temetjük, tisztelettel adózunk emlékének és bátor kiállásának. Nemcsak neki, hanem a boglári önkormányzatnak, a támogatóknak és a Teleki Pál Emlékbizottság tényleges tagjainak is jelentõs szerepe volt abban, hogy Török Bálint C.E.T. –ben megjelent írása szerint „megtörtént a demokratikus fordulat óta eltelt tíz egynéhány év egyik legjelentõsebb eseménye, Balatonbogláron helyére került Rieger Tibor nagyszerû alkotása.”

    A szoborállítás is igazolja Teleki Pál bölcs mondatát:
    „Nincsenek kis nemzetek, csak kishitûek,
    nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitûek.”
    Ismételjük el bátorító szavait: „Merjünk magyarok lenni!”

    Köszönöm a figyelmet!

    Bécs, 2005. március 10-én


    Bakos István
    a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma elnöke


    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - 2005 ., A.D.

   
 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?    *****    Will Vandom Rajongói Oldala ♥ nosztalgia W.I.T.C.H. a javából, 2006 óta ♥ Te még emlékszel?    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tedd meg te is, én segítek értelmezni! Kattints! Várlak    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + kötetlen idejû beszélgetés diplomás asztrológussal! Kattints    *****    Smart Elektronika - Arduino és Okos Elektronikai termékek webáruháza .Álmodd meg, alkosd meg, vezéreld a jövõt!    *****    Smart Elektronika - Arduino és Okos Elektronikai termékek webáruháza .Álmodd meg, alkosd meg, vezéreld a jövõt!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie, itt: www.csillagjovo.gportal.hu