Evidenciák - A magyar alkotmány fogalma A magyar alkotmány a legalább ezer éves magyar nemzet legalább ezer éves államára vonatkozó, legalább ezer éves államalkotó akarata.

Történelmi-társadalmi tudatunk, közjogi és kulturális identitásunk sarokköve, egyben közjogi és kulturális kincsünk a magyar alkotmány -  mely jövőbeli cselekvési lehetőségünk, politikai védőpajzsunk is lehet, amelyet a jelenlegi politikai hatalom mégsem ismer el. (történelmi tény) Evidenciák - Jelenlegi alkotmányos állapotunk Legalább ezer éves a magyar alkotmány (amelynek első összefüggő, teljes értékű ránk maradt oklevele az Aranybulla), amelyet 1944-ig elismert a magyar politika (történelmi tény) Történelmi alkotmányunktól nem a modern életben való alkalmatlansága miatt szakadt el a magyar törvényhozás, hanem a német, majd a szovjet megszállás kényszere miatt.(történelmi tény) A megszállt országban a megszálló szándéka szerint működő testület (az akkori parlament) hozta az 1949/XX-as alaptörvényt, amelyhez a törvényhozás azóta igazodik. Ennek 77.§ (1)-es bekezdése szerint a magyar alkotmány nem más, mint maga az alaptörvény. Az alaptörvényről annyit állíthatunk, hogy az elismerheti az alkotmányt, vagy megtagadhatja az alkotmányt, de önmagát nem minősítheti alkotmánynak. Evidenciák - A történelmi magyar alkotmány lényeges jellemzői A magyar észjárás szerint az írott alaptörvénynek meg kell felelnie az íratlanul is erős alkotmányos elveknek (az „örök”, de legalább a napi politikai küzdelmek felett álló értékeknek, igazságoknak, egyes hagyományozott megoldásoknak). A pillanatnyi hatalom nem határozhatja meg a magyar alkotmányt, hanem a hatalomnak kell az alkotmányt  elfogadnia, és felelősségre vonás terhe mellett megtartania. (történelmi tényekből, összefüggésekből következő evidencia) A magyar alkotmány, kiváltképpen az alapjául szolgáló szentkorona-eszme nem pótolható és nem múlható felül. Kultúránkban a legmélyebb gyökerekig (népmesék, Mátyás király-mesék, egész irodalmunk, költészetünk) hatolnak hajszálerei, ható erőként mozgatta történelmünket, sok esetben gazdasági mentőövünk volt, meghatározta gondolkodásunkat a társadalomról, igazságról és sorsról, elkötelezettségről, szolidaritásról, az európai értékek megélésének útjáról. (tény) A magyar nemzet kulturális és politikai közösségét az alkotmánya (alkotmányos szellemisége) tartotta meg, a nemzet érdeke és értékrendje szerint szabályozva az államot. (történelmi tény) Az állam nélkül a nemzet is végleg szétesik („mint oldott kéve”). Alkotmányunk utánozhatatlan rendszere egyaránt képes felölelni az egység, a teljesség, és az esetlegesség, a megoldandó válsághelyzetek világát, fontos esélyt kínálva ezzel számunkra, mint kulturális és politikai közösség számára. (ritkán végiggondolt, kellően nem becsült tény) A magyar történelmi alkotmány életrevaló rugalmassága éppen az íratlanul is feltétlenül tisztelt alkotmányos értékek, igazságok és hagyományozott megoldások, valamint az alkotmányt vagy elismerő vagy el nem ismerő írott alaptörvény kettősségéből, különvalóságából ered. (ritkán végiggondolt, kellően nem elemzett tény) E kettős rendszer teszi lehetővé az európai és az egész emberiség által tisztelt értékek, kiküzdött erkölcsi, tudományos, társadalmi vívmányok megbecsülését, hasznosítását számunkra, identitásunk elvesztése, életminőségünk kockáztatása nélkül. (logikai evidencia) Az alkotmány nem szüntethető meg szavazással, mert más a természete. Nem egy okmány, hanem a nemzet identitásának része. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az ember eredendően, lényegénél fogva szabadságra [2] született, amelyet teljességében egy nemzet közösségében élhet meg, ami politikai közösség és szövetség is egyben. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az emberi szabadság érvényesítésének eszközrendszere a jog, a gazdaság, az államigazgatás, ami semmilyen módon nem fordulhat az ember ellen. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az állam feladata a nemzet közösségében az emberi szabadságot kiteljesítő életvitelhez szükséges feltételek garantálása. Az államon ez számon kérhető. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az államra kötelező igazságokat, értékeket Európában a legmagasabb szinten képviseli a magyar alkotmányos hagyomány – tehát nem a józanság, hanem a hatalmi önkény vagy a hatalmi önkény által elkábított magyarság érdektelensége tart minket távol tőle. (ismert alkotmányelméleti tény) Az alkotmány központi intézménye a szentkorona,  amely sokszáz éven át közjogi szakkifejezésnek számított, ezért sosem írták nagybetűvel – Trianonig. 1920-tól használatos a nagybetűs írásmód, amióta komoly nehézségek árán tud érvényesülni. Aki kisbetűvel írja, az nem tiszteletlen, hanem értékrendjében magától értetődő természetes dolognak számít, működését bizonyosságnak tekinti. (történelmi hagyományunk evidenciája) A hatalom teljessége csak a szentkoronáé lehet – tehát a hatalom gyakorlói csak felelős, megosztott részhatalmat gyakorolhatnak. Ez a diktatúra alkotmányos és eredendő tilalmát jelenti. A hatalmi ágak feltétlenül megosztandók, nem monopolizálhatók. (történelmi alkotmányunk evidenciája) A szentkoronához való viszonyát sem a nép, sem az uralkodó, (sem a nemzet – a szentkorona tagsága, sem a hatalom gyakorlója) nem változtathatja meg. Ezért volt fogalmilag kizárt az önkényuralom a magyar közjogban, és ezt tudomásul vette egy idő után Károly Róbert, Zsigmond király, Mátyás király, a kalapos II. József és mindenki más, egészen a II. világháborúig.  (történelmi alkotmányunk evidenciája) A mindenkori magyar kormány az alkotmányos rendet, evidenciákat semmilyen okkal, vagy hivatkozással nem sértheti meg, mivel ez a szentkorona sérelmét jelenti. (történelmi alkotmányunk evidenciája) A nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. A nép, ha alkotmányához hű (vagy ahhoz visszatér), akkor nemzet. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Megszálló hatalomtól mentesen nem hatálytalanították (nem tagadták meg arra megválasztott testület keretében) az alkotmányt (történelmi tény) Tehát az alkotmány érvényben van, csak figyelmen kívül hagyjuk. Ezért alkotmánysértésben van a magyar állam. (alkotmányos evidencia) Törvénysértés jogot nem alapíthat – a megszálló hatalom diktátuma nem szerezhet alkotmányos legitimitást (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az önkényuralmat kizárta a magyar alkotmány – a szentkorona volt a szuverén és nem a nép[3], nem az uralkodó –, tehát a szentkorona eszme által a közösségében szabályozottan élő nép (más szóval nemzet) volt a szuverén. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az alkotmány az államra kötelező igazságokat tartalmaz, amely a sok generációs nemzet egészéhez kötődik. Aktuális viták szerint nem formálható – ezt fejezték ki azzal, hogy a koronát Istentől angyal hozta, hogy Szűz Máriának ajánlották fel, hogy isteni igazságnak tekintették (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az alkotmányt elismerő alaptörvények, sarkalatos törvények, törvények, állami rendeletek stb. alakítják ki azt a konkrét intézményrendszert, amely az adott korban, adott körülmények között lehetővé teszik az alkotmányos közéletet, államot, az alkotmányos igazságok, értékek, elvek általános tiszteletét, meghivatkozását. (történelmi alkotmányunk evidenciája) A föld a szentkorona tulajdona. Ennek megfelelően mai szóval: a föld nem tőke, hanem sok szempontból életünk feltétele, és ezek közül csak egy – ma már messze nem a legfontosabb – vonása a mezőgazdasági árutermelésre való alkalmassága. (történelmi alkotmányunk evidenciájával összhangban jelenkorban is józanul belátható alapelv) Az államnak biztosítania kell a természeti erőforrásokhoz monopolprofittól mentes, uzsora nélküli hozzáférhetőséget. Az uzsoramentességet az államnak garantálnia kell a pénzrendszer és bármely más közintézmény vonatkozásában is, a mai és az ezután következő nemzedékek számára. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Az alkotmányos garanciák kifinomult és hatékony rendszere védte az alkotmányos elveken alapuló közjogi megállapodások érvényesülését: (történelmi tény) (a) Kiemelkedőként említendő a koronázási hatalom-átruházás kölcsönös garanciális elemeinek egymásba kapcsolódó sora; (b) Korlátozott hatalom – a hatalom feltétlen megosztottságának elve; (c) Ellenőrzött hatalom – az alkotmányos igazságok, értékek, megállapodások megsértőinek felelősségre vonása elsődleges teendő volt az országgyűléseken, az adómegajánlást, újoncozást is megelőzve; (d) Kötelessége a népakaratból politikai hatalomhoz, cselekvési lehetőséghez jutott képviselőnek az alkotmányos rend betartása és betartatása, amely kötelesség megszegése esetén felelősségre is vonható volt, rangját és vagyonát veszthette el (Történelmi alkotmányunk evidenciája); (e) Az ellenállási kötelesség az alkotmánysérelemmel szemben mindannyiunkra érvényes. (amit még a mai alaptörvény 2.§-a is megemlít). Evidenciák - Elmélyült alkotmányos válságot élünk Csődben van jelen közjogi berendezkedésünk, amit a választási és népszavazási kifogásokkal szembeni tehetetlenség jól láthatóvá tesz. (jelen közállapotunk ténye) Akik új alkotmányt akarnak, azok vagy tájékozatlanok vagy el akarják törölni a legalább ezer éves magyar államot, amely, mint a legalább ezer éves nemzet önkormányzati szerve, felelős a nemzet, mint politikai közösség tagjainak életfeltételeiért. (a felsorolt történelmi tényekből következő logikai evidencia) A magyar nemzet tudatos megfosztása a szentkoronától, az alkotmányától való tudatos elszakítása a magyarság identitásának felszámolását jelenti, amit a világháború utáni nemzetközi egyezmény szerint népirtásnak, idegen szóval genocídiumnak neveznek. Nyersebben fogalmazva a magyar nemzetnek a magyar alkotmánytól való megfosztására törekvés genocidiális cselekedet. Ma ez a folyamat zajlik, ezt ma tudatosan és büntetlenül szervezik. (történelmi tény) A népirtás egyik módja az 1949/XX-as törvény 77. § (1) törlésének elmulasztása is, vagy az olyan tankönyvek kiterjedt használata, amelyek az emberi jogokat az állam „önmegtartóztatásaként” tárgyalják nemcsak II. József idején, hanem 1990 után is). (kevéssé hangoztatott evidencia) Az úgynevezett rendszerváltás forgatagában alkotmányos biztonság hiányában nincsen szilárd meggyőződéses alapunk, amelyre támaszkodva nagyobb eséllyel küzdhetnénk méltányos életfeltételeinkért. (belátható) Hosszú a listája az elhanyagolt kérdéseknek, jelentős társadalmi történéseknek, amelyek alkotmányosan elfogadhatatlanok: (a) A hajléktalanok nagylétszámú csoportjának kialakítása a rendszerváltás társadalmat zsaroló eszköze volt. Embertelen megoldása felesleges volt, nem indokolta sem tisztességes politikai, gazdasági, kulturális vagy bármilyen más közérdekű ésszerűség. (b) A korábbi évtizedek áldozatai közül az elvett magzatok 50-es évek óta számolt 6-8 milliós tömegének a nyilvánosság peremére szorítása egy súlyosan genocidiális társadalom-politika hamis, embertelen értékrendjének relativizálásához, átmentéséhez vezetett. (c) A szociális vívmányok óvatos átmentése helyett a 90-es évek elején a szociális rendszer szétverése kisstílű megszálló hatalomhoz jobban illett volna, mint az ország talpraállítását hangoztató, demokráciát, népképviseletet, köztársaságot hangoztató rendszerváltás folyamatához. (d) Az oktatási és egészségügyi, valamint a honvédségi rendszer értékzavaros szabályozása (valósággal lebontása) a magyar alkotmányos hagyományok tiszteletében nem következhetett volna be. (e) A sajtófinanszírozás teljességgel megoldatlan, csak a társadalommal szembeni ellenérdekeltség vezethetett ahhoz a cenzúrázott-manipuláló sajtórendszerhez, amely egyik kulcselemévé vált jelenlegi kiszolgáltatottságunknak. Mindez a tájékozódáshoz és véleménykifejtéshez való szabadságra való fennen hivatkozással. (f) Az egész privatizációs folyamat egy minden képzeletet felülmúló szemfényvesztés, amely az elemi törvényességet is átlépve, megtagad minden társadalmi szolidaritást. (Az állampolgárok közösségének tisztelete – akik 1848 óta gyakorlatilag szentkorona testét alkotó nemzettagok –, nem tette volna lehetővé az ország javainak józan ésszel alig felfogható mértékű átjátszását külföldieknek. A termelő vagyon mellett a belső piaci pozícióink és kulturális javaink zömét juttatták a belföldivel szemben előnyben részesített külföldieknek, akik több alkalommal  nyíltan is jelezték, hogy a nemzettel semmiféle szolidaritást nem vállalnak.) (g) A további, állami eszközökkel végrehajtott, társadalomellenes spekulációs lépések erkölcsileg nem menthetők fel. Ilyen volt például az OTP lakáshitel-kamatok megemelése közgazdasági szükségszerűségre hivatkozva, miközben a valós cél sokak tragédiáján keresztül a lakáspiac jelentős szeletének kiszolgáltatása volt ingatlan-spekuláns csoportoknak. A szándékokra talán még jellemzőbb, hogy az állam korántsem magát a lakásépítést támogatja, hanem csupán azok kamatait: a bankok érdekeinek csorbítatlansága mindenek felett! (h) Hasonlóan megtévesztő eljárás az úgynevezett gazdasági támogatások ügye, amelyeket a megtévesztő elnevezéssel megvonhatóvá tettek, holott azok a Keynes-i gazdaságpolitikai rendszer elhagyhatatlan újraelosztási eszközei. (i) A természeti erőforrások nemzeti tulajdonlása elvének megtagadása az EU-csatlakozási szerződésben, belső privatizációs műveletekben, higgadt fejjel csak genocidiális céllal magyarázható. (A szentkorona tulajdonlási elve jó hivatkozást adhatna a „természetes monopóliumok” nemzeti tulajdonlása mellett, illetve e monopóliumok magántulajdonlása, főleg külföldi magántulajdonlása ellen.) (j) A hitel- és tágabban a pénzrendszer nemzetközi magántulajdon-érdekű pénzügyi köröknek történt kiszolgáltatása nem illeszthető össze a nemzet érdekével, így természetjogi elvű alkotmányos alapelvekkel sem. (k) Az adópénzek kivetésének és felhasználásának ellenőrizetlensége minden képzeletet felülmúló az ígért rendszerváltási garanciák helyett. Az önkormányzatok gazdálkodási alapjainak elvonása terén sem indokolható például a törvénytelenség, még kevésbé a törvényeknek az uzsorás politikához való igazítása. (l) A társadalom-szabályozás megannyi eleme gyakorlatilag uzsorás művelet, a nemzeti, az alkotmányos alapú országos érdekek nyílt semmibe vétele, illetőleg állami eszközű felszámolási törekvés. (m) És mindennek a tetejébe: Az erőszakos EU-csatlakozás módja, szervezése, menedzselése a társadalom anyagi érdeke, értékrendje, elvárásai ellenére; a függetlenséghez kötődő reményei, a szuverenitásért folytatott megannyi küzdelme, egész gondolkodása, alkotmányos identitása, hagyománya, nemzeti szolidaritás igénye ellenére; az alkotmányos értékekért folytatott közjogi küzdelmek vállalása helyett – csak a tudatos népirtás fogalmával minősíthető. (n) Különösen látványossá tette a magyar alkotmányt tagadó jelenlegi közjogi állapotunk intézményes rendjének totális csődjét az, amikor „csiki-csuki” alapon közölte az Alkotmánybíróság, hogy 2/3-dal bármit megszavazhat a parlament aktuális testülete, azzal szemben semmilyen vétónak nem tudnak érvényt szerezni. Ez nem népszuverenitás, ez az alkotmányos garanciák lehetőségének is a tagadása, ez a XX. századi kegyetlen diktatúrák útján való továbbhaladás. (o) Ilyen jelenségekkel szembeni fellépésre a szentkoronára épülő magyar alkotmány ellenállási jogot, sőt kötelességet tartalmaz (amely a Habsburg-ház XX. századi trónfosztása után – a legkényesebb ízlések szerint is – megilleti a nemzetet). Evidenciák - Kiút az alkotmányos válságból – jogfolytonosság helyreállító nemzetgyűlés szükségessége A lehető legalaposabban át kell tekinteni a magyar alkotmány ügyét, a német megszállást követő szovjet megszállás megszűnésekor előállt helyzetet (evidencia, megkerülhetetlen feladat) Az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel. Ezt az éles különbségtételt haladéktalanul meg kell tenni a tisztánlátás kedvéért, és azon kihívás miatt, amit a ma használatos önkényuralmi alaptörvény 77. §-ában állítanak az alkotmány és alaptörvény azonosságáról. Tévedésből avagy azzal a céllal teszik ezt, hogy fogalmuk se legyen többé a későbbi nemzedékeknek a hajdani magyar alkotmány lényegéről és a veszteségről, amely minket és az utánunk jövőket éri az alkotmánytól való elszakítottságban? Lehetetlen, hogy egy egész társadalmi réteg – a politikai vezetés – figyelmét egyszerűen elkerülje (számos) ilyen horderejű kérdés. (logikai tény) Olyan időkben, amikor természetes, hogy az írott törvények, megállapodások az alkotmányos szellemiségnek alávetik magukat, a kettőt (íratlan elveket és írott megállapodásokat, sőt intézményeket) együtt nevezték alkotmánynak. Amikor azonban olyan „természet-ellenes” helyzet van, hogy az esetleges hatalmi erőfölényt szentesíteni kívánó írott alaptörvény nem ismeri el az íratlanul is kötelező magyar alkotmány hagyományát (örök emberi-közösségi értékeit és igazságait), akkor alapvetően fontos az erőteljes megkülönböztetés alkotmány és alaptörvény között. (logikai evidencia) Egyszerű, polgári jogi szerződéseknél is jogi előfeltétel, hogy az írásba foglalt szerződés szövegének meg kell egyezni a szerződő felek akaratával. Hát akkor az írott alaptörvénynek meg kell-e felelnie az íratlanul is erős alkotmányos elveknek? (Az „örök”, de a napi politikai küzdelmeknek mindenképpen felette álló értékeknek, igazságoknak, hagyományozott megoldásoknak?) (analógiával szemléltetett evidencia) Az alkotmányosságot mint kulturális minőséget, igényt az uniós csatlakozás nem számolhatja fel, s ha ilyen kísérlet, erőszak történik, akkor a magyarságnak ellenállási kötelessége van. El kell érnie alkotmányosságának elismerését, amint azt tették eleink is sokszáz éven át, hol fegyverrel, hol közjogi küzdelemben. (történelmi szükségszerűség) Fel kell használni az emberi gondolkodás elemző és alkotó képességét, minden elérhető és megvalósítható vívmányát az alkotmányos értékek védelmére és hasznára. (történelmi alkotmányunk evidenciája – történelmi szükségszerűség) Evidenciák - A magyar alkotmány elismerésének útja A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja. (történelmi tény) Külön e feladatra választott nemzetgyűlésre van szükség – az elképzelhető legteljesebb társadalmi részvétel és legsokoldalúbb kontroll mellett (történelmi mintára támaszkodó evidencia)  (a) területi elvű képviselet, (b) a kamarák, társadalmi szervezetek, történelmi egyházak képviselete, (c) a tudományos, oktatási, egészségügyi intézményi rendszerek képviselői, (d) oktatásban érdekelt szülők és más általánosan kötelező alkotmányos előírást teljesítők képviselete, (e) nemzetiségek és határon túli magyarok képviselete, (f) akik személyükben kiemelten érdemesek, nagy szolgálatot tettek a nemzetnek stb. részvételével. A nemzetgyűlés döntési joga az alkotmányos elvek tiszteletét, evidenciák határát nem lépheti át – például a szentkorona szuverenitását, a közösségében szabad emberi személy elvét nem sértheti meg. (történelmi alkotmányunk evidenciája) Részletezve: (a) nem korlátlan a nemzetgyűlés mint kiemelt, rendkívüli hatalmi szerv szuverenitása, jogköre, hanem az alkotmányos elvek által behatárolt (lásd erkölcs és tudományos igazság, vagy éppen megformálódott európai hagyomány), (b) meg kell feleljen az alkotmányos elveknek, evidenciáknak, (c) tagjai ezért esküvel kell kezdjék tevékenységüket, (d) egy megelőző elvi-fogalmi tisztázó felkészülésre kell támaszkodjon, (e) egy megelőző erkölcsi bizonyságra, elhatározásra kell támaszkodjon. A nemzetgyűlés feladata elkülönítendő a törvényhozásétól – ezen javaslat hívei a jogfolytonosság elismerésén és azt követően az alaptörvény megfogalmazásán, valamint a meglévő törvények felülvizsgálásán kívül nem terjesztenék ki a nemzetgyűlés hatáskörét az aktuális törvényhozásra. Ezen logika szerint a nemzetgyűlés és a törvényhozás egymás mellett, párhuzamosan is működhet. (józan ész szerinti megoldás) A megvalósítandó felsőház funkciója a nemzetgyűlési tevékenységből fejlődne ki. A felsőház feladatköre az alkotmányosság őreként jobban is elválasztható a képviselőház tevékenységétől, mint a mai elképzelések azt felvetik. Ezen meggondolás szerint a civil szervezetek érdekérvényesítése a képviselőházi bizottságokba csatlakozhatna be, megfelelő reprezentativitás és legitimitás esetében akár meghatározó súlyú döntéshozatal erejéig. Tehát az „érdekképviseletre” támaszkodó törvényhozási tevékenység az alsóházban és bizottságaiban valósulhatna meg, míg a felsőház az alkotmány őre lenne, az „értékképviselet” helye, elhatárolódva a közvetlen érdekképviselettől. (józan ész szerinti megoldás) Három, egymást részben átfedő közösségnek közösen öröksége a magyar alkotmányos hagyomány, ha felvállalják hagyománykincsét – értékeit, igazságait, az alkotmányos szolidaritást: (a) a mai Magyarország területén élőknek (ha alaptörvényben elismerik), (b) a magyar tudatúaknak, a magyar nemzet tagjainak, bárhol is éljenek a világon (közösségeik, autonómiájuk által felvállalva) (c) a Szentkorona országainak, a Kárpát-medence népeinek (a „hungarusoknak”), vallásuktól függetlenül, még ha nem is magyar anyanyelvűek, mindenkinek, aki felvállalja az alkotmányos örökséget – (alaptörvényükben, közösségeik, autonómiájuk által deklaráltan). Készítette Fáy Árpád, a szerkesztés befejező fázisát Kispál Ibolya végezte [1] Evidencia: bizonyítás nélkül logikailag egyértelmű, magától adódó, megkerülhetetlen, bizonyos; – matematikai evidencia pl. a 2x2=4, erről nincs mit szavazni. [2] A felelős szabadság: a természetjoggal összeilleszthető alternatívák közötti választás. [3] A „nép” és „nemzet” kifejezések ebben a felsorolásban szinonimaként szerepelnek. A lehetséges a megkülönböztetésük úgy, hogy a nemzet a politikailag szervezett nép. Tehát a nemzet szentkorona nélkül nép, tömeg, sokadalom. Illetőleg a nép, ha alkotmányához hű vagy ahhoz visszatér, akkor nemzet. www.alkotmany.ngo.hu