ERDÉLYÜNK ÉS HONVÉDSÉGÜNK Székely õrség az országzászlónál vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 1940. szeptemberében tért vissza Észak-Erdély az Anyaországhoz. Ennek emlékére adta ki a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja a következő értékes könyvet: ERDÉLYÜNK ÉS HONVÉDSÉGÜNK Történelmi eseménysorozat képekkel Dr. vitéz Béry László és mások közreműködésével szerkesztette vitéz Rózsás József őrnagy Budapest, 1941 A könyv itt olvasható előszava és képei bizonyságot tesznek arról a határtalan örömről, a jövőben való hitről és reményről, amit akkor nemcsak az erdélyi magyarok de a Kárpát-medence összes magyarja érzett. Előszó "Erdélyünk és honvédségünk" - ez a két név és fogalom elválaszthatatlanul összeforrott a nemzeti öröm, a boldog felszabadulás lázasan kavargó történelmi napjaiban. 1940 szeptemberében magyar honvéd csapatok vonultak be az ősi Erdély földjére, amelyen testvéreink élnek, de amelyet 22 esztendőn át elzárt előlünk Trianon vak parancsa. Magyar honvédek váltották valóra az álmokat, amelyeket a nemzet álmodott 22 éven át; ők vitték a felszabadulást - zászlóval, karddal a kezükben - azoknak a testvéreknek, akik oly végtelenül sokat szenvedtek magyarságukért. Most - az eseményeknek bizonyos távlatbahelyeződésével - ez a munka eleveníti meg és foglalja méltó keretbe az egész magyar nemzetnek és élén a m. kir. honvédségnek a Feltámadásért folytatott két évtizedes hősi erőfeszítését s ennek áldott gyümölcseként Kelet-Magyarország és Erdély egy részének visszatérését az anyaországhoz. A magyar katonai szakirodalom, a szépirodalom, történetírás és hírlapírás, valamint képzőművészetünk legkiválóbbjai dolgoztak együtt ennek a könyvnek a megalkotásán, azzal a főcéllal, hogy el nem múló emléket állítsanak ezeknek a történelmi eseményeknek, egyúttal pedig hogy szép és érdekes olvasmányt adjanak minden igaz magyar embernek. A magyar hit, munka, szenvedés és áldozat, a soha meg nem alkuvó kitartás árán elért felszabadulásunk éposza ez a könyv s egyben az eljövendő idők reménységének hirdetője. Olyan könyv ez, amelyet lapozgatva, időtlen idők elmúltával is gyorsabban dobog majd a magyar szíve, ha átgondolja mégegyszer annak értelmét, hogy a trianoni bilincs mikép hullott le a magyar nemzetről. Vezetők és névtelen kisemberek milliói megtalálják benne az eredményt, melynek mindnyájan részesei! Ennek a műnek azonban nemcsak az a rendeltetése, hogy az elmult nagy eseményeket rögzítse és beszámoló bizonyságot adjon az erdélyi országrészek visszaszerzését előkészítő és végrehajtó teljesítményekről, hanem mindezenkívül az is, hogy a jövőbe mutasson. Balsorsban a megoldandó nagy nemzeti célok önmagukban is sarkalnak, de a kielégültség állapota tétlen elbizakodottságra vezethet. Példa erre az elmult világháborúban győztes Franciaország, amely belső kérdéseinek megoldását, korszerű katonai felkészültségét elhanyagolva s így most összeomlott. Ha a mi mai nemzedékünk valóban átérzi a magyarság történelmi szerepének jelentőségét, megérti, hogy a megszerzés után nemcsak megtartásra, hanem további erős teljesülésre kell törekednie - ami egyébként létünk vagy nemlétünk kérdése - úgy nemzeti és állami életünknek a mindennapi feladatokon túlmenő, állandóan céltudatos és odaadó munkálása elengedhetetlen követelmény inden vonatkozásban. Ezt a feladatot az immár kibővült terület és népesség minden erejének tervszerű felhasználásával kell folytatnunk. A mai háború után Európa népei bizonyára megújult erővel fognak majd hozzá - az elmult két évtized sorvasztó légköre után - a nagy építőmunkához. Nekünk ebben elől kell járnunk, az erőfeszítések és eredmények tekintetében is, hogy viszonylagos lemaradás helyett tért és hatalmas előnyt nyerjünk, amely fokozatosan helyreállíthatja a múlt csapásainak összezsugorító hatását. Ez az egyetlen út az új magyar ezredév megalapozásához! Erre akarja a közfigyelmet irányítani a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának ez az újabb munkája is, melynek megalkotásában nemzeti és katonaeszményünk halhatatlan vezérlőszelleme, Zrínyi Miklós gróf intelme vezetett bennünket: "Minekünk magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de megmaradásunk is abban vagyon, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel segítségül híván Istennek szent nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk a mi életünkért." A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának Központi Vezetősége.  <  home top  /\

Végre megjöttek! Várják honvédeinket A tüzér figyelõhelyen Tábori tüzérség menetben Páncélvonatunk Erdély földjén A nehéz páncélosok bevonulnak Nehéztüzérség díszmenete Most már jó Légvédelmi ágyú tüzelõállásban Kapaszkodás fel a dombra Hazatérés után... Harckocsi-század díszmenete Gépvontatású tüzérség A Fõméltóságú pár a hazatért földön

EZER SZÉKELY LÁNYOK NAPJA - ERDÉLY, 1940. SZEPTEMBER Csíksomlyói Boldogasszony Várják a kormányzó urat Csíkszeredai állomáson Várakozó asszonyok és lányok Várakozók... Megérkeztek a magyar katonák... Megyeháza előtt... Székely asszonyok Boldog székelyek Várakozó csíkszeredaiak Csíkszereda, 1940. szept. 11. - Várják a honvédeket Elhangzott Csíkszeredán, Erdély visszatérése után 1940. szeptemberében az első EZER SZÉKELY LÁNYOK NAPJA estéjén. Írta Dr. Gál Józsefné - elmondta Gál Ibolyka Drága Honvédeink, Kedves felszabadult csíki Közönségünk. Ünnepeltük az 1000 székely lányok napját, de nem 1000-ren, hanem sok-sok 1000-ren. Akik nem jöhettek, lélekben itt vannak, lélekben ott voltak a csíksomlyói szent Szűznél s velünk együtt mondtak hálát, hogy megérhettük ezt a szép napot. Valóra vált legtitkosabb vágyunk, legszebb reményünk, hogy eljött hozzánk a legelső magyar asszony, a Kormányzóné Ő Főméltósága. Úgy vártuk a napot, hogy magunk közt lássuk, mint ahogy gyermek várja rég nem látott édesanyját. Milyen nagy boldogság is volt őt magunk között látni, hiszen tudjuk, hogy megérezte, hogy ez a sok-sok székely leány mind őt hívta, várta. Hívták hegyeink, még most is zöld mezőink, kis patakjaink csendes csobogása. - Tudjuk, hogy drága a Székelyföld a mi Nagyasszonyunknak, hiszen már akkor kiáltotta az anyaország felé, segítsetek Erdélyen, mikor drága testvéreink még el sem indultak felénk. - Tudta, hogy a mi sohasem könnyű, de az elmúlt két évtizedben igen nehéz életünk már elviselhetetlenné vált. Tudta, hogy szenvedéseink mérhetetlenek. Tudta, hogy keserű könnyeinket az ő jóságos keze letörölheti. Itt láttuk magunk között a mi drága Nagyasszonyunkat, aki sok nagy gondja miatt nem tudta ezt az estélyt bevárni, pedig úgy szerettük volna Neki elmondani, hogy fiatal leányszívünk minden dobbanásával szeretjük, hogy felénk áradó gondoskodása nem hiába való, hogy az átszenvedett esztendők minden fájdalma mellett is átmentettük magyar nemzeti öntudatunkat, hiszen anyánktól kaptuk ezt szent örökségül. - Lelkünk vérzett, mikor a jó Isten súlyos csapással látogatta meg erős próba alá vetette Nagyasszonyunkat, mikor elszólította egyetlen leányát. Lelkünkből fogadjuk, hogy Istenhez szállott leánya helyett, mi sok-sok 1000 székely leány az övéi leszünk s szerető szívében helyet kérünk a jövőben. Csendes estéken el-elnéztük a csillagos eget, szorongva lestük a Hadakútját, hogy nem jönnek-e már a Horthy katonái? Egy csendes nyári este csoda történt, a csillagok mind-mind leszállottak az égről, elhozták hozzánk a drága honvédeket és tele lett a Székelyföld magyar katonával, a magyar katona fényes csillagával. Hogy megdobogtatták felszabadult leányszíveinket, mikor olyan délcegen, olyan meseszerűen berobogtak hozzánk. Igaz, hogy örömünk akkor lett volna teljes, ha a bevonuló honvédek élén ölelhettük volna magunkhoz a legelső magyar honvédet, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Ő Főméltóságát. Tudtuk, hogy ez sem késik soká. Ma Isten megadta örömünk, hogy a legelső honvédet magunk között ünnepelhettük. Szálljon tiszta fehér imádságunk a jóságos Istenhez, hogy éltesse, tartsa meg sokáig a mi Nagyurunkat, éltesse a magyar hadsereget. Mert első sorban az ő soha el nem ernyedt erejüknek köszönhetjük, hogy most már szabadon összegyűlhettünk, szabadon ünnepelhetünk. Nekik köszönhetjük, hogy ha kifosztottan a nagy székely gazdagság mellett is koldusszegényen, de mégis visszatérhettünk az édes magyar hazába. Most mikor a szebb jövőt, életet s felfokozott munkakedvet jelentő érzések fakadnak fel szívünkben, mikor először üdvözölhetjük magunk között drága magyar testvéreinket, aggódva gondolunk arra, hogy vajjon nem okoztunk-e az első örömmámor elszállása után csalódást azokban, kik segítő testvérként jöttek hozzánk. Hiszen mint vitéz Szotyori Nagy Gyula altábornagy úr mondta, Mi magyarok, mi több mi székelyek vagyunk. Tőlünk sokat, nagyon sokat vár az édes anyaország. A mi véresen is dicsőséges multunk kitartásunk, minden bajban talpraállásunk legendával vett körül mindek. Tudjuk, hogy tőlünk sokat várnak azok, kik érettünk küzdöttek. Éppen ezért nekünk székely leányoknak, a magyar jövő székely anyáinak kell először felemelnünk szavunkat azokhoz, akik még nem ismernek minket. Talán valami kis csalódást éreznek s ezért el kell mondjuk, hogy a mi multunk bennünket nagy dolgokra kötelez s mi ennek a munkás, becsületes, tiszta magyar jövőnek, a székely ősökhöz méltó utódokat akarunk és fogunk nevelni. Amit most látnak itt magyar testvéreink, az nem az igazi székely élet. Hiszen az elmúlt 22 év itt mindent megváltoztatott s ha mégis maradt bennünk valami a régiből, köszönhetjük édes szüleinknek, papjainknak és a sok nélkülözés mellett fajtájáért hűségesen kitartó tanítóinknak. Még a nóta is ezt mondta: Csíkországi fenyvesekben Elhervadtak mind a gyöngyvirágok Csíkországi fenyvesekben Elfeledtek kacagni a lányok. Hiszen legtöbben akkor láttuk meg e szent rögöket, mikor édesanyánk altató dala már csak zokogni tudott, édesapánk bánatos szeme napról napra fájdalmasabban tekintett reánk. Nem hallottunk mást csak panaszt, fájdalmas sóhajtást. Ne itéljenek hát bennünket, fiatal székelyeket édes testvéreink a mai magyar mértékkel, hanem a már megfogott székely jobbot szorítsák tovább, irányítsák nevelésünket a már biztos magyar jövő felé és higyjék el, hogy mi sohasem leszünk hálátlanok s az előlegezett bizalom, szeretet nagyszerű leventéket, majd honvédeket, dolgozó polgárokat ad a közös magyar hazának. Ha majd alkalom adódik, küldjétek el hozzánk leányaitokat, hogy szeretettel ölelkezzünk, tanítsanak minket imádkozni, énekelni, hogy majd együtt várjuk a többi, még most is némaságra sújtott testvérünket egy még nagyobb még szentebb találkozásra. S ha majd kissé rendbehoztuk megtépett szárnyunkat, mi is elrepülünk harangvirágos erdős, szép hazánkból, hogy megismerjük édes hazánk másik részét, a magyar rónaságot, hiszen már halljuk is hívó szavát: Vár az Alföld, a sík vidék Aranykalászos rónaság. Vár a pipacs, a kék búzavirág Vár a Délibáb. S majd megyünk és együtt kiáltjuk: Isten áldd meg a felszabadító magyar honvédeket. Boldogan esdve énekeljük: ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART! (1940-ben így érzett Erdély visszatért magyarsága, így dobogott minden szabad székely szíve. Keserű könnyeket hullatott fájdalmában a továbbra is az ország szívén átfutó határ által elszakított testvér.) Gál Ibolyka albumából való eredeti fényképek 1940 őszén készültek, amikor „Csíkszereda is visszatért". Bemutatják a magyar honvédek és a kormányzópár megérkezését, az „Ezer székely lányok napját" és az Országzászló avatást.  <  home top  /\

Székely asszonyok csepeszben Székelyek A Kormányzó úr köszöntése Ünneplők 1940 novemberében Koszorúzás Országzászló szenteléskor Csíkszereda, 1940. november, Országzászlószentelés Országzászló szenteléskor Tábori mise Országzászlószenteléskor Tábori mise Országzászló szenteléskor Ezer székely lányok napja, 1940 Ezer székely lányok napja Ezer székely lányok napján, 1940. szeptember nagybányai Horthy Miklós megérkezett Csíkszeredára Forrás: http://magyar.org/museum/index.php?projectid=4&menuid=284 Magyar Folklór Múzeum New Yersey USA  <  home top  /\  Végre megjöttek! Várják honvédeinket A tüzér figyelőhelyen Tábori tüzérség menetben Páncélvonatunk Erdély földjén A nehéz páncélosok bevonulnak Nehéztüzérség díszmenete Most már jó Légvédelmi ágyú tüzelőállásban Kapaszkodás fel a dombra Hazatérés után... Harckocsi-század díszmenete Gépvontatású tüzérség A Főméltóságú pár a hazatért földön