Tudatos asszimilációs politika Délvidéken Trianontól napjainkig:
A szerbekről
Idézetek Dr.Ádám Sándor :Európa bűne ,ahogy elbántak a magyarokkal címü könyvéböl:
"A honfoglalás idején a Kárpát-medencében szerbek nem laktak, csak a Rigómezei csata ( 1389) után menekültek hozzánk nagyobb számban a török elől. Később magyar csapatok akárhányszor törtek be török területre mindig mentettek ki onnan szerb lakosokat. Kinizsi Pál egyik betörése alkalmával 1481-ben 50 ezer (!!!) szerbet menekített ki a török karmaiból,Mátyás király 4 év alatt 200 ezret (!!!),majd később újabb és újabb tízezreket.Valamennyit letelepítették Magyarországon, házat,hazát,földet,megélhetési lehetőséget és török elleni védelmet nyújtottunk nekik.Elég hálátlanul, elégedetlenkedve éltek nálunk,de sokkal jobb sorban,mint a török elnyomás vagy saját despotáik uralma alatt.Ezért is menekültek hozzánk évszázadokon keresztül sok hullámban. Félezer éves török uralom alól 1872-ben szabadult föl Szerbia,amelynek első régense azt mondta: " Szerbia és Magyarország között megegyezés nem lehet. Ahol csak sebet fogok látni Magyarország testén, iparkodom azt megmérgezni." Hunyadi Jánosnak is sokat köszönhet nemcsak Európa ,de a szerbek is,mert a törökök igencsak ott voltak 1456-ban Nándorfehérvárnál ( mai Belgrád) .Ez annyira fényes és Európa számára létfontosságú győzelem volt a török felett, hogy ennek tiszteletére Európában elrendelték ( a római pápa ) a déli harangszó megszólalását. A szerbek kétkulacsosságára, hálátlanságára és kegyetlenségükre példa, hogy 1848.július 17-én a Földvárra bevonuló magyar honvédek a katolikus templom oltára előtt a szerbek által levágott 37 magyar gyermekfejet találtak egy nagy halomba - gúlába rakva. Az 1911-es népszámláláskor Bácska lakosságának 40,5 %-a magyar volt. A szerbek aránya nem érte el a 20%-ot sem, mégis elcsatolták Magyarországtól. Sőt Szabadkától északra teljesen önkényeseen további olyan 2-3 km-es sávot is, ahol tízezer emberből csak 2-300 volt szerb, a többi magyar. Ez a 18 négyzetkilométeres sáv a Trianoni békediktátum szerint is Magyarországot illette volna meg,de az ezen a környéken garázdálkodó szerb lovascsapatok ellen az antanthoz benyújtott magyar panaszok hiábavalóak voltak. Ez a minden szempontból törvénytelen területrablás további 12 ezer katasztrális hold föld elcsatolását jelentette. A Baranyai Háromszöget és a Muraközt Horvátországhoz, a Muravidéket Szlovéniához,Fiumét először Olaszországhoz,majd a II.világháború után Horvátországhoz csatolták tőlünk. A gyűlöletet sugárzó "Princíp" belgrádi lap 1922.szeptember 22-i száma ezt írta: " A pánszlávizmusnak el kell érnie a magyar faj teljes összeomlását. A magyar faj likvidálása a szlávság háború utáni legelső feladata...Magyarországnak el kell tűnnie Európa térképéről. " A Szerb Tudományos Akadémián a következő hangzott el:" A magyar faj a legbecstelenebb faj a világon,amelyet ki kell irtani." Az állam további intézkedései ennek szellemében születtek. Önkényesen kiválasztott magyar gyerekek tízezereit íratták be erőszakkal szerb vagy német tannyelvű iskolába ,annak ellenére,hogy szüleik csak magyarul beszéltek. A földreform a magyar nagybirtokok elkobzását jelentette, amelyből magyar parasztok földet nem igényelhettek ( lásd a csehszlovák és román földreform analógiáját-nemhiába a kisantant összefogott a magyargyűlöletben). Délvidéken a magyarok és németek 1945-ig abszolút többségben éltek. A hátrányos megkülönbeöztetésükre jellemző,hogy 1920-tól kezdve adófizetési kötelezettségük négyszerese volt Szerbia más nemzeti kisebbségéhez képest. az életlehetőségeitől megfosztott délvidéki magyarság évente mintegy 30 ezer főnyi nagyságrendben menekült el külföldre,Magyarországra, de szervezetten Dél-Amerikába is. Az 1920-ban idecsatolt magyarság lélekszáma 567 ezer volt. 1941 tavaszán Hitler balkáni tervei megvalósítása érdekében lerohanta a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot is ( ekkor így nevezték a délszláv államszövetséget-később a II.vil.h.után Jugoszlávia lett belőle).Olaszországot Dalmáciával, Bulgáriát Macedóniával, Magyarországot Délvidékkel biztatta,ha segítséget kap tőlük. Ez előtt volt az az ominózus Teleki Pál öngyilkosság-ugyanis teleki úgy látta, a német átvonulás Magyarországon bevonulást és hatalomátvételt jelent. Erre mondta W.Churchill az általa később elfelejtett mondását: " A háborút követő béketárgyalásokon Teleki Pál részére egy széket üresen kell hagyni.Ez az üres szék figyelmeztessen a jelenlevőket, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki föláldozta magát az igazságért, amiért mi is harcolunk ". Churchill az adott szavát nemhogy nem tarotta meg, hanem a hat kötetből álló vaskos önéletírásában e nemes gesztust meg sem említette, érthető hiszen az önfeláldozó "csak" magyar miniszterelnök volt.
Tehát: a német átvonulás Szerbia ellen megtörtént, de a magyar csapatok csak 8 nappal a német hadműveletek megkezdése után kezdték birtokba venni a magyar területeket,1940.április 11-én. A délszláv államszövetség ekkorra már felbomlott,nem létezett a szerb miniszterelnök csatlakozott az úgynevezett háromhatalmi tengelyhez, a német-olasz-japán szövetséghez és a szerb katonaság harc nélkül vonult délre ! A magyar katonaság a sanyarú sorsban, másodrendű állampolgárként élő magyarok felszabadítójaként érkezett ide és foglalta el Bácskát, a Duna-Tisza közét, de Bánátba a németek már nem engedték be a magyarokat, ezt kizárólag ők szállták meg, pedig itt élt a legtöbb magyar Temesvár vonzáskörében. Ezt talán azért tették, mert a románok is igényt tartottak erre a területre és nem akart román-magyar konfliktust.Mint tudjuk 1947-ben Párizsban a föleg magyarlakta Temesvárt és környékét megkapták a románok ! A szélsőséges szerb kommunista csetnikszervezet több településen 40-50 jól felfegyverzett emberét hagyta hátra. Ezek az orvlövészek a sötétség beálltával padlásokon megbújva lövöldözni kezdték a járókelő magyar katonákat és bántalmazták a polgári magyar lakosságot. Természetesen nem hagyták magukat.Elkezdődött az adok-kapok partizánháború,de partizánok a polgári lakosságot is rettegésben tartották.Középkori kínzási módszereket használtak,egész magyar falvakat néptelenítettek el. Az akkoriban alakult Jugoszláv Kommunista Párt 1942-ben úgynevezett Lenin-levelet küldött szét a Délvidéken megbújt tagjainak, ebben szabotázs cselekményekre adott utasítást a magyar falvakban: " A sertéseket meg kell mérgezni, a távbeszélő és villamos hálózatot szét kell szaggatni.A községekben lévő magyar katonaságot és csendőrséget le kell fegyverezni.A gabona felgyújásához 80-10 szál kénes gyufát összekötve petróleumos kócsomóba kell helyezni, a gabonakéve a cséplőgépbe kerül, a gyufa meggyullad és az olthatatla ntüzet idéz elő" stb. Többfelé előfordult, hogy a csetnyik kommunista bandák laktanyákban húzódtak meg, Zsablya környékén a csendőrökre sortüzet nyitottak.Az eléggé el nem ítélhető magyar és szerb öldöklés között lényeges különbség volt :a magyar katonaság az elfogott csetnyikeket hadbíróság elé állította és a halált osztó szabotőröket általában halálra ítélték .A magyarok a polgári lakosság vagy a katonaság ellen fellépő bűnösöket ítéltek el a csetnyikek a mindennapi életet szabotálták úgy, hogy ártatlan emberek tízezreit gyilkolták le válogatott kínzások közepette."
Tekintettel az igen brutális és elképesztöen embertelen bánásmódra ami a délvidéki magyarokkal szemben történt a konkrét példák említésétöl itt eltekintek, de figyelmbe véve azt a tényt, hogy mind a mai napig a több mint 40 ezer magyar polgári mártír hányattatásairól nem szabad beszélni, Dr.Ádám Sándor Európa bűne című könyvéből szükségesnek tartottam volna felidézni egy-két részletet, azonban a középkori és horrorfilmbe beillö kínzásáokat leíró részletektöl mégis eltekintettem. Manapság sem a Pannon Enciklopédia sem a Magyarok krónikája vaskos kötetei nem tesznek említést a kegyetlenkedésekről,csak a magyar katonaság egyes tisztjeinek visszaéléseit említik, főleg egy esettel kapcsolatban. Ezen tisztek szoros kapcsolatban álltak a náci vezetéssel, az ügyet hadbíróság is tárgyalta, mely halálos ítéletet hozott az újvidéki partizánrazzia során feltárt visszaélések esetében, de késöbb még erröl teszek említést,pedig nem volt olyan bácskai falu, ahonnan ne lettek volna magyar civil áldozatok.
Az idézetet folytatva:
"Újvidéket 1944.október 20-án hagyta el az utolsó magyar csendőralakulat,néhány óra múlva megérkeztek a szedett-vedett ruházatú partizánok és elkezdték kiélni szadista hajlamaikat a magyarokon. A legtöbb kegyetlenkedés ezután történt. A fegyverletétel után a magyar katonákat nem hadifogolyként kezelték hanem kivégezték. Sok helyen a bolgár vagy orosz katonaság lépett közbe a kegyetlenkedések megakadályozása végett.
Előzményként hozzá kell tennünk ismét a trianoni igazságtalanságban rejlő problémát, ami ide vezetett ugyanis 1918 és 1941-között a Bácskába több százezer szerbet telepítettek a magyarok helyére,mintegy szándékos "szláv éket" teremtve a magyarok között. A magyar kormány 1941 májusában 150 ezer 1918 óta Bácskába telepített személy származási helyére való visszatelepítését javasolta Szerbiának .Ezt Szerbia elfogadta, helyükre csángó magyarokat hoztak, de csak néhány ezren mentek el a szerbek közül, ezekből kerültek ki a későbbi partizánok-csetnyikek-tehát az eredendően a Bácskában nem honos , 1918 után odatelepített szerbekből. A szegény odatelepített csángók nem tehettek az egészről, ők is áldozatai lettek a csetnyik kegyetlenkedéseknek.
Ismét a trianoni igazságtalansághoz vezetnek a szálak és az áttelepítésekhez- az erőszakos etnikai tisztogatáshoz. A bátor papok által gondosan összeírt,összegyűjtött magyar áldozatok összesített jegyzékén 34 491 magyar áldozat neve szerepel,azzal a megjegyzéssel,hogy ez a szám minden bizonnyal meghaladja a 40 ezret .A Mindszenty József bíboros hercegprímáshoz befutott adatok alapján a párizsi béketárgyalásra készülő külügyminiszternek írott levélben 40-50 ezer bácskai magyar lemészárlásáról esik szó. Semmiféle utalás nincs arra, hogy az európai békét másodszor is diktáló francia fővárosban valamilyen szankciókkal elmarasztalták volna Titót, akinek emberei követték el ezeket a rémtetteket." (Dr. Ádám Sándor )
Szomorú,hogy ilyen statisztikákról és sok áldozatotról kell beszélnünk, csupán azért hozom szóba, mert a magyar polgári áldozatokról, arról a tömegmészárlásról, amely a délvidéki magyar polgári lakossággal történt a második világháborúban ,azokról a kegyetlenkedésekröl, amelyeket nem a nácik követtek el, általában elfelejtenek szólni, mintha meg sem történt volna : a partizánellenes csatározások eredményeként a szerb oldalon a veszteség 5000 fő volt. Szerb források szerint itt is voltak civil áldozatok. Főleg az újvidéki partizánrazzia során voltak német sugallatra civil áldozatok, de az illetékes tiszteket magyar hadbíróság elé állították és halálra ítélték , az más kérdés, hogy a nácik az elítélteket megszöktették és nem lehetett végrehajtani az ítéletet . Akkor is az arány 40 ezer civil délvidéki magyar ( nem katona) az 5000 csertnyikhez vagy kollaboránshoz és ártatlan áldozathoz képest nagyon nagy, mégegyszer hangsúlyozom, ez utóbbit a magyar hadbíróság felfedte és a tetteket és tetteseket is elítélte, az elöbbit nemhogy a jugoszláv bíróság nem tárgyalta, hanem a nemzetközi törvényszék elé sem került az ügy. Szörnyű,hogy hová vezetett a kegyetlenkedés és adok-kapok gyilkolás.Akkor is a megítélés ismét kettös mérce alapján történt a magyarok rovására. A háborúban mindig azok szenvednek a legtöbbet, akiknek semmi közük az egészhez, de ha a számokat nézzük akkor is legalább 8x nagyobb a magyar civil áldozatok száma, mint a szerbeké, ahol szerintem a szerb civil kollaboránst a csetnyik partizántól nem volt könnyű megkülönböztetni akkor sem, és utólag sem a statisztikák írásakor .
Azt is meg kell említenünk,hogy erröl a több mint 40 ezer magyar ártatlan civil áldozatról nem szabad még ma sem beszélni, de miért? Ezzel szemben a szerb fegyveres vagy kollaboráns partizán áldozatokat mindnenütt megemlítik, elfelejtkezve a magyar oldal sérelmeiröl. Ezekkel minden történelemkönyv tele van, főleg a kommunista időszakban íródott Horthy-gyalázó könyvek.Nem vitaható, hogy a hadbíróság túlkapásokat állapított meg az újvidéki partizánrazzia kapcsán, de a bírósági ítélet is megszületett, viszont a Tito emberei által okozott sérelmekért nemhogy kártérítést nem lehet követelni, hanem még bírósági eljárást sem indítottak, pedig tudvalévö,hogy a háborús bünök nem évülnek el!!! A szerencsétlen áldozatok neveit összegyüjtötték, ma is elővehetö a lista, az egyházi krónikák, ahol volt rá mód nyilván megőrizték a tettesek neveit is. Ezek háborús bünök voltak ! A több mint 40 ezer magyar áldozat ma is tabutéma miért kérdezem még egyszer? Erröl még megemlékezni sem szabad? Valószínüleg tekintettel a jelenlegi délvidéki helyzetre hallgat erröl a nagypolitika és a történelemkönyvek is, pedig a katolikus papok által összegyűjtött név szerinti lista létezik, kérdés,hogy hol van? Mindszenty bíboros azért gyűjtötte össze, hogy a párizsi béketárgyalásokra is eljuttassák. Az okok körül lehet magyarázkodni, a 21 éves magyargyötrés alól felszabaduló lakosság körében és a bevonuló vehemensebb magyar tisztek körében és az odatelepített szerbek köreiben elszabadultak az indulatok, ezt még tetézte a civil szerb lakosság együttműködése a csetnyik fegyveresekkel és az át- és visszatelepítési megállapodások. A 1944-es csetnyik kegyetlenkedés egy bosszúhadjárat volt a védtelen magyar lakosságon,mely a csúcspontját a magyar visszavonulás után érte el, amikor a lakosság már teljesen védtelenné vált.
Még egyszer mondom, most már a szerzö nevével : a több mint 40 ezer ártatlan magyar mártírról említést sem tesz :Glatz Ferenc : "A magyarok krónikája" című vaskos könyve, de az újvidéki partizánrazzia áldozatairól képek találhatók benne. Említést sem tesz a szintén vastag Kuczka Péter által szerkesztett " Pannon Enciklopédia- A magyarok története" címü könyv sem erröl a tényröl, de egy monográfia A. Sajti Enikő Délvidék 1941-1944 címü kifejezetten Horthy és a magyar politika-ellenes beállítottságú könyve sem ír a módszeres csetnyik mészárlásokról. Ebben a könyvben mindenröl szó van csak a több mint 40 ezer ártatlan magyar polgári lakosság legyilkolásának nincs nyoma.
"A háborús bűnösöket elítélték Nürnbergben, akiket a vesztesek oldalán ültettek a vádlottak padjára, de milyen bíróság, milyen erkölcsi norma, milyen világrend az, amely engedélyezheti bárkinek is ilyen szörnyűségek elkövetését csak azért mert végül a győztesek oldalára keveredett ?! "( Dr.Ádám Sándor ).
Tito és emberei gaztetteit miért nem kérték számon? Azért mert csak magyarokról volt szó,mert a "bűnös nemzetről" volt szó. Ismét azt kell mondnanunk a kegyetlenkedések gyökere újfent a trianoni igazságtalanságban rejlik és az azt követő szerb asszimilációs politikában. A szebek védték a nekik igazságtalanul odaítélt területeket és a saját földjüket is, de a magyar haderő nemhogy régi szerb területekre, hanem még a bánáti történelmi határokig sem juthatott el a németek jóvoltából. Hitler itt is tallonban akarta tartani a temesi bánságot, ezzel próbálta saját függőségébe kényszeríteni a románokat és a magyarokat. Ugyanez volt a cél a II.Bécsi döntéssel is. Az nem világos,hogy miért kellett Romániának Temes-vidék, hisz Temesvár magyar város volt. Nagyravágyásból . Ennyi. Párizsban megkapták a békeosztóktól,mi pedig egy még a trianoninál is csonkítóbb határokat kaptunk.
"Miként az 1990-es években folyó délszláv háborúban elkövetett bűntettekért felelősségre vonást követel a nemzetközi közvélemény és intézkedést tett a Hágai Nemzetközi Bíróság úgy ebben a délvidéki ártatlan magyar tízezrek haláláért is el kell ítélni a felelősöket és kértérítésben kell részesíteni az áldozatokat vagy hozzátartozóikat, miként tették ezt a holocaust áldozatainak esetében is.az igazságosztásnak nem lehet kétféle mércéje,mert akkor már az nem igazság. A háborús bűnök nem évülnek el ,ez egy fontos tudnivaló! " (Dr,Ádám Sándor)
Az szerb tudatos asszimiláció időrendi áttekintése és összefoglalása megtekinthető a fenti linkre rákattintva.
A XX.századi békeszerződések szégyene a jugoszláv államszövetség létrehozása, mert ott soha sem volt ott, a XX.század végén is majdnem világháborús konfliktus lett egy etnikai alapú polgárháborúból.
Az 1990-es években Horvátország függetlenségi háborút viselt a szerbek ellen. Mindkét oldalon az első vonalba ( nem hátra!) besorozott magyarokat vetettek be a.sokan ott haltak meg közülük szerb vagy horvát nacionalista érdekekért. Mi közük volt a magyaroknak a szerb-horvát ellentéthez ?
Az aki a behívóparancsnak nem tett eleget,azt katonaszökevénynek minősítették és agyonlőtték. Magyar harcolt magyar ellen szerb illetve horvát oldalon. MIT TETT KONKRÉTAN EZ ELLEN A MAGYAR KORMÁNY? Szinte semmit, gyorsan beléptette az országot a NATO-ba ,ami akkor nagy dolog volt és egy bizonyosfajta védelmet jelentett Magyarország számára, de ettől még a külhoni magyar gyerekeket besorozták és kivitték a harctérre és magyar-magyar ellen is lőtt!
A polgárháború során a szlavóniai magyar falvakat szerbek lőtték szét. Az elűzött magyarok házaiba szerb családok tízezrei költöztek.
A szerb-horvát ellentét már a II.világháború idején is elég erős volt, sőt a trianoni békeosztás után is kirobbant egy ellentét, de néhány évvel az első világháború kitörését megelőzően is háborúztak a szerbek szomszédaikkal, ami már akkor majdnem világháborúba csapott át.
Külföldi szerzők azt írták valaha a szerb mentalitásról, hogy jellemző tulajdonságuk a xenofóbia- az idegenektől való félelem,mely idegengyűlöletben nyilvánul meg. Annak ellenére,hogy úgy tünik mintha a fentiek ezt támasztanák alá, akkor sem szabad általánosítani, nincs kollektív bünösség ! Egyébként azt sem kell elfelejtenünk ,hogy Hitlerrel szemben volt egy kölcsönös közeledési politikai is részünkröl a II.világháború idején a délszláv szövetséggel, ennek eredménye volt a barátsági szerzödés is, amely semmiképpen nem zárta ki a tárgyalásos revízió lehetöségét sem ,ezt általában a Horthy-ellenes történészek elfelejtik hozzátenni.
A probléma gyökere ott van, hogy a nemzetközi nagypolitika, az antant hatalmak képviselöi kiszolgáltattak Trianonban 567 ezer magyart Szerbiának annak ellenére, hogy tudták a békétlenség a Balkánon már 1909 óta dúl. Az eredmény : 1918 óta több mint 200 ezer magyart űztek el az országból,a szülőföldjükről, onnan ahová őseink egykor befogadták a rácokat (szerbeket). Helyükre szerbek költöztek Bácskába. A II.vil.háború után további 1 millió szerbet telepítettek be az egykori magyar Délvidékre ,most már az etnikai arányok szándékos megváltoztatására. Újabb, ezúttal már a harmadik betelepítési hullám kezdődött csupán a XX.század folyamán ( a valóságban ez már a sokadik), amikor a szerb-bosnyák-koszovói háború után menekültek a szerbek észak felé, a magyarlakta területek felé, kiűzve ezúttal is a magyarok újabb ezreit. Akik nem menekültek el azóta is fenyegetettek www.atrocitasok/atw/hu . Délvidékről 1991-2003 között 50 ezer magyar menekült el véglegesen, azóta ez a szám csak növekedett. Egyetlen külföldi szervezet sem emelte fel szavát e kegyetlenül erőszakos etnikai arányváltoztatások miatt,mely a magyarok kárára történt. "
Szebiában is van egy románhoz és a benesihez hasonló rendelet: a magyarok nem kaphatnak vissza elkobzott földet ,házat,de a szerbek igen. Mi ez ,ha nem kettős mérce?
Sajnos etnikai viták esetén egy egész népre kimondják a jó vagy rossz jelzőt, többnyire a szembenálló vagy egymás mellett álló felek, pedig többnyire a politikusok tehetnek arról hogy háborúkig fajulnak a dolgok és a nemzetek egymásnak esnek. Ha nem lennének közöttünk "az ördög ügyvédjei" Sztálin,Hitler, Benes, Masaryk,Szálasy, Milosevics, Bratianu,Stipic,Mussolini,Clemenceau,Ciausescu vagy Tiso képében, akkor nem itt tartanánk. Ha ilyen emberek működésének veszélyességét kellő időben nem tudjuk vagy nem akarjuk felismerni, akkor kellő időben nem is tudjuk semlegesíteni őket, ehelyett marad az általánosítás az egész nemzetre nézve. Az általánosításokkal vigyázniunk kell, főleg a felkorbácsolt indulatok idején.
A nagyhatalmak úgy gondolták ők hivatottak a világot irányítani, de érdekes módon az 1920-30-as években Nagy -Britannia soha nem látott gyarmatbirodalommal rendelkezett,de Franciaországra is érvényes hasonló gyarmattartás és mégsem furdalta őket a lelkiismeret az gyarmati alattvalóik "önrendelkezése " miatt, akkor amikor Trianonban más népek önrendelkezéséről döntöttek, de ők voltak a világ igazságosztói, legalábbis annak tekintették magukat. Mindig az ártatlanok szenvednek a legtöbbet.
A horvátokról nem beszéltem ,de sokat már nem szeretnék a szomszéd népekről írni , róluk csak néhány dolgot emelnék ki : a Habsburg időszakról annyi elmondható,hogy Horvátország egy teljesen önálló közigazgatású bánság volt,saját bánnal és parlamenttel része volt a Habsburg Birodalomnak és ezen belül a Magyar Királysághoz igen laza és önkéntes kapcsolat fűzte. Szerves része nem volt a királyságnak , egy autonóm tartományként működött ,saját közigazgatással. Dalmácia viszont a Habsburg Császárság szerves része volt közigazgatásilag is. Fiume kiváltságos, különös helyzetben volt, a Magyar Szentkoronához tartozott mint kikötőváros. A horvát bánt Jellasics-ot a Habsburg-ház bujtotta fel a magyar önállósulási törekvések, Kossuth Szabaságharca ellen, ugyanúgy mint a románokat .Megpróbálta a tótokat is sikertelenül.
A II.világháború idején 1941.március 25-én Cvetkovics jugoszláv (szerb) miniszterelnök aláírásával csatlakozott Berlinben a hitleri háromhatalmi szerződéshez az ú.n. tengelyhez.
Ezt követően a már régóta fennálló horvát önállósulási törekvések eredményeként 1941. április 10-én kikiáltották az önálló Horvátországot,melyet az usztasák Olaszországban már régóta tervezgettek és előkészítették. A Jugoszláv állam megszűnt, szétesett. Cvetkovics berlini tartózkodása alatt azonban a szerbek puccsal őt leváltották, erre válaszul a Wermacht bevonult a területre , megtámadta a már felbomlott Jugoszláviát , pontosabban Szerbiát, 1941.április 6-án. Tudvalévő,hogy itt a királyságban szerb egyeduralom volt, a magyarokat másodrendű állampolgárként kezelték, de a horvátokkal sem voltak kibékülve. 1918-1941 között tudatos asszimilációs politika zajlott, betelepítésekkel a magyarlakta területek közé ú.n. "szláv éket vertek".
Ismét csak Trianonhoz vezetnek vissza a szálak, mert a szerb irányítású Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (délszláv szövetség) létrehozásával gyakorlatilag újra megkezdődött a szerb-horvát ellentét is. A horvátok az olaszoktól várták a segítséget, Mussolini önállóságot ígért nekik a balkáni tervei segítése fejében. A horvát ellenállók főleg olasz földön szervezkedtek. A merényletet a szerb király ellen biztosan nem Magyaroprszágon szervezték , voltak ilyen vádak Benes részéről, nemzetközileg is kivizsgálták az ügyet ,de semmit nem találtak.
1941-ben Hitler felajánlotta, hogy Magyarország bevonulhat a magyarlakta vidékekre és visszacsatolhatja a magyarlakta Délvidéket Magyarországhoz, ha támogatást kap magyar részről. Hitler jól tudta, hogy 567 ezer sanyarú sorsban élő magyarról van szó és az anyaországi magyarok nem fogják magukra hagyni az elszakított nemzettestvéreiket. Horthy feltétele mégis az volt, csak akkor hajlandó bevolulni , ha már nem létezik Jugoszlávia a korábban aláírt szövetségesi szerzödés miatt és csak a magyarlakta területek elfoglalásáról lehet szó a történelmi magyar határokig - beleértve Bánátot is. Ez így is történt Horvátország kikiáltotta önállóságát, a Szerb-Horvát -Szlovén KIrályság megszűnt létezni. Április 11-én a magyar csapatok a németek után néhány nappal bevonultak Délvidékre,de a németek Bánátot saját érdekszférájuiknak tartották, ide nem engedték a magyarokat pedig a legtöbb magyar itt élt. Ez azért volt, mert a románok is szerették volna Temesvárt és környékét megkapni és féltek egy román-magyar konfliktustól.
A magyar csapatok megálltak Muraközben a történelmi határnál és nem csatlakoztak a német agresszióhoz, nem került sor az angolszász hadüzenetre sem a bevonulás miatt. Sőt Churchill üzenetet küldött a magyar kormánynak, hogy a hadiállapot kinyilvánítására nem is kerül sor addig, amíg nem kerülnek szembe a szövetségesek csapataival. Ez azt jelentette,hogy a Magyar Királyság még mindig őrizni tudta semlegeségét az Új Háborúban, eddig még senkitől nem kapott és nem is küldött senkinek hadüzenetet, a diplomáciai kapcsolatot a szövetséges hatalmak nem szüntették meg Magyarországgal ( szemben a többi szomszédos állammal -Szlovákiával vagy Romániával ). Hisz ez volt a magyar politika lényege,Teleki Pált idézem: " A magyar kormánynak fő feladata ebben az európai háborúban az,hogy Magyarország katonai, anyagi, népi erejét a háború végéig konzerválja. Mindenáron távol kell maradnia a hadikonfliktusban való részvételtő, Magyarországnak fontosabb, hogy megtépázatlanul álljon ott az európai konfliktus befejeződésének periódusában...Kockáztatni országot, fiataságunkat, haderőnket csak önmagunkért szabad és senki másért ".Sajnos mégis belerángattak minket a háborúba éppen Kassa bombázása kapcsán, de ekkor már Teleki nem élt.
Horthy kormányzó mondta a délvidéki bevonulás előtt: " Önfenntartásunk érdeke azt parancsolta, hogy a trianoni határtól délre lakó testvéreinknek védelmet nyújtsunk. Feladatunkat azonban arra korlátoztam, hogy csapataink csakis Magyarország régi határáig vonuljanak előre ."
Kiket nem kérdeztek meg Trianonban és hogyan alakult meg a Tiso- féle fasiszta állam és a független Horvátország ?
Összehasonlítás Horthy Magyarországával. Ki a nagyobb bűnös? Milyen alapon akar kártérítést fizettetni Magyarországgal Szlovákia miniszterelnöke 2001-ben Kárpátalja visszacsatolásáért ?
Nem utolsósorban megemlítendő, hogy sem a horvátoktól, sem a szlovákoktól, sem a ruténektől (ruszinoktól! ezek nem ukránok!) nem kérdezték meg Trianonban, hogy milyen államszövetségben és kikkel akarnak együtt élni. Amit a történelemkönyvek kevésbé hangsúlyoznak: az I. Világháború alatt a szerbek a horvátoknak a háború után autonómiát ígértek, (hasonlóan a csehek a szlovákoknak),melyet nem tartottak be. Benesi-analógiára Sándor király szerb vezetésű diktatúrát vezetett be a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, ezt követően a horvátok nem akartak egy országban élni a szerbekkel, de a szlovákok sem a csehekkel ( a mai történészek mindig csak Hodza Milánt az egyetlen embert említik aki tulajdonképpen cseh közvetítő volt a csehek,szlovákok és magyarok között, igazából a csehek a embere volt és nem a szlovák érdekeké- , de nem kell összekeverni a másik Hodzával, akit Miloslavnak hívnak és ő Kossuth Szabadságharcának gáncsolásában jeleskedett), de a rutén seym is nyilatkozatott tett a magyarok mellett egy autonóm tartományban történő együttélés formájában, mint ahogyan a szlovákok tették. A szlovákoknak a csehek csak a négyhatalmi Müncheni Egyezmény aláírása után (1938.augusztus 29.) ,adtak autonómiát.
Elszakadási törekvéseiket kinyilvánítandó a kommunista történetírók szerint "horvát terroristák",de mondhatjuk horvát függetlenségi harcosoknak is, Marseiiles-ben a 1934. október 9-én merényletben meggyilkolták Sándor királyt vele együtt Barthou akkori francia külügyminisztert is. Idáig fajult a dolog.
DE !!! A horvátokat, ruténeket ,szlovákokat nem kérdezték meg, de minket magyarokat sem kérdeztek meg 1920-ban, hogy jó-e az nekünk, hogy 3,5 millió nemzettestvérünket , a nemzettest 1/3-át elvágják a másik 2/3-tól. Közölték a döntést, ennyi volt,nem kérdeztek senkit, nem hallgatták meg a magyar érveket, el sem olvasták a benyújtott dokumentációt. A béketervezet átvételére odarendelt háziőrizetben tartott magyar küldöttséget semmibe vették, egy és utolsó felszólalásra volt lehetőség, a szerződés átadásakor, amely már nem bírhatott befolyással a tárgyalás eredményeire, az az igen nagy műveltségű idős gróf Apponyi Albert felszólalása volt, azonkívül,hogy nem lehettünk jelen a tárgyalásokon, nem is vették figyelembe a már átnyújtott szerződésre a reagálásunkat. Meghallgatták Apponyi beszédét ( amit érdemes elolvasni) és bólogattak, nem vették és nem is akarták figyelembe venni. A tét az ország fennmaradása volt, ha nem írják alá a térképről eltűnik Magyarország. Ez volt a tét, feltétel nélkül, de a fentiekből kiderül, hogy a demokrácia látszatát keltve zajlott a hazudozás és alkudozás, mint egy zsibvásáron. Elmondható,hogy az I. és II. Világháború között Csehszlovákia egy cseh vezetésű állam volt, mely kezdetben élvezte Nagy Britannia ,Franciaország és Olaszország kegyeit, bizalmát, de a Justice for Hungary mozgalom hatására a nagyhatalmak rádöbbentak az igazságra és először az olaszok, majd a britek,majd a franciák pártoltak el Benestől, ennek eredménye volt,hogy 1933-ban 160 brit alsóházi képviselő összefogásával megalakult a "parlamenti bizottság a trianoni békeszerződés módosítására". Ennek további eredményeként létrejött egy nemzetközi francia-olasz-brit-német bizottság a határok békés újrarendezése céljából, mely leült tárgyalni egymással.
Csupán annak köszönhető,hogy nem 1933-ban, hanem csak 1938-ban következett be Felvidék nagy részének etnikai alapú visszacsatolása, hogy Hitler hatalma egyre erősödött és az ő igényeinek kielégítését tartották fontosabbnak 1933-ban és nem a miénket magyarokét - ott volt Danzig kikötő kérdése, teljes Poroszország, színtiszta német ajkú lakossággal a lengyeleké és oroszoké volt, a szudéta-németek sorsa is égető volt Csehszlovákiában és ott volt a franciáknak adott Rajna vidék színtiszta németsége (itt közel 1 millió ember élt ). Ez utóbbi, 15 évvel a versailles-i békeszerződés után népszavazással visszakerült Németországhoz 1936.március 7-én.
1938.március 18-án megtörtént az "Anschluss" is, azaz Ausztria Németországhoz csatolása, áprilisban történt egy népszavazás is ez ügyben Ausztriában .Hitler ezt követően a szudéta osztrák-német nemzettömb visszacsatolását kérte,amely a Müncheni Egyezménnyel életbe lépett és egyúttal a négyhatalmi megállapodás felszólította a kisebbségi kérdéseben még érintett két két másik szomszédos országot, hogy közvetlen csehszlovák -lengyel és csehszlovák-magyar kormánmyzati tárgyalásokon tisztázzák a megcsonkított állammal a vitás területi kérdéseket. Egyúttal felszólították Csehszlovákiát, hogy tárgyalási eredménytelenség esetén a négy hatalmom vállalja a döntőbíráskodást.
Mi történt? A közzététel másnapján 1938.szept.30-án a német haderő megkezdete bevonulását a Szudéta-vidékre az egyezmény értelmében, de a lengyelek nem tárgyaltak, bevonultak a dél-sziléziai területre,míg a magyar kormány kinyilvánította tárgyalási készségét Felvidékkel kapcsolatban. Nem sikerült megállapodni, ezért döntőbíráskodást kellett kérni. Ebben a brit és francia kormány érdektelenségét fejezte ki ( már nem érdekelte a kegyelt Benes -állam sorsa őket), így a maradék két döntőbíró Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter húzta meg a határokat. Tehát a magyar revízióról 33-ban elterelődött a figyelem a német igények miatt és ez csak 1938-ban valósulhatott meg. Összesen 1,084343 elcsatolt magyar lakosból ekkor 882 ezer került vissza az anyaországhoz.Tegyük hozzá, hogy az ezt megelőző csehszlovák kormányzat alatti népszámlálás alkalmával a ebből csak 598 500 merte magát magyarnak vallani,jól jellemezve az uralmi viszonyokat és a benesi statisztikai bűvészkedéseket.
A müncheni egyezményre hivatkozva a szlovákok is kérték Szlovákia autonómiáját és a szlovák nyelv hivatalossá tételét ( eddig a cseh nyelv volt a hivatalos- pontosabban Benes elhintette a nagyhatalmak előtt ,hogy létezik egy "csehszlovák nyelv" és ez a csehszlovák nyelv a hivatalos az országban , míg tudvalévő,hogy a cseh nyelv volt a hivatalos Szlovákiában és Kárpátalján is. ), ezt megkapták, így lett Cseh-Szlovákia, de Tiso és Hitler megállapodása folytán 1939.március 14-én Szlovenszko kimondta elszakadását a Cseh-Szlovák államtól. Megalakult Tiso német náci mintájú szlovák állama. Ruszinszko is kimondta elszakadását Csehszlovákiától (mai Kárpátalja) ezt követően ellenállás nélkül bevonult a magyar haderő, történelmi jogcímen, melyet a rutének is és minden nagyhatalom elfogadott, sőt a lengyelek kérték is a régi közös magyar-lengyel határ visszaállítását, a kormány a ruténeknek széleskörű autonómiát igért. Kárpátalján különben is magyarok és rutének éltek és nem szlovákok.
Dzurinda hóbortja a kártérítés fizetésről Kárpátalja visszacsatolása miatt egyszerűen felháborító. A magyar haderő bevonulása Kárpátaljára semmiféle szlovák vagy más ellenállásba nem ütközött, a rutén egy magyarbarát nemzet, örültek,hogy visszajön a régi rend, ugyanis a csehek cseh közigazgatást vezettek be Kárpátalján nem szlovákot a lengyelek kifejezetten sürgették a bevonulást ! A rutének örültek,hogy megszabadulhatnak a csehektől. A lényeg : minden nagyhatalom egyöntetűen elfogatda Kárpátalja visszacsatolását ,senki sem tiltakozott ez ellen, a rutének sem, örültek,hogy nem a német náci bevonulástól megmenekültek . Egyébként,ha akkor valamilyen úton-módon Tiso kapta volna meg Kárpátalját akkor ma jóval több holocaust áldozatot tartanánk számon, még nagyobb tragédia lett volna, még több emberáldozatot követelt volna a náci és szlovák Hlinka gárdista fasiszta terror. A szlovákoknak befolyása a ruténekre elég csekély volt, szerencsére. Érdekes módon a rutének magyarbarát nemzet ,mint ahogyan Benes színrelépéséig a szlovák is az volt. 1945 után a ruténeket is asszimilálták a szlovákok, már aki a határ szlovák oldalán maradt, aki a Szovjetúnióhoz került, ott elindult egy ukránosodás, az orosz nacionalizmus térhódítása, a hivatalos nyelv az orosz lett.
Sztálin annak ellenére,hogy grúz származású volt, a diktatorikus orosz kommunista- pánszlávista elvekhez tartotta magát. Különben Lengyelország lerohanását a két diktátor együtt végezte ekkor Hitler és Sztálin még egy oldalon harcolt. A lengyelek sohasem osztották a pánszlávizmus nézeteit. A történelmi Lengyelországban volt a legnagyobb felekezeti tolerancia is, azért élt annyi zsidó vallású ember Galíciában ( a lakosság 24%-a) . A nagyhatalmak árnyékában Horthy a szerény hadseregével mégis a gyakorlatban semleges tudott maradni. Annak ellenére,hogy Magyarországot Hitler rákényszerítette arra,hogy csatlakozzon a háromhatalmi szerződéshez, a vonakodó "csatlós" szerepét a németek nagyon is érzékelték és nem bíztak a magyarokban. Hitler kifejezetten nem kedvelte Horthyt, aki mindig csak a magyar revíziójával foglalkozott és semmiféle tevőleges német agresszor akcióba nem ment bele. 1941.március 22-én ezt írta a német vezérkari főnök a naplójába a tervezett oroszországi hadjárat előtt : " Magyarország nem megbízható. Nincs alapja annak, hogy Oroszország ellen csatasorba állítsuk". Mégis sikerült, sajnos, csellel, átmázolt felségjelű repülőkkel Kassát bombázni és kiprovokálni a hadüzenet elküldését.Vagy tényleg orosz gépek bombázták Kassát? Ki tudja,lehet hogy igen, akkor viszont újra fel kell tenni a kérdést:jogos volt-e hadüzenetet küldeni az oroszoknak?
Visszatérve a fasiszta szlovák állam létrejöttére: a német csapatok bevonultak Csehországba a Tiso Hitler segítségével létrehozott fasiszta államának megalakítása után . Hitler írta meg a függetlenségi nyilatkozatot Tisonak Berlinben, melyet sebtében lefordítottak szlovákra és elküldték a cseh kománynak. Közölték a csehekkel, hogy Hitler védelmében kiválnak a Csehszlovák államközösségből, nem kérnek belőle. 1939.március 15-én ellenállás nélkül bevonult a német haderő most már a Szlovákia, Ruszinszkó és Szudéta-vidék nélküli maradék Cseh -és Morvaországba. Hácha cseh elnök németbarát volt, mindenestül átadta az országot, Benes elhagyta a süllyedő hajót.
DE !!! Téves az a megállapítás,hogy Hitler adta a magyaroknak Felvidéket , ugyanis Hitler haragudott Horthyra és a magyarokra, semmiképpen nem akarta, hogy a magyarok igényei teljesüljenek, mert Horthy és a magyar diplomácia 2x elutasította azt,hogy fegyverrel támadja meg Szlovákiát amíg ő Lengyelországot lerohanja, hogy segítsen a lengyel hadjáratban vagy a cseh bevonulásban.Magyarország külön békét és barátsági szerződést kötött Lengyelországgal, nem sokkal a Lengyel invázió előtt, szemben Tiso Szlovákiával, aki tevékenyen részt vett a II.világháború kirobbantásában a lengyelországi német hadműveletben.
Csehország teljes iparát, gazdaságát,lakosságát felajánlva segítette Hitlert a háború végéig. A háború vége előtt 5 nappal volt valami felkelés -féle Prágában, kibújt az egér a lyukból , amikor már biztos volt Hitler veresége,1945 május 4-én a Prágai Felkelésnek csúfolt megmozdulásban,ami nem kellett volna ,hogy befolyásolja a párizsi döntéshozókat és békecsinálókat ! Hát mi volt az? Benes ravaszsága győzött ismét. Fogta magát és egy pár emberrel, biztonságban ,bársonyszékben alakított egy ideiglenes emigráns kormányt Londonban, amit úgy fogadtatott el,mint a cseh nép képviseletét. Ennyi. A magyar kormány kétszer is gonodolkozott ilyenen, a vonakodó csatlós szerepét vállalva, hogy amikor már nem tud tovább ellenállni átadja magát a németeknek és külhonban alakít egy emigráns kormányt. 5 millió dollárt és Echardt képviselőt küldték az USA-ba ilyen céllal, de mégis visszautaltatták a pénzt. Horthy nem tette. Azért nem, mert Horthy nem volt a nemzet cserbehagyásának a híve, a kapitány nem hagyja el a süllyedő hajót, mert egyszerűen látta, hogy a német hatalomátvétel zsidók és magyarok millióinak életébe került volna és még több magyar férfi frontra hurcolásának az eredményéhez is vezetett volna. Ehelyett, amit Dzurinda követel Kárpátalja ügyében felháborító és a mélységes magyargyűlölet, a tudatlanság ,történelmi tájékozatlanság jele.Volt egy magyar terv egy németellenes koalícióról , egy bástya létrehozására a lengyel-magyar-horvát esetleg Jugoszláv korridor létrehozása Hitlerrel szemben a szövetségesek oldalán. Erre is irányult a teljes Kárpátalja történeli határokig történő visszacsatolása is,melyet mellesleg a lengyelek sürgetően kértek, ugyanis így létrejött a régi közös magyar-lengyel határ,mely a történelem során olyan sokszor segített a magyar és európai sorson, de az angol barátság keresését is mindig szem előtt tatották . Hitler árnyékában volt olyan válasz is később az angolok részéről,hogy nekik nem érdekük Erdély visszacsatolása. Ez volt a II.Bécsi döntés előtt. Visszatérve Kárpátalja visszacsatolására ( mely az I. és II.Bécsi döntés között történt) és a közös lengyel-magyar határra : nemcsak nekünk, hanem más nemzetek fiainak is volt haszna belőle , főleg a lengyeleknek, a szlovákiai és lengyelországi zsidóknak,mindenkinek aki menekülni akart ebből a régióból a náci terror elől. Ugyanis a lengyel -magyar határon keresztül éveken keresztül zsidók és lengyel katonák százezrei menekültek át a gyakorlatban semleges Magyarországra, mert ez az ország a béke szigete volt még akkor is,ha kényszerítő erő hatására vonakodva bizonyos engedményekre kényszerült Hitlerrel szemben és ki volt téve minden pillanatban a német megszállásnak. Mégis sehol Európában ,a környező országokban Montgomery nagykövet szavaival élve nem volt ilyen "oázis", ahol a zsidók és más menekültek százezreit fogadták volna be. Montgomery akkori USA nagykövet szerint Magyarországot nem a nagyhatalmakkal, hanem a környező országokkal kell összehasonlítani és tudni kell,hogy a politika rugója az elcsatolt magyar területek és lakosság tárgyalásos úton történő visszaszerzése volt.
Trianon óta ez vezette az egész magyar politikát. Az éltette az embereket, hogy ez a feldaraboltság csak egy átmeneti állapot lehet, hisz még a diktátumnak is van ilyen kicsengése a Millerand jegyzékben - benne foglaltatik a békés revízió lehetősége.
Tehát ami másutt egyáltalán nem volt, Magyarország még semlegesnek minősült a gyakorlatban, ugyanis önálló volt,nem volt Hitler csatlósa. Akkor,amikor a környező országok már rég beadták a derekukat Hitlernek kollaboráns kormánnyok segítségével az élen, akkor Magyarországon a lengyel menekültek, zsidók százezrei és hadiszökevények ügyével külön állami pénzből fenntartott hivatal foglalkozott, a katonákat továbbirányították a nyugati szövetséges hatalmak hadseregeibe, a hátramaradt civileknek segélyeket adtak, lakhatást biztosítottak, mindezt akkor tették, amikor Tiso Szlovákiája a lengyelek ellen harcolt és 2 év alatt teljesen elhurcoltatta a zsidó származású polgárait Szlovákiából . Franciaország szégyenteljes kapitulációja , ellenállás nélküli önfeladása egy kollaboráns kormánnyal az élen miért részesül különb elbírálásban mint Horthy Magyarországának kitartása? Antonescu marsall román diktatúrája és zsidóüldözése, a csehek zsidóüldözése és teljes feltétel és minden ellenállás nélküli német kiszolgálása mennyit nyomott a latban a békeosztók szemében Párizsban a II.Világháború után? Franciaországban legalább létezett valami ellenállási földalatti mozgalom, de Csehországban semmi , abszolút Hitler-barátság, feltétel nélkül. Horváthország usztasa csapatai szintén a tengelyhatalmak oldalán harcoltak, de Bulgária is a németek oldalán harcolt a szerb csetnyikek és Titó kegyelmet nem ismertő kommunista -nacionalista ,dokumetnáltan orosz-szerb szövetségre épülő pánszlávista terveket dédelgető és valló csetnyikjei ellen. A csetnyikek mai szóval élve szélsőbaloldali, kegyetlen vérengző kommunisták voltak, ugyanazok mint a nácik, csak ez a bot másik vége. Ezekre a hagyományokra építve robbant ki a 90-es években a délszláv- háború is. Ami nem elítélendő, hogy 1941-ben a hazájukat védték, de elítélendő az, hogy azt is ami őket nem illette meg ,azt is magukénak tekintették és nem tudtak elszakadni a Nagyszerbia elmélettől. 21 éven át etnikai tisztogatásokat végeztek a magyarlakta területeken, emlékeztetek a "szláv ékre". Az emberi történelmi igazságtétel végül elmaradt. Ezzel szemben megalakították Nagyszerbiát ( Jugoszlávia álnéven) és Nagyromániát, ahol elképesztő megalázó sorba kerültek a nem államalkotó nép fiai, főleg a magyarok. A bosszúhadjárat folytatódott.
Most már itt van az ideje a kölcsönös bocsánatkérésnek és megbékélésnek.Véget kell vetni az ellenségeskedésnek !!! Ez a ma emberének célja. Az,hogy a fentiekben leírt megnyilvánulások ilyen brutálisak voltak tudnunk kell róla, de a jövöben a megbocsájtás és egymás kölcsönös elfogadásának eszméje, az önrendelkezés kölcsönös elismerése kell vezessen mindenkit a békés úton. Senki nem tagadhatja meg a magyar nemzet együvé tartozásának a jogát. Tekintettel arra, hogy az alapvetö teljes önrendelkedelkezési jog sem adatott meg a külhoni magyarságnak szükséges egy Magyar Jogvédö Liga megalakitása,amely pártok fölötti intézmény kell legyen és az összmagyarságot ért sérelmek felkutatása, orvoslásának jogi útra terelése, a kettös állampolgárság támogatása és a területi autonómia ügyének nemzetközi porondon történö képviseletét lenne hivatott betölteni.Elsösorban szakemberek-nemzetközi jogászok, történészek, alkotmányjogászok segítségével a világ minden táján élö magyarság soraiból. Elsödleges cél: a magyarok lakta elszakított területeken éljenek magyar állampolgárok saját teljes jogú független területi autonómiában. Másodszor: ezen autonóm tartományok kapcsolatát egyre szorosabbra füzni Magyarországgal, igény esetén népszavazással dönteni ezen területek uniójáról Magyarországgal. A Magyar Jogvédö Liga abban különbözne az eddigi magyar kezdeményezésektöl, hogy egyszerre képviselné az egész külhonba szakadt magyarság autonómia-kérését, egy elöre megállapodott és megrajzolt tartrományi határok gyürüjének létrehozását képviselné nemzetközi porondon.Tehát egyszerre lépne fel az erdélyi, kárpátaljai, délvidéki és felvidéki magyarok ügyéért nemzetközi porondon (ENSZ,EU,Hága). Ennek a szervezetnek a feladata lenne a sérelmek kárpótlásának ügye és az IPHJ és UNY ENSZ beadványok támogatása is.
Kapcsolódó cikkek:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum