Üzenet magunknak !
Mi magyarok egy nemzet vagyunk, a gúnyhatárok ezt az egységet próbálják szétdarabolni !
Egy egységes magyar nemzetben kell gondolkodnunk,ha talpra akarunk állni !
A történelemben néhány évtized jelentéktelen idönek számít, nekünk évezredekben számolják a történelmünket.
Azt a csodálatos kultúrát, a tudományban, elért eredményeinket, a gyönyörű müvészetünket és építészetünket olyan magyar emberek tették naggyá, akik nem csak a jelenlegi Csonka-Magyarország területén éltek.
A magyar nemzet szellemi nagyhatalom . Az a szellemi töke, amit a világnak adtunk az az egész magyar nemzet érdeme és ezt az egész magyarség teremtette meg, függetlenül a jelenlegi politikai határoktól, melyeket Trianonban és Párizsban ránk erőszakoltak.
Aki jelenleg csak a Csonka-Magyarországban , annak önmagát sajnáló, többnyire félrevezetett népében és a csonka ország határai közt gondolkodik,ugyanúgy aki tagadja a kettös állampolgárság és az autonómiák létrehozásának jogosultságát, az Madách Imréről vagy a két Bolyairól és unokáiról is lemond, öket is megtagadja, hisz ök nem a jelenlegi Csonka-Magyarország területén éltek és alkottak.
Egy nemzet vagyunk, jegyezzük meg! Azért mert egy igazságtalan döntés folytán Európában a legnagyobb nemzeti kisebbség lettünk ( 5 millió ember!!!) nem mi tehetünk róla, éppen ezért a nemzet egyesítésére minden jogi eszközt meg kell ragadnunk !
A kettős állampolgárság intézményének létezése nem egyedi eset sok példa van erre a világban, nem kell messze mennünk csak a szomszédainkat nézzük meg a horvátok,szlovákok,spanyolok, moldvai románok és alkalmazzák,nem beszélve a nyugat-európai országokról, ahol ez bevett szokás.
Ha megnézzük a demográfiai adatainkat azt látjuk, hogy rettenetes ütemben fogy a magyarság lélekszáma gúnyhatáron innen és túl. Ha a Csonka -Magyarország tendenciáit figyeljük és ha ez így marad, akkor belátható idön belül várhatóan teljesen eltününk, elfogyunk innen ! A helyzet a határon túl sem jobb. 2-3 évszázadról van szó. A tendencia csak a nemzet egyesítésével fordítható meg érdemben! Itt a nemzet létéröl és fennmaradásáról van szó.
"Szálljunk szembe a riogató kampánnyal ,melynek lényege : mi lesz, ha idejön kétmillió vagy még több erdélyi, felvidéki, kárpátaljai magyar, és eleszi elölünk a kenyeret, elviszi a munkaalkalmat, nyugdíjat kér, életet pusztán azért, mert magyar. Ez nagyon aljas kampány. Célja a magyar nemzetrészek végső elidegenítése egymástól, célja Trianon szentesítése egy közönybe fullasztott népszavazással, célja a magyar nemzet megalázása. Célja, hogy mutatkozzék a magyarság a világ elött olyan csürhének, amelyiknek nem fáj az, hogy elszakított nemzettestvérei hogyan élnek, élnek-e, halnak-e, amelyik csak azért nem szavaz meg egy szerény lehetöséget, egy vékony mentökötelet nemzettestvéreinek, mert félti azt a kis falatot, amit urai eléje vetnek."
Tudnunk kell ,hogy mi jár állampolgári jogon egy embernek. A társadalombiztosítás a munkavállaláshoz és nem az állampolgársághoz kötött. Aki élt már magyar állampolgárként külföldön az tudja, hogy akárhol él és dolgozik mindenütt az ott elvégzett munkája alapján kapja a juttatásokat és így is megtapasztalható az mit jelent az állampolgárság védelme alatt állni. Ez az erkölcsi ereje a kettös állampolgárságnak az elszakított részeken élö magyarok számára is, de az egész nemzet számára felbecsülhetetlen értékü.
Tudnunk kell, hogy a legjobban ez a két dolog - a kettős állampolgárság és a teljes önrendelkezési jog gyakorlása, tehát az autonómiák megvalósítása támogatná leginkább a szülöföldön maradást. Az öreg fát már nem lehet átültetni, hisz ennek mély a gyökere !
Az is jusson eszünkbe, hogy a mai Magyarországról is mennének, vándorolnának emberek a magyar autonóm területen élö magyar állampolgárokhoz üzleti vagy esetleg letelepedési, családegyesítési vagy párkeresési célzattal ! Az is tény, hogy sokkal kedvezöbb körülményket lehetne teremteni a magyar befektetök számára mindkét oldalon közös megegyezéssel, így a magyar-magyar gazdaság lendülne fel, a magyar termékek kerülnének elötérbe, de ebböl hasznot húznának mindazok akik ebben a régióban élnek. A vándorlás kétirányú lenne és a demográfiai mutatókra igen pozitív hatást gyakorolna. Sok magyar gyerek születne, sokkal több ,mint most és egyre több magyar népesítené be az ösi magyar településeket. Jelenleg Magyarországon 100 nöre 141 gyermekvállalás jut s ez még a saját reprodukciónkra sem elég. Saját fenntartásunkra 100 anyánként 210-220 gyermek kellene !
Megváltoznának a viszonyok a román, szlovák, szerb politika is végre már alkalmazkodna a magyarhoz nemcsak. 85 év óta mindig csak a magyarok alkalmazkodnak az "államalkotó néphez" és eljönne az idö, hogy végre egyenrangú fél lenne a ma hazátlan, mindig önmaga fenntartása érdekében engedményekre kényszerülö magyar ember saját szülöföldjén. A másodrendü állampolgár egyszerre egyenrangú féllé válna, ez magával vonná azt a természetes alkalmazkodást a volt kisantant országok s részéröl, amely abban nyilvánulna meg, hogy szeretne jó kapcsolatot ápolni a magyarokkal. Talán bocsánatkérésre is sor kerülne és tiszta lappal egymást segítve nézhetnének a jövö elé.
Meg kell jegyeznie Európának egy dolgot : a legnagyobb kisebbségben élö nemzet Európában a magyar. Addig amíg a magyarok szülöföldjükön nem tudják jól érezni magukat, addig az adott ország polgárai sem fogják jól érezni magukat abban az országban. Nem sokkal Trianon után úgy a szlovák mint a román nacionalisták visszasírták a magyarországi jólétet ( Hlinka és Maniu) , íme az idézetek:
Az 1920-as években az egykori lelkes Nagyrománia-pártiak közül sokan ellenségévé váltak a balkáni züllöttséget hozó új román hatalomnak.
Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az 1920-as évek végén kijelentette" ...az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk erdélyi románoknak jobb dolgunk volt mint most ".
Hlinka szlovák nacionalista, a legnagyobb tót párt vezére 1925.június 4-én kijelentette :
" Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke,mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit mint a cseh uralom hat éve alatt ".
1919-ben Hlinka ezt is mondta:" Magyarországon kívül nincs élet vagy ha van az nem az ! "
A filozófiám, amit esetleg egyesek a szomszédos népek ellen "ellentétek szításának " vélnének nem más mint a természetes önvédelem, senki ellen nem irányul, semmivel többet nem kérve annál ,mint ami alanyi jogon jár és természetes emberi igény és amire a törvényeket már réges régen megalkották a nemzetközi jogban, csak sok helyen a valóságban ezeket ködösítik mindenfile belügyekbe való beavatkozásra hivatkozva vagy egyszerűen csak elhallgatják,nem is akarják sem betartani,sem tudomást venni ezekről. Ez csupán az igazságérzet kérdése, mert a jogok betartását nem kettős mércével kell mérni. Ezt ne vegye senki sértésnek ,csak példának hozom fel :az ami egy felvidéki magyarnak már normális és természetes - amiről jórészt ma nem ök tehetnek , hanem egy hosszú kikényszerített asszimilációs folyamat eredménye pl. a magyar nők családneve után a hivatalos érintkezésben használt "-ová" végzödés szükséges odaírása az egy dél-tiroli osztrák, vagy svájci olasz vagy finnországi svéd embernek nem lenne természetes dolog , egyszerűen csak azért nem, mert ott a másságot kölcsönösen EGYENRANGÚAN ismerik el, ahol nem egyetlenegy államalkotó nemzet uralja az országot. A finnországi svéd nem fogja finnesen írni vagy ejteni a nevét egy adásvételi szerződésben, de a svájci olasz sem fogja az Alberto-t németül Albert-nek írni.
Ez egy természetessé vált együttélési forma, ugyanúgy mint az a fejlettebb magától érthető jelenség is, melyet a TELJES önrendelkezési jog intézményének neveznek ( hivatalos nyelvhasználatot is beleértve ) . Nyilván a mai felvidéki magyarok nem tehetnek arról, hogy az "-ovázás" egy bevett szokássá vált a hivatali érintkezésben és a személyi igazolványban. Ez hosszú évek alatt kialakult jelenség, sokuknak már ez a "normális", de azért lehet tenni még valamit, hogy ez a rossz szokás megszűnjön ,mert a dél-tiroli - olasz kapcsolat is azóta felhőtlen ,amióta ott nincs alá- és fölérendelt nemzet, anyanyelvű közigazgatás van, de ugyanez érvényes a finn-svéd kapcsolatokra is ugyanis mindkettőnél a kölcsönös megbecsülésen alapuló jól működő autonómiák is működnek mindamellett, hogy létezik számukra az "anyaország" is. Az ilyen anyaország tudatában élni azért teljesen más az ott élők számára, mint a magyarok esetében, mert a dél-tiroliak, finnországi svédek az anyaországinak megfelelő életet élnek és tartják vele az élő és átjárható kapcsolatot. A finnországi svédeknek kettős állampolgárságuk is van, de a dél-tiroliak is egykönnyen megkapják az osztrák állampolgárságot. Tehát az élettér és érvényesülés szempontjából a szülőföldjükön ugyanúgy tudnak érvényesülni ,mint az anyaországban - a saját nyelvükön a hivatalokban, orvosi rendelőkben, postán, hivatalos ügyintézés dokumentációinak kitöltése során stb.
Vegyük példának a kisebbségi sajtót: Dél-Tirolban három német, míg az ötmilliós Finnországban (Szlovákia analógiája!), ahol csupán háromszázezer svéd él ( Szlovákiában ennek a duplája a magyar ajkú polgár) 12 ( azaz tizenkettő!!!) svéd nyelvű finnországi NAPILAP (!!!) vetekszik egymással. A szlovákiai sajtópiac valamivel szűkösebb: egyetlenegy magyar nyelvű napilap létezik,ez az Új Szó, és ez az újság így monopolhelyzetben van, úgy cenzúrázza az írásokat, ahogyan akarja, mert nincs konkurrenciája, önkényes és nem objektív, úgy is mondhatjuk magyar érdekképviselet terén részrehajló ,sokszor gyáva,de az anyanyelv ápolásában sem jeleskedik.
Svájcról itt csak anyit említek meg, hogy az egész ország területén három hivatalos nyelv van érvényben - francia,német,olasz. A lakosság 6%-át kitevő olasz nemzetrész nyelve is hivatalos az egész országban! Hány százaléknyi magyar él Szlovákiában? Majdnem 2x6%. Lehet,hogy valakinek furcsa az amit mondok, talán a szlovák viszonyokat ismerve szinte lehetetlennek képzelik el az ott élök , mert erre neveltek - pontosabban kényszerítettek mindenkit 85 éven keresztül a mai gyermekek szüleit és nagyszüleit is, akik a megfélemlítés hatására már el sem tudnak képzelni mást csak ezt ami van, de nem ez az igazság ! Az igazságot igazán csak most tudjuk érvényre juttatni, mert az ehhez jelenleg minden jogi eszköz már megadatott számunkra - leomlottak a vörös birodalom korlátai a gyakorlatban, bár a fejekben még sajnos nem, de az igazi korlátokat a "trianon szindrómának" nevezett jelenség tartja fenn - viszont ennek feloldásához közös akarat kell és nem "a jó nekünk már így is" hozzáállás ! Talán az honlapon felvázolt történelmi háttér ismertetésénél, a hiteles számok tükrében könnyebben érthetővé válik mindenki számára amit írtam, mert a valós történelmet meghamisítják, átírják, letagadják és a sokszor emlegetett hazugság hosszú szajkózás után már hamis igazságként tündököl egy idő után. Jegyezzük meg: az igazság akkor is az marad, ha kevesen ismerik vagy eltitkolják.
A külhonba szakadt magyarság állandóan csak védekezik és nemzeti léte számára egyre hátrányosabb kompromisszumok kötésére kényszerül, mert ebben a helyzetben mindig hátrányos pozícióban van. Nem csoda, hogy még azok is akik magukat magyaroknak vallják bevett szokásból, hogy meg ne sértse vele a szlovákokat oda teszik a nevük után az -ovát, vagy természetszerűleg Stefan-nak, Ladislav-nak, Ján-nak írják a hivatalos érintkezésben a keresztnevüket, a rosszabbik esetben oda kerül a lágyjel a vezetéknévre, de ezt inkább már az elszlovákosodott réteg teszi és érzi természetesnek. Ez az "asszimilációs létrának" már egy másik foka vagy inkább már egy másik létra a teljes gyökértelenedés felé. Tudjuk a Lászlót ,Istvánt a lefordítható neveket tiltották a hivatalos nyelvhasználatban,a " proletár nacionalizmus" jegyében nem anyakönyvezték az adott nép nyelvén, hanem csak szlovákul ( vagy románul vagy szerbül), pedig erről nem volt szó sem a Trianoni diktátumban ,sem a Párizsi Békeszerződésben, sem a Hágai ajánlásokban sem a Helsinki Záróokmányban nincs róla szó, melyet ők is aláírtak. Mégis megtették, megtették mert megtehették, mert elnézték nekik a nagyhatalmak, nem volt számonkérés, jobb a "békesség" ürügyén szenvedjen inkább 3,5 millió ,mára már kb. 5 millió hazájától önkényesen elszakított magyar. Mindez az előre meghirdetett igazságos, bölcs, wilsoni-elvek alapján, tartós békét fenntartani hivatott, etnikai alapú határmódosítás ellenére történt. Pontosabban a békeosztók a hibás döntésüket belátták, de korrigálni nagyon nem akarták, a Millerand jegyzék ellenére sem - mely a Trianoni diktátum részeként kimondta a későbbi határkorrekció lehetőségét,amennyiben fény derülne igazságtalanságokra. Egészen 1938-ig nem akarták revízió alá vonni a döntésüket, addig amíg már háborús veszély nem fenyegette Európát. Ekkor belátták, Csehszlovákia egy torzszülemény és az európai béke megmaradásának érdekében a németek mellett azok a nagyhatalmak is akik létrehozták , Münchenben egyetértéssel megszüntették és meghúzták Felvidéken majdnem teljesen jól az etnikai határokat,de erről majd még később írni fogok. A fentiek ismeretében a begyökeredzett Ladislav, Stefan ,Vojtech stb. ,stb. nyelvhasználatot a családnevek utáni -ová máig is a köztudatban kötelező használatát tévesen tudják az emberek, ugyanis Szlovákia jelenlegi nemzetközi jogállása szerint álmában sem gondolhatna ilyen korlátozásokra,mert még ennek gondolatával is (nyilvános felvetésével) nemhogy megvalósításával többszörösen sért különböző nemzetközi emberjogi törvényeket, méghozzá nem olyan törvényeket, amelyeket kikerülhet.hanem olyan törvényeket, melyek betartását aláírásával vagy a jogutódként ő is vállalta. Bár abban a szituációban, amikor még a Benesi -dekrétumok mindkét utódállamban életben vannak demokratikus jogrendről nem lehet beszélni, de az EU ezt is eltűri és a nagyhatalmaknak sokkal fontosabb a szlovákiai olcsó préda-piac mint a Benesi dekrétumok, etnikai alapú területrendezés, 20%-os küszöbű nyelvtörvény stb.
A Benesi-dekrétumokat beépítették a törvénykezésbe, titkos záradékokat csatoltak polgári törvényekhez, melyek ma is érvényben vannak és bármikor bevethetök.
Biológiai képtelenség az elmúlt 85 évben a szlovákság természetes népszaporulatának kiugrása Felvidéken .Nem születhetett annyi gyerek, hogy 1,6 millióról 5 millióra vagy e fölé emelkedjen a szlovákok lélekszáma ennyi idő alatt. Ez csak asszimilációval, a magyarok és németek elszlovákosításával történhetett meg.Lásd a reszlovakizáció elméletet,melyek lényege : sohasem élt itt magyar felkiáltással "vissza" kell szlovákosítani a más nemzetekhez tartozó népeket. Aki nem írta alá, azt deportálták vagy 50 kg-os csomaggal mehetett Magyarországra ( kb.300-350 ezer embert dobtak át ekkor Magyarországra, a Keleti pályaudvaron tömegek vagonokban laktak hónapokig, 75-80 ezret Csehországba deportáltak, a maradék 600 ezer aláírta a reszlovakizációs nyilatkozatot exisztenciális fenyegetés- torkán a kés- mellett) . A Benesi dekrétumok nyíltan kimondják a törvény szakkifejezésével élve "homogenizáció" szükséges, azaz tiszta homogén cseh és szlovák területek létrehozása, minden más nemzeti kisebbség nélkül, bármi áron-kitelepítésekkel, deportálásokkal, kényszer-beolvasztással. Először az egész magyarságot, osztrák-németeket akarták kitelepíteni, de túl sok emberről volt szó ez nem jött össze. Csináltak egy jogfosztást- a magyarok ( és németek, sőt a zsidó lakosságot is érintette ) nem lehettek csehszlovák állampolgárok, magyar állampolgárságukat pedig önibájukon kívül az elcsatolás miatt elveszítették, tehát semmilyen állampolgárságunk nem volt, ezért nevezik az 1945-48-as időszakot a hontalanság éveinek,
de burkoltabban ám törvényesen 1948 után is folytatódott az etnikai arányok megváltoztatása. Az etnikai arányokat az egy tömbben élő területeken mesterséges betelepítésekkel változtatták meg, néha iparosítás köntösében máskor egyszerűen csak kedvezményekkel, de nemcsak Felvidéken, Szudéta-vidéken, hanem Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján is ez történt egymást utánozva. A kommunista rendszer is a benesi elvekhez igazodott, csak burkoltabban tette- a vezető magas pozíciókban a közintézményekben ,hivatalok,állami vállalatok élén csak szlovák vagy janicsár ember lehetett ( városi párttitkár, polgármester, kórházigazgató stb.).A Benesi -dekrétumokat beépítették az 1948 utáni törvényhozásba- titkos záradékokat csatoltak bizonyos törvényekhez a kollektív bűnösség elvének érvényesíthetösége jegyében, melyek most is érvényben vannak, senki nem nyilvánította ezeket semmissé, bármikor jogszerűen lehet ezeket alkalmazni és elő is kapják ezeket, ha szükség van rájuk ( kárpótlás, kínkeservesen létrehozott magyar egyetem létrehozásának évekig történő akadályoztatása, nyelvtörvény létrehozása, hivatalos nyelv és etnikai alapú közigazgatási területrendezés, főiskolai-egyetemi felvételiknél ,ha 10% fölötti a magyar középiskolákból jelentkezettek száma és többen jó eredményt érnek el mint amennyi belefér a felvételt nyerők 10%-ba, nem veszik fel őket mert magyar tannyelvü iskolából jöttek, mert 100 jelentkezőből csak 10 diák tanulhat magyar iskolából. Csodálkozunk, hogy szlovák nyelvű gimnáziumba adják a gyerekeket a szülők ? Ezt az asszimilációs adut bevetik egy-egy intézményben és bevethetik mert törvény van rá . Érdekes,az USA-ban fordított a helyzet, ami szintén nem jó, ott a "pozitív diszkrimináció elve" érvényesül az egyetemi felvételiknél a feketékre vonatkoztatva: a feketéknél alacsonyabb pontszám elérése is elegendő a felvételhez, szemben egy fehér emberrel akinél ez nem elegendő, sőt a vizsgáknál is alkalmazzák - emiatt már számos egyetemista tüntetés is volt a hallgatók egyenjogúságáért az USA-ban.
Visszatérve Szlovákiára (és Csehországra is érvényes): milyen ország az ,ahol a polgári (!) törvényekhez titkos záradékokat csatolnak és ezek még ma is érvényben vannak? ( http://www.e-m-i.hu/?q=node/80 ) A magyaroktól elkobzott földek utáni kárpótlást is a Benesi -tövények akadályozzák, most 2005-ben is. A földek évszázadokon keresztül öröklődtek úgy mint bármilyen ingóság vagy ingatlan. A Magyar Királyságban nem számított milyen nemzet fia volt a tulajdonosa. 1920-ban és 1945-ben szintén a magyar birtokokat kobozták el ellenszolgáltatás nélkül és szétosztották az "államalkotó nép" tagjai között. A magyar család tovább nem örökölheti a földet vagy ingatlant és ma sem igényelheti vissza a saját családi birtokát, amelyet mondjuk a XIX. században is szerezhetett vagy kapott királyi adományként. Másról van szó a kommunisták által államosított és elkobzott földekről, ennek kárpótlását elindították, kiszúrták az emberek szemét banális értékü kárpótlási jegyekkel esetleg bizonyos fokú visszaigényléseknek helyt adtak, de ez egy teljesen más kárpótlási folyamat- privatizációba burkolva, tudjuk ebből sok politikus és ezek holdudvarában élö ember milliomos lett, pályázatok nélkül kiírt állami vállalatok privatizációja révén stb., de nem erről akartam beszélni,csupán érzékeltetni szerettem volna a kárpótlási folyamat újságok általi ködösítését, összevonását. Nem ugyanaz a magyaroktól elvett földek kárpótlása és a kommunista idöszakban államosított földek visszaadása vagy kárpótlása. Ezt a kettöt próbálják nyilvánosság elött összevonni,mintha ugynarról a dologról lenne szó.
Az elcsatoláskor 1920-ban Felvidéken 1,69 millió szlovák élt, ma 5 millió körüli a számuk, ez háromszoros növekedést jelent, a magyarok száma ekkor 1,0698 millió, jelenleg fél millió körüli, ez 50%-os csökkenésnek felel meg. Százalékban kifejezve a Csehszlovákiához csatolt területen a Felvidéken 30,32% magyar ajkú, 48,17% szlovák, 7,4% német, 12,28% rutén, 1,36% egyéb ajkú lakosság élt. A csehek aránya az egész Csehszlovákiát tekintve 50% alatt volt ( 48%). Tehát milyen többségi államot hoztak létre? Senki nem volt 50% fölötti többségben Csehszlovákiában ! Sőt az akkori Szlovákiában a szlovákok aránya csak 47,7% volt, a maradék 52,3% más nemzet fiaihoz tartozott ebben a sorrendben: magyar, német, rutén, egyéb. Ekkor Kárpátalját is Csehszlovákiához csatolták. Milyen szlovák többségi nemzetről beszéltek? A mai arányokat tudjuk: 90% szlovák, 10% magyar,bőven 1% alatti német. Nehezen képzelhető el mindez erőszakos (nem természetes) asszimiláció nélkül. Pozsony lakossága az 1910-es népszámlálási adatok szerint 78 865 fő volt , ebből : magyar : 31 705, német 32 700, szlovák 11 673 , egyéb náció 2085 fő, ez 14,8 % szlováknak felel meg.
Ez nem a múlt feletti síránkozás. Ez tanulság a múltból, mely a jelenre is intő példa.
Jelenleg a felvidéki magyarság 99%-a 13 délszlovákiai járásban él. Az 1990-es évek derekán a szlovákok olyan területrendezési manipulációt hajtottak végre,amelynek eredményeként már csak 2 járásban mutatható ki a magyar többség.A többi járás magyarsága százezrével szenvedi el a a legújabb szlovák hátrányos megkülönböztetési hullám " vívmányait ". A magyar többségű helységek száma Felvidéken 1997-ben 432 volt. A Magyar Televízió néhány évvel ezelőtt közvélemény- kutatást tartott az egyik szlovákiai településen, az izzó magyargyűlet okát keresve. Az ottani közhangulatot egy középkorú falusi szlovák asszony fogalmazta meg a legtömörebben, kendőzetlenül: "... nekem soha nem volt és most sincs semmi bajom a magyarokkal, csak utálom őket ".
Az is igaz,hogy ezen egy ember a tiltakozásával nem tud változtatni a helyzeten, itt sokkal többről van szó, az egész társadalomnak kell alkalmazkodnia a nemzetközi emberjogi normákhoz úgy a szlovákok, mint a magyarok részéről az új normákhoz. Ha majd széles körben az emberek a Lászlót is elfogadják a Ladislav helyett, akkor azt is meg fogják szokni és el fogják fogadni, hogy -ová végződés nélkül is lehet valaki nőnemű ugyanis a Csabát is elfogadják magyar "cs"-vel, de valószínűleg csak azért mert ezt nem lehet lefordítani. Ezeknek az új normáknak a bevezetése és érvényre juttatása egy nemzetközi társadalompolitikai kérdés az egész kelet-európai régióban és előbb-utóbb felszínre kerül. Van egy nemzetközi magyar ügy,ennek csak részjelensége a felvidéki magyarság gondolkodásának tudatalatti megváltozása, megváltoztatása. Ez még mindig ugyanaz a magyar ügy, mely az elmúlt 85 évben Európában volt és van ma is. Semmi mást nem kell kérnünk, csak azt ami a nemzetközi egyéni emberi és kollektív jog szerint jár egy ország határain belül élő nemzeti kisebbségnek, nem több,de nem is kevesebb, legyen az baszk, kurd vagy magyar ! Ez nem kirekesztés, nem, uszítás , hanem jogos igény. Nyilván,ha a politika és a Szlovák állam célja az, hogy ezeket a nemzetközi normákat megkerülje, akkor jelenleg egy lehetősége van erre: húzni az időt addig,amíg lehet, sumákolni mindenféle belügyekbe való beavatkozásra törvényi hiányosságokra, a törvény más értelmezésére hivatkozni és olyan területrendezést hajtani végre,hogy már ne legyen egy tömbben élő magyarság, csak szórványmagyarság, csökkenteni kell a %-os arányokat az egyes járásokban, etnikai régiókban. Ez a lépés már megtörtént a 90-es évek derekán, elérték,hogy Dél-szlovákiában már csak két magyar többségű járás van,jóllehet 13 járásban élnek magyarok. Bár a szórványban élőknek is megvannak a saját önrendelkezési jogaik ( saját önkormányzat saját nyelven), de ezek igényét sokkal könnyebb lesöpörni mint egy nagyobb számú nemzettestéét, de a nevek használatához való jogot akkor sem kerülheti meg, mert mint ez a lenti idézetben olvasható "a személy- és helynevek kérdése egy nem hivatalos nyelvet beszélő kisebbség esetén... alapvető, egyéni emberi jog,amely már része a hatályos nemzetközi jognak".
.
Az ,hogy a szerencsétlen külhonba szakadt magyarság többségének már az a természetes, hogy nincs vagy alig van magyar felirat a boltokon, nincs többnyelvű okmány, nincs anyanyelvű ügyintézés stb., és egy női név után "-ová-t" írnak hivatalosan ez csak arra utal, hogy az értékrend megváltozott : " jó ez így is nekünk, már megszoktuk" stb. vélemény alakult ki. Mindezek ellenére tudom, hogy nagyon nehéz a magyar kisebbségi sors és tisztelet mindenkinek aki megtartotta a magyarságtudatát, a kényszerű -ovázás ellenére is, annál is inkább, mert külhonban a magyarság mindig csak védekező pozícióban van. Mindig csak védi önmagát vagy nem védi és beletörődik, kisebb-nagyobb engedményekre kényszerül vagy egyszerűen beolvad.
Történjen már az végre egyszer 85 év után, hogy a védekező pozícióból egyenrangú pozícióban legyünk, nem támadóban, hanem egyenrangúban. A honlapon olvasható sok példa a többnyelvűségre és az autonómiákra Európában. Nemzetközi jogok tömkelege írja elő kötlezően ezeknek a természetes emberi igényeknek a teljesítését. Akár hiszi valaki, akár nem van olyan kívánalom is, ahol leírják azt, hogy az állam köteles olyan hivatalnokot ültetni a többnyelvű települések ügyintézői közé, akik beszélik az ott élő etnikai kisebbség nyelvét. Az ,hogy egy értékrend megváltozik egy külső nyomásra, még nem biztos, hogy az a helyes. Lent olvasható a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27.cikkelyéből az idézetet a névhasználatra vonatkozólag. Nem kell felháborodniuk azon a szlovák, román, szerb, ukrán politikusoknak és egyszerü embereknek azon, ha valakinek más a "természetes" ! egfeljebb Erre azt lehet azt mondani, hogy másutt másképpen, jobban is tudják tolerálni egymást a nemzetek és a kisebbségben élők érvényesíteni tudják önrendelkezési jogaikat, és főleg azon kell eltűnődni, hogy ez semi súrlódással nem jár, simán megy.
"Ez a jog egyértelmûen ismert a nemzetközi jogban, mint a magán- és családi élethez való jog része.5 Valószínûleg az etnikai és nyelvi kisebbségek jogainak is része a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikkelye alapján. Emellett egyre több olyan nemzetközi és regionális szerzôdés és más dokumentum tartalmazza, amely a nemzeti, nyelvi vagy etnikai kisebbségekkel foglalkozik.6 Egyik állam sem tilthatja meg senkinek sem azt, hogy olyan neve vagy vezetékneve legyen, amely nem a hivatalos nyelven van, vagy amelyet nem tartalmaz egy elôírt lista. A nevek és a vezetéknevek azonosítanak valakit a családján vagy közösségén belül, s így a magán- és családi élet elválaszthatatlan részét képezik. Amikor néhány évvel ezelôtt Bulgáriában betiltották a török neveket, vagy amikor Szlovákia megpróbált bizonyos neveket vagy vezetékneveket magyar származású polgáraira ráerôltetni, az ellenkezett a nemzetközi joggal. Ez nem egy új kollektív jog, amellyel csak bizonyos csoportok rendelkeznek, hanem alapvetô egyéni, emberi jog, amely már része a hatályos nemzetközi jognak."
Lehet, hogy van aki nem hiszi, de én ismerek olyan erdélyi családot, amelynek tagjai Budapesten dolgoznak becsületesen,hivatalosan és tisztességesen, éjt-nappallá téve, amellett, hogy otthon építik a családi házukat, ahol majd szeretnének boldogan élni és Magyarországról visszaköltözni Erdélybe. Nem akarnak itt maradni! Sokan nem akarnak itt maradni, csak saját otthonukban szeretnének magyarként és nem nyomorban élni. A nemzet egyesítése a székelység, palócság,vajdasági,kárpátaljai magyarság felemelkedéséhez vezetne.
Gondoljunk bele abba, hogy miért ér többet az EU szemében a koszovói albán a vajdasági magyarnál ?! Azért, mert fegyvert fogott és destabilizálta a térséget? A magyarok ilyet nem tennének,mert tudják,hogy megvan a békés jogi útja is az együttélés jobbá tételének.Csak akarni kell ! A háború a legszörnyübb dolog a világon, az emberek képtelenek ezt megérteni ! Azt is képtelenek megérteni, hogy a háború egy láncreakciót von maga után. A trianoni békediktátum volt a II.világháború bölcsöje, de a mai béktétlenségek, szenvedések is ide vezethetök vissza.
Vannak kérdések ,melyre a válasz az, hogy ismét csak az eröszaké a fö szerep. Brüsszeli nyomásra széles körü autonómiát kap a macedóniai albánság. Miért nem kapnak a magyarok is?
Az USA számára csak akkor fontos Magyarország, ha magyar katonai szerepvállalásra van szükség a távoli olajmezőkön, de akkor már nem, ha a határon túl élő nemzetrészeinket ért sérelmek megszüntetése érdekében kell fellépni?
Gondoljunk bele abba, hogy kire számíthatunk? Szinte senkire, csak magunkra ! A "belsö bitangok " nélkül, mert árulókra nincs szükség !
Az autonómia és kettős állampolgárság jogosságához kétség nem fér, a magyar autonómiák gyürüjével közrefogott Magyarországnak elsö lépése lenne a nemzet valódi egyesítése és felemelkedése felé.
nemzetidal
T I L T A K O Z Á S2005. június. 09HunHír
Alulírott Takácsik Tibor, kolozsvári magyar lakos tiltakozom az ellen, hogy Kis Péter kancellária miniszter bennünket "határontúli magyarul beszélő egyéneknek" nevezett.
Véleményem szerint ennek súlyos következménye van a mindennapi bánásmódban, amelyben a magyarországi hivatalos szervek egyes képviselői bennünket részesítenek.
1./ 2005..március 16-án Kolozsvárról Magyarországra utaztam a Corona vonattal, Püspökladányban az egyik kalauz leszállított róla mondván, hogy Püspökladánytól az eddigi gyakorlattól ellentétben Budapestig nem lehet "Magyar Igazolvánnyal" utazni e vonaton.
Leszállva a csomagokkal elmentem a püspökladányi állomás pénztárosához, aki felvilágosított arról, hogy érvényes az utazási kedvezmény és üljek fel gyorsan az éppen induló vonatra.
A vonaton egy másik kalauzhoz kerültem aki megerősítette azt, amit a püspökladányi állomáson megtudtam. Ehhez hasonlóan vélekedett a budapesti állomás jegypénztárosa is.
2./ 2002,aug. 14-én..beteg feleségemet (aki közben meghalt) vittem a budapesti kórházba,.Az útlevél ellenőrzésénél én nyújtottam a kettőnk útlevelét, közben a feleségem egy kekszet tartott a kezében amivel rosszullétét készült csökkenteni. Emiatt a határőrtiszt ráordított:
"Maga hogy mer az én jelenlétemben enni?"
3./ 2004 május 19-én.Budapestre utaztam vonaton ,új útlevéllel, mivel a régi lejárt A határőrtiszt azt kérdezte miért van új útlevelem. Válaszomra , miszerint a régi lejárt, azt kiáltotta: "Maga biztos valami gazemberséget "csinált" , azért cserélte ki az útlevelet", s az útlevéllel sietve eltávozott, s így nem volt alkalmam a nevét megtudni. Az útlevelet egy más személlyel küldte vissza.
Én egy 78 éves erdélyi értelmiségi vagyok, aki a másodok világháborúban a magyar hadsereg kötelékében három frontot jártam végig. Jelenleg is dolgozom és 11 embernek adok munkát Kolozsvárt. Telitettel arra, hogy az anyanyelvem magyar, kultúrám magyar, identitástudatom magyar, a magyar nemzet tagja vagyok és nem határontúli magyarul beszélő egyén.
Ezen tiltakozást azért nyújtom át Önöknek, mivel rajtam kívül az Erdélyből Magyarországra utazók közül többen hasonló incidenseknek voltak és vannak kitéve.
Kérem, vessenek véget a hatósági szervek ilyen viselkedésének.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum