Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Üzenet haza

Egy Budapesten élő erdélyi magyar üzenete haza, Erdélybe  2004.12.07-én

Édestestvéreim, Erdélyi Magyarok! Erdélyi Magyar vagyok és három éve élek Budapesten. Kérlek, hallgassatok meg engem! Magyarnak lenni és megmaradni egyaránt nehéz a határokon innen és a határokon túl. Kérlek benneteket, ne hagyjátok befolyásoltatni magatokat kormánypolitikák által, ne hagyjátok magatokat befolyásoltatni a sikertelen népszavazás által. Ne hagyjátok, hogy a gyűlölet győzedelmeskedjen.

Egy tegnapi cikkben olvastam, hogy Székelyudvarhelyen egy bizonyos kávéházban nem szolgálnak ki magyar állampolgárokat. Ne tegyétek ezt!!!
Erdélybe többségben csak azok mennek, akik igennel szavaztak. Három éve már, hogy köztük élek és nekem kellett vigasztalnom őket a sikertelen népszavazás kihirdetésénél.
ŐK mindent megtettek! Együtt imádkoztak velünk, fogták a kezünk és bíztattak végig, hogy ne csüggedjünk. És mi is fogtuk azokat az áldott kezeket, melyeknek megadatott, hogy az Igennel változtassanak sorsunkon. Most rajtunk a sor. Meg kell mutassuk Magyarország nemzettelen kormányának, a gyurcsányoknak, hogy csakazértis együvé tartozunk.

Itt töltött éveim során megtapasztaltam hova vezet a gyűlöletkeltés. A mostani kormány mindent megtesz azért, hogy lelkünket összetörje, nem csak a miénket, hanem a magyarországi magyarokét is, de ugye mi nem hagyjuk??? A mostani kormány mindent megtesz azért, hogy végleg elszakítson bennünket magyarországi testvéreinktől, hogy elültesse a gyűlölet magvát közöttünk. De ugye, mi nem hagyjuk!

Tudjátok, hogy sokan, akik nem mentek el szavazni, de igennel szavaztak volna, dolgoztak? Tudjátok, hogy miért? Tudjátok, hogy nem biztosítottak számukra szabadnapot? Tudjátok, hogy elveszíthették volna munkahelyüket, ha nem mennek be dolgozni? Tudjátok, hogy akkor még kevesebben lettünk volna?
És tudjátok, mi folyik ma Magyarországon?
Tudjátok, mit mondanak azokra, akik március 15-én kitűzik a szívűk fölé a kokárdát? Nácik vagytok!
Tudjátok, mit mondanak azokra, akik büszkén lobogtatják a zászlót? Sovének vagytok!
Tudjátok, mit mondanak azokra, akik büszkén és nyíltan vállalják magyarságukat, és nemzeti összetartozásban gondolkoznak? Antiszemiták vagytok.
Tudjátok, mivel riogatták a magyar szavazókat? Tudjátok, hogy azt mondták, megeszik a kenyerüket, beköltöznek a házaikba, elveszik a munkájukat!

És mégis maradt 1.500.000 magyar, aki azt is mondta a szavazáskor: Gyertek!
Egyétek meg kenyerünket, mert szívesen megosszuk veletek. Költözzetek be a házainkba, mert családtagok vagytok, és vegyétek el a munkánkat, mert szenvedtetek már eleget.

Ha egyetlen magyar állampolgárt is bántani mertek (merjük) úgy szóban, mint tettben, a mai nemzettelen kormány elérte célját.

Ha egyetlen magyar testvéreteket megtagadjátok (megtagadjuk), a mai nemzettelen kormány gyűlöletkeltő politikája elérte célját és a Nemzet végleg elbukott! Tudjátok, mit mondtak azok, akik Igennel szavaztak?

„Szégyenországban élünk!” „Istenem! Hogyan fogok majd egy tisztalelkű határon túli magyar szemébe nézni ezután?” „Hát ennyien maradtunk, mi magyarok?” És ezt azok mondják, akik igennel szavaztak. Az ők lelkük legalább annyira sajog, mint a miénk. Talán még jobban. Bíztak a csodában, akárcsak mi. Bíztak a csodában, de nagyobbat csalódtak, mint mi. Ők még nem tudták azt, amit mi. Nem tudták, hogy ilyen kevesen maradtak „a határokon innen”.

Nekünk, erdélyi magyaroknak kellett vigasztalnunk őket, mert úgy érezték még a remény is meghalt. De a remény nem halt meg! Mi, akik megmaradtunk nem adjuk fel soha!

Horváth Kinga

 

Nem kérnek a „júdáspénzből”: pénzalap Erdélyben
2004. december 8.


MNO
Tudassátok a jelenleg regnáló posztkommunista magyar államvezetéssel, hogy mi erdélyi magyarok a gyalázattal szennyezett júdáspénzükből nem kérünk! – olvasható Horváth Alpár felhívásában. Az Anyaország-Alapot létrehozó Európai Idõ szerkesztősége nevében a főszerkesztő szerkesztőségünkhöz is eljuttatott felhívásában kijelenti:

Esztendőforduló Székelyföldön
2004.12.30. 17:00



Büszke és tiszta lélekkel várjuk az esztendőfordulót itt Erdélyben, Székelyföldön. Tamásitól örökölt székely egyszerűséggel, és karácsony utáni belső békességgel.


Hiszen egész évben zaklatott lelkünk egyszer csak megpihen így decemberben, amikor a szeretet ünnepe kicsit megváltoztatja szürke életünket, kicsit jobbá tesz bennünket.

Esztendőfordulón számvetést készítünk az éppen elmúló évről. Kinek mit hozott, kinek milyen vágya teljesült, kit milyen bánat avagy öröm ért. Szerelem, siker, bukás, gyermekáldás, elmúlás, megbocsátás, újrakezdés. Az óév végi számadás szól a nyelvünkről is, amit nem hagytunk elveszni ebben az esztendőben sem, szól az iskolánkról, amelyet idén is benépesítettünk, szól a templomunkról, amelyet feldíszítettünk ünnepeinken, szól az imádságunkról, amely vasárnaponként elhagyta ajkunkat.

Ám a számvetés szól a számkivetettségünkről is, szól az ebben az esztendőben szerzett sebeinkről. Tudjuk, vannak hegek, vannak be nem gyógyuló sebek ezen a tájon. De nehogy valaki azt higgye, hogy siratjuk erdélyi magyarságunkat. Nem, annál erősebb és büszkébb nép a székely, mintsem fejét az ár százegyedikszer is elborítsa. Élete árán is, mint a sas a fiókáit védelmezi azt, amit őseitől örökölt: nyelvét, szülőföldjét, imádságát. És addig nem lehet baj, amíg felemelt fejjel, Kosztolányival együtt ki tudja mondani: Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok.

Élünk sokan magyarok szétszórtan a nagyvilágban, mindahányunknak meg kell legyen az örömünk is ilyenkor. Mert így, esztendőfordulón, mi magyarok, Kölcseynek is köszönhetően, kicsit együtt vagyunk himnuszunkban, fohászunkban, gondolatainkban, nyelvünkben, nemzetünkben, érjen az újesztendő akár Erdélyben, akár Budapesten, vagy akár Torontóban.

Mi, székely-magyarok például tudjuk, hogy a hargitai fenyveserdő, a Maros mente fűzes partja, Háromszék harangjai, a csíksomlyói Szűz Mária mind-mind a miénk, azoké, akik itt születtünk Erdélyben. Őseinktől örökölt jussunk, bárhol éljünk a világon, bárhol forduljon át életünk és az esztendő kereke a 2005-ös számra.

A számvetés órájában minden magyar és nem-magyar tudja meg, hogy azért is, csak azért is, még azért is, Erdélyben éjfél után egy órával van az igazi esztendőforduló, amikor valamennyi magyar ajkú családban, minden falusi székely portán belül, valahány csángó-magyar lélekben büszke egyszerűséggel, és a nemzeti összetartozásba vetett töretlen hittel felcsendül:
Isten, áldd meg a magyart!

Nagy Zsuzsanna
http://www.geocities.com/gobevilag/ujev.htm

Oldal tetejére
                                  

Nem kérünk sem a Szülõföld-Alapból, sem semmilyen más idevetett lerágott koncból, amiként nem kérünk abból a nemzetpolgárságból sem, amelynek õk az osztogatói és õk a megrajzolói! Ha valamit még ezután elfogadunk, az csak – és kizárólag! – a magyar állampolgárság lehet, de az sem kell a jelenlegi Gyurcsány-Hiller-Kuncze fajtáktól, hanem majd – ha lesz – a majdani felelősen gondolkodó és a nemzetért felelősen cselekvő kormánytól, lett légyen az bármilyen pártszínezetű is!”

A felívás kezdeményezői, akik a december 5-i „Fekete Advent” üzenetét úgy értelmezik, hogy „nem mi szorulunk az õ segítségükre, hanem õk, akik már a történelmüket sem ismerik, és a véreiket is megtagadják, mert súlyos betegségben szenvednek”, létrehozzák az Anyaország-alapot a trianoni Magyarországban rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant érzelmi-erkölcsi fogyatékosok megsegítésére valamint felnövekvő utódaik történelem-oktatásának támogatására – olvasható a levélben.

A bankszámlaszámot az Európai Idõ 2004/26-os, karácsonyi számában hozzák nyilvánosságra.

A bankszámla kezelői: a romániai magyar történelmi egyházak e feladattal megbízott képviselői lennének, meghatalmazott fölhasználója a magyar kormány mindenkori oktatásügyi minisztere lenne.

A többségi nemzeteket a bűnre emlékeztetjük
2004.12.18. 

A december ötödikei népszavazás eredménye éppúgy megrázta az anyaország jóérzésű állampolgárait, mint a határokon túl élőket. Sokan az utóbbiak közül most hallgatnak, vagy azt mondják, nem kívánják többé átlépni Csonkamagyarország határait.
Ebben a helyzetben elkeseredett, de szeretettel dorgáló, ugyanakkor vigasztaló és reményt keltő szavakat talán leginkább a kultúra emberétől, írótól, költőtől, művészfélétől várhatunk. Ezért is kérdeztük meg a Délvidéken élő Dér Zoltán irodalomtörténészt, Szabadka díszpolgárát arról, mit tehet a kultúra azért, hogy áthidalja az országhatárokat, s hogy egy nemzethez tartozónak érezze magát határon inneni és túli magyar?
- Meggyőződésem, hogy a kultúrának hihetetlenül nagy az ereje, s ennek is köszönhető, hogy a délvidéki maroknyi magyarság az elmúlt nyolc és fél évtizedben meg tudott maradni magyarnak. Iskoláimat még az első - a királyi - Jugoszláviában kezdtem, s ott bizony előbb tanultam meg a cirill betűket, mint a latint.
El tudja képzelni, hogy az én nemzedékem - a huszonnyolcasok - cirill betűkkel írt magyarul levelet szüleiknek, testvéreinek? Pedig, ez korántsem egy rosszul sikerült tréfa, sajnos maga a történelem, mert az iskolában akkor csak így tanították nekünk a betűvetés tudományát. Aztán, a negyvenegyes fordulat után, apám a könyvhéten megvette a népi és az erdélyi írók halina kötésű műveit. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, mely végérvényesen eljegyzett az irodalommal, s persze az a büszkeség hogy az egyik legnagyobb magyar írónak - Kosztolányinak - a szülővárosában nőttem fel. Többen mondták, csatlakozom hozzájuk: a kultúra a nehéz időkben tud igazán kapaszkodót adni az embernek. A második világháború után az agyongyötört, megrémített, megtizedelt délvidéki magyarság a kultúrában találta meg a kiutat a vészből. Néhány évvel a borzalmas negyvennégyes őszi tragédia után Palicson már Magyar Ünnepi Játékokat tartottak, s ezen a vajdasági magyarság színe-java megfordult.
A kultúra megtartó szerepére természetesen csakhamar ráébredhettek a kommunista ideológusok is. Ezért a testvériség-egység szellemében - nagyon ravaszul - a nyolcvanas évekre sikerült ellaposítaniuk az itteni magyarság kultúráját, azt jugoszláv tudattal megtölteni. A sors különös játéka folytán azonban a kilencvenes években újabb fordulat, egyfajta csoda következett be. Az iszonyatos diktatúra nyomása ellenére gomba módra szaporodtak az új magyar művelődési intézmények. A szórványmagyarságban egy kis segítséggel ismét becsülete lett a magyar szónak. Most, a magyarországi csúfos népszavazás után reményt keltett bennem az a hír, hogy múlt vasárnap kettőszázötven szerémségi kis magyarnak kedve van újra megtanulni az anyanyelvét, akkor is, ha ez már a skanzenitás formáját mutatja, hiszen náluk mindez elsősorban az énekelésben és a táncban jut kifejezésre. Ez az esemény természetesen nem kerül egyik bulvárlap címoldalára, de még egy eldugott rovatába sem - ez nem számít Magyarországon eseménynek. Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem az igenek és a nemek döntik el, hogy érdemes-e, vállalható-e magyarnak lenni.
Közel a nyolcvanhoz úgy látom, nem ismerjük egymást eléggé, s egy kicsit le is becsüljük egymást. Mi, határon túlra taszított magyarok a kelleténél önérzetesebbek vagyunk - van bennünk egyfajta dac, ami a többségi, a kisebbségi sorsot meg nem tapasztalt honfitársainkból hiányzik, hiszen a népek közötti ingázások az elmúlt évszázadok alatt megedzettek, de egyben gazdagítottak is minket. Ezért, a mi feladtunk talán az, hogy ezt a kisebbségi tapasztalatot osztjuk meg, vigyük át a kultúra segítségével.
- Mennyire ismerjük egymás íróit, költőit, művészetét?
- Meglátásom szerint, egyirányú a kapcsolat. Az számomra természetes, hogy a délvidéki kisdiákok a magyar klasszikusokat tanulják, s hogy a gimnazisták a kortárs magyar írók műveit is ismerik. Volt egy időszak, amikor az avantgárd irodalomnak errefelé nagyobb volt a becsülete, mint odaát. Nem tudom, kikről tanulnak most a magyarországi gyerekek. Olvastak-e egyáltalán Herceg János-novellát, tudják-e, hogy a Gion Nándor regények motívumai Bácskából erednek. Sajnos, Fehér Ferencet itthon is egyre kevesebben olvassák, de sorsunkat megismerhetik műveiből. Ha én lennék a magyar kultuszminiszter, akkor minden magyar diákkal elolvastatnám Dudás Károly Ketrecbálját, mert meggyőződésem, hogy megértenék belőle mit jelent az, ha valakinek a kisebbségi magyar sors, annak minden keserve, bánata és kilátástalansága jut osztályrészül, az a sors, aminek hátterét Csoóri Sándor barátom írta le oly szépen: a többségi nemzeteket mi mindig is a bűnre emlékeztetjük, s ezért akarnak minket kitörölni, eltörölni. Az eredendő bűn pedig maga Trianon.
Az írók, a kortársak figyelemmel kísérik egymás munkásságát. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a határon túli fiatalabb nemzedék munkáira nem kellő mértékben figyelnek fel az anyaországban. Mert ha így lenne, az általam nagyra becsült Esterházy Péter árnyaltabban fejezte volna ki ellenvetéseit Kontra Ferenc véleményével kapcsolatosan, s akkor talán nem oktatta volna ki egyik legtehetségesebb írónkat, aki a sorssal dacolva a mai napig a Délvidéken maradt.
- Jelent-e változást a határokon túl élő magyar költők, írók életében, hogy több magyar írószervezetbe is beléphetnek?
- Számomra nem sokat, ugyanis már nyolc éve súlyos beteg vagyok, alig tudok kimozdulni szabadkai otthonomból. Annak viszont örülök, hogy a Magyar Írószövetség segítségével nekünk is megnyílt egy kicsit a világ, hiszen külföldi ösztöndíjat kaphatnak tehetségeseink. Azt is el kell mondanom, hogy mint általában, ebben az esetben is van a rossznak egy jó oldala: betegségem miatt nem veszek részt az időnként fel-fellobbanó vitákban. Nagyon elcsodálkoztam, amikor hírét vettem annak, hogy délvidéki írótársaim közül a legutóbbi nagy vihar után többen is jobbnak látták, ha kilépnek az Írószövetségből. Meglepődtem, mert nem voltak ennyire finnyásak akkor, amikor leszerelték a Vajdasági Írószövetség ötnyelvű cégtáblákat: akkor maradtak és hallgattak.

 

Szentmihályi Szabó Péter:
VELÜNK SZAVAZZATOK!

Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!
Itt a fél ország lop, csal. Beteg.
Itt már nem kellenek a gyermekek.
Itt Horn, Petö, Gyurcsány az úr,
Itt mindenki angolul tanul,
Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!

Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegennek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország!

Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye,
Vígan él Kun Béla, Kádár szelleme,
Itt nem állhat szobra gróf Telekinek,
Pázmánynak, Wassnak, Mindszentynek.
Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye.

Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont,
Itt zászlót a nép Károlyiért bont,
Koccintanak Erdély gyászünnepén,
Itt nincs már magyar hit, munkás remény,
Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont.

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld,
A reklám és hazugság minden tért betölt.
Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely.

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna,
Az mind szélsöséges, sovén és irredenta,
Populista, demagóg, ellenforradalmár -
Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már.
Ne gyertek haza! Nincs, ki rátok szavazna.

Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok!
Élök és holtak, látók és vakok,
Ki járni bír, ki élni mer,
Tenger tömegben jöjjön el!
Szavazzatok helyettünk üvöltö igennel,
Gyertek zászlóval, fáklyával, kereszttel,
Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok!

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve,
Kergessük oket együtt el, örökre, végre!


Esztendőforduló Székelyföldön
2004.12.30. 


Büszke és tiszta lélekkel várjuk az esztendőfordulót itt Erdélyben, Székelyföldön. Tamásitól örökölt székely egyszerűséggel, és karácsony utáni belső békességgel.


Hiszen egész évben zaklatott lelkünk egyszer csak megpihen így decemberben, amikor a szeretet ünnepe kicsit megváltoztatja szürke életünket, kicsit jobbá tesz bennünket.

Esztendőfordulón számvetést készítünk az éppen elmúló évről. Kinek mit hozott, kinek milyen vágya teljesült, kit milyen bánat avagy öröm ért. Szerelem, siker, bukás, gyermekáldás, elmúlás, megbocsátás, újrakezdés. Az óév végi számadás szól a nyelvünkről is, amit nem hagytunk elveszni ebben az esztendőben sem, szól az iskolánkról, amelyet idén is benépesítettünk, szól a templomunkról, amelyet feldíszítettünk ünnepeinken, szól az imádságunkról, amely vasárnaponként elhagyta ajkunkat.

Ám a számvetés szól a számkivetettségünkről is, szól az ebben az esztendőben szerzett sebeinkről. Tudjuk, vannak hegek, vannak be nem gyógyuló sebek ezen a tájon. De nehogy valaki azt higgye, hogy siratjuk erdélyi magyarságunkat. Nem, annál erősebb és büszkébb nép a székely, mintsem fejét az ár százegyedikszer is elborítsa. Élete árán is, mint a sas a fiókáit védelmezi azt, amit őseitől örökölt: nyelvét, szülőföldjét, imádságát. És addig nem lehet baj, amíg felemelt fejjel, Kosztolányival együtt ki tudja mondani: Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok.

Élünk sokan magyarok szétszórtan a nagyvilágban, mindahányunknak meg kell legyen az örömünk is ilyenkor. Mert így, esztendőfordulón, mi magyarok, Kölcseynek is köszönhetően, kicsit együtt vagyunk himnuszunkban, fohászunkban, gondolatainkban, nyelvünkben, nemzetünkben, érjen az újesztendő akár Erdélyben, akár Budapesten, vagy akár Torontóban.

Mi, székely-magyarok például tudjuk, hogy a hargitai fenyveserdő, a Maros mente fűzes partja, Háromszék harangjai, a csíksomlyói Szűz Mária mind-mind a miénk, azoké, akik itt születtünk Erdélyben. Őseinktől örökölt jussunk, bárhol éljünk a világon, bárhol forduljon át életünk és az esztendő kereke a 2005-ös számra.

A számvetés órájában minden magyar és nem-magyar tudja meg, hogy azért is, csak azért is, még azért is, Erdélyben éjfél után egy órával van az igazi esztendőforduló, amikor valamennyi magyar ajkú családban, minden falusi székely portán belül, valahány csángó-magyar lélekben büszke egyszerűséggel, és a nemzeti összetartozásba vetett töretlen hittel felcsendül:
Isten, áldd meg a magyart!

Nagy Zsuzsanna
http://www.geocities.com/gobevilag/ujev.htm

Erdélyböl érkezett:

Szépen indult az a nap. Az asszonyok sütöttek, fõztek, a lányok felvették ünneplõjüket, és legszebb mosolyukat, az emberek csoportokba verõdve emlékeztek.
Emlékeztek, arra a 84 esztendõre, amit talán jobb lenne elfelejteni, de nem lehet, és talán nem is szabad. Sokszor megtették máskor is, de ez most más volt. Mintha az egész csak egy rossz álom lett volna. Ünnepre készültek, mintha a születést várták volna. Díszben volt szívük-lelkük.
Aztán ahogy közeledett az idõ, kezdtek elcsendesedni az emberek, komolyabbak lettek az arcok. A nagy naphoz méltó komolyság volt ez, nem a bánaté.
Elindultak. Mindenki egy irányba, a templom felé. A levegõben finom kalács illata terjengett, amit az asszonyok letakarva vittek a kezükben. Hisz ünnepelni mentek.
A templom is legszebb díszébe öltözött, a harang is készenlétben várta, miikor jön el az õ ideje.
De azon a napon nem jött el a harangozás ideje, a kalács is megkeseredett, mikor megjelent a plébános. Nem kellett, hogy szóljon, akkor már tudta mindenki. Megtörtént, újra megtörtént, ami 84 éve is.
Aztán kitört a harag. A hangos követelésre levették a magyar zászlót. De csak az egyiket. A másikat, a régit nem engedte a plébános. Leengedte, fekete szalagot tûzött köré, és úgy húzta vissza. Aztán következett a szentmise. Annyi könny, ami ott kicsordult, talán a nemet mondók szívét is meglágyította volna.
A mise végeztével leeresztették a zászlót, (sokan hitték, most fogják eltenni) a plébános levette a gyásznak a szalagját, és a zászló újra a régi helyére került.
Ez volt a bánat órája, mondta, most jön a megbocsátás ideje. És ezzel valami lezárult.

 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Az utóbbi idõkben komolyan foglalkoztat a retro játékok árainak robbanása. Errõl írtam egy hosszabb cikket.    *****    Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK