A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.
A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.
Egy demokráciában - többpártrendszer és szabadságjogok közepette - épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.
A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához. Akik a munkán és az értékteremtő termelőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek közösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a populista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.
Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gazdaság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságosság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek törekvéseit emeli a kis nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és megalázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.
Abraham LincolnAbraham Lincoln (1809-1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszélyéről:
"Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biztonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka követi a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul."
A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:
a., a profit magánosítása
b., a költségeket át kell hárítani
c., ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosítás)
d.,a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)
e., a gazdasági hatalmat is centralizálni kell
f., el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereskedelem elől
Az eladósítás elpusztítja a demokráciát!
A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy megtagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát - ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.
Az eladósítás - a hatalom átvétele. A társadalom szükségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nemzetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőrzése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrásait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legalizálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.
A világot egészen mások irányítják
1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:
"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."
Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:
"..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartottmagántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."
A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804-1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:
“Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban... a titkos társaságokra gondolok... Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét - egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk, - titkos társaságok egész hálózata vonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket... a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy...“
Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:
"A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.”
Thomas Woodrow Wilson (1856-1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913-1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:
"Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik."
Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget:
“Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.“
Franklin Delano RooseveltFranklin Delano Roosevelt (1882-1945) - aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke - úgy vélte, hogy
“A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.“Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:
"Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált... A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20%-a nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból."
Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani - megfegyelmezni, befolyásolni - azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen.
Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA)igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy
“A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.“
Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével. Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:
"Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének."
Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.
Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:
"Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint."
Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.
Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket):
- A HÁLÓZAT - Carol Quigley nevezte így - a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása - ha kell, erőszakos eszközökkel - az egy központból irányított világállam létrehozásáért.
- Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)
- A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.
- A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
- A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
- A globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, multi- és transznacionális vállalatok. Univerzális, nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
Az 1848-49-es szabadságharc igazi oka
Kevesen tudják, hogy az 1948-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénzrendszer megteremtése volt.
Az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokat az a nemzetek feletti pénzkartell szervezte és mozgatta, amely tervei végrehajtására felhasználta saját alapítású szabadkőművességét: az illuminátusokat és az azok irányítása alá került párisi Grand Orient szabadkőműves páholyt. A pénzkartell legfőbb ellenfele az abszolutizmus volt, a dinasztikus és katolikus dunai monarchia.
A békés forradalom sohasem változott volna át fegyveres harccá, ha a pénzhatalom akkori irányítói, jelesül: a Rothschild-tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank nem robbantja ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és az önálló közpénzrendszert követelő magyar kormány között. A magyar fejlődés legfőbb akadálya akkor is a pénz és a hitel hiánya volt, akárcsak ma.
Szabadságharcaink valós történetét csak a nemzetközi összefüggések és a háttérhatalmak titkos történetén keresztül ismerhetjük meg.
Az 1789-es francia forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség eltávolította a trónról X. Károlyt, már a szocializmus szót használták annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni akarnak. Párizsban 1835-ben megalakult az "Igazak Szövetsége". Ezt - mert túl pacifista volt - a Grand Orient átalakította Kommunisták Szövetségévé 1840-ben. A radikálisok vezetője egy 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves, Karl Marx lett, aki Németországból jött Párizsba, majd onnan Londonba ment, ahol haláláig, 1883-ig élt.
Miként hatott mindez a magyarországi helyzetre? Miért mondhatjuk azt, hogy 1848-ban Európa-szerte a Grand Orient koordinálta a politikai megmozdulásokat? (Németországban is az Igazak Szövetségének egyik vezetője: Bernard Oppenheim, a dúsgazdag német pénzarisztokrácia egyik tagja diktálta az eseményeket.)
1848. február 28-án kitört az újabb francia forradalom, megfosztotta trónjától Lajos Fülöpöt, megszületett a második köztársaság, a Grand Orienthez tartozó Louis Napóleonnal. Rómában is köztársaság alakult, fellázadt a bécsi nép, lemondott V. Ferdinánd császár és magyar király a trónról; felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament, az egység a porosz király ellenállásán bukott meg.
A pénzkartell létrehozta saját szabadkőművességét, az illuminátusokat, akik 1782-ben a Wilhelmsbadban megtartott kongresszusukon határozták meg stratégiájukat: a köztársasági államformára való forradalmi áttérést (szemben a dinasztikus, abszolutista, katolikus monarchiákkal), Európa egyesítését egy államban, s a pénzkartell ellenőrzése alatt álló közös pénz-és hitelrendszer kialakítást. A pénzkartell a saját alapítású illuminátus páholya révén irányította a többi szabadkőműves páholyt.
1848. március 6-án, amikor megdőlt az orleansi monarchia, a párisi ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves volt. A Nemzetgyűlés is szabadkőműves irányítás alá került. A Prieure de Sion akkori nagymestere Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés Bonaparte Napóleon unokaöccsét, a Grand Orienthez tartozó szabadkőművest: Charles Louis Napóleon Bonaparte-t (1808-1873) választotta elnökévé, - apja feltehetően Nathan Mayer Rothschild volt, a pénzdinasztia-alapító öt fiának egyike -, aki később III. Napóleon néven Franciaország császára lett.
[A Grand Orient 1851 decemberében államcsínnyel abszolút hatalomhoz juttatta Louis Napóleont. Ám ő nem engedelmeskedett többé a szabadkőműveseknek, és III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát. Olyan diktatórikus rendszert vezetett be, amelyet időszakonként népszavazással erősítettek meg a polgárok. Napóleon épp annak a Grand Orientnek lett az ellensége, amely hatalomra segítette.]
A magyar pénzügyi szuverenitás megteremtésének útja:
a., Az 1825-ös magyar reform-országgyűlés nem járult hozzá, hogy a magyar pénzügyeket egy osztrák magánbank intézze (a Rothschild-ház bécsi ága), miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém Magyarországról került Bécsbe. De a pénz nemcsak nemesfém, hanem adók és kamatok formájában is folyamatosan áramlott ki az országból. A Széchenyi szorgalmazta magyar hitelszervezet is az ő kezébe került.
b., 1848. március 3.: a pozsonyi országgyűlésen Kossuth Lajos, Pest megye követe követelte a magyar pénzügyi szuverenitás megteremtését.(De sürgette az alkotmányos rend bevezetését is az abszolutizmus helyébe: Bécsben új alkotmányt, Pesten új Nemzeti Bankot!)
c., V. Ferdinánd 1848. április 11-én szentesítette a magyar követelések nagy részét, kivéve az önálló pénzügyeket. Az Osztrák Nemzeti Bank visszavonta hiteleit, nem váltotta be a váltókat.
Kossuth pénzügyminiszter hozzáfogott a bankjegynyomda felállításához, a nemesfém-fedezet ellenőrzéséhez. Április 19-én megtiltotta az arany és ezüst külföldre vitelét.
d., Az ONB ekkor azt kérte a császártól, hogy katonai erővel akadályozza meg a független magyar pénz kibocsátását. Ezért utasította a császár Jellasics horvát bánt a támadásra.
Kossuth Lajose., Kossuth 1848. június 17-én egy 18 pontos megállapodást kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal: 5 millió forint értékű arany és ezüst ellenében a bank
kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet. Lépéseket tett a kormány ellenőrzése alatt álló
Nemzeti Bank létrehozására és a kamatlábak csökkentésére. 1848 augusztusában, a költségvetési vitában a következőket mondta:
"Azon nézetben vagyok, hogy ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom azon hatalmat adni a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért..."
f., Amikor az uralkodó kétségbe vonta Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, Deákkal az élén 100 tagú küldöttség ment az áprilisi törvényekkel az udvarba, de megalázóan elutasították őket, mire Batthyány lemondott. A kormány a nádor mellé bizottmányt rendelt. Az országgyűlés engedélyezte Kossuthnak, (szeptember 12.), hogy az ország védelme érdekében 5 forintos pénzjegyet bocsásson ki. A király szeptember 28-i manifesztumában: - "Magyarország népeihez" - nyíltan megtagadta a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, mondván: félti alattvalóit a fedezetlen papírpénztől.
g., Szeptember 29-én Jellasics vereséget szenvedett Pákozdnál. A bécsi polgárság elűzte a császárt, aki Olmützbe menekült. Kinevezte Windisgratzet főparancsnoknak, aki leverte a bécsi lázadást. November 6-án a király parancsot adott a magyarok leverésére is. A magyar haderő felszerelésére az országgyűlés jóváhagyásával 100 és 1000 forintos bankjegyeket hozott forgalomba. A harctéri sikerek hallatán a Kossuth-bankók árfolyama emelkedett, a kudarcok hírére csökkent. A fémpénz eltűnt a forgalomból.
h.,A pénzjegynyomda gépeit, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel Debrecenbe. Kossuth utasítást adott a nemesfémfedezet elszállítására, de ezt a Kereskedelmi Banknál dolgozó, igazgatói posztot betöltő Wodianer Sámuel megakadályozta. Ő Rothschild megbízottja volt, aki Kossuth bizalmába férkőzött. (Széchenyi István terveit - pl. az önálló hitelszervezetet, a gazdasági egyenjogúságot, stb. - is a Rothschildok keresztezték.)
i., És mégis: nemesfémfedezet nélkül is a Kossuth-bankók megtartják értéküket, nincs infláció, nem kell külföldről magas kamatozású hiteleket felvenni: ez a pénzügyi szabadságharc győzelme! Eredményeit csak katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel tudták megsemmisíteni. Windisgraetz és Welden táborszernagy után Haynau táborszernagy következik 1849. május 30-án. Haynau édesanyja a Rothschild-ház alapítójának lánya. Haynau rendeletben kötelezi a lakosságot az osztrák kormány által kibocsátott kincstári utalványok névértéken történő elfogadására.
j., Havas József, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnöke - akivel Kossuth a bankjegykibocsátásról tárgyalt - a bécsi körök bizalmi embere volt. (Hangsúlyosan ismétlem: Kossuth pénzügyi tanácsadója, akit miniszteri bankárnak is kinevezett: Wodiáner Sámuel egyenesen a Rothschildok megbízottja volt.)
[1849. július 5-én Görgey főserege Vácnál megütközik az inváziós orosz erő előcsapataival. A kormány azzal próbálja feltartóztatni az orosz főerőt, hogy felajánlja a magyar koronát a cári család valamelyik tagjának Rűdiger gróf lovassági tábornokon keresztül. De már késő volt.]
k., Kossuth amerikai útja során lett szabadkőműves. 1852-ben vették fel a 133-as számú páholyba, majd a központi páholy és a Nagypáholy ünnepelte. Segéd, mester. Olaszországban csatlakozott Mazzinihez, a magas rangú illuminátushoz, aki egyesek szerint Adam Weishaupt utóda az illuminátus rend élén. Az olasz karbonárik a francia Grand Orient irányzathoz tartoztak. Magyarok harcoltak a 33-as fokozatú Grand Orient szabadkőműves karbonari vezér, Garibaldi tábornok seregében. A karbonárik megszállóknak tekintették az osztrákokat Észak-Olaszországban. A Grand Orient irányzatú szabadkőművesek számára a magyar szabadságharc az ő 1848-as nagy forradalmi megmozdulásaiknak az utolsó hősies fejezetét jelentette.
l., A pénzkartell, a Grand Orient hálózat legnagyobb ellenfelei a dinasztikus, katolikus, abszolutista rendszerek voltak. Eltávolításuk eszmei és politikai eszközei: a felvilágosodás, a humanizmus, a modernizáció, a "szabadság, egyenlőség, testvériség", a forradalom, a szocializmus, a kommunizmus, a világszabadság érdekében indított szellemi és politikai mozgalmak. A nemzetközi pénzkartellnek saját fegyveres ereje nem volt, céljai elérésére a pénzt és titkos hálózatát használta fel, valamint más államok hadseregeit. 1848-ban Magyarország hős volt a Grand Orient szemében, mert Ausztria ellen lépett fel.
m., Ma ismét időszerű a pénzügyi szabadságharc. Kossuth bebizonyította, hogy meg lehet teremteni a bizalmat az állam által kibocsátott közpénz iránt. Eladósodás és kamatfizetés nélkül sikeresen lehet vele működtetni a gazdaságot.
Miért kell a titkosság?
1990-től az olcsó állami közpénzt kiszorította a Nyugatról érkező magánpénz, áttértek a hitellevél formájában történő pénzkibocsátásra. Az államok eladósításával és kamat formájában történő megsarcolásával más népek termelő vagyonát saját tulajdonává tette a nemzetközi pénzkartell.
(Közpénzrendszer esetén a demokratikus közhatalom bocsátja ki a pénzt és adja oda használatra polgárainak kamatmentesen vagy alacsony kamatozású közhitel formájában.)
1989-ben a több mint 120 milliárd dollárra becsült vagyon eladásáért csupán 5 milliárd folyt be az MNB-hez. 11 milliárd dollár kamatot kellett fizetni 1 milliárd dollár tőkebevonásért, ahogyan ez a Nemzeti Bank hivatalos kiadványa szerint 1973 és 1989 között történt, az eladósodás 1990 és 2002 között megháromszorozódott.
Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia uralmi rendjének egyik regionális alrendszere. Benne nem a nemzeti önrendelkezést fenntartó együttműködésről, a Kelet-Közép-Európai Konföderációról van szó.
A magyar nép ismét válaszút előtt áll: örökös eladósodottság, az önrendelkezés elvesztése és a magyar nemzet fogyása vagy közpénzrendszer, önrendelkezés, létbiztonság és harmónia, a nemzet gyarapodása lélekben és szaporulatban.
Egy 1996-os közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 74 százaléka - azaz négy polgárból három - azt hiszi, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszeresen folytat titkos és összeesküvés-jellegű tevékenységet. Miért, mi ennek a tényleges alapja? Milyen titkos szervezetek működnek az Egyesült Államokban?
Illuminátusok: egy több kötetes mű Németországban annak bizonyításával próbálkozik, hogy minden valaha felfedett összeesküvés mindössze az illuminátusok álcázására szolgált, akik mögött valójában a Rothschild család áll, akik háborúba kergették a nemzeteket és bábjukat, Hitlert is, és arra kényszerítették őket, hogy adósodjanak el az ő bankjaiknál.*
Kirobbantották a francia forradalmat, beszivárogtak a katolikus egyházba, amelyben már 800 évvel ezelőtt is megjelentek zsidó papok és püspökök.
Adam Weishaupt1776,
Adam Weishaupt, Ordo Novus Seculorum: az Új Világrend. Az idősebb és az ifjabb Bush, sőt mindkét nagyapa és testvéreik is tagjai a "Koponya és Csontok" rendjének. Mit kellett kezdetben titkolni? Azt, hogy
a pénz nem csak csereeszköz, hanem a zsidók a kamatra adott kölcsönnel, s a titkos kamatszedéssel a vagyonképzés eszközévé tették, s így jött létre a gazdaság. Az USA-ban a
FED-et (Federal Reserve Bank) még mindig "templomnak" nevezik, nagymestereik úgy beszélnek, mint egy orákulum papjai. Széles körben ismert
Alan Greenspan kijelentése:
"Ha megértettek, akkor nem fejeztem ki magam elég pontosan." Azaz: "Semmi sem az, aminek látszik."
Alan GreenspanÜzleteltek a náci Németországgal is, a General Motors, Du Pont, Opel, Rockefellerek, Coca Cola. Bush nagyapja és dédapja vagyonokat keresett németországi beruházásaikkal. A Koponya és Csontok emberei először anyagilag segítették mind a németországi nácikat, mind a kelet-európai kommunistákat, hogy aztán ismét leszereljék őket a második világháború és az azt követő hidegháború nagy szintézisében.
Miért kell a titkosság? 1992-ben az Irán-kontra ügyet vizsgáló John Kerry (volt demokrata elnökjelölt) a terrorizmus, a kábítószerek és a nemzetközi műveletek bizottságának vezetője nem akarta elhinni, hogy a CIA kábítószert csempészett az országba, s az ezekből az üzletekből származó dollármilliókból finanszírozza saját tevékenységét. A CIA igazgatója válaszolta Kerrynek:
"Igen, uram. Miután az Önök szenátusa sohasem járulna hozzá, hogy megkapjuk azt az összeget, amelyre szükségünk van geopolitikai befolyásunk stabilizálásához összesen 50 országban, kénytelenek vagyunk más bevételi forrás után nézni. A magas profitarány révén a kábítószerüzlet éppoly alkalmas erre, mint a fegyverkereskedelem, mindenekelőtt akkor, ha mindkét szemben álló félnek szállítunk..."
Az önálló nemzetállamok internacionalista ellenzői évtizedek óta visszatérően felteszik a kérdést: miért baj az, hogy kiváló, sikeres pénzügyi szakemberek, összefogva a nagyhatalmak politikusaival, felelősen gondolkodnak és cselekednek az értéket előállítani nem tudó, az érdekeik felismerésére is képtelen, vegetáló és egymásnak eső, törzsi háborúkat folytató népek és népcsoportok sorsáról, szegénységük mérsékléséről és felszámolásáról? Hiába engedik át nekik a gazdasági és politikai hatalmat, nem tudnak mit kezdeni velük, mert nem tudnak értőn és előrelátóan gazdálkodni, képtelenek demokratikus játékszabályokat alkalmazni, s korrupt vezetőik saját meggazdagodásukon túl nem törődnek a tömegek szociális, egészségügyi, oktatási és más problémáival. Amikor baj van, éhínség, háború, zavargás, akkor persze a nagyhatalmakhoz fordulnak, hogy csináljanak rendet, adjanak segélyt, építsék fel, amit saját maguk leromboltak. Akkor miért baj az, ha felelős és tehetős emberek intelligens előrelátással megpróbálják elkerülni a nagy világégéseket? Hogy titkosan? Hát persze, ezeket a kérdéseket nem lehet a tudatlan tömegekkel az utcán és tereken megszavaztatni, a tömeghangulat ellensége az ésszerű és racionális, árnyalt és sok szempontú döntéseknek. (Mi lett a szabadságukat visszanyert afrikai országokkal, mi lett Jugoszlávia népeivel, kinek kell helyreállítani Irakban a békét, a szabadságot, a gazdaságot, mi lett volna Európával a második világháború után az amerikaiak és a pénztőke segítsége nélkül?)
A kérdésre a történelmi folyamatok mélyebb elemzése adja a legmeggyőzőbb választ.
A Komintern és a Kapintern közös forradalma
Hrisztyián Georgijevics Rakovszkíj (eredeti neve: Chaim Rakover), a SZU kommunista pártjának egyik megalapítója, Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, a SZU londoni és párizsi nagykövete. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embere. 1938-ban, a sztálini tisztogatások idején őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.
Rakovszkij Chaim Rakover
Amikor a Dobrudzsában lévő családi birtok román fennhatóság alá került, román állampolgár lett. Középiskoláit Bulgáriában végezte, majd 1890-ben Svájcba költözött és a berni egyetem orvosi karán tanult. Diákként több éven át szerkesztette a Sozial-Democrat című lapot. Itt ismerkedett meg Engelsszel és Wilhelm Liebknechttel, Plehanovval, Leninnel, Rosa Luxemburggal. Marxista tanulóköröket szervezett. Berlinben folytatta tanulmányait, majd Angliába költözött. A franciaországi Montpellierben fejezte be orvosi tanulmányait. Disszertációjában az orvostudomány és a társadalomtudomány kapcsolatát elemezte.
(kuruc.info)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon jó.