| Hírek : Dr. Eva Maria Barki beszéde Sopronban 2010. október 22-én |
Dr. Eva Maria Barki beszéde Sopronban 2010. október 22-én
2010.10.25. 10:11
Tisztelt Megemlékezők, Kedves Magyar Barátaim!
A nagy magyar Forradalom és Szabadságharc, 1956. október 23-a azokhoz a rendkívüli történelmi eseményekhez tartozik, amelyek megváltoztatták egész Európát, sőt az egész világot; azokhoz a ritka eseményekhez tartozik, amelyek más irányba vitték a világpolitikát, más irányba vitték a történelmet. 1956 a második világháború után a legfontosabb cenzúra nemcsak a magyar, de az európai történelemben is. A magyar nép megmutatta a világnak a kommunizmus igazi arcát. 1956 a kommunizmus végének a kezdete. A magyar szabadságharc nélkül nem omlott volna össze a kommunizmus, nem bomlott volna szét a totalitárius keleti blokk, és nem tört volna el a PAX SZOVJETICA. Akkor is, ha vérbe fojtották a szabadságharcot, akkor is, ha brutálisan leverték a szabadságharcot, akkor is, ha borzasztó, elképesztően nagy tragédiával ment végbe a forradalom, akkor is megvannak a gyümölcsei és későbbi eredményei.
A kérdés, amely foglalkoztat bennünket csak az: kinek ? Nekünk is, vagy ismét csak másokért harcoltunk és hoztunk áldozatokat – mint már annyiszor a történelem folyamán ? Csak mások aratják le a gyümölcsöket, amelyekért a magyarok adták vérüket – mint már annyiszor a történelmünkben ?
Mert a tragédia nemcsak a szovjet páncélosokkal jött ránk, a tragédia nem csak a brutális szovjet támadás volt. Az igazi nagy tragédia az úgynevezett nyugat megbocsáthatatlan passzivitása volt . Cserbenhagyták a magyar nemzetet, nem először, és attól tartok, nem is utoljára.
Az úgynevezett nyugati hatalmak akkor, úgy mint ma is félnek minden változástól, akkor, mint ma is ragaszkodnak a status quo megmaradásához, sem a nemzetek jogai, sem az emberi jogok betartása nem fontos számukra, hanem csak a saját érdekeik érvényesítése a mérvadó.
Európa 1956-ban nem segített a magyaroknak, sem a szabadságharc alatt, sem utána – egy pár amerikai konzerven kívül. De nagyon jól vették észre, milyen veszélyt jelent a kommunista szovjet hatalom és hadserege. Nemsokára a magyar forradalom után 1957 márciusában, Rómában írták alá a Római Szerződéseket, és ezzel lerakták az Európai Gazdasági Közösség alapkövét. A nyugat-európai kormányok összefogtak a szovjet birodalom ellen. A vasfüggöny, és az ezáltal elkülönített keleti diktatúra nem zavarta őket, sőt vannak olyanok, akik még ma is visszaálmodják és siratják a vasfüggönyt – nem csak az az amerikai republikánus politikus ezekben a napokban a berlini falat. Mert a vasfüggöny árnyékában nagyon kényelmesen lehetett felépíteni a gazdasági fejlődést, a nyugat jólétét, a jóleső luxust.
Tehát kedves barátaim, a nyugati hatalmak a békét és nyugalmat, a gazdasági előnyöket és a magas életszínvonalat alapjában véve magyar vérrel szerezték meg, magyar könnyekkel, magyar áldozatokkal.
Ezért kedves barátaim, Európa tartozik nekünk! A nyugati hatalmaknak nem csak '56 óta kellene nagy tartozást törleszteniük a magyarokkal szemben! Jóvá kellene tenni sok más mulasztást is, sok be nem váltott kötelezettséget, sok igazságtalanságot és sok jogtalanságot is – de ez egy külön téma lenne.
Kedves Barátaim!
A nagy magyar forradalom más szempontból is egy fontos és irányadó európai kulcsesemény volt: a magyar szabadságharc egy klasszikus önrendelkezési harc volt. A magyar nép nemzeti függetlenséget és politikai szabadságot akart, véget akart vetni politikai és gazdasági függőségének, alárendeltségének. A harc nemcsak egy belső harc volt a kommunista rendszer ellen, hanem egy harc főleg a külső erőszak, a külső kényszer ellen.
A magyar nép szabadon akart dönteni, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa felől. Egyszóval: a magyar nép az önrendelkezéséért harcolt. Azért az önrendelkezésért, amely csak 10 évvel később az ENSZ keretein belül vált nemzetközi törvénnyé, nemzetközi kötelező normává.
A legjobban abból látszik, milyen politikai cunamit, milyen politikai földrengést jelentett ez a magyar szabadságharc, ha megnézzük, milyen utórengést lehetett még több mint 30 évvel később is érezni: 1989-ben, abban az évben, amely ismét egy új időszakot hozott Európában: az önrendelkezés idejét, amely a lipcsei tüntetéseken kezdődött és Németország, Szlovénia, Horvátország, Macedónia, Észtország, Litvánia, Lettország, Koszovó függetlenségét hozta el, és a jövőben még több más népnek is a szabadságot fogja elhozni.
1956 nélkül nem lett volna 1989, nem lett volna a német újraegyesülés, nem lenne új európai térkép új határokkal.
És ismét felmerül az előbb már felvetett kérdés: az új korszak sok népnek hozta el Európában a politikai szabadságot – és nekünk, magyaroknak, a Kárpát-medencei magyaroknak - miért nem? Az '56-os szabadságharc a Kárpát-medencei magyarságot illetően befejezetlen maradt. A Kárpát-medencei magyarság továbbra is várja a szabadságot.
Kedves barátaim !
Befejezésül szeretném a kérdést feltenni: hogy néz ki a mostani helyzet, milyen üzenetet küld nekünk az 1956-os szabadságharc? Hogy néz ki a mai Európa?
Európa 1989 óta sajnos lényegesen megváltozott. Európa elvesztette a közös ellenséget, és ezzel a közös erejét. Az államok visszaestek a hegemónia-törekvésekbe, nincs közös cél, nincsenek közös értékek, hiányzik egy közös bázis. Az Európai Únió, amely mint a jog, a biztonság és a szabadság területeként definiálja magát, attól messzemenően távol van. De a legnagyobb baj az az, hogy a szabadság már nem érték. Csak a biztonság szerepel mint érték. És a biztonság szükségessége ürügyén az Európai Unió szisztematikusan és tudatosan csökkenti az alapvető szabadságjogokat. Ebben segíti, hogy az irányított médiamonopólium diktálja a véleményeket, a szólásszabadság és véleménynyilvánítás szabadsága már nem kívánatos fogalmak. Így lehetséges az, hogy az Európai Unió minden demokratikus legitimáció nélkül törvényekkel, rendeletekkel és bírósági ítéletekkel gyámkodik a tagországok népein, a brüsszeli centralizmus uralkodik a népek feje felett. Szembenállunk egy újfajta diktatúrával. A brüsszeli központot csak a moszkvai Központi Bizottsággal lehet összehasonlítani. A PAX SZOVJETICA helyére a PAX AMERICANA lépett. Egyik sem kell!
Az újfajta diktatúra egy puha diktatúra, és ezért sokkal veszélyesebb, mint egy erőszakos diktatúra, sokkal raffináltabb eszközökkel dolgozik. Sokkal nehezebb támadni, sokkal nehezebb megbuktatni.
Kedves barátaim, ez lesz a nagy kihívás a jövőben. Nemcsak a magyar nemzet számára, hanem minden európai népnek előbb- utóbb állást kell foglalnia, hogyan viszonyul az európai alapelvekhez, hogyan viszonyul az európai értékrendhez, a demokratikus alapjogokhoz, a szabadsághoz és emberi méltósághoz. A magyarságnak is ezekre a kérdésekre kell majd választ adnia.
Az '56-os szabadságharc céljai legyenek az etalon, mert a magyarok 1956-ban nem ezért a brüsszeli korszellemért harcoltak, amely ismét új elnyomást és új diktatúrát hoz nekünk. A magyarok a szabadságért, az önrendelkezésért harcoltak. Ma ismét veszélyben van mind a kettő.
Európának új impulzusra lenne szüksége. Vissza kell fordulnunk a gyökereinkhez, az európai értékrendhez, az önrendelkezéshez, a szabadságjogokhoz.
El kell hagynunk azt az utat, amelyet a divatos fogyasztó- és szórakoztató társaságok mutatnak nekünk. Olaf Palme, a meggyilkolt svéd miniszterelnök szokta mondani: ha egy nép a gazdasági jólétét többre becsüli, mint a szabadságát, előbb-utóbb mind a kettőt el fogja veszíteni.
A magyar nép ezt nagyon jól tudja. Az '56-os nagy szabadságharc és forradalom is arra tanította egész Európát: egy nép legmagasabb értéke a szabadság.
Éljen a szabad magyar nemzet egy szabad Európában !
Eva Maria Barki
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum