Az elnök szavai az SZKT által szentesített jelenlegi erdélyi magyar helyzetre is vonatkoztathatóak, az SZKT döntésével ugyanis – az egyik felszólaló szerint – az egység köré szerveződő beszédmód ezennel megbukott, melynek következtében egyelőre felbecsülhetetlen számú erdélyi magyar – egy része egyházával együtt – kivonulni kényszerül a sokak által diktatórikusnak tartott „szövetségi rendszerből”, így pedig a viszonyok valóban átrendeződő-félben vannak az erdélyi magyar erkölcsi-politikai válság közepette. „Soha ekkora szükség az egységre nem volt, mint most” – hangoztatta Markó Béla, majd elmagyarázta, ez alatt azt érti, hogy a meglévő RMDSZ-listát kell minél egységesebben elfogadni, mert az RMDSZ nem akkor lesz részese a politikai-erkölcsi válságnak, ha az erdélyi magyarság által felvállalható lista helyett pártlistát állít, hanem akkor, ha enged a „látszólag a közösségen belülről jövő megosztási kísérleteknek.” „Az egyház inkább közösségünk lelki nyomorúságával foglalkozzon” Az „egységbontók” ostorozása közben az elnök nekiesett a református egyháznak is. „Az egyház érdekében szólva” visszautasította az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének és Esperesek Kollégiumának az állásfoglalását, s úgy vélekedett, „az egyháznak inkább a közösségünk lelki nyomorúságára kellene odafigyelnie”, rámutatva, a felhívás különben is „csak egyetlen egyházkerület véleménye.” Hiba az RMDSZ-nek megmondani, hogyan szervezze meg magát, hiszen az RMDSZ se szól bele, ki legyen a püspök, fogalmazott Markó, majd burkolt fenyegetésnek is felfogható kijelentéseket tett. Először azt állította, nem ő ítélkezik az egyházkerület elnöksége felett, „tegyék azt meg a papjai”, ezt követően pedig azon meggyőződésének adott hangot, hogy ez a „botlás” nem befolyásolja az RMDSZ-nek az egyházhoz való viszonyát a továbbiakban. Önigazolásképpen részletet olvasott fel ugyanazon egyházkerület ugyanazon elnökségének négy évvel ezelőtti nyilatkozatából, melyből az csendült ki, hogy az egyház visszautasítja a politizálást. (Ezt a maga során az egyik felszólaló tette helyre, mondván, a határozat azt tiltja, hogy lelkészek fizetett politikai állást töltsenek be, Markó tehát alaptalanul próbált ellentmondást láttatni a két dokumentum tartalma között.) „Ahol a párt szakad” „Ott állunk, ahol a part vagy a párt szakad” – intette a jelenlevőket Kónya-Hamar Sándor képviselő, aki Markó azon kijelentésére, hogy nem a múltat kell Brüsszelbe vinni azt válaszolta: de tanulni lehet belőle, példaként az 1867-es Kiegyezést említve. Borbély László miniszter visszautasította Kónya meglátását, megosztva a hallgatósággal afelett érzett megdöbbenését, hogy az RMDSZ mennyi mindent tett az elmúlt években, Tőkés László figyelmébe pedig azt ajánlotta, hogy ne a palástját használja, ha politizálni akar (az oktatási támogatások felhasználásáról nem ejtett szót). Eckstein-Kovács Péter szenátor a magyarországi társadalom kettéosztottságának veszélyét felelevenítve arra kérte az SZKT-t, hagyja jóvá a listát, de engedélyezzen egy kiskaput a szövetségi elnöknek, hogy később a megfelelő tárgyalások után módosíthassa azt, de Frunda György ülésvezető egy cinikus viccel elütve a javaslatot, nem bocsátotta szavazás alá azt. Verestóy Attila szenátor azt üzente Tőkés Lászlónak, a szentek az égben vannak, és bármilyen palástja is legyen, ők nem hajlandók senkit közéjük emelni. László Attila Kolozs megyei tanácselnök zsarolásnak nevezte az Erdélyi Református Egyházkerület felhívását, melyet Sógor Csaba szenátor vett védelmébe, kiállva az egyház azon joga mellett, hogy erkölcsi kérdésekben megszólalhasson. Emlékeztette az egyház vezetőinek megnyilatkozása ellen felszólalókat: „biza mi is bele-beleszóltunk a civileknek és az egyházaknak való pénzleosztás mikéntjébe.” Toró T. Tibor figyelmeztette a jelenlevőket: joguk van figyelmen kívül hagyni neves közéleti szereplők és a református egyház véleményét, de ezentúl nemzeti egységről nem, csak pártegységről lesz joguk beszélni. Megpróbálta tudatosítani az SZKT-ban, hogy a pártlista elfogadásával rátérnek a konfrontatív politizálásra nemcsak azokkal, akik másként gondolkodnak, de addigi természetes szövetségesükkel, az egyházzal is. Nem tértek ki Zárszavában Markó Béla zavaros párhuzamban a helyzetet ahhoz a játékhoz hasonlította, amikor két autó száguld szembe egymással, de utolsó pillanatban kitér az, „aki fél vagy akinek több esze van.” Mi nem ülünk ilyen autóban, mert ha így lenne, politikailag megölnénk magunkat, próbált kievezni a hasonlatból az elnök. Végezetül azon meggyőződésének adott hangot, hogy az RMDSZ-t nem lehet eltaposni, a református egyháznak pedig agitálás helyett inkább Tőkést kellett volna felkérnie, hogy ne induljon. Az SZKT pedig, hiába mondta nekik Markó Béla, hogy az RMDSZ csak akkor tud erős lenni, ha nyitott, és az erdélyi magyarság egészét képviseli, 88 mellette, 2 ellene (Toró T. Tibor és Bakk-Dávid László, az EMK küldötte) és 7 tartózkodással megszavazta az eredeti listát, s ezáltal Tőkés László függetlenként való indulását az Európai Parlamenti választásokon. Bagoly Zsolt Részlet az Erdélyi Napló február 20-án megjelenő összeállításából  Korábban írtuk: Nem lesz „egységben az erő", döntött az SZKT (2007-02-17 - 13:57:01) Eckstein-Kovács Péter: Tőkés növelné az RMDSZ-lista esélyét (2007-02-17 - 07:46:15) Tőkés már nem állhat be az RMDSZ ernyője alá (2007-02-16 - 18:23:57) Országos nemzeti kisebbségi intézet létrehozását javasolják (2007-02-16 -

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés