| Hírek : Charta ’77 – Mit kockáztattak az ellenzékiek 30 évvel ezelőtt ? |
Charta ’77 – Mit kockáztattak az ellenzékiek 30 évvel ezelőtt ?
2007.01.29. 08:27
 2007.01.28.,Felvidék Ma, Magyar Rádió - Harminc évvel ezelőtt 242 cseh értelmiségi aláírásával született meg a Charta ’77 azok után, hogy bíróság elé állították a Plastic People nevű, alternatív rockot játszó zenekart. Kik csatlakoztak a Charta ’77-hez nálunk, mit kockáztattak azok az ellenzékiek, akiknek rettenetes volt az, ami a többség számára magától értetődő?
Harminc évvel ezelőtt 242 aláírással a cseh értelmiség kibocsátott egy dokumentumot, amely Charta ’77 néven vált ismertté. A két évvel korábban aláírt helsinki nyilatkozatban foglaltak megsértésére hivatkoztak, arra, hogy Csehszlovákiában általános a jogbizonytalanság, megsértik a polgári jogokat és az emberi méltóságot. Hangsúlyozták, hogy nem politikai ellenzékként, hanem a hatalommal párbeszédet folytatni akaró polgári kezdeményezésként tekintenek önmagukra. Az ilyen kiállások nem előzmény nélküliek, és a bonyolult társadalomlélektani összefüggéseket most kihagyva, elég a közvetlen kiváltó okot megemlíteni: bíróság elé állították az egyik alternatív rockot játszó zenekart. A banda neve: Plastic People, és számainak szövege nehezen volt tolerálható a faházas, skodás, knédlis és olcsó sörös szocialista konszolidáció és az azt irányító pártapparátus számára. Kik csatlakoztak a Charta ’77-hez nálunk, mit tettek kockára azok az ellenzékiek, akiknek rettenetes volt az, ami a többség számára magától értetődőnek bizonyult.
A 30. évfordulón a budapesti Cseh Centrum falán a következő szöveg olvasható: 1976-ban találtak egymásra a különböző nézeteket valló polgárok azon csoportjai, akik nem értettek egyet a csehszlovák hatalmi szervek megtorló intézkedéseivel, amelyeket a Plastic People együttessel szemben foganatosítottak. Ezen eljárást az tehette lehetővé, hogy a csehszlovák államhatalom soha nem csatlakozott a Helsinkiben aláírt Emberi jogok egyezményéhez, holott Gustav Husák államelnök 1975-ben aláírta a helsinki konferencián elfogadott egyezményt, és ezzel kötelezettséget is vállalt.
A nyilatkozat szövegét 242-en írták alá, egyikük azonban vissza is vonta. A megtorlások ellenére az aláírók száma tovább gyarapodott. A nyilatkozat hamar eljutott Magyarországra, egy nap alatt 34-en adták hozzá a nevüket. Az egyik aláíró Vajda Mihály filozófus volt, aki elmondta, hogy telefonon hívták őt Heller Ágnes és Fehér Ferenc lakására. Ott volt Kenedi János, Kis János, Bencze György is. Ebben az volt az érdekes, hogy az ún. Lukács-iskola két generációja akkor már öt éve nem állt szóba egymással. De akkor, ott ez sem számított. Ők voltak az elsők, akik aláírták a cseh Charta ’77-tel szolidaritást vállaló ívet. Az eredeti szöveget nem is ismerték, de fontosnak tartották a kiállást. Vajda Mihály azt mondja, a cseheknél komoly retorziók voltak, itthon nem kellett hasonlókra számítani (igaz, ő éppen ki volt rúgva, nem kaphatott filozófusként munkát). Hősiesség? Üldözöttség? Nekik egyszerűen nevetséges és kibírhatatlan dolog volt az, ami történt, hiszen amiért kiálltak – az emberi jogokért, a méltóságért – azok maguktól értetődő dolgok voltak. Aztán 1977-ben többeknek menniük kellett: Szelényi Ivánnak útilaput kötöttek a talpa alá, Heller Ágnest és Fehér Ferencét nyomatékosan kérték, hogy magyar útlevelükkel hagyják el az országot.
Az ünnepi megemlékezésen ott volt Kőszeg Ferenc is. Ő nem volt az aláírók közt, mivel nem volt éppen otthon, amikor megkeresték, másnapra meg már továbbították az ívet, így nem volt mit aláírnia. A ’79-es tiltakozást Hávelék elítélése után viszont már aláírta. Ezen a dokumentumon már több mint 200 aláírás volt. 1986-ban elindult egy újabb tiltakozás Magyarországról, az ’56-os forradalom 30. évfordulójára. Ez nemzetközivé vált, keletnémet, cseh és lengyel értelmiségiek is tiltakoztak. Tulajdonképpen Az emberi jogok egyezménye miatt először a Szovjetunióban tiltakoztak az ottani Helsinki csoport, de valahogy az nem indított el tiltakozási hullámot, pedig nagyon kemény ítéletek születtek Az egyik szervezőt, Jurij Orlovot például hét év kényszermunkára ítélték.
Heiszler Vilmos történész szerint a Charta ’77-nek komoly következményei lettek: katalizátorszerepet töltött be a formálódó demokratikus ellenzék körében, hozzásegítette az ellenzéki csoportokat, hogy tömörüljenek, addig ugyanis inkább csak elszigetelt csoportok voltak. Nem kis bátorság kellett ekkoriban az ilyen kiálláshoz, hiszen a legtöbb ember reménytelen szürkeségben élt, úgy tűnt, hogy a szocializmus erői nyerésben vannak mindenütt a világon. Teljesen irreális volt a konstruktív párbeszéd, aminek a szükségességére az ellenzék folyton hivatkozott, de mégis megzavarta az államhatalmat. Sokszor felteszik a kérdést, hogy mi okozta a szocialista rendszer végét. Fontos, de önmagában nem elegendő válasz erre az, hogy Ronald Reagan amerikai elnök csillagháborús tervei. A kommunizmus fellazításának politikája a konstruktív párbeszéd kikényszerítéséből nőtt ki. A két dolog együtt vezetett eredményre.
Forrás: MR
(Felvidék Ma)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum