100 éve, 1907. január 26-án született Selye János kanadai magyar orvosbiológus professzor, kémikus, a stresszelmélet világhírű kidolgozója.
Osztrák származású édesanyja Bécsben szülte 1907. január 26-án. Apja magyar orvos volt, a család Komáromban (annak a Dunától északra eső felén) élt. János a bencések gimnáziumában érettségizett, ezután Prágába került a német egyetem orvosi fakultására.
Egy-egy évet tanult Párizsban és Rómában is. Orvosi oklevelet és kémiai doktorátust szerzett. 1929-től Prágában volt tanársegéd, majd 1932-től a kanadai McGill Egyetemen kutatott, ahol tanársegédi, docensi és rendkívüli tanári kinevezést kapott a szövettani tanszéken. 1945-ben az orvostudományi és sebészeti kísérleti intézet igazgatója lett a montreali egyetemen.
Egy időben az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadója is volt, 1976-tól a stresszkutatással foglalkozó nemzetközi intézet elnökeként dolgozott. Munkássága kiterjedt a fiziológia számos területére. Foglalkozott endokrinológiával, a szívvel kapcsolatos szövetelhalás kérdéseivel, a szteroid-érzéstelenítés problémáival és a hormonszabályozással. Neve elsősorban az általa kidolgozott stresszelméletről ismert.
Az 1934 óta - ekkor írta le Selye először a stressz fogalmát - eltelt csaknem hetven év alatt kutatók nemzedékei foglalkoznak a stressz pozitív és negatív következményeinek vizsgálatával.
Selye János az ember alapvető élettani problémáiból indult ki, amikor stresszkutatásait elkezdte. Ismert volt már, hogy a váratlan baj vagy a váratlan öröm ugyanazt a következményt, szervezeti reakciót váltja ki. A szervezet állandó viszonyainak felborulása alapvető élettani probléma. Akár kellemes, akár kellemetlen hatás éri az embert, az újraalkalmazkodás szempontjából mindkettőt elviselhetetlennek érezheti a szervezet. Selye ebből azt a fontos következtetést vonta le, hogy a stressz a szervezet nemspecifikus válasza az igénybevételre. Tisztázta, hogy a stressz nem csupán idegfeszültség révén jön létre, az élettani rendszer mozgósítása végbemegy az idegrendszert nélkülöző alacsony fejlettségű állatfajoknál, sőt, növényeknél is. Híres megállapítása: "a stresszmentes állapot csak a halál" a teljes ingermentesség lehetetlen voltára utal. A stressz gyógyító hatására is rámutatott.
Állatkísérleteken bizonyította a specifikus válaszok különbözőségeinek okait, és ezzel rávilágított a szervezet "megtámogatásához" is. A legnyilvánvalóbb összefüggéseket a magas vérnyomással, a szívbetegségekkel és a gyomor-, valamint nyombélfekéllyel kapcsolatban mutatta ki.
1956-ban írt első könyve, mely magyarul 1964-ben jelent meg Életünk és stressz címmel, állatkísérletek nyomán ismerteti az általa felfedezett hormonműködést, majd a stressz és a hétköznapi élet kapcsolatára vonatkozóan vázolja: az ember hogyan alkalmazkodhat harmonikusabban, a szervezet öngyógyító tevékenységét felhasználva a modern élet felgyorsult ritmusához. Az álomtól a felfedezésig című kötetében a "Hogyan viselkedjünk?, Hogyan dolgozzunk? Hogyan gondolkozzunk? Hogyan olvassunk?" fejezeteken keresztül beavat az alkotó gondolkodás műhelytitkaiba és a tudományos munka mélységesen emberi szemléletébe. Stressz distressz nélkül című könyvében leszögezi: "A stressz az élet sava-borsa". Az embert érő pozitív hatások (például a szerelem) is stresszt okoznak, a distressz pedig a kellemetlen, káros stresszek csoportját jelöli.
Selye munkásságának eredményeként a stresszel kapcsolatos kutatások és eredmények ma átszövik az egész orvosi gondolkodást. Neve számtalanszor felvetődött a Nobel-díj várományosai között, de az odaítéléskor végül mindig előnybe kerültek azok, akik egy-egy szűkebb szakterület művelésével foglalkoztak.
Tudományos eredményeit így is a világ különböző országaiból származó száznegyven kitüntetés ismerte el. Hetvenedik születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét.
Többször járt Budapesten, ahol a tudósok körében nagy meglepetést keltett, hogy egészen hibátlanul beszélt magyarul. Mindig büszkén vallotta magát magyarnak. Tíz nyelven adott elő, de mint mondta, anyanyelve csak egy volt. Utolsó éveiben sokat foglalkozott a hazatelepedés gondolatával, de erre már nem kerülhetett sor.
Végrendeletében jelentős magánkönyvtárát Magyarországra hagyta. 1982. október 16-án Montrealban halt meg.
Forrás:stop.hu
AJÁNLOM AZ OLDALT
Felvidék Ma, 2007.01.27.
Selye munkásságának eredményeként a stresszel kapcsolatos kutatások és eredmények ma átszövik az egész orvosi gondolkodást. Neve számtalanszor felvetődött a Nobel-díj várományosai között, de az odaítéléskor végül mindig előnybe kerültek azok, akik egy-egy szűkebb szakterület művelésével foglalkoztak.
Tudományos eredményeit így is a világ különböző országaiból származó száznegyven kitüntetés ismerte el. Csak hetvenedik születésnapja alkalmából kapott magyar elismerést, a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét kapta meg.
Többször járt Budapesten, ahol a tudósok körében nagy meglepetést keltett, hogy egészen hibátlanul beszélt magyarul. Mindig büszkén vallotta magát magyarnak. Tíz nyelven adott elő, de mint mondta, anyanyelve csak egy volt. Utolsó éveiben sokat foglalkozott a hazatelepedés gondolatával, de erre már nem kerülhetett sor.
Végrendeletében jelentős magánkönyvtárát Magyarországra hagyta. 1982. október 16-án Montrealban halt meg.
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum