Az ún. Markó-doktrína a magyar egységet az RMDSZ-pártegységre egyszerűsíti le, az RMDSZ-nek sajátítván ki és egyedül „üdvözítőnek” kiáltván ki az általa megtestesített „egységes magyar politikai érdekképviseletet”. Ez az egypárti kizárólagosság a demokratikus politikai pluralizmus tagadásáig fajul – aminek kirívó példái: a választás szabadságának tagadása a 2004-es helyhatósági és parlamenti választásokon (a), valamint az idén, rövidesen sorra kerülő székelyudvarhelyi időközi választás (b) és a küszöbön álló európai parlamenti választások (c) vonatkozásában. Markó Béla RMDSZ-elnök legutóbbi sajtóértekezletén kijelentette, hogy: „Brüsszelben nem a pluralizmus a fontos” (sic!). Mindezek ellenére, az EMNT szívósan ragaszkodik a romániai magyarság plurális egységének megteremtéséhez, amely nem kiközösíti, hanem magába egyesíteni képes a magyarság körében létező, különféle nézeteket, csoportosulásokat, társadalmi rétegeket és politikai erőket. Ezen törekvésünkben számunkra az összefogás nem annyira politikai, mint inkább erkölcsi kérdés – nevezetesen annak szándéka, hogy nemzeti közösségünk és közösségi érdekeink egységes szolgálatába állítsuk összes erőnket. Ebből a szempontból komoly előrelépésnek ígérkezett az RMDSZ vezető képviselőivel beindult párbeszéd, amelynek fontosabb állomásai voltak a 2006. november 3-i és december 28-i, valamint a 2007. január 21-i, magas szintű EMNT–RMDSZ találkozók. Utóbb azonban úgy tűnik, hogy az RMDSZ, illetve Markó Béla szövetségi elnök ezeket a megbeszéléseket nem egyébnek, hanem csupán látványos porhintésnek, politikai arculatukat javító taktikázásnak szánták. Az elmúlt két és fél hónapban ugyanis gyakorlatilag semmi sem valósult meg abból, amiben egymással megegyeztünk. Az RMDSZ rendre az általa vállalt határidőket nem tartotta be, és megakadályozta közös célkitűzéseink megvalósulását, mint amilyenek: az erdélyi magyar egyeztető fórum létrehozása (1), a közös minimum-program (2) és az autonómiára vonatkozó, egységes politikai szándéknyilatkozat (3) megfogalmazása, valamint közös nemzeti jelöltlista állítása az európai parlamenti választásokra (4). Az előbbiek összefüggésében szintén érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy saját kormánybeli jelenlétét és politikai alkupozícióját kihasználatlanul hagyva, az RMDSZ tétlenül, cinkos hallgatással vagy éppenséggel ellenségesen viszonyul olyan fontos erdélyi magyar kérdésekhez, mint amilyenek: a Székelyföld területi autonómiája ügyében meghirdetett népszavazás (1), a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen kirobbant etnikai botrány (2), a székelyudvarhelyi időközi választások diktatórikus hatalmi befolyásolása (3), vagy éppen a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elkobzott sportpályájának az ügye (4). Az elmondottakból az tűnik ki, hogy az RMDSZ továbbra is kizárólag saját anyagi és politikai hatalmának a megőrzésében mutat érdekeltséget, és jól felfogott nemzeti érdekeink képviseletében, közösségi önrendelkezésünk kivívása érdekében képtelen az összefogásra. Az Európai Parlament-i jelöltlista összeállításában különösképpen kiviláglott, hogy a – kommunista típusú – Központi Bizottságként működő RMDSZ-Operatív Tanács a nemzeti érdekeket nem volt hajlandó a szűkkeblű pártérdekek, illetve a pártnomenklatúra érdekei fölé helyezni. A jelölési rangsorolásból az is kiolvasható, hogy az RMDSZ-pártszervezet erdélyi magyarságunk brüsszeli érdekképviseletét tulajdonképpen másodrangú fontosságúnak tartja, és politikai prioritásai sorában mind az autonómia, mind Székelyföld ügye háttérbe szorul. Mindezek láttán az EMNT még egy, utolsó kísérletet tesz a megegyezésre és az összefogásra, és a magyar közvélemény nyilvánossága előtt felhívással fordul az RMDSZ-hez – a következők szerint: • Az RMDSZ teljesítse az EMNT-vel folytatott párbeszéd során vállalt kötelezettségeit. • Fenntartás nélkül támogassa a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiájára irányuló erőfeszítéseit. • Kormányzati befolyását felhasználva, járjon közben Székelyudvarhelyen a választás demokratikus szabadságának biztosítása érdekében. • Hasonlóképpen határozottan lépjen közbe a kolozsvári egyetemi botrány megoldódása, a kirúgott egyetemi tanárok visszavétele és a teljes jogú magyar nyelvű felsőoktatás biztosítása érdekében. Ezeken túlmenően, felhívással fordulunk az RMDSZ Képviselő Tanácsához, hogy 2007. február 17-én sorra kerülő ülésén bírálja felül a SZOT január 23-i döntését, és járuljon hozzá egy közös erdélyi magyar európai parlamenti jelöltlista felállításához. Budapest, 2007. január 26. Tőkés László Toró T. Tibor elnök alelnök

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.