– Most, hogy az Európai Parlament elnökének választott Hans-Gert Pötteringtől átveszi e parlament legnagyobb pártjának, az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjának vezetését, a folytonosságra teszi a hangsúlyt? – Teljes mértékben folytatom azt a politikát, amelyet elődöm, Hans-Gert Pöttering elkezdett. – Mely feladatokat érzi a legfontosabbaknak? – Két feladatot említhetek. Az egyik a 2009-es európai parlamenti választásokra való felkészülés. Ez nagyon fontos az új tagok számára, noha én nem szeretem ezt a kifejezést alkalmazni a tizenkét tagállamra. Ezt prioritásomnak tekintem. Ezen országokban nagyon sokat dolgozom majd, és minden onnan érkező látogatót fogadni fogok. Ki akarom alakítani azt a nyelvezetet, amely megfelel ezen országoknak, amelyek fél évszázadon át a kommunizmusban éltek. Ne feledje – hogy egy példát mondjak –, amikor a szovjet hegemónia alatt nem szenvedett országokban kimondják a „szocialista” szót, akkor ezalatt teljesen mást, pozitívat, szociálisat, vagyis a társadalom javára szólót értenek, míg ennek a szónak más jelentése van a szovjet érdekszférába tartozott országokban. – Mi a véleménye az unió további bővüléséről egy, a bővülésért nem igazán örvendő nyugat-európai közvélemény mellett? – Nagyon jó dolog, hogy Románia és Bulgária az unió tagja lett. Fontos számunkra a Balkán, e területen még sokat kell dolgozni, elsősorban a stabilitásért, és el kell érni, hogy az uniós alkotmányt is tető alá hozzuk. A balkáni stabilitás a mi stabilitásunk is. E stabilitásba beletartozik az emberkereskedelem megszüntetése is. – Magyarországon nagy a rokonszenv Horvátország iránt. Mikorra várja a horvát csatlakozást? – Nekem és azt hiszem, frakciónk nagy részének is Horvátország az EU része. A tényleges belépéshez eleget kell tenni a csatlakozási feltételeknek, vagyis le kell zárni a csatlakozási fejezeteket. De ha már a személyes érzésemet kérdezte a csatlakozási dátumot illetően, azt hiszem, hogy ez 2010 előtt lesz. Zágráb csatlakozása is az európai stabilitást szolgálná. Nincs még alkotmányos szerződésünk, és először ennek elfogadását kell biztosítanunk. Ennek a kérdésnek a sikeres megoldása természetesen módosíthatja a horvát csatlakozást. – Európában két ellentétes tendencia van. A nacionalizmusé, a hazafias gazdaság hangsúlyozásáé és a brüsszeli „unionizáló” tendencia. Ezek hogyan egyeztethetők össze? – Elzászból való vagyok. Mi, akaratunkon kívül, négyszer változtattunk állampolgárságot. 1947-ben születtem, de szüleim jókora nacionalizmust éltek át. Meggyőződéses európai vagyok. Kétségtelen, hogy most mozgásban vagyunk. Európaiak vagyunk, és a világ részei. A nacionalizmusnak nincs létjogosultsága, még gazdasági szinten sem. Dolgoznunk kell azon, hogy a nacionalizmus visszaszoruljon, gondolok például az energiaügyi kérdésekre is. – Hazájában, Franciaországban maga a köztársasági elnök és a miniszterelnök is hangsúlyozza a gazdasági hazafiságot. – Kétségtelen, hogy a nacionalizmus létezik. De nézze meg a francia nacionalizmust például a Renault márka fényében. Ha a gyártást csak Párizsra korlátoznánk, akkor a Renault-gyémánt hamarosan eltűnne. Ha viszont európaiak maradunk a Renault értelmében, akkor még sokáig francia márka marad. – Véleménye szerint a bevándorlás Európába végeredményben negatív vagy pozitív? – A „pozitív bevándorlás”, mint Nicolas Sarkozy belügyminiszter azt gyakran említi, pozitív. Vagyis az ellenőrzött bevándorlás, tehát nem az emberkereskedelem. Magának a migrációnak pedig az európai politika részének kell lennie. Nem lehet egyrészt egy schengeni rendszert fenntartani, másrészt viszont nem rendelkezni az emberek határokon átmenő szabad áramlásával, ami nem lehet kizárólagosan nemzeti kérdés. Nekem tehát semmi bajom az irányított, átlátható migrációval. Arra is ügyelni kell, hogy az mindenki számára átlátható legyen, és arra is, hogy mi az eredete ennek a migrációnak. Ha megnézi Franciaországot, ott sok afrikai él. Azt hiszem, hogy Európa nem tett eleget Afrikában azért, hogy az embereknek ne kelljen elhagyniuk kontinensüket. Vagyis itt kétfajta politikáról van szó. Egyrészt migrációs politikáról, európai migrációs politikáról, másrészt pedig közép-és hosszú távon meg kell engednünk azoknak a befogadását, akik szegények, nincs mit enniük saját hazájukban, és olyan országokban keresnek új hazát, ahol – ahogyan szoktam mondani – eszközeinken túl élünk, ahol túl sok ennivaló van. Ezt a két dolgot nem igazán könnyű „menedzselni”. Az európai politika itt sem lehet nemzeti, nacionalista. Nicolas Sarkozy elnöki kampánybeszédében elmondta, hogy különbséget kell tenni a titkos és a „normál” bevándorlás között. – Nem kellene inkább a demográfiát befolyásolni? Hogy több gyerek szülessen? – Nem akarom, hogy félreérthető legyek. Számomra az emberek európai áramlása nem emigrációs kérdés. Mint ahogyan a francia szélsőjobb és sok más francia párt oly rosszul használta fel a lengyel vízvezeték-szerelő imázsát, hogy azután nemmel szavazzanak az uniós alkotmányra. Nem. Az európaiaknak szabadon kell áramlaniuk Európában. A kívülről jövő bevándorlást pedig európai szabályoknak megfelelően kell biztosítani. – Mi annak a jelentősége, hogy az unió három legfontosabb intézményének élén néppártiak állnak? – A legnagyobb frakcióként most esélyt kaptunk. Azáltal, hogy Merkel kancellár asszony lett az unió elnöke, Hans-Gert Pöttering az Európai Parlamenté és José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke. Ez esély is és feladat is. Feladat abban az értelemben, hogy az „Európa” feladatkört jól intézzük. Azt, hogy európai honfitársaink ránézve az európai projektre, abban higgyenek. Fontos, hogy pártunk azt kommunikálja a polgároknak, a választóinknak: olyan pártot látnak maguk előtt, amelynek fontos a szabadság, a demokrácia, az európaiság. – Egyetért Merkel asszonnyal abban, hogy ha az alkotmányt nem sikerül elfogadtatni, akkor az unió történelmi fiaskóban érhet véget? – Az uniónak ahhoz, hogy működni tudjon, szabályokra van szüksége. A jelenlegi szabályokat tizenöt országra szabták meg. 27 tagállammal már most is vannak működési nehézségeink, vagyis szükségünk van a változtatásra. – Miként egyeztethető össze a konzervatív, kereszténydemokrata értékekkel az, hogy – Magyarországon sokak szerint – az Európai Unió nem tett igazán sokat a magyarországi rendőrbrutalitás láttán? Tudom, hogy az Európai Néppárt elítélte a brutalitást és azt is, hogy az igazságügyi biztos felkérte a magyar kormányt az ügy kivizsgálására. De ez minden? Vagyis ha Frattini úr megkapja a budapesti kormánybarát bizottság felmentő jelentését, pont kerül az aktára? – Teljes mértékben megbízom Szájer József frakcióalelnökben, aki ezt az ügyet kezeli, akinek a feladata a tizenkét ország ügyeinek figyelemmel kísérése. Jómagam egyértelműen elítélem azt, ami Magyarországon történt. A vizsgálat lezárása után pedig meg kell néznünk, hogy mit tegyünk és miként reagáljunk. Tegnap találkoztam az Európai Tanács belügyekért felelős, új elnökével, Wolfgang Schäuble úrral, a német belügyminiszterrel. Vele megbeszéltem ezt a kérdést. Rendkívüli figyelemmel követi azt, ami ez ügyben történik. Tehát az egész elnökség nagyon nagy figyelmet fordít az egész dossziéra. Látja, van, aki kevesebb Európát akar. Én pedig meg vagyok arról győződve, hogy az unió országaiban élő polgároknak még sokkal több Európára van szükségük, például az ilyen ügyek intézésében.   Forrás: www.mno.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés