Hírek : Ahogyan Felvidékről látják: Magyar térvesztés Szerbiában - a felvidéki Új Szó elemzése |
Ahogyan Felvidékről látják: Magyar térvesztés Szerbiában - a felvidéki Új Szó elemzése
2007.01.26. 10:46
2007. január 24. Vajaság Ma és Új Szó nyomán -
Ha cinikusan fogalmaznánk, elsőként az állítható, hogy a délvidéki magyarság beleunt magyar pártjainak acsarkodásába és az általuk képviselt eddigi stratégiákba. Keményebb szóhasználattal: leváltotta egyes magyar vezetőit.
Nos, a vasárnap megtartott szerbiai parlamenti választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hozzávetőlegesen 55 000 szavazatot kapott. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által létrehozott Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) 12 000-et. Ez összesen 67 000. Tekintettel arra, hogy ezúttal magasabb volt a részvételi arány, mint három évvel korábban, a számítások szerint mintegy 120 000 magyar szavazott. A vajdasági magyarok fele tehát nem magyar pártokra adta a voksát! (Más példával élve ez hasonló, mintha Romániában a parlamenti választások során az ott élő magyaroknak csak ötven százaléka szavazna az RMDSZ-re.)
Mentő körülmény, hogy ezúttal mégis parlamenti, s nem helyhatósági választásokról van szó, ez utóbbi bizonyára mégis más képletet mutatna. Az ábra viszont most az, hogy a VMSZ-nek három képviselője lesz a 250 tagú szerb szkupstinában, a MÖK-nek pedig egy sem.
Előzetesen: a VMSZ 6–8 mandátumra számított, a MÖK pedig (nem bevallottan) kettőre. Most persze nagy a riadalom: a VMSZ mindenekelőtt a szerbiai demokratikus pártoknak a magyar környezetekben való „kontár és illetéktelen” kampányolásában, továbbá a Magyar Szó c. napilap és a Szabadkai Rádió nem megfelelő hozzáállásában véli felfedezni a gyatra teljesítmény okait, a MÖK pedig az együttes indulás elmaradásában, valamint a budapesti média magatartásában.
Saját kampányaikat a pártok természetesen maguk elemzik majd, annyi azonban máris megállapítható, hogy a VMSZ igyekezett pragmatikus, „életközeli” megoldásokat felkínálni, míg a MÖK tevékenysége az elmúlt hetekben szinte kizárólag a VMSZ, valamint a Magyar Nemzeti Tanács ócsárlásában merült ki. Mellesleg: a VMSZ-nek a MÖK felett aratott 5:1-es (ki tudja már hanyadszori) győzelme révén az is véglegesen világossá vált, hogy a VMSZ a délvidéki magyarság egyedüli (és mérvadó) érdekvédelmi politikai szervezete. A VMDP és a VMDK a jövőben esetleg lokális szinten intézheti ügyeit, nem beszélve a (jószerével csak a zentai támogatókra számítható) Magyar Polgári Szövetségről, amely korábban kacérkodott a gondolattal, hogy bekapcsolódik a MÖK-be, majd – ismeretlen okokból – ettől eltekintett, végül pedig a választások bojkottjára szólította fel pártolóit.
A valódi indítékok azonban másutt (is) keresendőek. A délvidéki Vajdaságban élő magyarok többsége nyilván úgy vélekedik, hogy sorsának jobbra fordulását illetően mindenekelőtt olyan kormányra (és parlamentre) van szükség, amely határozottabb lépéseket tesz az európai integráció irányába, háborúskodás nélkül lezárja a koszovói ügyet, valamint szavatolja a gyorsabb ütemű – munkahelyteremtő – gazdasági fellendülést. Országos léptékben mérve súlyuknál (súlytalanságuknál) fogva a magyar pártok ezen feladatok vállalására nem képesek, e célok eléréséhez tehát ésszerűbbnek kínálkozott inkább a Demokrata Pártot, a G17 Pluszt és a Liberális Demokrata Pártot támogatni.
Mert a kifejezetten kisebbségi ügyek megoldásának is (előzetes) feltétele az előbbi felsorolás. Mindezen túlmenően elgondolkodtató viszont, hogy a nagyobb délvidéki városok közül a VMSZ-nek mindössze Zentán, Topolyán, Magyarkanizsán és Kishegyesen sikerült százalékarányban a legtöbb szavazatot begyűjtenie, Szabadkán, Adán, Óbecsén és Csókán a második helyre szorult, másutt még lejjebb. Viszont: Becsén, Zomborban, Nagybecskereken, Csókán, Törökbecsén valamint Újvidéken a radikálisok győztek. Figyelmeztető jel tehát akad bőven, amelyek az ideges reakciók helyett inkább az alapos elemzések szükségességét feltételezik. Sinkovits Péter (Megjelent a pozsonyi Új Szó c. napilap mai számában)
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1085
nemzetidal.gortal.hu megjegyzés:
A honlap szerkesztőjeének megítélése szerint "vajdasági magyar" szóhasználat, helyett a "délvidéki magyar" a helyénvaló ezért az ide felkerült szövegben a " vajdasági magyar "szókapcsolat helyesbítve lett. A Vajdaságot szerbek hozták létre ősi magyar földön. A szlovákiai magyar, romániai magyar, vajdasági magyar kifejezések a trianon szindróma részei és az asszimilációs folyamat láncszemeit képezik. A magyar gondolkodásba újra be kell építeni a felvidéki, erdélyi , őrvidéki, délvidéki, bánsági, kárpátaljai magyar kifejezéseket, a szlovákiai, romániai, ausztriai, vajdasági, horvátországi, ukrajnai magyar kifejezések helyett. A föld nem változott, csak a politikai országhatár. Majd ha újra eljön az az idő, amikor a külhonba szakított magyarság a saját idenitásáról való gondolkodásában éles különbséget tud tenni a szlovákiai magyar vagy felvidéki magyar mivolta között, akkor jön el az ideje annak amikor meg fogjuk tudni állítani a Kárpát-medencében élő magyarság beolvadási folyamatát és visszatalál gyökereihez a megtépázott magyarság. Többek között ilyen jelegű identitászavar miatt van kisebbségben az SZNT vagy a MÖK.
Kapcsolódó cikkek, elemzések:
www.commora.hu nyomán
Magyar térvesztés Szerbiában
Magyar térvesztés Szerbiában - Új Szó (Részlet) A vajdasági magyarok többsége nyilván úgy vélekedik, hogy sorsának jobbra fordulását illetően mindenekelőtt olyan kormányra (és parlamentre) van szükség, amely határozottabb lépéseket tesz az európai integráció irányába, háborúskodás nélkül lezárja a koszovói ügyet, valamint szavatolja a gyorsabb ütemű – munkahelyteremtő – gazdasági fellendülést. Országos léptékben mérve súlyuknál (súlytalanságuknál) fogva a magyar pártok ezen feladatok vállalására nem képesek, e célok eléréséhez tehát ésszerűbbnek kínálkozott inkább a Demokrata Pártot, a G17 Pluszt és a Liberális Demokrata Pártot támogatni. Mert a kifejezetten kisebbségi ügyek megoldásának is (előzetes) feltétele az előbbi felsorolás. (Hunsor: Sinkovics Péter, Új Szó 2007. január 24)
Csorba Béla: Megcsalt szeretők
Egy-egy eseményt utólag elemezni és megmagyarázni mindig könnyebb, mint bekövetkeztét előrelátni. Bizonyára magasröptű kommentárok tucatjait fogják majd szentelni annak újságírók és egyéb közírók, s talán itt-ott néhány magát szociológusnak vagy politológusnak nevező szabadon lebegő értelmiségi is, hogy megmagyarázzák, a két nappal ezelőtti parlamenti választásokon miért szavazott szerb pártokra a magyar választópolgároknak több mint a fele. Hogy ez bekövetkezhet, sajnos várható volt. Én magam is figyelmeztettem erre egy rádiónyilatkozatomban, de lényegében hasonlóan értékelte a helyzetet a másik magyar oldal, a VMSZ is. Az átszavazás várható volt, mérete azonban mindenkit meglepett. Még Tadić mérsékelt nacionalistáit is, akik most elégedetten dörzsölik a tenyerüket. De vajon az ő választási kampánypropagandájuk eredménye mindez, vagy a társadalom mélyén megindult, egyelőre még nem teljesen átlátható tektonikus mozgásoké? Természetesen nem vagyok birtokában a bölcsek kövének, és a rendelkezésemre álló statisztikai adatok, hevenyészett jelentések is igen foghíjasak, mégis leírom néhány észrevételemet, hátha nem egészen tanulságnélküliek.
A „kezitcsókolom utcák” lakói és a VMDK
A szerb pártokra történő magyar átszavazás
Nem új jelenség, és semmiképpen sem az az oka, hogy a Vajdaságban több magyar párt van. 1990-ben egyetlen érdekvédő szervezetünk volt, igen nagy támogatottsággal vettünk részt a parlamenti választásokon, de becslések szerint a magyarok kb. 20 százaléka ekkor is szerb pártokra, mindenekelőtt a posztkommunista Reformerők Szövetségére adta a voksát. Temerinen -- de gondolom, más, akkor még nemzetileg viszonylag homogén településeken is így valahogy lehetett ez -- szinte topográfiai rajzolatát lehetett adni a pártszimpátiáknak. A hetvenes-nyolcvanas években épült „kezitcsókolom utcák” jómódú lakóinak többsége egy percig sem volt VMDK-s szavazó. Nem is lehetett, hiszen döntő mértékben korábban kedvezményezett helyzetű családok lakták az ilyen településrészeket, s a társadalmi hierarchiában való előrejutás nem lett volna lehetséges az állam és a rendszer iránti nyílt vagy színlelt érzelmi lojalitás nélkül. Később ezek a rétegek adták a VMSZ első híveit is, majd még később a Demokrata Pártét. Mára azonban komoly fordulat állt be, és Tadić magyar szimpatizánsai már korántsem csak ebből a rétegből toborzódnak. Számuk oly mértékben megnövekedett, hogy pártját akár magyarnak is nevezhetnénk, ha nem lógna ki egyik-másik pártvezér frakkja alól a diszkréten palástolt szerb nacionalista lóláb, jelesül a kisebbségi kérdés kettős mércék szerinti megoldásának feltétlen igénye, vagy a magyar autonómiától való görcsös félelem. De miért nem látják ezt a magyar szavazók?
Egyszerű volna azt mondani, hogy azért, mert a propaganda, a gazdasági felemelkedést, családi jólétet, munkahelyeket ígérő tadići rábeszélőgép a magyar emberek többségének a szívéből beszél -- noha ez is kétségtelen igaz. Ha elolvastuk a Demokrata Párt magyarul is terjesztett programját, láthattuk, hogy az nem egyéb olcsó ígéreteknél és a választási kortesdagály szellemében fogant közhelygyűjteménynél, melyből édeskevés fog megvalósulni egyhamar. És ha valami mégis, akkor a sorban a magyarok lesznek az utolsók az osztozkodásnál.
Elkeseredettség, letargia, reménytelen kilátástalanság
A magyarok átszavazásának okát tehát nem ebben, vagy nem csak ebben kell keresni. Azt gondolom, hogy az átszavazás -- a mindenkinek kedves jóléti demagógia mellett -- a magyar választótestület elkeseredettségének, letargiájának, reménytelen kilátástalanságának a következménye. A vajdasági magyar csalódott a VMSZ „kormányzati felelősségvállalásában”, mert az -- tíz-tizenkét vállalkozót és ugyanennyi politikust kivéve -- felemelkedést senkinek sem hozott. De reálisan szemlélve a dolgokat nem nagyon bízhatott a Magyar Összefogás koalícióban sem, hiszen annak -- valljuk be -- szervezeti ereje harmatgyönge, az összefogást létrehozó mindkét párt filléres anyagi gondokkal küzd, amit a választók ugyan nem kötelesek tudni, viszont pontosan érzékelnek a hétköznapi politizálás és a választási kampányok során már évek óta. Persze a magyar pártok is ígérhetnek szociális felemelkedést, gazdasági jólétet és virágzó Vajdaságot, csakhogy a szociális demagógia és népámító populizmus az ő szájukból azonnal nyilvánvaló mindenki előtt, hiszen a magyar szavazó is tudja, kisebbségi párt Szerbiában sohasem lesz abban a helyzetben, hogy átfogó gazdasági és szociális reformokat akárcsak a részleges siker reményében kezdeményezni tudjon belgrádi pártok belegyezése vagy támogatása nélkül. A magyar szavazók tehát lényegében úgy tettek, mintha elhinnék a nagy szerb pártok jóléti ígéreteit, ezért szavaztak rájuk -- és nem csak Tadićra, a vasalt képű szépemberre meg a Čedo-féle liberáldemokratákra, de -- figyelem! -- számosan a Szerb Radikális Pártra is. Vannak társadalmi rétegek, amelyek nem tudnak élni tartós önámítás nélkül. Ha nem így lenne, akkor a reklámipar és a kereskedelmi tévék már régen becsukták volna a boltot. A vajdasági magyarok többsége éppúgy nem tud politikai illúziók nélkül élni, mint ahogyan a szerb sem. Szeretne jól élni, kevesebb adót fizetni, szeretné, ha a gyerekei majd kapnának munkát (de ha nem is adnak, legalább ígérjenek), és azt sem bánná, ha magasabb volna a nyugdíja. Miközben a tömeggyűlések vezérszónokait figyeli a tévé előtt, érzi, hogy ismét rászedik, de olyan jó hinni valamiben!
A gyurcsányi nemzeti nihilizmus
Mert az átszavazás talán legnagyobbik oka, hogy a 2004. december 5-ei magyarországi referendum azt üzente a vajdasági átlagmagyarnak, az anyaországra belátható időn belül nem számíthat. És nem csupán a kettős állampolgárság kérdésében, de a magyar autonómia ügyében sem. A magyarországi népszavazás, amit azóta csak megtetézett a gyurcsányi nemzeti nihilizmus programja, azt üzeni a vajdasági magyaroknak, hogy boldoguljunk, ahogy tudunk, de az anyaország politikai és erkölcsi támogatása nélkül. Nincs többé „életünket és vérünket”, sőt fogytán van a zab is (bár abból eddig is többnyire csak Kasza kecskéinek jutott) -- facsarhatnánk ki a 18. századi szállóigét. És erre a vajdasági magyar választók a megcsalt szerető dühével vetik magukat az éppen erre járó balkáni politikai selyemfiú karjaiba (aki mellesleg nem is az első csábító), mert az azt ígéri, hogy őket is beviszi Európába. Oda, ahová Magyarország nem képes, sőt még a schengeni vasfüggönnyel együtt járó 35 eurós vízummal is riogat. Itt tartunk. Innen már csak néhány lépés az integratív nemzetiségi modell, a Pajtić és Egeresi által beharangozott államalkotó nemzeti státus (állam nélkül), és teljes lesz a magyar nemzet egészéről történő leválasztásunk politikai megalapozása. Máris egyre több az elbizonytalanodott identitástudatú magyar fiatal. Régen belőlük toborzódtak a „jugoszlávok”. A maiakat vajon minek fogják majd nevezni? És vajon mi várja őket, ha nem teljesülnek a szerb pártok által kínált jóléti ígéretek? Ha kiderül, hogy nem segít az önként és dalolva vállalt politikai megalkuvás, sem a demokratikus szerb pártok által jóindulattal felkínált csendes asszimiláció, melynek első, egyelőre még csak érzületi szintű megnyilvánulása a január 21-ei parlamenti átszavazás volt ? (Vajdaságma, 2007. január 23.)
Dokumentumok:
VMDP HÍRLEVÉL II. évf. 1. szám 2004. január 5.
Ágoston András: A 2003-as parlamenti választások hozadéka
A VMDP meglepődve tapasztalja, hogy a szerbiai parlamenti választások után milyen nehezen alakul ki a reális kép az eredményekről. A siránkozás, amit a vesztes VMSZ és a Kaszát támogató média produkál, érthető. Aki veszt annak szabad haragudni. A szavazás eredményeinek alaposabb elemzése a részletes, településekig visszavezethető adatok vizsgálata nélkül lehetetlen. Ilyen adatok még nincsenek. Van azonban, ami máris tudható. Az, hogy Kasza és holdudvara vesztett a választásokon a vajdasági magyarságnak nem rossz, hanem jó. Nincs tovább lehetőség a ködösítésre. A „kormányzati felelősségvállalás” fikciójával nem lehet többé megkerülni a tényleges problémákat. A vajdasági magyarság helyzete továbbra is nyílt és megoldatlan. Rendezéséhez, a magyar (perszonális) autonómia és a számarányos kisebbségi képviseletet létrejöttéhez a szerb politikai elit valószínűleg csak a magyar kormány és a nemzetköziek közbenjárására lesz hajlandó hozzájárulni. Ezt a támogatást meg kell szerezni! A választások után Vajdaság ügyét nem lehet összekeverni a magyar autonómiával. Míg a magyar (perszonális) autonómiára van esély, a Vajdaság autonómiája végleg átkerül a szerb politikai elit hatáskörébe. S van még valami, amit a siránkozók gondosan megkerülnek: a G17 Plussz liberális pártnak a kisebbségi pártok, így a VMSZ számlájára történő előretörése. S ezzel összefüggésben a vajdasági magyar politikai elit súlyának a csökkenése. Ezen a ponton világossá válik az értékrendbeli különbség. A VMDP számára a magyar pártok által közösen begyűjtött szavazatok jelentettek volna értéket. Mint ahogy most értéket jelentenek az előbb jelzett felismerések is. Kasza és holdudvara más értékrendet követ. Ők a parlamenti mandátumokat és az ezzel járó képviselői mentelmi jogot tartják fontosnak. Az új helyzetben a magyaroknak sokat segíthetne a Vajdasági Magyar Koalíció létrejötte. Reméljük, hogy lesz belőle valami.
A VMDP álláspontja a vajdasági magyar pártok előtt álló feladatokról Közlemény, 2004. január 2.
Feladatok az új évben A Vajdasági Magyar Demokrata Párt felhívja a figyelmet arra, hogy a vajdasági magyarság életében 2004-ben egy új szakasz kezdődik. Az elmúlt években világossá vált, hogy a vajdasági magyar pártok, sem a parlamentben, sem azon kívül különösebb eredményeket a nemzeti közösség nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésében nem tudtak elérni. Jelenleg három pontban lehet összefoglalni, azokat a változásokat, amelyeknek meg kell történnie ahhoz, hogy a vajdasági magyarok közösségként tudják bevárni Szerbia EU-csatlakozását, illetve a határmódosítás nélküli nemzeti integráció folyamatának olyan kibővülését, ami már lehetővé teszi a nemzeti önazonosság megőrzését és fejlesztését. Mindenek előtt a kettős állampolgárságra vonatkozó kérelmet kellene érvényesíteni. Továbbá – s ez igaz az erdélyi és a kárpátaljai magyarokra is – a magyar kormány és a nemzetközi tényezők segítségével a nemzeti önazonosság megőrzéséhez szükséges tevékenységek önálló lebonyolítására megfelelő autonómiaformákat kellene kialakítani. Legitimitása a kisebbségi önkormányzat vezető testületének csak akkor lehet, ha tagjait maguk a kisebbségi közösségek tagjai választják meg. S ha a testületi tagok kisebbségi választóiknak tartoznak csak politikai felelősséggel. Ezért kell létrehozni a kisebbségi választók névjegyzékét, s a képviseleti testületet pedig a helyi hatalomnak más közjogi funkciókkal is fel kell ruháznia. Első sorban a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal, de saját forrásokkal és vagyonnal is. Harmadszor, érvényesíteni kell azt az európai normát, miszerint a helyi parlamentekben a kisebbségi közösségek számarányuknak megfelelően saját képviselettel rendelkeznek. El kell érni, hogy csakúgy, mint Horvátországban, Szlovéniában és másutt – a többpártiság elvének figyelembevételével – a magyarok is saját képviselőket választhassanak a szerb parlamentbe. Most, hogy nincs többé a nemzeti érdekek szempontjából nézve igencsak megtévesztő parlamenti képviselete, a vajdasági magyarság a pártok – ha ezek alkalmasnak bizonyulnak e szerepre – de akár a civilszerveződések útján is fenn kell, hogy tartsa felsorolt követeléseit. Várható, hogy ebben a törekvésében határozott és konkrét támogatást kap az EU-csatlakozási görcstől megszabaduló magyarországi politikai elittől, sőt a Szerbiában működő nemzetközi tényezőktől is. A tétlenség s a csüggedés egyenesen elvezet a vajdasági magyar közösségben újra jelenlevő romboló folyamatok gyorsuló felerősödéséhez.
Forrás: VMDP hírlevél ( www.vmdp.2.hu )
2007. január 26. Vajdaság Ma
Választási végeredmények A DSS győzedelmeskedett a RIK-en belül
A szerbiai parlamenti választások hivatalos végeredménye: Szerb Radikális Párt (SRS) 81 képviselő, Demokrata Párt (DS) 64, Szerbiai Demokrata Párt (DSS)-Új Szerbia (NS) 47, G17 Plusz 19, Szerbiai Szocialista Párt (SPS) 16, Liberális Demokrata Párt (LDP)-Szerbiai Polgári Szövetség (GSS)-Szociáldemokrata Unió (SDU)-Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) 15. A kisebbségi nemzeti pártok közül bejutott a parlamentbe a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) 3 képviselővel, a bosnyák Szandzsáki Lista Koalíció (LzS) kettővel, egyet-egyet szerzett a Szerbiai Romák Uniója (URS), az albán koalíció és a Roma Párt (RP). A Köztársasági Választási Bizottság (RIK) a szavazóhelyek 99,84%-áról beérkezett adatok alapján hirdette ki a végeredményt. Nem vették tehát figyelembe 14 szavazóhely eredményeit. Korábban a RIK úgy döntött, hogy ezek közül nyolcon érvényteleníti a szavazást, de nem rendeli el az újraszavazást. Tegnap azonban – ismét a DSS követelésére – a RIK úgy döntött, hogy a – bizonyítottan szabálytalanul lefolytatott - választási folyamatot ezen a nyolc helyen sem érvényteleníti. Dragan Vukmirović, az állami statisztikai hivatal igazgatója azt állítja, hogy az újraszavazás ezeken a helyeken nem változtatna semmit a végeredményen. Mint mondta, ahhoz, hogy a következő esélyes, a Magyar Összefogás Koalíció is bekerüljön a parlamentbe, arra volna szüksége, hogy a vitatott szavazóhelyeken a vasárnapinál 50-szer jobb eredményt érjen el, ami csak elméletileg lehetséges…
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=szerbia&id=5990
|