Hírek : A széthúzás "gyönyörűsége" |
A széthúzás "gyönyörűsége"
2007.01.26. 10:20
Erdély Ma, 2007.01.26. Soha nem hittem volna, hogy éppen szülővárosom, Székelyudvarhely – a Kárpát-medence legmagyarabb városa! – fog „példát” mutatni közösségünknek a legalantasabb és leginkább önpusztító széthúzásból. Pedig így van, s már esztendők óta. Az anyaváros magyarsága két táborra oszlott, egyiket az MPSZ-es polgármester, Szász Jenő vezényli, a másik szellemi atyja és fő-fő éceszgébere Verestóy Attila szenátor, frakcióvezető, az RMDSZ kimozdíthatatlan milliárdos potentátja. Mindkettejük fején bőven leledzik vaj, szembenállásuk tehát kibékíthetetlen, feloldhatatlan, pedig mindkettejüknek vannak érdemei is a székely anyaváros tájainkon szinte szokatlan felfejlesztésében és prosperálásában.
|
A cél: a Polgármesteri Hivatal | |
| Székelyudvarhelynek immáron lassan egy évtizede nincs működőképes tanácsa, s a dolgok rendje szerint – kézi vezérléssel – így a polgármesteri hivatal intéz mindent, gyakorlatilag ügyet sem vetve a lakosság felének vélekedésére. Ez a fele az RMDSZ-es tábor, amely a maga részéről a nagy pártalapító, MPSZ-elnök, városi polgármester, Szász Jenő minden intézkedését gyanakvással fogadja és megkérdőjelezi. Még olyan kezdeményezéseit is, mint a főtéri Emlékpark felállítása, mely szoboregyüttesével a város tradícióit és szellemiségét próbálja kifejezni. Igaz, vitatható minőségben és enyhén „romantikus” alapvetéssel. De ez legalább megvan, ahogyan a tavalyi nagy árvíz után helyreállított hidak és utcaszakaszok is léteznek már, de az RMDSZ-es tábor itt is korrupciógyanús vállalkozásokat lát. Nem a mi dolgunk eldönteni, kinek is van igaza, ám tény, hogy a polgármesteri hivatal egy és más kérdést képtelen volt megoldani, pedig annak idején Szász Jenőt éppen a problémák megnyugtató rendezésének ígérete alapján választották polgármesterré. Ezek közül a leghírhedettebb a Cserehát-komplexum kérdésének megoldása, a nagy svájci-román átverés következményeinek feloldása lett volna, de az Udvarhelyi Híradó helyi lap keménykedő magatartása ellenére ebben az ügyben Szász Jenőék egy tapodtat sem haladtak előre, s polgári engedetlenség ide vagy oda, a román apácák továbbra is belakják az épületeket, sőt, beköltöztették a helybeli román líceum diákjait is, kik – állítólag – többségükben moldovai ösztöndíjasok. De folytathatnánk a kaszárnyák terjeszkedésével is, mely általános székelyföldi jelenség, sajnos.
A székely anyaváros most „helyközi” tanácsválasztásra készül, de hogy az milyen lesz, nem tudni, hiszen hol az MPSZ, hol az RMDSZ reklamál, s ha minden „jól megy”, akkor Udvarhely tanácsának megválasztásában – néhány független magyar jelöltön kívül – minden román párt részt vehet, de sem az RMDSZ, sem az MPSZ... Keserű cinizmussal mondom: lehet, hogy meg is érdemelnék. De nem mondom komolyan, ellentétben azzal, hogy az erdélyi magyar széthúzás újabb rikoltó példáját ne tegyem szóvá: az EU-parlamenti választások küszöbén megint kibabrálunk magunkkal, amikor ígéreteinket nem vesszük komolyan. Miért nem lehet közös magyar listát állítani?
Magyari Lajos, Háromszék |
|