Azt, hogy az újonnan csatlakozott országok csupán hulladéklerakói az EU régi tagállamainak, nem csak a magyar területen megtalált egyre több német szemét, de a M.E.G.A. cégek nevével fémjelzett, lejárt szavatosságú élelmiszerek itteni átcímkézése is jelzi. Sőt ide sorolhatjuk az osztrák bőrgyárak „jóvoltából” immár évek óta habzó Rába és a nyugati határ mellett épülő osztrák szemétégető ügyét is, hiszen az utóbbinál a szentgotthárdiak szagolhatják majd az uralkodó szélirány miatt a kellemetlen szagot. Pártunk, még a csatlakozási cirkuszban kijelentette, hogy: Így nem! S szakpolitikusaink figyelmeztették a minden áron belépni kívánókat az esetleges veszélyekre is. Kevesen hallgattak ránk.

Az EU-ba való belépés politikai folyamatában a környezetvédelem területén Magyarország már a ’90-es évek elején, a Társulási Szerződés értelmében vállalta ökológiai politikája és törvényei kiigazítását az EU-szabványoknak megfelelően. Az utóbbi 15 évben az együttműködés a magyar hatóságok és az EU hivatalai között a környezetvédelem területén folyamatos volt. Magyarország váltakozó eredményeit ezen a területen, az EU által kiadott minden éves jelentésben megvizsgálták.

A régiók alapvető környezetvédelmi szükségletei az adott régió Fejlesztési Tervében vannak megfogalmazva. E dokumentumok fő jellemzői bekerültek a 2002-es Nemzeti Fejlesztési Tervbe. Fontos mérföldkő volt, amikor az EU és Magyarország közti csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi fejezetét 2001 júniusában lezárták. Becslések szerint csupán e tárgyalási fejezettel kapcsolatos harmonizációs költségek 2500 milliárd forintra tehetők. Akkori szervilis kormányunk tehát mindent megtett, hogy megfeleljünk a követelményeknek. Csak éppen minket felejtettek el arról tájékoztatni, hogy a reklámokban hallható bécsi cukrászda és párizsi tanulás helyett csupán az EU szemétdombján kapirgálhatunk, ahol, ha néha találunk is véletlen egy gyémánt félkrajcárt, azt elveszi a Kóka vagy a Molnár Lajos.

A csatlakozási propaganda idején kiadott füzetecskék egyikében olvasható a következő: „Az EU egyik elsődleges célja a hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése és a képződő hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása. A hulladék-megelőzést újabb, a hulladék keletkezésének mérséklését célzó kezdeményezésekkel, jobb erőforrás- felhasználással és a fenntartható felhasználási mintákra való átváltással szeretné elérni.” Úgy látszik, ez, mint sok minden más, csak papíron létezik. Hiszen legalább két bajorországi városból érkezett Magyarországra az a 3,2 ezer tonnányi, „bálákba préselt használt műanyagnak” nevezett illegális szemét, amely az elmúlt hetek nagy környezetszennyezési botrányát robbantotta ki. Az ügy gyanúsítottjai közül többen már előzetes letartóztatásban vannak. Korántsem megnyugtató az a tény, hogy nem csak mi vagyunk kárvallottjai a németek szemetelésének.

Tudjuk: 2006 tavaszán a cseh környezetvédelmi miniszter nagyobb támogatást kért német kollégájától a „hulladékturizmus” elleni harchoz. Ugyanis a prágai környezetvédelmi hatóság szerint néhány hónap alatt legalább 15 ezer tonna illegális német hulladék lepte el Csehország volt szovjet laktanyáit. Németországban a probléma azután éleződött ki, hogy egy 2005-ös törvény az iparvállalatokat a hulladék szelektálására kötelezte. Így eléggé megdrágult a kezelés és az ártalmatlanítás költsége. A háztartási hulladékot is csak mechanikai és biológiai előkezelés után lehet lerakóban elhelyezni. Ezután indult be a nagyszabású hulladékbiznisz. Sokan azzal érvelnek, hogy a hulladékgazdálkodási 2000. évi törvény szerint nálunk legális lerakókba nem kerülhetnek/kerülhettek veszélyes hulladékot tartalmazó bálák, hiszen hazánk területére hulladékot csak hasznosítás céljából lehet szállítani, rakásra, vagy égetésre nem. Viszont, egy kis átcímkézéssel minden megoldható.

A hulladékszállításban ún. „színes listákat” használnak. A zöldlistás szabadon szállítható, a veszélyes (piros lista) vagy vegyes települési hulladék (sárga lista) esetében a szállítás szándékát előzetesen be kell jelenteni. Egy kis ügyeskedéssel és kenőpénzzel könnyen kizöldülhet a piros lista. A magyar szaktárca a közelmúltban még azzal dicsekedhetett, hogy az utóbbi öt esztendőben sem küldő, sem fogadó országként nem volt szereplője az uniós illegális hulladékszállítási ügyeknek. Mostanáig. Pedig a cseh környezetvédelmi miniszter már lassan egy éve figyelmeztette lengyel és magyar kollégáját, tehát Persányi Miklóst is, hogy az EU új környezetvédelmi irányelveit kijátszani próbáló illegális ügyletek őket is fenyegetik. A magyar kormány „felkészülés” gyanánt az ellenőrző hatóságok drasztikus létszámcsökkentését választotta. Az élelmiszerbotrány kapcsán szintén reflektorfénybe került az ellenőrző hatóságok – a „kisebb, hatékonyabb állam” szlogenjének leple alatt végrehajtott – drasztikus leépítése. Az ÁNTSZ-nek pl. idén a tavalyihoz képest felére csökkent a költségvetése. A messze hangzó botrányok jó esetben talán azzal a haszonnal járhatnak, hogy normálisan gondolkodó politikusaink megértik: az állami intézmények fenntartása nem luxus, hanem a nemzet egészségének, jólétének érdekében elengedhetetlen befektetés.

Jellemző, hogy amikor január 19-én, magyar EP-i képviselőkkel találkozott Gyurcsány Ferenc – aki, mint azt az egészségügyi „reform” is mutatja, inkább az SZDSZ, mint az MSZP politikusa –, a tárgyaláson hulladékbiznisz szóba se került. Persányi miniszter úr, az SZDSZ embere, pedig csak most, amikor áll a bál, amikor hazánkat ellepi a szenny és a szemét, s harsog a sajtó, próbál meg keményen viselkedni a németekkel szemben. Mit tett ő eddig környezetünk megvédése érdekében? Felelőssége vitathatatlan.

A MIÉP felszólítja a magyar európai parlamenti képviselőket, hogy kérjék a Németországból származó háztartási hulladékok illegális magyarországi lerakásának kivizsgálását az Európai Bizottságtól. Elvárjuk: tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy ilyen illegális hulladékszállítás és -lerakás többé ne fordulhasson elő Magyarországon. Ha erre képtelenek, akkor vissza kell hívni őket. A brüsszeli döntéshozóknak pedig ellent kell állniuk az ipari lobbi nyomásának, amely azt szeretné elérni, hogy bizonyos hulladéktípusokat „melléktermékké” minősítsenek át. Így azokat sokkal kevesebb kötöttséggel lehetne utaztatni és ottfelejteni a világban, így hazánkban is, mintha sárga vagy piros listás hulladékként kelnének útra.

Medveczky Attila,
a MIÉP Sajtóosztályának tagja

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.