Próbálom elképzelni azt a nyugat-európai, demokratikus beállítottságú pártvezetőt, amelyik pártja választási fiaskója után kiáll a kamerák, fényképezőgépek elé, és hasonlóképpen nyilatkozik, mint Kasza a választás napját követő első sajtótájékoztatóján. Nos, nehéz ilyesmit elképzelni, mert ilyesmi elképzelhetetlen.
Kaszának a VMSZ egy évtizede tartó folyamatos térvesztése ellenére egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy önmagában, vezetési stílusában keresse a hibát, és azt mondja: nem vállalom tovább azt az irdatlan felelősséget, amivel egy kisebbségi párt vezetése jár, mert azt látom, hogy a vajdasági magyar választópolgárok bizalma megingott az általam vezetett pártban, és talán jönnie kellene valaki másnak helyettem, aki ezt a bizalmat a jövőben vissza tudná majd állítani.
A VMSZ politikusai többször is eldicsekedtek azzal, hogy a 250 nevet tartalmazó jelöltlistájukon mennyi értékes ember van. Ha ez igaz – és miért ne lenne igaz –, hát nem igaz, hogy egyetlen olyan ember sem akad a pártban, aki fel tudná őt váltani, aki egy merőben másfajta, energikus, de nem ledorongoló, optimista, de nem nagyképű, magabiztos, de nem fölényes vezetői stílussal rukkolhatna elő.
A VMSZ választási kampánya sokkal jobb (profibb és korszerűbb) volt, mint bármikor korábban. Ezzerrel felülmúlta például a Magyar Összefogás Koalíció kizárólag a VMSZ támadására épülő, külsőségeiben provinciális választási hadjáratát. Ám még ez a viszonylag jó kampány sem bizonyult elégnek ahhoz, hogy az évtizedes tendenciát megfordítsa, és több szavazatot szerezzen, mint a három évvel ezelőtti tartományi választáson, amelyen a VMSZ egyedül indult. Pedig akkor a magyarok jelentékeny része részt sem vett a választáson. Most viszont az észak-bácskai, magyar többségű községekben is nagyjából annyian járultak az urnák elé, mint amekkora a köztársasági átlag volt.
Nyilvánvaló, hogy azok a vajdasági magyarok, akik korábban bojkottálták a választásokat, ezúttal a polgári-liberális pártokra adták le voksukat. Erről tanúskodik a Čedomir Jovanović vezette négyes koalíció vajdasági és észak-bácskai sikere, valamint a Demokrata Párt fölényes győzelme Szabadkán, ahol eddig még mindig a VMSZ vitte el a babérokat. Ezeknek a pártoknak sikerült az, ami a Kasza vezette VMSZ-nek, de a többi vajdasági magyar pártnak sem: sikerült mobilizálniuk az absztinens magyar választók jelentős részét. Vagyis nem a VMSZ eddigi hűséges szavazóit szipkázták el, hanem új vajdasági magyar szavazókat teremtettek.
De a VMDP–VMDK-koalíció, azaz a MÖK is bajosan hibáztatható a magyar szavazatok elszívásával, hiszen az a tizenegynéhány ezer polgár, aki ezt a listát támogatta, ha verték volna őket, akkor sem szavaztak volna a VMSZ-re, inkább otthon maradtak volna. Másfelől viszont ez a siralmasan kevés szavazat, ami egyetlen képviselői hely megszerzésére sem volt elegendő a MÖK-nek, hasonló elhatározásra kellene, hogy serkentse e VM koalíció két pártjának elnökét is, mint amilyen elhatározásra nem serkentette a VMSZ elnökét.
Szomorú és egyben siralmas, hogy a frusztráltság mire nem ragadtatja az embert. A sajtóra hárítani a felelősséget csak arról tanúskodik, hogy a király meztelen. Hogy meg ne fázzon, jobb lesz, ha fölveszi a kabátját, pontosabban: ha veszi a kabátját.
Pressburger Csaba

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1084

2007. január 23. Vajdaság Ma
Többségben a demokraták
Magabiztosan győztek, de magukra maradhatnak a radikálisok

3 VMSZ hely a parlamentebn

Magyar Összefogás Koalíció (MÖK)  éppen a küszöbön megrekedt, s nem került be a parlamentbe

A szerbiai parlamenti választások győztese a Szerb Radikális Párt, kormányt azonban feltehetőleg a demokratikus tömb pártjai alakíthatnak. Kényelmes parlamenti többségük lenne hozzá. Hogy ez így is lesz-e, arra csak a koalíciós egyezkedések eredményei adnak majd választ.
A Szerbiai Radikális Párt 81, a Demokrata Párt 65, a Szerbiai Demokrata Párt és Új Szerbia koalíciója 47, a G17 Plusz 19, a Szerbiai Szocialista Párt 16, a Liberális Demokrata Párt vezette négypárti koalíció, amelynek tagja a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is 15 mandátumot szerzett a 250 tagú parlamentben. Kiesett a parlamentből egy nagy múltú rendszerváltó párt is, a Vuk Draąković vezette Szerb Megújhodási Mozgalom.

A magyar pártok elégedetlenek lehetnek szereplésükkel. A magyar választótestületnek a fele sem támogatta a két magyar listát. A Vajdasági Magyar Szövetség három képviselői helyet szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösséget magába foglaló Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) pedig éppen a küszöbön megrekedt, s nem került be a parlamentbe.

Kasza József pártelnök tegnapi szabadkai sajtóértekezletén a választások ilyen kimeneteléért a demokratikus pártokat is felelőssé tette, amelyek alaposan rástartoltak a magyar választókra. Mint fogalmazott, a MÖK-ra adott 12 ezer szavazat pedig elveszett, de a MÖK-nek Kasza szerint nem is volt más célja, mint gyengíteni a VMSZ-t. Megvádolta a Magyar Szó napilapot – amelyet, mint fogalmazott, egyesek a VMSZ szócsövének neveznek –, hogy „antikampányt” folytatott pártjával szemben. A Szabadkai Rádiót is kiosztotta, mert a médium éppen a kampány idején robbantotta ki a botrányt (megszüntetésétől tart a médium). A mélyebb elemzés, a valódi okok feltárása, hogy miért nem bíznak a magyarok pártjaikban – mert a választási eredmények ezt mutatják –, feltehetőleg csak ezután következik, ha következik.

A választásokon nem dőlt el, hogy milyen kormány alakul Szerbiában. A szavazók mindkét opciót – a reformista, demokratikus, Európa-párti, valamint a visszarendeződő, nacionalista, bezárkózó, Európa-ellenes utat – nyitva hagyta. Hogy Szerbia melyik úton indul el, az a kormánykoalíció összetételétől függ. Persze ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy az országban a legerősebb párt szélsőségesen nacionalista, amely a lakosság majdnem egyharmadának támogatását élvezi, sem azt, hogy még mindig a parlamentben van a másik „hágai párt” is, Miloąević szocialista pártja.
Ha összeadnánk a négy demokratikus párt (DS, DSS, G17 Plusz, LDP vezette koalíció) mandátumainak számát, akkor 146 mandátumból álló parlamenti többség jönne létre. Amihez csak csatlakozhatnának a kisebbségi pártok még egy féltucatnyi mandátummal. A gyakorlatban azonban ez nem így van. A Liberális Demokratákkal ugyanis nemigen akarnak közösködni sem Koątunicáék (DSS), sem Dinkićék (G17). De még nélkülük is kényelmes parlamenti többségük lenne a demokratikus pártoknak.
De nézzünk egy másik lehetőséget. Kostunicáék ugyanis még nem nyilatkoztak szándékaikról. A Szerbiai Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt ugyancsak parlamenti többséggel rendelkezne, pontosan 128 mandátummal, s még nem is adtuk hozzá a szocialisták 16 parlamenti helyét.
Ha kilencven napon belül nem sikerül kormányt alakítani, akkor új választásokat írnak ki.
Sebestyén Imre (Magyar Nemzet)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1083

2007. január 21. Vajdaság Ma
Radikális győzelem. Demokrata kormány?

Annak ellenére, hogy a szerb parlamenti választásokon a Szerb Radikális Párt aratott győzelmet, mégis a demokratikus tömb alakíthat kormányt. A radikálisoknak 81 mandátumuk lesz az új törvényhozásban, ez azonban nem elegendő a parlamenti többséghez a 250 tagú szkupstinában. A demokratikus irányvételű pártok közül a Demokrata Párt 65, a szintén demokratának mondott Szerbiai Demokrata Pártnak – mint harmadik befutónak – 47, a G17 Plusznak 19, a Liberális Demokrata Pártnak, illetve az általa vezetett négypárti koalíciónak 15 képviselői helye lesz. Ez összeadva 146 mandátum. Ennyivel rendelkezik a demokratikus tömb. S ehhez még nem adtuk hozzá a kisebbségi pártok mandátumait, ami még fél tucatra rúg. Erős kormány lenne, ha meg tudnának állapodni a koalícióban. De valószínűleg nem tudnak. Nem valószínű ugyanis, hogy az LDP vezette négypárti koalíció tagja lesz majd a kormánykoalíciónak. Sem a Demokrata Párt, sem a G17 Plusz nem látná szívesen.
Az is igaz, hogy a radikálisoknak és Vojislav Koątunica Szerbiai Demokrata Pártjának is együtt megvan a 128 mandátuma (a parlamenti többség 126). Tehát ezt a lehetőséget sem lehet eleve kizárni, ám valószínűsége nem nagy, hogy a Szerb Radikális Párt ilyen koalícióban - mármint Koątunicáékkal - kormányra kerül.
Parlamenti párt lett a Szerbiai Szocialista Párt is, s 16 mandátummal rendelkezik. Koalíciós matematikázásnál ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ám az is igaz, hogy ez a párt sem igen találna koalíciós partnerre.
Nagyon izgalmasak lesznek tehát a koalíciós tárgyalások. Kik jutnak majd be a kormányba? Ettől függ, milyen irányt vesz Szerbia. A választási eredmények lehetőséget kínálnak a demokratikus opcióra. De annak ellenkezőjére is. A következő hetekben meglesz a válasz
S.

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1079

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés