Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1969. január 20-án Bauer Sándor ipari tanuló 17 évesen utolsó útjára indult: Üllői úti otthonától a Nemzeti Múzeum kertjéig. Egy óra után néhány perccel ruhájára locsolta a benzint, majd lángra lobbantotta magát. Két kezében kis nemzetiszínű papírzászlókat lengetett. Pár perc alatt két-háromszáz ember gyűlt köré, néhányan megpróbálták eloltani a lángokat. Kérdezték tőle, miért tette, azt válaszolta: „Hazaszeretetből, tiltakozásból, az orosz megszállók ellen, a cseh testvér is megtette” (Nagy Balázs szemtanú tanúvallomásából). Jan Palach 20 éves egyetemista néhány nappal korábban, január 16-án a prágai Vencel téren lobbantotta lángra magát Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállása ellen tiltakozva. A csehszlovák kormány, a kommunista párt részvéttáviratot küldött a családnak. Holttestét a Károly Egyetemen ravatalozták fel, a temetésén majd egymillióan vettek tőle búcsút. Azt vallotta: „Harcolni kell a gonosz ellen.” Ma a téren, amely zarándokhellyé vált, emlékmű áll az ifjú mártír tiszteletére. Prágában a Moldva-parti Vörös Hadsereg teret ma Jan Palach térnek nevezik. Emléket állított neki Róma és Luxemburg is. Az összeégett Bauer Sándort a mentők beszállították a Központi Honvéd Kórházba, szobájában három rendőr őrizte. Január 22-én este hét órakor a kórházi ágyán előzetes letartóztatásba helyezték. Az indokolás a következő volt: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosi múzeumkertben magát benzinnel leöntötte és felgyújtotta, hogy így önkéntes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon…” A jegyzőkönyvet édesapjával íratták alá. Bauer Sándor másnap hajnalban meghalt. A kádárista sajtó megpróbálta öngyilkosságnak beállítani Bauer Sándor mártír tettét. Szüleit, hozzátartozóit, tanárait, barátait, iskolatársait, az autószerelő-tanműhely vezetőit és szerelőit, orvosát, sporttársait, mindenkit, aki kapcsolatba került vele, a rendőrség kihallgatta, beidézte, megfigyelte. Szüleinek, barátainak írt búcsúleveleit elkobozták. Osztálytársainak, tanárainak írt búcsúlevelében kifejtette: „Mindenkit üdvözlök az osztályban. Minden diákot és tanárt. Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Harcoljatok úgy, ahogy azt én tanácsoltam. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 16-án gyújtotta fel magát. Így tiltakozom az orosz megszállás ellen! Ne gyűlöljétek az orosz népet, nem az orosz proletariátus nyom el minket, hanem az orosz nacionál bolsevik vezetés.” Bauer Sándor halálát a rendőrség eltitkolta a nyilvánosság elől, temetését megszervezte. A temetkezésre vonatkozó szervezeti, technikai intézkedéseket hét pontban dolgozták ki, azt keresve, hogyan jöhet ki jobban a rendszer a számára kínos ügyből: „Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.” Majd a temetésről is készült jelentés: „A temetkezési intézet által kijelölt személy négyperces búcsúztatót tartott 17 idős személy (szülők, rokonok) jelenlétében. Az egész aktus terv szerinti lebonyolítását operatív tisztekkel biztosítottuk.” Sem barátai, sem tanárai nem tudhatták, hogy a gyanúsított január 23-án elhunyt. Az ellene folytatott vizsgálatot ötvenhat nappal a halála után zárták le. Sírját éveken keresztül figyelték. Neve hamar fogalommá vált a lázadó eszmék iránt fogékony kortársai körében. Bizonyság erre Szirmay Tamás és társai politikai pere. Az „államellenes összeesküvésre irányuló előkészület” vádjával bebörtönzött Szirmay Tamás, Babay László, Joó István, Tóth Zoltán és Kovács Ferenc, akiket 1969 áprilisában tartóztattak le, azért állt bíróság előtt, mert Bauer szellemében próbáltak szervezkedni. Azon a helyen, ahol Bauer Sándor emberfáklyaként égett, 2001 februárja óta emléktábla áll. Sírját a rákospalotai temetőben a Nemzeti Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította Dobai Miklós, a Horthy Miklós Társaság elnökének kezdeményezésére. Kevésbé örömteli, hogy a dunabogdányi önkormányzat nem hagyta jóvá Bauer Sándor szobrának felállítását, amelyet nagybátyja, Vácz Gyula készíttetett el. Emberfáklyák a szovjet blokkban A szovjet megszállás elleni tiltakozásként emberi fáklyák sora égett Csehszlovákiában: 1969. január 20-án Pilsenben Josef Hlavaty (25 éves), 21-én Znojmóban Jozef Jaros (19 éves), 22-én Brnóban Miroslav Malinka (22 éves), a leopoldovi (újvároskai) börtönben Frantisek Bogyi, 23-án Léván Jan Gabor (22 éves), 24-én Pozsonyban Emanuel Sopko (23 éves) követte Jan Palachot. Ugyanezen a napon Blanka Nachazelova (18 éves) prágai diáklány gázzal mérgezte meg magát. Február 25-én Prágában Jan Zajíc (19 éves), április 19-én Jihlaván Evzen Plocek (40 éves), 1970. február 13-án Brassóban Moyses Márton (29 éves) székely fiatalember máglyája lobbant. 1989. március 2-án Liviu Babes (47 éves) egy brassó–pojánai sípályán szánta el magát a tűzhalálra. forrás: www.mno.hu

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.