Az a nemzeti tanács, amelyet ráerőszakolnak arra a nemzeti közössége, amelyet nem ugyanaz a közösség választott, csakis erőszakkal uralkodat a közösség felett. A Magyar Nemzeti Tanács lényegében tehát diktatórikus eszközökkel tartja csekélyke hatalmát. Ez a hatalom azon­ban éppen arra elegendő, hogy a kisebbségi közösség elnyomva érezze magát. Esetünkben a nemzeti tanács által, amely tanács eszköze egy olyan magyar politikai pártnak, amelynek a politi­kájára az itteni magyarság zömének nincsen hatása. Ismerve a párt elnökének erőszakos, ellent­mondást nem tűrő természetét az is megállapítható, hogy még a pártja tagjainak nagy része sem, amit sokan sérelmeznek is közülük. Az már csak természetes, hogy ez a nemzeti tanács az erő­szakot az általa támogatott állami szervektől kapja, lényegében tehát az állam e nemzeti tanács­nak rendelkezésére bocsátja saját szerveinek eszközeit olyan mértékben, hogy uralkodhasson a kisebbségünk felett. Mivel a tanácsban a kisebbségek tagjai vállalnak szerepet, ilyenformán az állam a tanácson keresztül gyakorolja diktatórikushatalmát kisebbség felett magyar politikusaink révén.
A magyar nemzeti tanács már megalakulása előtt megosztotta kisebbségi közösségünket azáltal, hogy látszott: nem fogja képviselni a teljes közösséget, hanem csak azt a részét, amely elfogadja:
a közvetlen állami atyáskodást,
az állam által kedvelt párt egyeduralmát,
a többségi nemzet által választott kormány elnökét a nemzeti tanácsok közösségének leg­főbb irányítójául.

Szigorú pártcenzúra
Az így létrehozott nemzeti tanács azután egyébbel sem törődött, minthogy látszattevé­kenységgel igazolja létét, miközben a kisebbségünk létkérdéseiben illetéktelennek nyilvánítsa magát. Néhány éves tevékenysége során a nemzeti tanács sok-sok megnyilvánulásából idézhe­tünk bizonyítékokat. Csak néhány fontosat említsünk példa gyanánt, hiszen a teljes felsorolás sok is és felesleges is. Nemzeti tanácsunk nem tartotta magát illetékesnek megszólalni a Magyaror­szágon szerzett egyetemi oklevelek honosítása, a magyar nemzeti közösségünk tagjainak bántal­mazása ügyében stb. Az uralkodó magyar párt a szerb többség politikai pártjaival kötött koalíciós megkötöttségek miatt partnereinek irányítása alatt áll, s nemzeti tanácsának tevékenységét irá­nyítja a szerb kormányfő is, aki a törvény szerint az összes kisebbségi tanács élén áll.
Ugyanakkor a favorizált magyar párt minden alkalmat megragad, hogy hatalmát és befo­lyását erősítse, ami akár még hasznos is lenne, ha ez a buzgalma nem korlátozódna kizárólag arra, hogy a magyar közösségünk fölött kakaskodhasson. Például:
Ma már szinte alig mutathatunk magyar tömegtájékoztatási eszközt, amelyet nem a nem­zeti tanács irányít. Ennek következménye, hogy tömegtájékoztatási eszközeink az uralkodó párt­ról nem közölnek tisztességes véleményt. Lényegében szigorú pártcenzúrát gyakorol ez a párt tömegtájékoztatási szerveink felett.
A cenzúra álcázására hamis érveket használ, arra hivatkozik, hogy a magyarságon belül meg kell őrizni az egységet.

A feltárás késik
Az már a fentebbi pontokban megállapított tények következménye, hogy tömegtájékozta­tási eszközeinkben nemzeti közösségünk nyílt kérdéseinek a feltárása egy évtized óta várat ma­gára. Ha valamely más pártunk vagy egyesültünk ezt meg is fogalmazta, mint például a magyar autonómia kérdését, az uralkodó párt ezzel úgy manipulál, hogy a közösségünk tagjaihoz szólva lényegében számon tartja és emlegeti, a szerb állami szervektől és a szerb politikai partnereitől azonban nem követeli, a velük tartott tárgyalásai során meg sem említi. Gyér nemzetközi kap­csolatai során is elhallgatja, s ha esetleg szóba is kerül, a Vajdaság tartomány autonómiáját min­dig elébe helyezi.
Nemzeti közösségünk szerény anyagi támogatásokhoz jut az anyaországból és a szerb ál­lami szervektől. Egyeduralmának következtében azonban szinte nincsen olyan pénzforrás, amely ne az uralkodó párt kasszájába ömlesztené a kisebbségünknek szánt hazai és külföldi támogatá­sokat. Így olyan embereket is a hálójába von, akik csupán megélhetési gondjaik enyhítése miatt kényszerülnek a párt vagy az általa működtetett nemzeti tanács mellé állni.
A fentiek ismeretében már érthető, hogy a sok-sok szabálytalanság, törvénytelenség és fogyatékossága ellenére a nemzeti tanács létezik és működik. Valójában ez ma egy olyan intéz­mény, amelyre rámondhatjuk azt is, hogy csakugyan létezik és működik, de azt is, hogy se nem létezik, se nem működik. Ezen állítás igazolására elegendő, ha csupán a jelenlegi állapotára uta­lunk, amikoris megbízatása réges-régen lejárt, de mind a tanács, mind az őt létrehozó állami szer­vek úgy tesznek, mintha mindennek a legjobb rendin menne dolga.
Akár összegezésként is leszögezhetjük röviden:
A magyar nemzeti tanács azért létezik, mert az állam védeni tudja általa a többségi nem­zet vélt, rosszul felfogott érdekeit a kisebbségi jogok követelésével szemben;
az állam talált egy olyan megfelelő magyar testületet, mely a szavatolt előnyök ellenében elhallgatja a magyar kisebbség igazi jogainak követelését.