| Hírek : A magyar autonómiáért - Sorsdöntő választások Délvidéken |
A magyar autonómiáért - Sorsdöntő választások Délvidéken
2007.01.19. 11:09
 2007. január 15.www.vmdp.n1.hu -
A VMDP és az autonómiatanács demokratikus választásokkal való létrehozásáért száll síkra választási programjában a Magyar Összefogás Koalíció, amelynek listavezetőjét, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét kérdeztük néhány nappal a vasárnapi szerbiai parlamenti választások előtt a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével alkotott választási szövetség programjáról, elvárásairól, esélyeiről
- Elnök Úr, milyen választási eredményt tekintene a koalíció választási sikerének, s mi az, amit már kudarcként élne meg? - A három képviselői hely megszerzését reálisnak tartom. Kudarcra nem gondolunk.
- Nem tart-e attól, hogy a kemény kampány mindkét magyar lista esélyeit csökkenti? Vagy éppen a párharc fokozza a választási kedvet?-
Tapasztalatunk az, hogy a vajdasági magyarok tízegynéhány évi kisebbségi egypártrendszer után változásokat akarnak. A közösségi érdekek, elsősorban a betelepítés elleni küzdelmet szorgalmazzák. Ezt a húsz lista közül csak a Magyar Összefogás Koalíció vállalja. S akkor még itt vannak a garantált parlamenti helyek és a magyar (perszonális) autonómiáért folytatott évtizedes törekvésük, amelyet szintén csak mi vállalunk. Úgy látom, a választási kedv érezhetően nő.
- Hogyan kommentálja, hogy a magyar választók nem kis része – internetes szavazások mutatnak rá – nem magyar pártra adja voksát? - Ez szomorú tény. A VMSZ nyílt elnökségi döntéssel hárította el a teljes együttműködést. A vajdasági magyarság alapérdekeit feltehetően az esetleges önálló kormányzati felelősséggel járó előnyök miatt tette félre.
- Ha csak néhány mondatban kellene összefoglalnia az MÖK választási programját, mit emelne ki belőle?- A Magyar Összefogás Koalíció vállalja:
- az autonómiát, s azt hogy a magyar választók névjegyzéke alapján az év végéig írják ki a választásokat a legitim autonómiatanács létrehozatalára;
- a törvénymódosítást a részarányos parlamenti képviselet és a szavatolt parlamenti helyek bevezetésére;
- hogy a szerb kormány akadályozza meg a magyar többségű községek és települések nemzetiségi összetételének a szerb és a roma menekültek betelepítése útján történő további rombolását;
- törvénymódosítást az európai típusú települési önkormányzatok létrehozataláért;
- a magyar munkanélküli fiatalság veszélyesen leromlott szakképzettségi összetételének javítását, ösztöndíjakat s a részarányos foglalkoztatást a költségvetésből finanszírozott munkahelyeken.
Magyarországon szorgalmazzuk a kettős állampolgárság bevezetését a schengeni vasfüggöny közeli leereszkedése előtt.
- Ha úgy hozzá a választási eredmény, az MÖK kész-e a kormányzati szerepre?- Nem számítunk koalícióra, legfeljebb később támogatjuk a kormányt, ha az valamit már megvalósított törekvéseinkből.
- Kész-e az MÖK az együttműködésre a VMSZ-szel a parlamentben?- Mindenkivel együttműködünk, ha előbb bebizonyítja, hogy támogatja követeléseinket. A VMSZ-el is.
Magyar Nemzet
(a www.commora.hu és a www.vmdp.n1.hu nyomán )
2006.jan.16. www.vmdp.n1.hu
Sorsdöntő választások
Ebben egyetértenek a VMSZ és az MÖK vezetői
A jövő vasárnap Szerbiában parlamenti választásokat tartanak. A vajdasági magyar szervezetek közül egy párt (VMSZ) és egy koalíció (MÖK) indul a megmérettetésen. Mindkét tömörülésnek jó esélye van a parlamentbe jutáshoz. Ehhez csak az kell, hogy a vajdasági magyarok tömegesen járuljanak az urnák elé és magyar listára szavazzanak. Ternovácz István alábbi összeállítása az Újvidéki Rádióban hangzott el.
Szerbiában a célegyenesbe érkezett a választási kampány. A jövő vasárnapi megmérettetésen kereken 20 párt és koalíció vesz részt. A kisebbségi szervezetek számára a megváltozott választási törvénynek köszönhetően ismét lehetővé vált a parlamentbe jutás, miután esetükben a választási bizottság megszüntette az 5 százalékos választási cenzust, és 10 ezer helyett csak 3 ezer hitelesített támogatói aláírást kellett összegyűjteniük. A választásokon részt vevő 20 párt és koalíció közül hat számít kisebbséginek. Kettő nevében is magyar előjelű. A Vajdasági Magyar Szövetség, miután elutasította a két másik magyar szervezet koalíciós javaslatát, egyedül indul. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a Magyar Összefogás Koalíciót létrehozva együtt vágott neki a választási kampánynak. Mindkét szervezetnek jó az esélye a parlamentbe jutáshoz, hiszen a kisebbségiekre vonatkozó természetes küszöb értelmében, a választási részvételtől függően, 12-15 ezer szavazatra lesz szükség egy mandátum megszerzéséhez. A múltbéli választásokon tapasztalt nagyarányú magyar részvétel és a magyar pártokra leadott szavazatok az új választási szabályok tükrében arra engednek következtetni, hogy 6-8 képviselője minden jel szerint lesz a vajdasági magyarságnak. Most nem áll fenn az a veszély, hogy elvesznek a magyar pártokra leadott szavazatok. Egy a fontos, hogy a magyarok tömegesen éljenek szavazati jogukkal és minél többen támogassák a két magyar szervezetet. Ebben mindkét tömörülés vezetői egyetértenek. Elsőként következzen egy részlet Kasza Józsefnek, a VMSZ elnökének a nyilvánossághoz intézett üzenetéből:
- A vajdasági magyarság olyan helyzetben van, hogy önállóan dönthet saját sorsáról. Ez a szavazás sorsdöntő. Nem a VMSZ számára sorsdöntő, hanem a vajdasági magyarság számára. Ezért kérem a vajdasági magyarságot, hogy vegyen erőt magán és menjen ki szavazni. Én nem mondom, hogy kire szavazzon, menjen ki szavazni. Adva van a lehetőség, hogy beleszóljon sorsának irányításába. Éljen ezzel a lehetőséggel.
A kétségtelenül meglévő politikai nézetkülönbségek ellenére erre a kérdésre a Magyar Összefogás Koalícióban is hasonlóan tekintenek. Csorba Béla, a VMDP alelnöke:
- Mindazoknak a magyar szavazóknak, akik nem magyar pártokra szavaznak, tehát akik sem a VMSZ sem pedig az MÖK listájára nem kívánnak szavazni, saját lelkiismeretükkel tisztázniuk kell, hogy az elkövetkezőkben itt milyen társadalmat akarnak. Olyan társadalmat-e, amelyben a vajdasági magyarság befolyása teljesen leapad és elfogy, vagy pedig olyat, amelyben a vajdasági magyarságnak szava lesz. Én az ingadozókat arra szólítanám föl, hogy függetlenül minden propagandától, a január 21-ei választásokon magyar pártra voksoljanak, mert annak ellenére, hogy a két párt között természetesen vannak viták, az a jó, hogy a politikai életben ezeket a különbségeket civilizált, tisztességes módon kifejezésre tudjuk juttatni. Épp ezért, ismétlem, aki netán úgy dönt, hogy ilyen-olyan oknál fogva nem megy el szavazni, vagy nem magyar pártra szavaz az elkövetkező választáson, az önmagának és utódainak fog ezzel kárt okozni. Még akkor is, ha ennek ebben a pillanatban nincs tudatában.
Vajdaság Ma - www.vajdasagma.info
Kérjük a délvidéki magyar olvasóinkat, hogy vasárnap szavazzanak a Magyar Összefogás Koalícióra. A listánk száma a 19-es. Karikázzák be. Köszönjük.
Világos beszéd
 Markó Béla a VMSZ kampányzáróján-Markó Béla Szabadkán a legmagasabb politikai szinten szolgáltatott bizonyítékot a Kárpát-medencében működő kisebbségi egypártokra vonatkozó, immár négy éves tézisünkhöz.
Mit is mondott a VMDP négy évvel ezelőtt?
Három dolgot. Először is azt, hogy a kisebbségi egypártok eszmeszegény, simulékony, „multietnikus” a helyi többségi politikai színtéren töpörödött versenypártokká lettek. Továbbá, hogy feladták a kisebbségi közösség autonómiatörekvéseit és a gyakorlatban a helyi magánosítási folyamatokban az asztalról lehulló morzsák begyűjtésére „szakosítottak”. A gyűjtögetést a kormányzati felelősségvállalás pajzsa mögé húzódva végzik. Harmadszor – s ebben az új korszakban, amikor a helyi többségi eliteknek nincs már szükségük az „örökzöld” magyar politikusokra, ez a legfontosabb – Markóék, Kaszáék stb. saját „jussukat” védelmezve a helyi politikai elit és Budapest között olyan ütközőövezetet alakítottak ki, amely autonómiaügyben lehetetlenné teszi Budapest elvi demokratikus kezdeményezéseit. Az, hogy egyelőre ilyen magyarországi konkrét kezdeményezések nincsenek, már maga is bizonyíték.
Így váltak ezek a szerbiai, romániai stb. magyar egypártok kicsi versenypárttá a többségi politikai színtéren, s egyben a rendszerváltás melléktermékeivé is. Vezetőik és azok holdudvarának a lelkén szárad, nemcsak az, hogy a kisantant Magyarország köré afféle előőrsként még egy magyar politikai gyűrűt is tudott fonni, hanem az is, hogy a magyar közösségekből kivált egy vékony megtollasodott réteg, amely készségesen, lelkiismeret furdalás nélkül vállalja a helyi többségi elit csicskásának szerepét. Az EU-s körülmények között kialakult és működő védőgyűrű máris fő tartóoszlopává vált az utódállamok politikai és gazdasági elitje által szorgalmazott, a kisebbségek újfajta elnyomó rendszerét megújító konstrukciónak.
Így támadnak egyre veszélyesebb rések a magyar kisebbségi közösségek belső kohéziójának megmaradt, még működő viszonyrendszerén. S így válik az egypártrendszerre alapuló kisebbségi közjogi struktúra a magyar nemzet felemelkedésének útjában álló kártékony politikai akadállyá.
Egység és összefogás
Aki, emlékszik, megmondhatja: annak idején, amikor a VMSZ leendő vezetői, Budapesti pénzen és Belgrád támogatásával megbontották az történelmi VMDK-t, hogy létrehozzák saját szervezetüket, a VMDK-ban a politikai többszínűséget hiányolták. De, amint létrehozták saját szervezetüket a VMSZ-t, rögtön az egységről kezdtek papolni. S ebben kitartanak a mai napig. Csakúgy, mint Markó Béla szabadkai beszédében.
Mi már akkor, több mint tíz éve, összeszorítottuk a fogunkat és nyilvánosan, keresztényi alázattal, üdvözöltük a vajdasági magyar többpártrendszer létrejöttét. Mert demokraták vagyunk.
De nézzük meg, mit jelent az egységről most Szabadkán elhangzott lamentáció. Igen, ez az egypártrendszer dicsérete. Ami mögött a saját hatalom megőrzésének igénye és ennek függvényében a demagógiára való hajlandóság bújik meg.
Ha Erdélyben és a Vajdaságban anyagilag megnyomorítva, nem lenne magyar ellenzék az egypártok kápószerepet vállalva simán kiszolgáltatnák a magyar közösségeket a többségi politikai elit kénye-kedvének.
Lenne tényleges autonómiakövetelés Erdélyben és a Vajdaságban, ha nem lenne magyar ellenzék? Persze, hogy írmagja sem maradt volna már az autonómiakövetelőknek, csakúgy mint Felvidéken. Ez az állítás egészében érvényes Felvidékre is, hisz az utóbbi időben ott is megjelentek a fiatal autonómiakövetelők.
Az elmúlt tizenhét év tapasztalata azt mutatja, hogy a kisebbségi egypártok a magyar közösségek alapérdekeiért képtelenek hatékony politikai küzdelmet folytatni.
Mindezt figyelembe véve a legfontosabb kérdés az, folyhat-e küzdelem a magyar közössség alapérdekeinek védelmében az esetleges kisebbségi többpártrendszer körülményei között?
A többpárti demokráciától jobbat még nem találtak ki. Így azt kell mondanunk, hogy igenis folyhat. Összefogással. De, hogyan lehet biztosítani az összefogást, hogy ha a Magyar Összefogás Koalíció akarja az autonómiát, a VMSZ viszont nem? Közismert, hogy eddig minden „kormányzati felelősségvállaló” magyar pártnak le kellett mondania az autonómiakövetelésekről. A VMSZ le is mondott. Az mindegy, hogy magyarul mit mond, vagy a tömérdek „szakértője” mit ír le, a saját honlapján megtalálható szerb nyelvű, a szerb parlamenti elitnek szóló felkínálkozásában ilyesmiről szó sincs. Mint ahogy nincs szó a részarányos parlamenti képviseletről sem.
Hogyan lehet összefogni akkor, ha pont erről a két követelésről a Magyar Összefogás Koalíció semmiképpen sem akar lemondani? Lehet-e jobb belátásra bírni ezt a politikai részvénytársaságot. Persze, hogy lehet. Budapest segítségével.
De ez már egy más téma, amire a nemzetpolitikai kérdéskörének „újrafeldolgozásakor” kell kitérni.
www.vmdp.n1.hu , www.commora.hu nyomán
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum