Büntetés büntetést követett, és ha nem jönnek az 1989-es változások, akkor erőszakos intézkedések foganatosítása mellett kirúgtak volna az egyetemről. Később, egyetemi kollegáim a megtorlásoktól való félelmükkel magyarázták, hogy miért nem támogatták tiltakozásomat. Pedig a rémuralmi rendszer tartott a magyarság tiltakozásától, s ezért még másfél év múltán sem bontották fel munkaviszonyomat. A mostani helyzet azért egészen más, mivel e két bátor kollega tette nagyon sokak nyilvános helyeslését váltotta ki, és megtorlásnak nem lett volna szabad bekövetkeznie. Sajnos, a Ceausescu rendszer szelleme ma is hat, és egyesek újraélesztik azt, sőt rémuralmi intézkedéseiket még fel is erősítik, ha a magyarságot elnyomó érdekeik ezt megkívánják. A Bolyai Kezdeményező Bizottság 2-3 évre visszatekintő, viszonylag rövid, de célratörő tevékenysége újra felvillantotta az önálló erdélyi magyar nyelvű egyetemi oktatás – ennek kapcsán a független magyar karok - visszaállításának a lehetőségét. A már lemondott rektor-helyetteseink is próbáltak ez irányban valamit tenni, hisz a magyar nyelvű feliratok hiányát többször felvetették, sürgetve a kirívóan elfogadhatatlan helyzet orvoslását. Hantz Péter és Kovács Lehel bátor fellépése kellett ahhoz, hogy széleskörű nyilvánosságra kerüljön az egyetem többségi vezetésének „ultrademokratikus”, avagy „sovinista” beállítottsága. Ha valóban demokraták lettek volna, akkor „hőn szeretett együttlakó nemzetük” felé, az „ultimátum” két hete alatt, megtehették volna a gesztust, megkezdhették volna a régen és szerfölött hiányzó feliratok felszerelését. Nem ez történt, mivel nekik is megvan a saját forgatókönyvük, hisz elképzelésük szerint a magyarság háttérbe szorítása „összromán” érdekeket képvisel, éppen ezért nagy a támogatottságuk szerte az országban, sőt a vezetés magas régióiban is. A többségi diktatúra – szerintük demokrácia – módszerével alázzák meg, sértegetik, sőt teszik mind lehetetlenebbé az egyetemi magyar nyelvű oktatást, valamint a magyar szellemi géniuszok kibontakozását. És mindez az Európai Unióba való belépéskor történik, semmibe véve, megalázva a külföldi tiltakozókat is. Minket, magyarokat rendkívül el kell gondolkoztasson ez a minősíthetetlen, bűnös magatartás – hisz elmondható, hogy kibújt a szög a zsákból, sőt az is, hogy kimutatták foguk fehérjét –, és közös fellépésre kell sarkaljon. Ha nem tesszük ezt meg, akkor felszámolják Apáczaihoz, az 1872-1918-as időszakhoz és a Bolyai hagyományaihoz kapcsolódó kolozsvári magyar egyetemi oktatást. Nem elég, hogy két derék érdekképviselőnk munkaszerződését, egyetemi alkalmazását, rendkívül gyorsan felbontották, hallani sem akarnak a magyar nyelvű feliratozás elvégzéséről, s az sem zavarja őket, hogy erről Brüsszelben is hazudtak. Mi több, ebben a válságos időszakban a Tanügyminisztérium ki is tüntette a Babes-Bolyai Tudományegyetemet a multikulturalitás terén elért „kiváló eredményeiért”. Sem hivatalos személy, sem felelős intézmény nem szólította fel Romániában az egyetem vezetését, hogy demokratikus módon rendezze a vitát. A mi szempontunkból tehát a jelenlegi helyzet, de a jövő kilátásai is tragikusak, persze ha elfogadjuk ezen diktatórikus vezetés parancsait. Kilátásaink megjavulnak, biztatóakká válnak, ha félretesszük, feloldjuk kisebb-nagyobb ellentéteinket összefogunk, és megállapodunk közös követeléseinkben. Az elmúlt két hónap történései mindannyiunkat ráébreszthettek arra, hogy ránk nézve milyen megalázó körülmények között működik a magyar oktatási vonal, és milyenek annak jövőbeli esélyei, tekintettel az Európai Unió által számunkra teremtett kedvező és kedvezőtlen folyamataira is. Független karokként legmegfelelőbben és gyorsan tudnánk felmérni az egyetemi oktatás felé forduló ifjúság, valamint az erdélyi magyarság igényeit, és dönteni beiskolázási kérdésekben. Ennek eddigi hiánya is rendkívüli hátrányokat jelentett számunkra. Mi erdélyi magyar egyetemi emberek (oktatók, diákok, kutatók), meg kell álljunk saját lábunkon az Európai Unióban, és az már biztos, hogy ez a jelenlegi multikulturális egyetem nem fogja elősegíteni a magyar oktatás és tudomány sikereit. A jövőben támogató együttműködés kéne kialakuljon a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás fejlesztéséért és optimizálásáért. Véleményem szerint mindenki által elfogadható követelés lehetne: 1) Hantz Péter és Kovács Lehel kollegáinknak állásukba való azonnali visszahelyezése, 2) a magyar nyelvű feliratozás azonnali elkezdése és záros határidőn belüli befejezése, 3) azon magyar kar(ok) és tanszékek létrehozása, amelyekre a tanszemélyzeti aláírások már összegyűltek. 4) a magyar oktatási vonal közgyűlésének összehívása, a soron levő sürgős feladatok (pl. rektor-helyettesek ügye, esetleges munkabeszüntetés kérdése, é. í. t. ) kijelölése és megoldása céljából. A közgyűlés felmérhetné a vélemény-különbségeket, és lépéseket tehetne különböző szintű egyeztető-bizottságok létrehozásáért, azzal a céllal, hogy minél hamarabb és jobban áthidalhatóvá váljanak az esetleges ellentétek. Kezet kell fogjanak az eddig eltérő nézeteket valló oktatók, elfeledve a múlt vitáit, és megteremtve a további gyümölcsöző munka és együttműködés elvi lehetőségeit, kereteit. 5) újratárgyalni az 1959-ben erőszakkal a Bolyai Egyetem rovására megállapított egyesülési és továbbfejlesztési feltételeket a felek teljes egyenlősége és a demokratizmus alapján, az Európai Unió elvárásainak szellemében, lehetővé téve a kiválás lehetőségét is be nem tartás, illetve visszaélések esetén. Előnyös lenne idősebb, tisztán látó tanerők bevonása a Bolyai Egyetem tárgyaló-küldöttségébe, de talán az egyeztető-bizottságokba is. Két nagyon fontos küldetésünkre hívnám fel a figyelmet: a) Őriznünk és gyarapítanunk kell azt a sok drága kincset, amelyet Isten, Őseink, szerte a nagyvilágban értéket teremtő Nemzetünk és a haladó Emberiség hagyott ránk, amilyenek például az anyanyelvünk és annak használati joga, az anyanyelvi kultúránk, az egyetemi oktatási hagyományaink, Nobel díjasaink, é. í. t. Nem engedhetjük meg, hogy elnyomó ceausiszta diktátorok kárt tegyenek benne, megsemmisítsék azt. b) Oktatásra ránk bízott, drága ifjúságunk talentumait mi is ugyanolyan kedvező körülmények között szeretnénk kimunkálni, mint ahogy azt mások saját ifjaik esetén, ezen egyetem keretén belül, vagy szerte az országban és a nagyvilágban zavartalanul megtehetik. Mindenki észlelhette, hogy ez a „tábla ügy” messze túlnőtt egyetemünk falain, elsősorban széleskörű nyilvánossága miatt. Más szempontokra is érdemes odafigyelni. Így sikeres kimenetele nagyban segítheti Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kebelében rettentő nehézségek közepette működő magyar szak helyzetének fokozatos javítását. De reményt adhat azoknak a vegyes tannyelvű iskolában megalázott, háttérbeszorított, megfélemlített magyarul tanuló gyermekeknek, akik ugyancsak megérdemelnék az egyenjogú bánásmódot, a megkülönböztetések megszüntetését, a magyar nyelvű feliratozást. KEDVES MAGYARUL OKTATÓ KOLLEGÁK, DRÁGA MAGYARUL TANULÓ EGYETEMI IFJÚSÁG, TUDATOSODJON BENNÜNK, HOGY MOST ÓRIÁSI A FELELŐSSÉGÜNK! Dr. Muzsnay Csaba ny. egyetemi előadótanár, kutató vegyész

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés