Az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetségének (IHF) elemzése szerint a 2006. november 7-én kihirdetet új szerbiai alkotmány nem a polgári állam eszméjéből indul ki, hanem a „szerb nép és a többi polgár” államaként, ami elválasztja Szerbiát Európától.
– A kisebbségi jogokat és a vallási szabadságokat illetően az alkotmány ellentmondásokkal teli. A jogok ugyan szavatoltak, ám a parlament akkor vonja meg őket, amikor akarja – mondta Aaron Rhodes, az IHF végrehajtó igazgatója¹.

Kulturális autonómia

A nemzeti kisebbségi autonómia szempontjából rendkívül fontos a szerb alkotmány 75. cikk 3. bekezdésének megfogalmazása, mely szerint „a kulturális, oktatási, tájékoztatási és a hivatalos nyelv- és íráshasználati jogok megvalósítása terén az önkormányzati jog megvalósítása érdekében a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsokat választanak, a törvénnyel összhangban”.
Az alkotmánynak ez a rendelkezése csak a szavak sorrendjében tér el a volt szövetségi kisebbségvédelmi törvény 19. cikkének 1. bekezdésétől és – a részleges, ún. kulturális autonómián túl – nem teszi lehetővé a nemzeti kisebbségek számára a nemzeti autonómia egyéb megnyilvánulási formáit. A kisebbségi közösségek számarányos képviseletét a szerb parlamentben pedig meg sem említi.
Ez ellentétben áll azokkal a követelésekkel, amelyeket a szerb hatalom támaszt a kosovói szerbek nemzeti autonómiája érdekében, vagyis kettős mércét alkalmaz. Ismeretes ugyanis, hogy a szerb kormány még 2004-ben külön dokumentumot dolgozott ki, amelyben a kosovói szerbek számára nemzeti alapú területi és perszonális autonómiát irányoz elő. Ebből is látszik, hogy az új alkotmányt előkészítő szerb pártok a szerbiai nemzeti kisebbségek számára nem hajlandóak biztosítani azokat a jogokat, amelyeket a saját nemzettársaiknak követelnek Kosovón.
Az alkotmány idézett megfogalmazása alapján elmondható, hogy minden valóságot nélkülöz Józsa Lászlónak az a minapi kijelentése, miszerint amikor megszületik majd a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény, „akkor a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) fontos hatalmi hatáskörei lesznek”^2.
Szerbia nem emelte be jogrendszerébe a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvényt, ami miatt – az államszövetség megszűntével – ez a törvény hatályát vesztette³. Ugyanez vonatkozik a volt államszövetségnek az emberi és kisebbségi jogokról, valamint a polgári szabadságokról szóló Alapokmányára is. A szerbiai kisebbségek gyakorlatilag tehát törvényes védelmi rendszer nélkül maradtak.
Ezért teljesen helytálló Ana Tomanova-Makanova, a vajdasági kisebbségi nemzeti tanácsok koordinátorának megállapítása a B92-nek adott nyilatkozatban, miszerint Szerbiában (tehát Vajdaságban is) „a kisebbségek jogvédelmét a törvénytelenség és a káosz jellemzi”.
– Nem volt meg a politikai akarat, hogy meghozzák a szükséges törvényeket, mint amilyen a kisebbségek jogairól és helyzetéről, valamint a nemzeti tanácsok fennhatóságairól, megválasztásáról és pénzeléséről szóló törvény – mondta Makanova⁴.

Magyar Nemzeti Tanács

A magyar nemzeti kisebbség elsőként választotta meg nemzeti tanácsát, a Szabadkán 2002. szeptember 21-én tartott elektori közgyűlésen, 541 elektor részvételével (a 605 meghívott közül).
A MNT – most már több mint 4-éves tevékenységét – három lényeges körülmény határozta meg:
Az első, a törvényes keret, vagyis az, hogy 2002. február 27-i szövetségi kisebbségvédelmi törvény 19. szakasza szerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek önkormányzati joguk érvényesítése céljából a nyelvhasználat és írásmód, az oktatás, a tájékoztatás és kultúra területén nemzeti tanácsokat választhatnak”. Ez azt jelenti, hogy a törvény a kisebbségi autonómia kereteit a felsorolt négy területre korlátozta.
A második, hogy már maga a 35 tagú tanács megválasztása sem volt demokratikus, mert az nem közvetlen, egyenlő és általános választással, titkos szavazás útján történt. Vagyis ellentétben a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 19. szakasza 12. bekezdésével, amely előlátta, hogy a tanácsokat „az arányosság és a demokrácia elve” alapján kell megalakítani.
A harmadik, a másodikkal szorosan összefüggő körülmény a MNT nem megfelelő összetétele, mivel tagságának túlnyomó többsége egy párthoz, a Vajdasági Magyar Szövetséghez (VMSZ) tartozik. A tanácsban szimbolikusan helyet kapott ugyan a Magyar Polgári Mozgalom, de az a VMSZ 2005. március 5-i nagybecskereki tisztújító közgyűlésén beleolvadt a VMSZ-be, valamint néhány, a legtöbb esetben a VMSZ-hez közel álló közéleti személyiség is.
Ezek a körülmények miatt a MNT érdemében nem biztosíthatta a magyarok szervezeteinek hatékony részvételét még a tanács hatáskörébe tartozó politikai kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalban sem, de nem is képviselhette a vajdasági magyarság általános érdekeit.
Az újvidéki civil szervezetek 2005. október 4-i levélben tiltakoztak Rasim Lajić emberi és kisebbségügyi miniszternél az MNT működésében és személyesen Józsa László elnöki tevékenységében észlelt negatív jelenségek miatt.
A civil szervezetek egyebek között felrótták, hogy:
– Az MNT-t csupán egy párt – a VMSZ – tagjaiból állították össze, ami e pártnak a politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illető döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjelenő Magyar Szó napilap, a Szabadkán megjelenő Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviselőház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vezetőinek egy elvtelen megállapodását követően – a Vajdasági Képviselőház (2004. június 29-én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim MNT-re.
– Józsa László az MNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegű kilengésekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hogy a nemzeti tanács és ő ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs rendezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságszolgáltatás, közszolgálatok) intézményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése. Az MNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános műveltségének javítása érdekében – olvasható a civil szervezetek Rasim Lajićhoz intézett levelében.

Hatékonytalanság és az eredménytelenség

A MNT munkáját az elmúlt időszakban elsősorban a hatékonytalanság és az eredménytelenség jellemezte. Nemcsak, hogy a vajdasági magyarokat érintő számos fontos kérdésben illetéktelennek mondta magát, de még azokon a működési területeken sem tudott jelentősebb eredményt felmutatni, amelyek a törvény szerint megillették. Még amikor szándékozott is tenni valamit, szerb koalíciós partnerei megakadályozták ebben.
Egyes területeken (mint például a kisebbségekhez tartozók biztonsága, az egyes törvényes rendelkezések alkalmazása a nyelv- és íráshasználat területén, a helységnevek kiírása stb.) a helyzet még rosszabbodott is, különösen 2004-ben és 2005-ben.
A közigazgatásban, a bíróságokon és a közszolgálatokban dolgozók nemzeti összetételében továbbra a magyarok továbbra is „alulreprezentáltak”⁵. A magyar bírók számának növelésére egy évvel ezelőtt Zoran Stojković szerb igazságügy-miniszter által beígért pályázatok kiírása is elmaradt⁶. Az újvidéki Községi bíróságon például továbbra is csak egy magyar bíró van, a korábbi öt helyett.
Az egyes községekben a „cirill betűs kétnyelvűséget” alkalmazzák, vagy még azt sem. A topolyai bíróságon például csak a cirill betűs írásmódot használják. A zentai anyakönyvi hivatalban a kétnyelvű anyakönyvi kivonatot cirill betűvel töltötték ki, sőt a magyar mondatokba is cirill betűs bejegyzést használtak. Igaz, lecserélték az osztályvezetőt, de ezzel megoldódott-e a probléma és megváltoztak-e a szerbiai jogszabályok? A gyakorlatban dolgozóknak ugyanis nem világos, hogy a vonatkozó tartományi rendeletek milyen törvényes kötelezettséget jelentenek egy adott önkormányzat számára⁷. Tiszaszentmiklóson a közigazgatásban nem alkalmazzák az alapszabályba foglalt kétnyelvűséget és „a falu magyar nevének leírásától úgy menekülnek, mint az ördög a tömjénfüsttől”⁸.
Szabadkán az anyakönyvi kivonatokat, személyi igazolványokat továbbra sem adják ki két nyelven, a magyar helyesírás szabályai szerint és táviratot sem lehet feladni magyar nyelven. „Akinek durva elutasításban lesz része, jelentkezzen a tartományi tikárságon – mondta a kisebbségügyi titkár⁹.
A közigazgatás annyira nincsen felkészülve/felkészítve a kétnyelvű igazolványok nagy média hírveréssel bejelentett kiadásra, hogy első nekifutásra még a kisebbségügyi titkár nevét sem tudták helyesen beírni a személyi igazolványába¹⁰.
A helységnévtáblák kiírására vonatkozó szabályokat is csak ott alkalmazzák, ahol a magyarok vannak többségben. Itt is leginkább átfestik vagy nacionalista parolákat írnak rájuk, stb.
A Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) 2005. május 11-én kérelmezte a szerbiai Alkotmánybíróságnál, hogy vizsgálja felül az óbecsei község alapszabályának törvényességét, mivel a község településeinek csak a szerb nyelvű elnevezését használja, vagyis nem ismeri el Törökbecse, Bocsár, Kumán és Beodra magyar neveit. A bíróság mind a mai napig nem válaszolt erre a beadványra. A VMDK egyúttal a Tartományi Végrehajtó Tanácsnál is kezdeményezte, hogy kötelezze az óbecsei hatóságot a magyar helységnevek kiírására, és hogy készítsen átfogó elemzést – tekintettel más községek, mint például Szenttamás ellenállásra is – a helységeknek a kisebbségi nyelveken való használatáról a tartományban. A TVT úgyszintén nem tartotta érdemesnek, hogy válaszoljon erre a kezdeményezésre.
Itt kell megemlíteni, hogy a 2004. évi beszámoló a NMT egyik „legfontosabb eredményének” éppen a vajdasági települések magyar neveinek meghatározását említi (a 2005. évi beszámolóban ez címszóként már nem szerepel).
A magyar helységnevek meghatározásával kapcsolatban furcsa jogi helyzet alakult ki: A MNT (a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának VAT területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló tartományi határozat 7. szakaszának 1. bekezdése alapján11 határozatott hozott (határozat a határozat alapján?) a vajdasági magyar helységnevek meghatározásáról és az a határozat meg is jelent Vajdaság AT Hivatalos Lapjának a 2003. évi 12 számában¹².
Mivel MNT-nek nincs jogszabályalkotási illetősége, a határozat a Hivatalos Lapban való megjelentetésétől függetlenül, vitatható a határozat kötelező jogi jellege, amit a községek a gyakorlatban ki is használnak. Furcsa mód a MNT-re hárították a helységnevekkel kapcsolatos határozat meghozatalát, holott az lett volna a természetes és jogilag is helyes, ha azt a Tartományi Képviselőház fogadja el. Hogy ez miért nem történt így, azt csupán találgathatjuk.
A MNT munkájában az is kifogásolható, hogy sem a 2004. és a 2005. évi beszámoló nem tartalmaz pénzügyi jelentést, ami átláthatatlanná teszi a MNT pénzügyi forrásait és kiadásait. Józsa László tekintetében pedig felmerül az összeférhetetlenség kérdése is, mivel mint a MNT elnöke, egyúttal az Illyés Alapítvány délvidéki kuratóriumának a titkára is.

Mi a teendő?

Négy évet késik Szerbiában a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatala. És mennyit fog még késni?
Január 21-én Szerbiában parlamenti választások lesznek. A politikusok nyilatkozatai szerint az új összetételű parlamentre mintegy ötven törvény meghozatala vár. Hogy sorra kerül-e és mikor a nemzeti tanácsokról szóló törvény, azt csak találgatni lehet. Ha a törvényt mégis meghozzák, annak elfogadására 2007. vége előtt nehezen képzelhető el.
Az is lehetséges, hogy az új szerb kormányt esetleg nem érdekli egy ilyen törvény elfogadása. Még a magyar képviselőjelöltek között is vannak olyanok, akik azt mondják: „nem fognak részt venni a jelenlegi intézményrendszerekkel párhuzamos intézményrendszerek építésében”¹³. Ebből arra is lehet következtetni, hogy nem érdekük a MNT.
Az első kérdés tehát, amiben egyet kellene értenünk, hogy szükségünk van-e a nemzeti tanácsra?
A második kérdés, hogy milyen illetősége legyen a nemzeti tanácsnak? Megmaradjon-e a jelenlegi illetékességi köre, vagy inkább egy olyan nemzeti tanácsot kellene létrehozni, amely hallatná a hangját a vajdasági magyarság minden fontosabb kérdésében? Ebben se nincsen egyetértés.
A VMSZ Új Esély című választási programja szerint „a személyi elvű (perszonális) kisebbségi autonómia (önkormányzatiság) a VMSZ egyik legjelentősebb megvalósult célkitűzése”. Ez azt jelenti, hogy a VMSZ számára a kisebbségi önkormányzatiság már „megvalósult” (látjuk hogyan), és hogy itt nincsen már semmi tennivaló. Új dolog viszont, hogy a VMSZ szorgalmazza a nemzeti tanácsok „külön kisebbségi választói névjegyzék alapján történő megválasztását lehetővé tevő jogszabály elfogadását”. A kérdés csupán az, hogy a VMSZ mint „kormányzati tényező” miért nem érte el a nemzeti tanácsok hatásköreiről szóló törvény időben való meghozatalát.
A MNT-nek még a december 23-ig meghosszabbított mandátuma is már lejárt¹⁴. A testület november 27-i ülésén elfogadta „az új MNT megválasztásáig terjedő – „legalább fél éves” – időszak munkaprogramja” elnevezésű dokumentumot¹⁵. A kérdés most már csak az, hogy mostantól kinek a nevében működik és kit képvisel a MNT?
– Az elmúlt négy év tapasztalata alapján megállapítható, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak nevezett intézmény nem szolgálta magyarságunk közösségi érdekeit, nem is tud felmutatni szinte semmilyen lényegi eredményt. Nem láthatta el a feladatát, mert a testületet létrehozó szerb államnak nem is az volt vele célja, hogy a hatáskörébe utaljon bármiféle intézkedési jogot, hanem az, hogy látszattevékenység végzésére kényszerítve azt, a világ felé mutogatható legyen: létezik ilyen testület. Ennek ellenére a magyar autonómia csírájának, ha nem éppen magának az autonómia megtestesültségének minősítették a tanácsot. Sajnos, a szerb állam érdekeinek e látszólag megfelelő, a kisebbségeink érdekeivel azonban még látszólag is merőben szemben álló elgondolás végrehajtására megnyerte az általa favorizált pártunkat – olvasható az újvidéki civil szervezetek a nemzeti tanácsról szóló 2006. augusztus 18-i Kiáltványában¹⁶.
A civil szervezetek szerint alapvető baj volt tehát a nemzeti tanáccsal, hogy a szinte kizárólag a szerb államhatalom kívánalmai szerint jött létre; hogy az egyetlen, a hatalom által favorizált és annak elkötelezett magyar politikai párt befolyása alatt alakult meg és ennek kizárólagos irányítása alatt állt. Ez a párt ezt követően a nemzeti tanácsot alárendelte a vele hatalmi koalícióban lévő szerb pártok érdekének, amely pártok között szélsőséges nacionalista is található.
Ma már egyre többek előtt válik világossá, hogy a nemzeti tanács csakis akkor láthatja el a nemzeti érdekképviseltünket, ha mi magunk hozzuk létre; általános magyar választás útján. Tisztában van ezzel a szerb hatalom is, hiszen a horvátországi szerbek érdekképviselete is hasonló módon valósul meg a horvát Száborban, s hasonló módon kívánja szavatolni saját szerb testvéreinek a megmaradást a szerb állam a koszovói régióban.
A fentebbiek ismeretében a civil szervezetek követelték, hogy a nemzeti tanács választását szabályozó törvény abból induljon ki, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a magyar választói névjegyzéken szereplő magyar szavazópolgáraink közvetlenül leadott szavazata alapján legyen megválasztható.
Bozóki Antal
Újvidék, 2007. január 13.
__________
<sup>* Vitaindító az újvidéki székhelyű magyar civil szervezetek Milyen nemzeti tanácsot akarunk? címmel 2007. január 13-án Újvidéken megtartott kerekasztal értekezletén.
1. „Az alkotmány javaslata szerint a parlament megvonhatja a kisebbségi jogokat!”, Vajdaságma (http://www.vajdasagma.info/). 2006. október 25. (lásd http://www.humanrightscenter.net/hu/)
2. Meg kell védeni a Szabadkai Rádiót, Magyar Szó, 2007. január 10., 7. o.
3. Az Emberi- és Kisebbségjogi (kormány)Hivatal értelmezése szerint ez a törvény továbbra is hatályos – Centar za razvoj civilnog druątva, Međunacionalni incidenti u Srbiji u 2006. godini – Dalje smirivanje pred reąavanje statusa Kosova, Zrenjanin, 2006. december 18. (www.cdcs.org.yu), 3. o.
4. Kisebbségi gettók, Magyar Szó, 2007. január 3., 4. o.
5. -p-: Gyökeres reformok, Magyar Szó, 2006. december 29., 1. és 5. o.
6. víz: Több magyar bíró kell, Magyar Szó, 2006. február 17., 1. o.
7. hhá, K-k: Cirill betűs kétnyelvűség, Magyar Szó, 2006. december 9., 10., Hétvége, III. o.; KABÓK Erika, Megalázó törvénytelenség, magyar Szó, 2006. december 16., 17, Hétvége II. o. és víz: Lecserélték az osztályvezetőt, Magyar Szó, 2006. december 23., 24., 25., Hétvége, III. o.
8. ger: Tiszaszentmiklósi egynyelvűség, Magyar Szó, 2007. január 5., 9. o.
9. K-K: Táviratozni csak szerbül, Magyar Szó, 2006. március 29., 1. o.
10. K-K: Mától kétnyelvű igazolványok, Magyar Szó, 2006. június 16., 4. o.
11. VAT Hivatalos Lapjának, 2203. május 22-i 8. száma
12. Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, 2003. augusztus 27., LIX évfolyam 12. szám, 248-253. oldal, vagy Magyar Szó, 2003. augusztus 30., 31., 14. oldal. A határozat 286 helységnevet tartalmaz.
13. Hzsolt: Vajdaság kirablása ellen, Magyar Szó, 2007. január 4., 5. o.
14. i-P: Mikor jár le a MNT mandátuma?, Magyar Szó, 2006. október 19., 5. o.
15. víz: Munkaprogramot fogadott el a MNT, Magyar Szó, 2006. november 28., 1. o.
16. A Kiáltványt az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil Szervezet, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, az Újvidéki Magyar Olvasókör és Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete írta alá.</sup>

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1052

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.