Hát azt találták ki, hogy beoltják pestis ellen a sertéseket. Igen ám, de a civilizáltabb világban nem ez dívik. Az oltás ugyanis csak kendõzi, de nem irtja ki a betegséget, tehát nem oldja meg a gondot. Ha megoldást akarnak, akkor a beteg vagy fertõzött állatokat fel kell áldozni, meg kell ölni, majd a helyet fertõtleníteni kell és új állatokat telepíteni. A gazdákat érõ kárt pedig az államnak kell(ene) megtérítenie. Mindez pénzbe kerül, azt gondolták a mezõgazdasági vezetõk – többek között az agyondicsért Flutur ex-miniszter –, hogy egy kis oltással majd megússzák. Az csak hab a tortán, hogy oltóanyagra sem volt pénz, azt e napokban szavazta meg a román törvényhozás, tehát csak jövõre kerülhetett volna sor a sertések kezelésére. Jelenleg az állatoknak és a takarmánynak a tavalyi árvizek óta folyó szabad kereskedelme miatt mind több országrészben üti fel a fejét a betegség. Errõl nem csak Nyugat-Európában, hanem muszkaföldön is tudnak.
És most, hogy a sertéshús kivitele EU-s szabályok szerint történik, nyugat és kelet egyszerre felmutatta a piros lapot: amíg ki nem irtják a sertéspestist, addig nincs disznóhúskivitel. Sõt, a belsõ piac is veszélyben van, hiszen mind nagyobb mennyiségû külföldrõl behozott olcsó hús kerül eladásra. Ha netán mától fogva elkezdik kiselejtezni a beteg és a fertõzött állatokat, akkor is körülbelül négy-öt évbe telik, amíg eltûnik a sertéspestis az országból. Tehát négy-öt évig nem lesz sertéshúsexport.
A félvállról vett felkészülés miatt a romániai gazdák megkapták az elsõ pofont az EU-tól. És ez csak a kezdet. Van tehát miért sírniuk, zokogniuk a sertéstenyésztõknek, húskereskedõknek.

Román Gyõzõ

Erdélyi Napló

Kapcsolódó cikk:

Visszatekintés – Románia az EU-integráció előszobájában

Erdély Ma,2007.01.04.

Románia volt az első közép-kelet-európai állam, amely intézményesítette kapcsolatát az Európai Közösséggel. Az első írásos megállapodás 1974-ben született meg, majd ezt követte a diplomáciai kapcsolatok felvétele 1990-ben, illetve egy évvel később a Kereskedelmi és Együttműködési Egyezmény aláírása. 1995-ben, a többi közép- és kelet-európai tagjelölt országgal egy időben Románia is kérte felvételét az Európai Unióba. Az Európai Bizottság csak négy évvel később javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, de ez ténylegesen csak 2000. február 15-én következett be. A tagjelöltek közül 2004. május elsején csak tízen csatlakozhattak, mert Románia és Bulgária felkészülési üteme nem tette lehetővé a tárgyalások lezárását. 2004 tavaszán - mindössze néhány hónappal a többi kelet- és közép-európai ország csatlakozása előtt Románia az Európai Bizottsággal közösen új integrációs stratégián dolgozott. Ezt kísérte egy tevékenységi terv - úgynevezett to-do-list - azokkal a tennivalókkal, amelyek megvalósítása révén a román kormány bizonyíthatta elkötelezettségét a reformfolyamat továbbvitele iránt. Ennek köszönhetően a 2004. december 16-17-én Brüsszelben tartott ülésén az Európai Tanács megállapította, hogy adottak a feltételek a csatlakozási tárgyalások lezárására. A Tanács ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy Románia csak akkor áll készen a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére 2007 január elsejétől, ha folytatja a reformokat "különösen a bel- és igazságügy, a versenyjog, valamint a környezetvédelem területén". A Tanács ugyanakkor úgy döntött, hogy az Európai Unió folytatja Románia felkészülésének és eredményeinek szigorú felügyeletét, ennek érdekében pedig a Bizottság továbbra is éves jelentéseket terjeszt be Románia előrelépéséről. Önvédelem A 2005. április 25-én Luxemburgban aláírt csatlakozási szerződésbe négy védzáradék került. Ezek közül három úgynevezett ágazati védzáradék - amelyek "csupán" egyes területeken korlátozhatják a tagságból származó előnyöket - két fejezetet (piaci verseny, illetve bel- és igazságügy) és tizenegy intézkedést ölel fel. A negyedik biztonsági záradék viszont lehetővé tette volna a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára a csatlakozás egy éves halasztásáról döntsön, amennyiben nyilvánvaló bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a közösségi vívmányok átvétele és alkalmazása terén Románia képtelen lesz teljesíteni a tagság feltételeit az előre jelzett 2007. januári időpontban. Bukarest nem kis izgalommal várta előbb a májusi, majd a szeptemberi monitoring jelentést, bár a védzáradékok alkalmazásáról szóló döntést a Tanács - a Bizottság ajánlása alapján - csupán minősített többséggel hozhatta volna meg. Bulgária esetében ugyanezt a határozatot kétharmados többséggel hozhatták volna meg a tagországok állam- és kormányfői. Ennél is érdekesebb, hogy noha a 2004-ben csatlakozott tíz közép- és kelet-európai ország sem felelt meg mindenben a tagság kritériumainak a tárgyalások lezárásakor, az EU egyikük esetében sem alkalmazott védzáradékot. A Romániával szembeni bizalmatlanság más vonatkozásban is megnyilvánult. 2005. folyamán az Európai Parlament két alkalommal is elhalasztotta a romániai megfigyelők fogadását és mindössze szeptember 26-án szentesítette a tagságra váró státussal járó jogot. Az időpont csupán egy hónappal előzte meg az első monitoring jelentést. A 2005. október 25-én nyilvánosságra hozott dokumentum a vártnál jóval kedvezőtlenebbnek bizonyult, és ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az Európai Bizottságra nehezedő erősödő nyomás. Ezt kiválóan szemlélteti Bulgáriáért felelős EP-raportőr interjúja, amely a Dnevnik című szófiai lapban jelent meg 2005. szeptember 29-én. Ebben Geoffry Van Orden elismerte, hogy az európai intézményekben nem túlságosan kedvező a hangulat Románia és Bulgária küszöbön álló felvételére: egyre többen vannak, akik elfogadják ugyan, hogy a két ország az előző bővítési kör részét képezik, de nem bánnák, ha tényleges taggá válásuk késne; ezért a Bizottság a szokásosnál is szigorúbb elbírálásban részesíti Romániát és Bulgáriát. Csatlakozás vs. felvétel A 2005. októberi jelentésben a Bizottság legfontosabb következtetése az volt, hogy a védzáradékok hatálya alá eső területeken nem történt olyan mértékű fejlődés, amely indokolttá tenné ezek törlését, illetve hogy Románia nem felelhet meg a tagsággal járó elvárásoknak a csatlakozási céldátum idejére, ha nem gyorsítja felkészülésének ütemét. A figyelmeztetés elérte célját: a következő, 2006. május 16-án nyilvánosságra hozott monitoring jelentés már csak négy olyan terület azonosított, amelyek komoly aggodalomra adhatnak okot és sürgős fellépést kívánnak, a korábban jelzett 14 helyett. Ekkor már a súlyosabb kifogások a csatlakozás halasztása szempontjából „ártalmatlan" területeken fogalmazódtak meg. Ezzel együtt a Bizottság óvakodott ajánlást tenni a védzáradékokra, illetve a csatlakozás időpontjára vonatkozóan. Éppen ezért a jelentést elfogadó Európai Parlament megbízta a Bizottságot, hogy legkésőbb október elején újabb jelentést készítsen Románia és Bulgária felkészültségéről. A szeptemberre elkészült jelentés is számos hiányosságot felsorol, amelyeket azonban a dokumentum következtetéseinek megfelelőn immár az EU-ba történő belépés után kell orvosolni. Szőcs Levente www.maszol.ro

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.