Hírek : Erősödő szlovák sovinizmus - Keveslik a szlovákok a felvidéki magyarok szlovák nyelvhasználatát - Magyar autonómiát ! |
Erősödő szlovák sovinizmus - Keveslik a szlovákok a felvidéki magyarok szlovák nyelvhasználatát - Magyar autonómiát !
2006.12.22. 10:48
2006.12.21., DunaTV Szülőföldünk nyomán. Keveslik a szlovákok a felvidéki magyarok szlovák nyelvhasználatát - A szlovák kulturális miniszternek 2001-től minden év végén elemzést kell benyújtania a kormány felé, hogyan tartják be a hivatalokban a nyelvtörvényt Szlovákiában. Az új kabinet tárcavezetője kifogásolta a magyarok hétköznapjaiban a szlovák nyelv használatát.
A miniszter kifogásolta, hogy a magyarlakta déli területeken néhány magyar felirat nagyobb a szlováknál....
... Az orvosok sok helyütt csak anyanyelvükön beszélnek páciensükkel, sőt a hivatalnokok is, akiket egyébként a galántai és érsekújvári járási hivatal vezetője írásban szólított fel, hogy a községházán használják a szlovákot.
„Nevetséges ez a jelentés, nevetséges a XXI. században egyáltalán. Szlovákiában valóban megsértik a nyelvtörvényt, első helyen a miniszterelnök úr, a palament elnöke, néha a köztársasági elnök úr, én magam is megsértettem annak idején. Erre figyelmeztettem a kormányt, ugyanis naponta írtunk alá angol nyelvű, francia nyelvű, illetőleg német nyelvű leveleket európai uniós kollégáinknak" - hangsúlyozta Csáky Pál, az MKP alelnöke.
Csáky Pál szerint a nyelvtörvény idejétmúlt, ezért januárban törvénymódosító javaslatot nyújt be, annak európai normákhoz való igazítására. A most kormány elé terjesztette jelentés ugyanis bebizonyította, ha szankcionálni nem is, félelmet kelteni lehet a magyarlakta falvakban.
Eredeti forrás: Felvidék Ma
Kapcsolódó cikk:
Íme a különbség Dél-Tirol és Felvidék között:
Kisebbségi" lapszemle Európából |
|
2006.12.07. 15:45 |
Erdélyi Napló, 2006.12.06. www.dolomen.it -Dél-Tirol: Meglepetéssel fogadta a dél-tiroli tartományi gyûlés egyik képviselõje, hogy nem tudtak németül azok az olasz rendõrök, akik autóját egy közlekedési ellenõrzés során megállították. A képviselõ panaszára, miszerint az autonómia-statútum 574. számú dekrétuma értelmében a rendõröknek beszélniük kell németül is, a rendõrök elmondták: egy éve élnek Dél-Tirolban, és még nem volt alkalmuk beiratkozni német nyelvtanfolyamra. Felvidék : www.radiopatria.sk - 16 millió koronával többet kap jövõre az állami költségvetésbõl a Matica Slovenská – döntöttek a szlovák kormánypártok vezetõi. Az 1863-ban alapított szervezetet, melynek eredeti célja a szlovák nyelv és kultúra védelme volt, ma sokan a Szlovák Nemzeti Párt háttérszervezeteként tartják számon. Tovább >>
Szlovákiában ismét Nyelvrendőrség
Csorba Béla naplójából 2006. december 19.
Szlovák kormánykörök ismét a nyelvrendőrség visszaállítását szorgalmazzák, mert Dél-Szlovákia vegyeslakosságú településein állítólag nem tartják tiszteletben a nyelvtörvény előírásait, és -- micsoda szörnyűség!-- egynyelvű magyar plakátokat is kiragasztanak, sőt, magyar kulturális rendezvényekre egynyelvű -- magyar -- meghívókat merészelnek szétküldeni. Veszélyben a szlovák nemzet! Nem részesülhet a magyar nyelvű falusi kultúrjavakból, amik után oly nagyon epedez. A nyelvtörvényt még Meciarék regnálása idején fogadták el -- volt is körülötte nem kicsiny botrány Európában. A szlovákiai magyar pártok derekasan kivették a részüket az államnacionalista szándékok leleleplezéséből. Ám, mit ad isten, Meciar ment, a törvény mégis maradt. A magyar politikai elit a kormányhatalom sáncai mögé került, és -- befogta a száját. (Láttuk ezt Kaszáék példáján Belgrádban is: a VMSZ-ben egészen addig tagadták a magyarverések tényét, míg csak elnökük kormányfőhelyettes volt. Bezzeg harsogtak azután, mint a rossz kanásztülök, ha kellett, ha nem!) Az ürügy: ne borzoljuk most a kedélyeket, amikor fel kell zárkóznunk Európához. Vakulj magyar! Istenem, hányszor fogják még eljátszani ezt az ócska operettet Bratislava és Bucuresti politikai pódiumain? És hányszor Belgrádban? Mert mindig fog akadni nemzetállami porcukrot saját szemébe szóró magyar bonviván…
A szlovák nyelvtörvény kapcsán nem állhatom meg, hogy el ne meséljek egy anekdotába illő belgrádi történetet. Szövetségi képviselő koromban tagja voltam annak a parlamenti delegációnak, amely 1995. november 27-én a szlovák képviselőház emberi jogi bizottságának küldöttségét fogadta. A találkozón elég pimaszul viselkedtem -- később négyszemközt küldöttségünk montenegrói vezetője meg is rótt emiatt --, ugyanis kihasználtam az alkalmat, és ismertettem a VMDK autonómiakoncepcióját, sőt a szlovákok kezébe nyomtam egy-egy példányát az angol változatnak, amin ők igencsak megütköztek. De mindez nem volt elég, mert Desimir Tosic, a parlamenti ellenzék londoni emigrációból hazatért demokrata párti doyenje feszegetni kezdte a szlovák nyelvtörvényt, mondván, hogy sok rosszat olvas róla nyugati lapokban. Erre Árpád Matejka, a szlovák küldöttség ősmagyar keresztnevű vezetője, Meciar pártbéli jobbkeze a nyelvtörvény heves védelmébe fogott, “magyar szeparatisták” aknamunkájának minősítve a külföldi lapokban megjelent vádakat. Mondókája befejeztével elégedetten tekintett szét a két küldöttség tagjain. “Egy pillanat” -- mondtam erre -- “ amit Matejka úr állít, az nem egészen így van”. Elővettem a táskámból a szlovák nyelvtörvény fordítását -- én ugyanis, ahogy mondani szokás, készültem --, s cáfoltam a küldöttségvezetőt. Mit mondjak? Nem jártak vitustáncot örömükben az asztal egyik oldalán sem. Matejkának leesett az álla meglepetésében, valamit hebegett-habogott végül (az is lehet, hogy nem ő volt, hanem a nagykövet, végül is mellékes), de a megszégyenítést aligha vették jónéven. Természetesen mindennek nincs nyoma a parlamentnek küldött jelentésben -- a jugoszláv fél sem akart még nagyobb botrányt -- de magnófelvételek talán még őrzik az elhangzottakat. Ám Meciar embereinek vesszőfutása ezzel még nem ért véget. Parlamenti berkekben nyílt titoknak számított, hogy a szlovákok voltaképpen szeretnék felújítani a kisantant magyarellenes hagyományait, amit néhány hónappal korábban ki is fejtettek Savovic Margit miniszterasszony pozsonyi látogatása során. Ha ennek megvilágításába helyezem, hogy én is tagja lettem a jugoszláv küldöttségnek, akkor ez csak egyet jelent a politika nyelvén: jugoszláv részről nem mindenki volt vevő a szlovák ajánlatra. Így válik érthetővé Tosic szurkálódása a nyelvtörvényről. De ezt erősíti meg az is, ami a találkozó nem hivatalos részén, a vacsorasztalnál történt. Már a süteményeket fogyasztottuk, amikor Rosic, a Szerb Megújhodási Mozgalom fiatal képviselője megszólalt: “Nem volt olyan rossz ötlet az a kisantant…” A szlovákok kezében megállt a villa. Matejka szeme felcsillant, én pedig kezdtem megváltoztatni korábbi jó véleményemet a képviselőtársamról. Úgy látszik, mégiscsak egy közönséges nacionalista. Rosic, miután lenyelt egy tortaszeletet, folytatta: “…de volt egy hibája.” Matejka izgatott érdeklődéssel fordult felé: ”És mi volt az?” Mire Rosic: “Az, hogy kihagyták belőle a magyarokat.” Pozsonyi vendégeink lázas tekintete a süteményestányérra meredt s gyors ütemben kihűlt, ők meg lassacskán elernyedtek, mint a tüskeszúrt vásári lufik…
Forrás: Vajdaság Ma
Sovénia: Szankciókat a magyarság ellen ! Megoldás: felvidéki magyar autonómiát ! |
|
2006.12.19. 20:10 |
|
Vajdaság Ma, 2006.12.19. A szlovák államnyelvről szóló törvény megsértésének újbóli büntetését szorgalmazza a pozsonyi kulturális minisztérium. A kisebbségek által állítólag megsértett szlovák nyelvtörvény büntetésekkel való betartatását szorgalmazza a pozsonyi kulturális minisztérium egy jelentésében, amely szerdán kerül a kormány elé. A nyelvtörvény csak 1999-ig tartalmazott szankciókat a megsértői ellen, s most ezek visszaállítását javasolja a minisztérium a főleg Dél-Szlovákiából érkező panaszok miatt. Tovább >>
|
|
Támogatási lehetőségek
 Tisztelt barátaim, honlapunkat teljes terjedelmében önerőből működtetjük. Egy ilyen tartalmú honlap működtetése és az adattár napi frissítése, komoly odafigyelést és anyagi terheket ró mireánk. Néhányan email formában felkértek minket, hogy adjunk meg egy bankszámlát amire felajánlásaikat elküldhetik, időszűkében szenvednek és inkább anyagilag szeretnének hozzájárulni honlapunk megmaradásához és további fejlődéséhez. Későbbiekben szeretnénk egy hetilapot is elindítani, hogy megtudjuk szólítani azokat is akiknek még nincsen internetük és még nem tudnak rólunk. Aktivistáink szabadidejüket feláldozva és mindenfajta anyagi támogatás nélkül végzik önkéntességi alapon munkájukat. Az Önök által felkínált anyagi támogatást csakis az iroda fenntartási költségeire, iroda- és számítástechnikai berendezések, szerver megvásárlására, egy látványosabb honlap elkészítésére, a hetiújság beindítására és működtetésére óhajtjuk felhasználni. Minden egyes koronával (euro, forint) könyvelésileg elszámolunk és adakozóinknak bármikor ezekbe a könyvelési ívekbe, betekintést nyújtunk. Havonta a tagsági részben egy témában feltüntetjük havi felajánlásaikat és tételesen elszámolunk kiadásainkkal. Vállalkozói felajánlásoknak ingyenes reklámozási felületet biztosítunk a hamarosan induló Commora Aula reklámoldalunkon. Előre is köszönjük a felajánlásaikat.
Tel.: 00421/918156851 Bósza János - koordinátor Commora Aula - Autonómia Mintaudvar ul. Frantiąkánov 66/28 945 01 Komárno Slovakia
SWIFT CODE: ISTRSKBA ISTROBANKA a.s. Laurinská 1 811 01 Bratislava
č.ú.: 10006-72334130/4900 IBAN: SK9249000100060072334130 | |
Tervezett szlovákiai autonómterületek

|
Felvidéki autonómia |
Tisztelt barátaink, sokuk kérését teljesítsük most azzal, hogy pontosítjuk elképzeléseinket. Természetesen mi sohasem gondolkodtunk, csupán egy nyugati kirekesztős autonómiában. A mi elképzeléseink szerint egy nyugati, középső és egy keleti területi autonómiának kéne létrejönnie. Akik a területi autonómiákon kívül maradnak, ott az 5% perszonális (személyi) autonómiajogot óhajtjuk támogatni. Ott, ahol az illető kisebbség többséget alkot, a területi autonómia az igazi megoldás, ahol nem, ott a személyi. Tartalmilag a két autómiaforma, ami a jogokat illeti egy és ugyanaz lesz, a területi autonómiákra, azért van szükség, mert ez a forma az EÚ által garantálható, s ezáltal egy szlovákia kormányváltás esetén sem annullálható. Ezek a területi autonómiák garantálják azok jussát is, akik a perszonális autonómiajoggal fognak rendelkezni. Ha a szlovák kormány nem lesz hajlandó velünk szóbaállni, akkor a székelyekkel együtt Brüsszelt fogjuk "ostromolni" addig amíg a szlovák parlament nem kezd és folytat velünk, képviselőinkkel tartalmas tárgyalásokat a területi és a perszonális autonómiáért.
| |
|
A magyarságnak a megmaradásáért és élhető életéért, területi autonómiára van szüksége !
| | |
Szlovákiában ismét Nyelvrendőrség
Csorba Béla naplójából 2006. december 19. -- Szlovák kormánykörök ismét a nyelvrendőrség visszaállítását szorgalmazzák, mert Dél-Szlovákia vegyeslakosságú településein állítólag nem tartják tiszteletben a nyelvtörvény előírásait, és -- micsoda szörnyűség!-- egynyelvű magyar plakátokat is kiragasztanak, sőt, magyar kulturális rendezvényekre egynyelvű -- magyar -- meghívókat merészelnek szétküldeni. Veszélyben a szlovák nemzet! Nem részesülhet a magyar nyelvű falusi kultúrjavakból, amik után oly nagyon epedez. A nyelvtörvényt még Meciarék regnálása idején fogadták el -- volt is körülötte nem kicsiny botrány Európában. A szlovákiai magyar pártok derekasan kivették a részüket az államnacionalista szándékok leleleplezéséből. Ám, mit ad isten, Meciar ment, a törvény mégis maradt. A magyar politikai elit a kormányhatalom sáncai mögé került, és -- befogta a száját. (Láttuk ezt Kaszáék példáján Belgrádban is: a VMSZ-ben egészen addig tagadták a magyarverések tényét, míg csak elnökük kormányfőhelyettes volt. Bezzeg harsogtak azután, mint a rossz kanásztülök, ha kellett, ha nem!) Az ürügy: ne borzoljuk most a kedélyeket, amikor fel kell zárkóznunk Európához. Vakulj magyar! Istenem, hányszor fogják még eljátszani ezt az ócska operettet Bratislava és Bucuresti politikai pódiumain? És hányszor Belgrádban? Mert mindig fog akadni nemzetállami porcukrot saját szemébe szóró magyar bonviván…
A szlovák nyelvtörvény kapcsán nem állhatom meg, hogy el ne meséljek egy anekdotába illő belgrádi történetet. Szövetségi képviselő koromban tagja voltam annak a parlamenti delegációnak, amely 1995. november 27-én a szlovák képviselőház emberi jogi bizottságának küldöttségét fogadta. A találkozón elég pimaszul viselkedtem -- később négyszemközt küldöttségünk montenegrói vezetője meg is rótt emiatt --, ugyanis kihasználtam az alkalmat, és ismertettem a VMDK autonómiakoncepcióját, sőt a szlovákok kezébe nyomtam egy-egy példányát az angol változatnak, amin ők igencsak megütköztek. De mindez nem volt elég, mert Desimir Tosic, a parlamenti ellenzék londoni emigrációból hazatért demokrata párti doyenje feszegetni kezdte a szlovák nyelvtörvényt, mondván, hogy sok rosszat olvas róla nyugati lapokban. Erre Árpád Matejka, a szlovák küldöttség ősmagyar keresztnevű vezetője, Meciar pártbéli jobbkeze a nyelvtörvény heves védelmébe fogott, “magyar szeparatisták” aknamunkájának minősítve a külföldi lapokban megjelent vádakat. Mondókája befejeztével elégedetten tekintett szét a két küldöttség tagjain. “Egy pillanat” -- mondtam erre -- “ amit Matejka úr állít, az nem egészen így van”. Elővettem a táskámból a szlovák nyelvtörvény fordítását -- én ugyanis, ahogy mondani szokás, készültem --, s cáfoltam a küldöttségvezetőt. Mit mondjak? Nem jártak vitustáncot örömükben az asztal egyik oldalán sem. Matejkának leesett az álla meglepetésében, valamit hebegett-habogott végül (az is lehet, hogy nem ő volt, hanem a nagykövet, végül is mellékes), de a megszégyenítést aligha vették jónéven. Természetesen mindennek nincs nyoma a parlamentnek küldött jelentésben -- a jugoszláv fél sem akart még nagyobb botrányt -- de magnófelvételek talán még őrzik az elhangzottakat. Ám Meciar embereinek vesszőfutása ezzel még nem ért véget. Parlamenti berkekben nyílt titoknak számított, hogy a szlovákok voltaképpen szeretnék felújítani a kisantant magyarellenes hagyományait, amit néhány hónappal korábban ki is fejtettek Savovic Margit miniszterasszony pozsonyi látogatása során. Ha ennek megvilágításába helyezem, hogy én is tagja lettem a jugoszláv küldöttségnek, akkor ez csak egyet jelent a politika nyelvén: jugoszláv részről nem mindenki volt vevő a szlovák ajánlatra. Így válik érthetővé Tosic szurkálódása a nyelvtörvényről. De ezt erősíti meg az is, ami a találkozó nem hivatalos részén, a vacsorasztalnál történt. Már a süteményeket fogyasztottuk, amikor Rosic, a Szerb Megújhodási Mozgalom fiatal képviselője megszólalt: “Nem volt olyan rossz ötlet az a kisantant…” A szlovákok kezében megállt a villa. Matejka szeme felcsillant, én pedig kezdtem megváltoztatni korábbi jó véleményemet a képviselőtársamról. Úgy látszik, mégiscsak egy közönséges nacionalista. Rosic, miután lenyelt egy tortaszeletet, folytatta: “…de volt egy hibája.” Matejka izgatott érdeklődéssel fordult felé: ”És mi volt az?” Mire Rosic: “Az, hogy kihagyták belőle a magyarokat.” Pozsonyi vendégeink lázas tekintete a süteményestányérra meredt s gyors ütemben kihűlt, ők meg lassacskán elernyedtek, mint a tüskeszúrt vásári lufik… Forrás: Vajdaságma |
|