Hogy ez sikerült, abból is látszik, hogy Szerbia külön pénzalapból valóban jelentős forrásokat bocsátott a hozzá közel álló albán nemzeti párt közvetítésével e nemzeti szempontból vegyes lakosságú vidék rendelkezésére.
Most megváltozott a helyzet. Pristinának egyszerre fontos lett, hogy Szerbiában élő kisebbsége egyszerre a demokrácia bajnokává avanzsáljon. Hadd lássa Ahtisaari, milyen kezes bárányok tudnak lenni az albánok, ha Koszovó függetlensége a tét.
Félreértés ne essék: Szerbiának is érdeke, hogy a dél-szerbiai albánok részt vegyenek a parlamenti választásokon, csak ne egységesen, ne egy listán jelenjenek meg a politikai színtéren. A részvétel maga a szerbiai demokrácia erejét bizonyíthatja. Az egy lista azonban – csakúgy mint a vajdasági magyarok esetében történhetett volna – napvilágra hozhatja az albán autonómiaköveteléseket és a részarányos parlamenti képviseletre vonatkozó egységes igényt.
A „becsületes albánok” pártja (Miloąević idejében így nevezték volna őket) egy ideig – a szerb partner érdekeinek megfelelően – kötötte az ebet a karóhoz és csakúgy mint Kasza József, berzenkedett a közös lista állítása ellen. Csakhogy ekkor (feltehetően a nyugatiakkal egyetértésben) fellépett az igazi albán hatalom. Az amelyik Tiranában székel. Odarendelte a vitatkozó dél-szerbiai vezetőket, s azok most közös listán indulnak a szerbiai választásokon. Miért? Mert ez most össz-albán nemzeti érdek. S ezt az érdeket Tirana Szerbia ellenében tudta és merte is érvényesíteni. Látszik ez abból is, hogy szerb oldalon nincs ujjongás az egylistás albán részvétel láttán.
Hogy mi a tanulság?
Az, hogy az igazi hatalom – esetünkben Budapest – bátor, a nemzeti érdek védelmében tett lépése nélkül nincs egyezség a VMDP és a VMSZ között. Ha Gyurcsány Ferenc összevonta volna szemöldökét és rászól Kaszára, néhány hét múlva egységes autonómia- és a részarányos parlamenti képviseletre vonatkozó követeléssel állhatna oda a vajdasági magyarság a szerb hatalom elé. Így marad Kasza haszna, a képviselői immunitás és az egyoldalú VMDP-s követelés.
Hogy minderről a magyar miniszterelnöknek fogalma sem lenne? Alig hihető!
Jó lenne, ha maga indokolná meg, miért nem támogatta a magyar kormány a vajdasági magyar pártok közös indulását a januárban esedékes szerbiai választásokon. Ebben a pillanatban nemzeti érdek lenne, hogy a magyar miniszterelnök Budapesten legalább az Országgyűlésben – akár képviselői kérdés, vagy interpelláció formájában – szembesüljön a válaszadás kötelességével.

Kormánypárti tisztségviseők a status quo védelmében

A magyarországi kormánypártok vajdasági választási kampánynyitója a múlt héten egyértelműen alátámasztja a VMSZ politikáját. Melynek lényege, hogy sem a tényleges, nemzeti alapú politikai autonómia, sem a részarányos parlamenti képviselet kérdésében ne történjen változás.
Persze, Eörsi Újvidéken diplomatikusabban fogalmazott, amikor elismételte a magyar álláspontot, mi szerint Szerbiának Európában a helye. Hangsúlyozta ugyan, hogy őket „elsősorban a vajdasági magyarság sorsa érdekli”, de mint mondta „tisztában kell lennünk vele, hogy az itteni magyarok sorsa közvetlenül is függ Szerbia helyzetétől és nemzetközi megítélésétől”. A VMDP szerint ennek az Eörsi nyilatkozatnak az üzenete az, hogy maradjunk nyugton, a szerb nemzeti érdek érvényesülése majd megkönnyíti a vajdasági magyarok helyzetét. Köszönjük szépen.
Pontosabban dehogy is! Nincs mit megköszönni, mert a VMSZ politikai magatartása az Eörsi-nyilatkozatot követően nem változott meg. Sem Kaszának, sem Józsának, esze ágában sincs követelni, hogy a szerb nemzeti érdeknek megfelelően felállított nemzeti tanácsok helyett a szerb hatalom vezesse be a tényleges etnikai alapú autonómiát. Még kevésbé a részarányos parlamenti képviseletet.
Milyen jó lenne, ha már a napokban bebizonyosodna, hogy nem volt igazunk.

Mit csinál a VMSZ nemzeti tanácsa?

Szóljunk először arról, ami nem a VMSZ hibája, de jól bizonyítja, hogy a szerb hatalom látja a tennivalókat, csak nem akar cselekedni. Miért is, ha nincs magyar oldalról érkező nyomás. Sem a VMSZ, sem Budapest részéről. S ha csak a VMDP kekeckedik.
Másfél éve már, hogy Petar Lađević, Koątunica a ma is regnáló szerb kisebbségi megbízottja (ő az, aki a horvátországi szerbek oldalán részt vett a részarányos parlamenti képviseletért folytatott küzdelemben), Újvidéken egy nemzetközinek is mondható tanácskozáson bejelentette: új törvény készül a nemzeti tanácsokról. Kerek perec kimondta: "az új törvény előkészítésében külön figyelmet szentelünk a nemzeti tanácsok megválasztása módjának, hogy elkerüljük azt a helyzetet, amelyben egyesek most vannak, vagyis, hogy csak az őket teljesen ellenőrző egyetlen párt érdekeit szolgálják”.
Nos, ezek csak üres szavak voltak, hisz azóta sem történt semmi. Hacsak nem tartjuk érdemleges történésnek Józsa Lászlónak, vagy valamelyik helyettesének a bejelentéseit, hogy a VMSZ nemzeti tanácsa nem illetékes sem ebben, sem abban, de azért hatékonyan működik.
Szerintük e testület nem illetékes a diplomahonosítás, a kettős állampolgárság, a 61 évre ítélt temerini fiatalok, a magyarverések, a magyarnyelvű média, a részarányos foglalkoztatás a közigazgatásban és helyi hatalmi szervekben, s újabban a szabadkai rádió magyar szerkesztőségének az ügyében. Volt ugyan néhány vértelen javaslatuk az oktatás, a magyar tankönyvekkel való ellátás és a magyarnyelvű hivatalos dokumentumok, a közigazgatási többnyelvűség ügyében, de közös lónak túrós a háta elvén a VMSZ-es nemzeti tanács és a Korhecz vezette kisebbségi titkárság együttműködésének következményeként ezekben a kérdésekben sem történt semmi említésre méltó.
S most a választási kampány során ennek az intézménynek a működését dicséri Eörsi Mátyás.
Szemmel látható, hogy ő a Koątunica-párt tisztségviselőjének jobban hisz mint saját szemének. Mert mit is állított a minap Budapesten ellenvélemény elhangzása nélkül a szerb államigazgatási és önkormányzatügyi miniszter? Nem kevesebbet, mint azt, hogy Szerbia „a január 21-ei választások után a sikeres demokratikus társadalom példája lesz, ahol a kisebbségi közösségek elfoglalják helyüket a politikai életben, a szerbek képviselőivel egyenrangúan”. Fogcsikorgatva még azt is „üdvözölte”, hogy esetleg a dél-szerbiai albánok politikai képviselői is részt vesznek a választásokon. Hogy a végén hozzátegye: „az új alkotmánnyal Szerbia vezető állammá vált a kisebbségi jogok védelmében”. S még mondja valaki, hogy nem sikeres a Koątunica-féle nemzeti stratégia és taktika.
De még mennyire! Nagyon is.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1002

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.