Az idén Pálinkó Gyuláné, a Kaskantyúi Általános Iskola igazgatója a Kárpát-medencei kisiskolák összefogásáért, közös néprajzi, történelmi táborok szervezéséért, Dr. Tanka László a nyugati magyarsággal való kulturális kapcsolattartásért, a nyugati magyarság körében jól ismert Panoráma magazin szerkesztéséért érdemelt elismerést.
Azonban e szép szavakra árnyat vet a jelenlegi magyarországi valóság. Az alapítvány nagy nehézségekkel küszködik, ezért az eredeti tervektõl eltérõen, 400 fiatal meghívása helyett a konferenciára egy budapesti gimnázium diákjait hívták be.
Több színvonalas elõadás hangzott el, többek között Csoóri Sándor beszélt az irodalom fontosságáról a magyar történelemben: „Hogyha egy nyelvet másként kezdenek használni, szabadabban, mint elõtte 10-15 évig, akkor ez a nyelv fölszabadítja a képzeteket, az indulatokat, másféle szellemi mozgást indít el a társadalomban” – utalt 56-ra, amikor Kádárék legjobban a szavaktól, a sematikus szocialista-realista irodalom bomlásától féltek.
Dr. Ódor László egyetemi tanár Magyarország és az Unió kapcsolatáról beszélt, kitérve arra, valójában egymás szavát sem értjük, másként értelmezzük a legalapvetõbb fogalmakat is.
Balogh Júlia, a Duna TV Autonómia Csatornájának igazgató asszonya kijelentette: „ameddig nem ismerjük meg múltunkat, nincs az a jövõ, amit megépíthetnénk. Többet kellene tudjunk mondani egymásnak önmagunkról,” továbbá autonómiamodellekrõl beszélt.
Jelen volt Mathieson Kiss Zsuzsa új-zélandi jogász, aki elmondása szerint 10 évesen szakadt el otthonátol, és mindmáig ezért egy „lyuk” van a kultúrájában, talán mindenki közül õ érezte legjobban a magyar közösségbeni lét és a nyelv megõrzésének fontosságát.
Páll Zsolt színmûvész bemutatta a magyarság és a szomszédos népek egymásról alkotott képének súlyos hiányosságait, rámutatott arra mennyire negatívan gondolkodunk a más nyelven beszélõ, némelykor a történelemben ellenségként megjelenített néprõl, mely elõ-ítéletek kívülálló számára sokszor a nevetségességig süllyednek.
Az elõadássorozatot Megyesi T. Csilla tanár, kurátor zárta rámutatva a határon túli magyar ifjúság megsegítésének fontosságára, felkérve a magyarországi fiatalokat, ebben vállaljanak szerepet.
Ráfagyott a mosoly az arcomra, mikor kiderült, hogy egyedüli erdélyi vagyok. Az elõadók a nemzeti problémákat taglalva a leve-gõbe beszéltek a „pesti srácok” elõtt. Másnap, november 11-én került sor a nyári horvátországi ifjúsági találkozó utótalálkozójára, ahol már meg sem lepett: ketten voltunk (a nyári találkozón 50-nél is többen), Novák Zsuzsanna kurátor és én. A beszélgetésen próbáltam rávilágítani a kolozsvári magyar kiarakategyetem szépségeire. Elhatároztuk, hogy mivel Kolozsváron koncentrálódik a határon túli magyar értelmiség legnagyobb mennyiségben (a minõség más kérdés), az alapítvány segíteni fog az itteni egyetemista élet holtpontról való elmozdításában, szorosabbra fûzve a kapcsolatokat, illetve új kapcsolatokat teremtve határoktól függetlenül.
Novák Zsuzsanna megkérdezte, hol vannak azok a fiatalok, akik például elmennek a Székely Nemzetgyûlésbe. Röviden válaszoltam: otthon.

Nagy József

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.