Hírek : A szégyen évfordulója |
A szégyen évfordulója
2006.12.05. 20:03
Erdély Ma, 2006.12.05.
Amíg tisztességes magyar ember él a földön, soha nem lehet elfelejteni december ötödikét, a szégyen és a gyász napját, mely úgy hiresülhet el a magyar históriában, akár Mohács és Trianon. Azzal a különbséggel, hogy ezt a szégyent, megaláztatást senki nem hozta fegyverrel ránk, nem kényszerítették ki idegen hatalmak, magunk kerestük önmagunknak. Bár itt álljunk meg egy szóra! Amikor „magunkról” beszélünk, egyre inkább fel kell tennünk a kérdést: kik is vagyunk „mi, magunk”?
Hát biztosan nem az a Kovács László, volt külügyér és szocialista pártelnök, aki a kettős állampolgárság megszavazásának esetére „huszonhárommillió román beözönléséről” prófétált, sem Gyurcsány Ferenc regnáló miniszterelnök, aki költséget nem kímélve, hazudozásokkal és riogatással nem takarékoskodva ágált a népszavazás esetleges sikere ellen, s tette sikerrel, hiszen az agymosott anyaországi polgárok többsége távol maradt a referendumtól, s az így – függetlenül attól, hogy a magukat szavazásra elszánók között győzött az igen – érvénytelen és érvényét vesztett lett. Gyurcsányék, Hillerék, Kókáék, Kuncze-fik „győztek” a népszavazáson. A nemzetrontás példátlan „diadalát” mutatták fel.
De ez csak a kezdet volt! Tudván tudtuk (miért ne tudtuk volna-), hogy a nemzetárulás tovább fog folytatódni. Mindaz, ami a magyarországi, nemzeti akaratból végrehajtott rendszerváltás után megvalósult, Gyurcsányék kezén semmivé vált. Lassan gyakorlatilag nullára csökken a határon túli magyar közösségeknek juttatott anyagi támogatás, felszámolták a HTMH-t, megszüntették az Illyés Alapítványt, a minap szegték nyakát a Teleki Alapítványnak, s következésképpen bezárhatja kapuit az a Teleki Intézet is, mely kényelmetlen igazságokat fogalmazott meg a mai magyar hatalom (nem létező) nemzetpolitikájáról.
Lassan, de biztosan megvonnak minden rendű és rangú kedvezményt, s nincs messze az idő, hogy kimondassék a híres-nevezetes magyar igazolványról: „töröljék ki vele a...!”
Ez van, ezt kell szomorúan tudomásul venni, szomorúan, mert vajmi keveset tehetünk mi ellene. Már Máért sincs, s megtörténhet, hogy a határon túli magyarok számára Gyurcsányék vízumkényszert vezetnek be, ne zavarják az köreiket. Ez nem alaptalan és felelőtlen fantáziálás, hiszen ez a bagázs bármire képes. Képes arra, hogy saját országa lakosságát is meglopja és tönkretegye, szétverje az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítási rendszert, a magyar kis- és közepes vállalkozásokat, a tudományos kutatást és a polgári létezés minden kezdeményét.
Most kapják fel a fejüket magyarországi véreink – milyen későn! –, s megtapasztalhatják, hogy országuk rohamléptekkel közeledik egy gyurcsányi diktatúra, a rendőrállamiság felé. Az ötvenhatos forradalom ötvenéves évfordulóján agyba-főbe verik őket a rohamrendőrök, majd kifizetik, leülik a rájuk kiszabott bírságokat, illetve büntetéseket, majd kifizetik a vizit- és ágydíjakat, a megemelt gázszámlát, az egyetemi tandíjakat, elnézik bágyatagon, hogyan kótyavetyélik el Gyurcsányék a nagy budapesti és vidéki kórházak épületeit és rendkívül értékes telkeit, a belvárosi, minisztériumoknak otthont nyújtó palotákat, a maradék magyar földet, mindent...
Most már ők is tudják. Vagy tanulják éppen, kit, kiket ültettek nyakukba. S rádöbbenhetnek, hogy nem a határokon túli magyaroktól kellett volna félni.
Ezenközben az EU-csatlakozás küszöbén Traian Basescu bejelenti: a világon bárhol élő román megkaphatja a román állampolgárságot. Népszavazás nélkül.
Magyari Lajos, Háromszék |
Korábban írtuk: Tenyérnyi, talpalatnyi... (2006-12-04 - 11:28:59)
|