A légitársaság eladására először 1992-ben tett kísérletet a privatizációs szervezet, amikor az ötmilliárd forint jegyzett tőkéjű Malév 35 százalékát 77 millió dollá rért vásárolta meg az Alitalia olasz légitársaság és a Simest olasz állami befektetési társaság. A 35 százalékos Malév-csomag állami visszavásárlása 1999 közepén történt meg azzal a céllal, hogy megkönnyítse a légitársaság tényleges privatizációját.

A Malév második privatizációs pályázatát 2000 októberében írta ki az ÁPV Rt. a 7,6 milliárd forint jegyzett tőke 10 százalékát kitevő részvénymennyiség eladására. A pályázatra húsz légitársaságot hívtak meg, ám az ajánlatok beadásának napján, 2001. január 8-án a privatizációs szervezet bejelentette az eljárás felfüggesztését.

A legutóbbi – sikertelen – értékesítés tárgyalásos eljárását az ÁPV Zrt. a múlt év augusztusában zárta le. Akkor a 3,5 milliárd forint jegyzett tőkéjű Malév Rt. 99,95 százalékot kitevő részvénycsomagjára kiírt privatizációs pályázaton két ajánlattevő maradt versenyben. A kisebbségi orosz tulajdonban lévő Air Bridge Rt. és a magyar magánszemélyeket tömörítő ASBK Vagyonkezelő Kft. közül az ÁPV Rt. a kedvezőbb ajánlatot tevő Air Bridge Rt.-vel kezdte meg az egyeztetést, de végül nyertest nem hirdettek.

De miért is kell eladni a magyar légitársaságot? „Ezzel a flottával és ezzel a járatstruktúrával nem tud nyereséges lenni a Malév, túl kicsi a társaság és túl nagyok a költségei” – hangzott el egy, az ÁPV vezérigazgatója, Macher Ákos részvételével zajlott szeptemberi sajtóbeszélgetésen. A vagyonkezelő vezetői kiemelték: a Malév az adott körülmények között nem működik rosszul, hiszen a fapadosok támasztotta éles versenyben is növelni tudta részesedését és árbevételét, ám ezzel együtt sincs remény a nyereséges üzemelésre. A tulajdonost képviselő ÁPV-nél arra számítanak, hogy az állami légitársaság az idén megismétli tavalyi eredményét, ami üzemi szinten 10 milliárd forintos veszteséget jelenthet. Százmilliós nagyságrendű állandó veszteségforrást jelent az, hogy a flotta négy különböző típusú és így eltérő szervizigényű géptípusból áll, ráadásul a 30 gépből csak hat van saját tulajdonban, a többit állandó lízingdíjak terhelik.

A négy ajánlatot tevő közül a legismertebb az orosz–magyar AirBridge Magyarország Zrt., mivel tavaly augusztus végén hajszál híján már megszerezte a Malév tulajdonjogát, de a hangos ellenzéki és szakszervezeti nyomásnak engedve az ÁPV meghátrált, igaz, a hivatalos közleményükben arra hivatkoztak, hogy „A lehető legsokoldalúbb mérlegelés után az ÁPV úgy ítélte meg, hogy a mostani eljárásban kapott ajánlatok bármelyikének elfogadása nem szolgálja teljeskörűen az összetett privatizációs célkitűzések megvalósulását. Ezért az igazgatóság úgy döntött, hogy eladásról szóló döntés nélkül lezárja a Malév Rt. részvényeire kiírt tárgyalásos eljárást.”

Az AirBridge-ben felerészben tulajdonos az a Borisz Abramovics, aki részben vagy egészben tulajdonolja az AirUnion Szövetség hat orosz légitársaságát, többek között a KrasAirt.

Az orosz ajánlat részbeni pikantériája, hogy az AirUnion tulajdonosai júniusban egyeztek bele, hogy az orosz állam ellenőrző hányaddal rendelkezzen szövetségükben. Abramovics szerint a Malév és az AiRUnion partnerségéből fakadó együttműködések révén 2–3 éven belül meg lehet növelni az utasforgalmat, nyereségessé téve a Malévot, amelynek a nevét megtartanák. Az AiRUnion ugyanis, amely négy másik orosz légitársaságot fog össze a KrasAirrel, jelentős utasáramlást biztosíthat Budapesten át a Malév európai járataihoz – érvelt Abramovics, jelezve: a Malév befektetési értékének felmérésénél az együttműködés várható elemeit is figyelembe vették.

Az AirUnion fúzióját még mindig gátolja az orosz gazdasági tárca és a vagyonügynökség vitája: az előbbi nem bánná, ha a magánrészvényesek többségihez jutnának az egységes AirUnionban, az utóbbi viszont ragaszkodik az állami ellenőrzés fenntartásához. 2005 augusztusában a Malévot mindössze egy budai lakás áráért, 150 millió forintért szerették volna az oroszok megvenni. Igaz, kötelezettséget vállaltak volna arra, hogy vételkor 3 milliárd forinttal, három éven belül pedig további 2 milliárd forinttal emelik a társaság alaptőkéjét.

A Malév 32 milliárdos hitelállományának rendezésére, amelynek átvállalása a privatizációs kiírás egyik alapköve volt, viszont már bonyolult konstrukciót talált ki tavaly az orosz fél. Eszerint 13 milliárdot egy éven belül visszafizetnének, a maradék 19 milliárdot azonban átpakolnák egy a magyar állam által létrehozandó külső társaságba. Ennek az adósságnak a visszafizetésére garanciát vállalna a kormány, erre azonban – mondták az oroszok – nem lesz szükség, az adóssággal együtt ugyanis a köztes társaság tulajdonába kerül a Malév két Boeing 767-es nagygépe, amelyet a Malév majd visszabérel, és ez elegendő lesz a hitel törlesztésére.

Amit az AirBridge ajánlott: 150 millió, plusz további 3 milliárd forint azonnal, 13 milliárd egy éven belül, végül 2 milliárd további két év múlva. Ezzel szemben piaci elemzések szerint a Malév hat saját tulajdonú gépének értéke mintegy 14 milliárd forint, Gönci János vezérigazgató szerint a társaság készpénzállománya 7–8 milliárd forintra rúg, s legalább 7 milliárdot ér az üzemanyag-ellátó ágazat, amelynek eladását az őszi hónapokra már meg is szervezte a vezetés.

Vagyis összegezve: 18 milliárd forintért (és 19 milliárd ellenőrizhetetlen, hosszú távú ígéretért) cserébe a vevő 29 milliárd forinthoz, valamint egy széles (a nemzeti jelleg miatt a legszélesebb) repülési jogokkal rendelkező társasághoz jutott volna. S ami miatt a sztrájk lehetősége is felvetődött: az oroszok kérték, hogy egy év alatt a jelenlegi létszám negyedét, 700 embert elbocsáthassanak. A szakszervezetek azonban úgy látják, csúcsszezonban a Malévnál már most is túlterheltek a dolgozók. Ráadásul az oroszok csak öt évre vállalták, hogy     fenntartják a Malév nemzeti légitársaság jellegét. Minden gyengesége ellenére az ÁPV Rt. az utolsó pillanatig komolyan vette az AirBridge több sebből vérző ajánlatát. Kérdéses, hogy jelenleg milyen csellel jönnek Abramovicsék.

Egy ír–magyar befektetői csoport nevében Ofer Hava, a Home-Center Zrt., a magyarországi ingatlanfejlesztő és -beruházó piac egyik szereplőjének tulajdonosa és vezérigazgatója adott be idén pályázatot. A csoport szakmai irányítását ugyanakkor az a Tom Mulcahy látja el, aki korábban az ír légitársaságot, az Aer Lingust vezette, később pedig az Allied Irish Bank vezérigazgatója volt. Az írek közleményükben úgy fogalmaztak, hogy „az Ofer Hava üzletember által vezetett befektetői csoport, valamint a mögöttük álló szakértői csapat határozott elképzelésekkel rendelkezik a Malév megmentésére, tapasztalatuk, szakmai tudásuk, pénzügyi hátterük alapján biztosíthatják, hogy a Malév sikeres nemzeti légitársaságként, a Oneworld légiszövetség tagjaként komoly és sikeres szereplőjévé válhat a közép- és dél-európai légiközlekedési piacnak.”

Tán a legnagyobb meglepetést a litvánok feltűnése jelenti a Malév privatizációjára kiírt pályázaton. Az előzetes latolgatások során ugyanis nem számolt velük különösebben senki, persze nem is biztos, hogy érdemben bele tudnak majd szólni az orosz–ír vetélkedésbe. A LAL Investiciju Valdymasról annyit lehet tudni, hogy litván társaságok által létrehozott konzorcium, s többek között 100 százalékban tulajdonolják az 1991-ben alapított litván nemzeti légitársaságot, a flyLAL-t. A Malév részvényeinek megszerzésére ajánlatot adott be a Sky Alliance Zrt. is. Korábban a társaságot azzal jellemezték, hogy a Malév magánosítási pályázatának dokumentációit leginkább azért veszik meg, hogy tisztában legyenek a magyar nemzeti légitársaság valós pénzügyi, gazdálkodási helyzetével.

Úgy tűnik azonban, hogy ennél többet is vállalnának. A Sky Allience-t 2004-ben hozták létre a részvények többségét birtokló, közforgalmú repüléssel foglalkozó – zömében Malév – pilóták. A Sky Alliance Rt.-nek 200 részvényese van, a jegyzett tőkéje pedig 40 millió forint. A társaság repülőgép üzembentartói, JAR-145 karbantartói és oktatási tevékenységi engedélyekkel is rendelkezik, 3 fős igazgatótanács vezeti, a működését 3 fős felügyelőbizottság, valamint könyvvizsgáló ellenőrzi – tudható meg a cég honlapjáról.

„Csak az alkalmas pillanatra vár, és újra kiírjuk a magyar légiforgalmi vállalat privatizációs pályázatát.” Ezt válaszolta az orosz delegációnak Gyurcsány Ferenc 2005. szeptemberében a magyar–orosz miniszterelnöki találkozón arra a kérdésre, miért nem állt ki a magyar kormány az orosz vevőjelölt mellett a Malév privatizációs eljárásában. Elképzelhető, hogy most, mikor az ország népe inkább az utcai balhékra figyel, mintsem a gazdasági életre, csendben, sumák módon átjátsszák légitársaságunkat az oroszoknak? Szép ajándék november 4. és 7. alkalmából…                                         

O. J. J.

forrás: www.miep.hu  

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.