Az SZNT átütő sikereket nem ért el a területi autonómia ügyében, de mindenképpen érdeme, hogy napirendre került a kérdés, Romániának és Európának tudomásul kellett vennie, hogy a székelyföldi magyarság nem mond le követeléséről.
Ebben igen nagy szerepe volt Csapó Józsefnek, aki kitartó konoksággal nem engedte elhamvadni a feléledő lángot, újabb és újabb akciókat kezdeményezett, külföldön lobbizott, megalkotta a sokak által vitatott autonómiastatútumot.
Most azonban, amikor új helyzet állt elő, és nyilvánvalóvá vált, az SZNT egymagában nem elég erős az autonómia kiharcolásához, politikai, civil szervezeti, egyházi támogatásra, teljes összefogásra van szükség, lehet, éppen Csapó konoksága válhatott volna akadállyá. Nehéz tárgyalni, ha úgy véljük, csak mi ismerjük a járható utat, nem vagyunk hajlandóak engedni elképzeléseinkből. Csapó sokak számára nem volt elfogadható tárgyalópartner: becsmérelte az RMDSZ-t, amelynek soraiból kivált, ellentétei voltak Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével.
Csapó lemondását követően az SZNT élén maradt egy maroknyi csapat, amely folytatni szeretné a megkezdett munkát. A népszavazás megszervezése lenne a következő lépés, ám ezt egymagukban nem tudják kivitelezni. Tárgyalások voltak, vannak és lesznek, az RMDSZ vezetői azonban többnyire elutasítják az önkormányzatok által kiírt referendumot, arra hivatkoznak, nincs törvényes alap, és ígérik, változtatni igyekeznek az erre vonatkozó jogszabályon.
Az SZNT azonban úgy véli, a székelyföldi magyarságnak alapvető joga kinyilvánítani igényét, választott elöljáróinknak pedig kötelességük eszerint cselekedni. Minden székelyföldi községi, városi, megyei tanácsnak el kell fogadnia a referendum kiírásáról szóló határozatot, és ha alulról, az ott élők szájából hangzik el ennek igénylése, egyetlen polgármester, önkormányzati képviselő sem ellenkezhet.
Nem valami ellen történik a népszavazás, hanem politikai irányultságtól függetlenül valamiért. Nem az autonómia kikiáltásáról szól, hanem az igény kinyilvánításáról. Akkor is van értelme, ha a román bíróság megtiltja a jogkövetkezményekkel járó, önkormányzatok által kezdeményezett referendum megszervezését, hisz növeli az összetartozás erejét, bátorságot ad, és növeli a belső népszavazás megszervezésének sikerét.
Az SZNT éléről csak az elnök távozott, a közképviselet maradt, és rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy eredményes lesz-e.
Farkas Réka, Háromszék
Kapcsolódó hírek:
Másodszor mondott le Csapó I. József Erdély Ma, 2006.10.28.
Dr. Csapó I. József lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöki tisztségéről – írja a mai Szabadság. Elhatározását indoklás nélkül, levélben közölte a szervezet Állandó Bizottságával (ÁB). Ferenc Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke nem is cáfolta, de nem is erősítette meg a hírt. A részletekről az ÁB mai ülése nyomán fogják tájékoztatni a sajtót. A Szabadság megpróbálta telefonon elérni Csapó Józsefet, de ez többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült.
Később Ferencz Csaba a Magyar Rádiónak elmondta, hogy az Állandó Bizottság tudomásul vette Csapó döntését, de felkérte, hogy lássa el az elnöki teendők ügyvitelét a néhány hét múlva sorra kerülő tisztújító és házszabály-módosító küldöttgyűléséig.
Mint ismertes, az SZNT 2003 szeptemberében alakult meg Sepsiszentgyörgyön azzal a céllal, hogy kivívja Székelyföld önrendelkezési jogát. Az alakulóülésen Csapó I. Józsefet, az autonómia tervezetének kidolgozóját közfelkiáltással választották meg a tanács elnökének. Dr. Csapó I. József 2005 májusában egyszer már lemondott elnöki tisztségéről, de akkori döntését rövid idő után visszavonta.
A Szabadság nyomán http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20061028#E14E36
A témához kapcsolódik: Lemondott a Székely Nemzeti Tanács elnöke (2005 május) Csapó József visszavonta lemondását
|
|