Reggelre ugyan szét tudta verni a tüntetőket és a barikádokat állítókat, a közlekedés is megindulhatott, az élet folyik tovább, mégis: most már másmilyen nap van. Lehet, hogy még ezeket a megmozdulásokat, vonulásokat, kődobálásokat is szervezte vagy szerveztette a hatalom és az aránytalanul nagy, durva, kemény, komoly sérülést is okozni képes gumilövedékek ellencsapását és a lovasrohamot is megfélemlítésnek szánta, az eredmény azonban a rendszer erkölcsi bukása lett. 2006. október 24-én a magyar társadalom arra ébredt, hogy mindent tud a rajta uralkodó SZDSZ-MSZP elitről. Megveti.
Az erkölcsi bukás mindig fontosabb, mint a tényleges, és mindenképpen meg kell előznie azt. Az erkölcsi bukásból nincs visszaút. A vurstli még forog, a tévékben báj-reklámok mennek, a műsorszerkesztés még a régi, de sok ezer ember a lovasroham és a kardlapozás élményét vitte haza, még mindig tüsszög a feleslegesen ráhajított könnygáztól, s már egyáltalán nem háborodik fel a legvérmesebb tüntetők barikádépítésén, kődobálásán, harcán, és hirtelen egy ügy érdekében való műveletnek, védekezésnek és tettnek látja a tegnap még elborzasztást okozó cselekedeteiket.
Október 24-én reggelre ezek a vad fiúk, legyenek bár akárkik, magasan a kormány és Gyurcsány fölé magasodtak erkölcsileg. S ez tulajdonképpen egy bizonyos forradalom-féleség győzelme. Első győzelme. Meg kell szoknunk, hogy a médiaterror korában, a valóságsók és a kétpártrendszer fertelmes korában minden másként van és másként történik, és hiábavaló dolog ötvenhat módszereit, hangját és tartását várnunk. De ez is forradalom.
A kormányzat patkányként viselkedett. Pontosan úgy, mint Rákosi és Gerő akkor, 1956-ban.
A küzdelmet folytatni kell. Korszerűbb módszerekkel kell élnie a társadalomnak. A békés tüntetők nagy részének, akik most gyalog indultak neki a városnak, van autója. Ha százezer autó torlaszolja el az utakat, vágja el a kormányt az élettől, akadályozza meg a bujkálásban, két nap alatt vége lesz. Most annak a békés középnek kell átvennie a forradalmat, amelyik helyett eddig a vérmes, vad csoportok, fiúk és lányok harcoltak. Meg kell mutatni a hatalomnak, hogy a megfélemlítés nem sikerült. Nem félünk.
A nemzeti középnek vannak tartalékai. Hite, erkölcse, jóakarata, kereszténysége és magyarsága. A kereszténység nem jelenthet puhaságot és félreállást. Most rájuk kell zúdulni. Már nincs mögöttük senki. Nézzék meg az arcukat, a szemüket, félnek. Bennünket akartak megfélemlíteni, és ők félnek.
Egyszer s mindenkorra ki kell verni őket a hatalomból. Helyesbítem álláspontomat: az alkotmányozó nemzetgyűlést csak a politikai maffia kiverése után kell összehívni. Nehogy beleszóljanak már, hogy mi, magyarok, milyen államot, társadalmat, gazdaságot akarunk teremteni. 
Új és új formákat kell találni. A harcot folytatni kell.

Csurka István

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés