Csurka István elnök küldi


Dr. Kovács Tamásnak,
a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészének

Mélyen Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! 

Rendkívül súlyos, nemzeti függetlenségünket, alkotmányos létezésünket, szövetségi rendszerünket érintő ügyben fordulok önhöz azonnali, mindenre kiterjedő kivizsgálást kérve.
2006. október 25-én reggel a Magyar Rádió Kossuth adójának Reggeli Krónika című műsorában, annak is a Háttér című részében, amelyet ekkor Nagy Katalin vezetett, elhangzott, hogy egyes bejelentések, híresztelések, észleletek alapján a különféle tüntetőkkel szemben fellépő magyar rendőrség kötelékében nem magyarul beszélő, de a magyar rendőrség egyenruháját viselő és a tömegoszlatásban résztvevő külföldi személyek is voltak. Ezek a személyek a rendőrségi frontvonal első sorában állván a magyar rendőrség mindegyik harci cselekményében részt vettek, ad abszurdum víve a dolgot: a gumilövedékek fejmagasságban való kilövésével magyar állampolgárok szeme világának kioltását is megtehették. A felvetésre, amelyet a műsorvezető Nagy Katalin tett meg, sem a beszélgetésben résztvevő Vadai Ágnes (MSZP), sem Simicskó István (KDNP) nem tett az előfordulást, azaz a külföldi személyek jelenlétét kizáró megjegyzést, hanem a kivizsgálandó körülmények körébe utalta.

Így most tehát, Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr, lebeg a magyar közvélemény fölött néhány egyelőre bizonytalan igazságtartalmú mondat, amelyek azonban később mintegy erjedésnek indulnak, és ha nem történik meg a cáfolatuk, avagy a megerősítésük és ezután nyomban a felelősök felkutatása és felelősségre vonása, alá fogják ásni a közbizalmat, ha lehet még a jelenleginél is nagyobb mértékben. 

Ezért kérem, indítson azonnali körültekintő és mindenre kiterjedő vizsgálatot: 
1. Előfordulhatott-e, hogy a rendőrség egyenruháiba idegen állam emberei öltözhettek, a rendőrség fegyvereivel, eszközeivel felszerelve idegen állam rendőri vagy másmilyen szerveinek tagjai magyar állampolgárok ellen küzdhettek, kényszerítő eszközöket használhattak, avagy éppenséggel a műveletek irányításában valamilyen máshol szerzett tapasztalat birtokában részt vehettek?
2. Mely állam vagy államok milyen beosztású személyei voltak ezek, milyen minőségben tartózkodtak hazánkban? 
3. Ki vagy kik adtak engedélyt részvételükre és miért? 
4. Ha pedig a hír valótlan, hogyan és miként kelhetett szárnyra? Ki ennek a felelőse? 

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az ügy, miként látható, rendkívül súlyos, egész nemzeti függetlenségünket és közállapotaink egészét érinti, de a kivizsgálással és a közvélemény pontos tájékoztatásával a nagyobb baj még megelőzhető. Ha azonban a társadalom nem kap választ, elviselhetetlen méretűvé mélyül a bizalmatlanság fekélye. A magyar társadalomnak elemi joga tudnia, kik és hogyan s miért merészelték legnagyobb nemzeti ünnepünkön a rendcsinálás műveletébe idegen állam embereit bevonni, illetve, ha ezt nem tették, most miért hallgatnak és mi a bizonyítéka ártatlanságuknak. Ennek kivizsgálása roppant egyszerű: meg kell hallgatni az akciókban részt vett rendőröket. Volt-e tudomásuk a magyar rendőröknek, tiszteknek és közrendőröknek arról, hogy soraikban, egyenruháikban külföldi rendőrök, katonák, vagy akárkik vannak. Másfelől, ha ez nem igaz, ki és miért merészel ilyen híresztelésnek tápot adni. Mindezt csak egy gyors és beható vizsgálat és a tényekkel való szembenézés döntheti el.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Engedje meg, hogy a vizsgálat elősegítése céljából felvessek néhány szemtanúk és fényképek által is bizonyított ténykörülményt. Ezek közül is első, hogy az intézkedő rendőrök mind egyénileg, mind csoportosan arctalanok voltak. Nem viselték a rendőrségi törvényben előirt azonosító jelvényüket, sőt arcukat még a védőrostély alatt is kendővel, símaszkkal eltakarták. Ez egyébként a vakhír - ha az - lábrakapásának is oka lehet. Miért volt szükség erre a rejtőzködésre, s ki adott erre engedélyt, vagy parancsot. Ez eleve törvénytelen. S ha a rendőri fellépés jogos és arányos és a társadalom többsége által kívánt és méltányos, minek rejtőzködni.
Ezen kívül meg kívánom jegyezni tisztelettel, hogy az Önnek benyújtott kérésemet, már csak azért is, hogy szerény álláspontomat a közvélemény visszajelzéseivel is ellenőriztessem, egyidejűleg nyilvánosságra hozom, legalább abban a korlátozott körben, ami rendelkezésemre áll.
Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar társadalom végzetes kettészakadottságán és ebből következő lesüllyedésén csak a teljes nyíltsággal, a szembenézés bátorságával lehet segíteni, illetve ezt a süllyedést megállítani. 


Budapest, 2006. október 26.

Tisztelettel:

Csurka István 
a MIÉP és a Magyar Út Körök Mozgalom elnöke

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés