Nem engedik a Kossuth térre a sortűzre emlékezőket

1956 október 25-én a Parlament előtt, a Kossuth téren 2-3 ezer tüntető tartózkodott, a teret szovjet harckocsik biztosították. A diákok felmásztak a tankokra és kétnyelvű röplapokat osztogattak a katonáknak: „Orosz barátaink! Ne lőjetek! Becsaptak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok, független, demokratikus Magyarországot akadunk. A Ti harcotoknak nincs értelme: nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra, egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot! A Forradalmi Magyar Ifjúság”.

Október 25-én még két komolyabb sortűzben vettek részt szovjet egységek. Az egyik a magyar Pártközpont előtt robbant ki Szerov szeme láttára, szovjet harckocsizók és egy magyar század között támadt fegyveres konfliktus. E tűzpárbajban a pártközpontot védő szovjet, illetve ÁVH-s erők vettek részt, a másik oldalról talán erősítésül küldött határőrök, vagy a felkelők oldalára átállt katonák. Székesfehérvárott is szovjet katonák lőttek a tüntető tömegre. Nagy Imre ezen a napon azt kérte, hogy a fővárosban működő szovjet katonaság létszámát növeljék. A fővárosban a lövöldözés nem csendesedett.. Géppuskával, Pps-sel (Spagin-féle dobtáras géppisztollyal) és gyakran a harckocsik ágyújával viszonozták a házak tetejéről leadott egyes lövéseket. A tüntetők és a katonák között barátkozás indult meg. Ez idő alatt a Parlament közelében, az MDP Központi Vezetőségének Akadémia utcai épületében a pártvezetés, Mikojan, Szuszlov, és a KGB főnöke, Szerov ülésezett. Szerov kiment az ülésről és a Parlament biztosítását ellátó páncélos alegység parancsnokától értesült a katonák és a civilek közötti fraternizálásról. Utasítást adott a tér megtisztítására. Ez tűzparancsot jelentett – áll a Szovjet katonai intervenció 1956. című könyvben. Tóth Lajos vezérőrnagy szerint: „a szovjet csapatok parancsot kaptak, hogy a Parlament előtti tüntetést likvidálják. Ezt meg is tették, az emberek felmásztak a lassan húzó harci kocsikra. A szovjet katonák tüzet nyitottak a szovjet harci kocsikon lévőkre” – olvasható Kahler Frigyes Sortüzek című könyvében. Mikojan és Szuszlov a következő jelentést küldte október 25-ről Moszkvának: “A Parlament előtti téren óriási tömeg gyűlt össze, amely a szovjet katonák felszólítására sem oszlott fel. Ráadásul a környező házak tetejéről egységeinkre több lövést adtak le, és benzines palackokkal felgyújtották egyik harckocsinkat. Mindezek következtében tüzelés kezdődött és a hírek szerint 60 magyar vesztette életét.” (A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint legalább 200 tüntetőt gyilkoltak le az ÁVH-sok és a szovjet katonák.) A tömegre és az oroszokra az ÁVH-sok tüzeltek, az oroszok viszonozták a tüzet – áll a „Jelcin-dosszié”, Szovjet dokumentumok 1956-ról című műben. Egyes szemtanúk több száz halottról beszéltek. A sebesültek, áldozatok számáról rendelkezésre álló adatok a mai napig bizonytalanok.

Ismeretlen számos gyilkos, egy gyanúsított A tömegmészárlás ügyében a szovjet típusú diktatúra összeomlása óta eltelt 16 esztendő alatt mindössze egyetlenegy, elsőfokú ítélet született: 2002-ben két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta az 1956-os Kossuth téri sortűz kapcsán bűnsegédként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt Erdész Józsefet a Fővárosi Bíróság. Ez az ítélet azért születhetett meg, mert korábban a Legfőbb Ügyészség hatályon kívül helyezte a Fővárosi Főügyészség előző határozatát, mellyel elévülés címén szüntette meg a nyomozást. Erdész József, aki ’56-ban a kormányőrség operatív osztályának vezetőjeként önként vállalkozott az Akadémia utcai pártközpont védelmére, az ügyészség vádja szerint a tüntetőkre lőtt. A tárgyalás során előadott tanúvallomások között elhangzott: a szovjet katonák és a magyar kormányőrök géppuskákkal, tankágyúval és géppisztolyokkal hátulról is lőtték a menekülő fegyvertelen tüntetőket 1956. október 25-én a Parlament előtt és a környező utcákon.

A tárgyaláson több tanú felidézte: menekülés közben hátulról is lőtték őket. Egyikőjük, Bíró Péter kiemelte, a tüntetőkre annak ellenére nyitottak tüzet, hogy azt kiabálták: „Nincs nálunk fegyver! Igazi szovjet–magyar barátságot akarunk!” Egy másik tanú, Pluhár Brunecker Erzsébet – akinek édesapja a Kossuth téri sortűz alkalmával életét vesztette – elmondta: dumdum-golyóval is lőttek rájuk, egy lövedék az ő combjában robbant. Magyar Nemzet, MNO Források: Belvedere Meridionale 1998/1-2. sz A folyóirat cikkében idézett munkák: Szovjet katonai intervenció 1956/szerk. Györkei Jenő, Horváth Miklós Bp. 1996. “Jelcin-dosszié” : Szovjet dokumentumok 1956-ről Bp. 1993. Valerij Muszatov: Szovjet politikai beavatkozás és katonai intervenció Magyarországon 1956-ban = Múltunk 1991. 4. sz. Sortüzek-1956/szerk. Kahler Frigyes Lakitelek 1993.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.