Harc az utcán: Vízágyúk, könnygázfelhő, gumilövedékek

Jelképek sokasága tolakodik elénk: Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján az Alkotmány utcában kezdődött a csata. Világossá vált, hogy már az alkotmányról szól a küzdelem. Mert a hatalom emberei a saját alkotmányukat és a saját törvényeiket is megszegik velünk szemben. Fejre céloztak, legszívesebben már ölnének is. Ők ettől kezdve nem parancsot végrehajtó sorstársaink, hanem egy hazug hatalom brutális kiszolgálói. Amennyiben a nép igazságkeresésére a hatalom egyre fokozódó dühvel és terrorgépezete eszköztárának folyamatos kiszélesítésével válaszol, számolnia kell azzal, hogy az elnyomottak és megalázottak sem puszta kézzel fognak ellenük harcolni, mint eddig. Minden rendőrnek el kell gondolkodni ezen, mert a felelősség az ő oldalukon van. Vagy változtatnak, vagy kilépnek az ÁVH szelleméhez közelítő rendőrség kötelékeiből.

Nyilvánvaló, hogy ma már két Magyarország van. Az egyik Gyurcsányék "Új Magyarországa", a másik az eredeti Magyarország jogfolytonosságát helyre állítani szándékozók. Ne féljünk kimondani: Magyarország kettészakadt! Most mindenkinek színt kell vallania! Őszintén, egyenesen. Meg kell tartanunk az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, ahol közfelkiáltással tesznek tanúbizonyságot az ősi alkotmányunk mellett azok, akik ma a nemzet lelkiismereteként képesek harcolni e szent ügyért. Mindenki eldöntheti, hogy melyik Magyarországot szeretné. Aki ott lesz a Nemzetgyűlésen, tradicionális értelemben az a Nemzet része. Aki nem akar ott lenni, az Gyurcsányék vegetatív világának a része marad. S a mi Magyarországunknak is szüksége lesz parlamentre és kormányra, vezetőkre. Szabályos választásokat kell tehát tartanunk, mert látjuk, hogy eddigi legnagyobb hibánk az volt, hogy néhány szánalmas, önjelölt politikai haszonlesőn kívül nem akadtak vezetőink. Minden párt eldöntheti, hogy melyik Magyarországot választja; de aki a mi választásunkon kíván részt venni, annak le kell mondania jelenlegi parlamenti mandátumáról! Mert a mi gondolatainkban ettől kezdve a jelenlegi kormány csupán egy árnyékkormány, az Országgyűlés pedig árnyékparlament lesz. Olyan sokan nem hiszünk már a jelenlegi hatalomban, hogy közösen fel tudjuk építeni a saját kormányunk háta mögé a mi Magyarországunk virtuális valóságát, médiáját, párhuzamos intézményeit. A történelemben a párhuzamos intézményrendszereket felépítő erők még mindig győzelemre vitték ügyüket. Ez nekünk is sikerülni fog! A két Magyarország még sokszor fog ütközni, ez kétségtelen, ezt láthattuk az MTV elfoglalásakor és 2006. október 23-án is. Az viszont ismételten kiderült, hogy a harchoz már megvan a kellő erő, de a pontos célok és a fejetlenséget felváltó vezetés még hiányzik.

Mindezek orvoslására az erőszakkal megakadályozott Nemzetgyűlés mielőbbi megtartására szólítok fel. Az egységes fellépés megteremtése érdekében haladéktalanul felveszem a kapcsolatot a több mint egy hónapja tartó forradalmi események többi szereplőjével. Amikor november 10-én Párizsban Magyarország meghívott képviselőjeként felszólalok az európai nemzeti szervezetek és pártok gyűlésén, szeretném arra kérni a jelenlévő parlamenti képviselőket, vezetőket, kormánytagokat, hogy tekintsék illegitimnek a Gyurcsány-kormányt. Ehhez azonban szükségem van a háttérországra, amely engem ilyen kérésre és bármi másra felhatalmaz.

2006. október 24.

Toroczkai László

Magyar Nemzeti Bizottság 2006

ügyvivője

hunhír.hu

Kapcsolódó cikkek:

'56- lyukas zászló, '06- lyukas homlok

2006. október 24. 17:52HunHír.Hu

"A bal oldalamon fehér zászlót lengetett egy srác, úgy léptünk ki az aluljáróból a szadisták felé, akik hiába látták, az ömlő vérem, a fehér zászlót, hiába ordították neki, hogy hol van a mentő; röhögni kezdtek, ránk fogták puskáik és mellettem azt, aki a zászlót vitte, vállon lőtték könnygázgránáttal. Kénytelenek voltunk kerülni és megindultunk a Bécsi utca felé."

A tüntetők már a Deák-térre szorultak vissza és már összeértek az Astoriánál lévő Fideszes megemlékezőkkel. A rendőrség valószínűleg tudta, hogy ha megtámadnák a Fidesz megemlékezését, abból még hatalmasabb politikai botrány robbanhatna ki. Ezért alakulhatott ki "állóháború" a tízezres tömeg és a rendőrök között, ezért építhettek a rendőröket megszégyenítő módon, ironikusan egy feliratot eléjük a "BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA" kompozícióból. A rendőrségi helikopter folyamatosan körözött a fejünk felett, a rendőrök pedig két vízágyú mellé felsorakozva folyamatosan lőtték a könnygázgránátokat has- és fejmagasságban. Az, hogy a nap már kezdett lenyugodni, egyre aggasztóbbá tette a helyzetet, hiszen sötétben esélyünk sem lett volna elhajolni a láthatatlan gránátok elől. Hatalmas ellentét volt a tüntetők és a rendőrök felszerelése között: a fizikai erőből épített kőbarikád és a kordonokat összekapcsoló emberek néztek farkasszemet a tetőtől talpig (tanultak az MTV ostromából és már a lábuk is teljes mértékben fedett volt) felfegyverkezett és pajzsokat szorongató rendőrsereggel, a több száz orrfacsaró és könnyfakasztó könnygázgránát süvítően gyilkos erejével, két vízágyúval és - ami a vesztemet is okozta - gumilövedékes puskákkal.

Amikor a tüntetők több harckocsival is a rendőrök felé indultak, egyértelműen csupán pajzsként és torlaszként használva azt, akkor kerültünk kollégámmal, Hubatkával kb. 30 méterre a rendőrökhöz. Amikor a rendőrök (a későbbiekben csak: szadisták) meglátták a harckocsikat, pánik félelem uralkodott el rajtuk és ész nélkül lőtték a könnygázgránátokat, sokkal nagyobb mennyiségben több irányból. A templomnál álltunk és mellettünk néhány fiatal és öreg közösen, elkeseredetten pakolta az utcaköveket egymásra, barikádot próbálva emelni belőle. Ekkor süvítettek a fejem felett el a templom előtti irányból az első gránátok; a következő pillanatban egy hatalmas ütést éreztem a homlokon, majd nyomban spriccelni kezdett a vér a fejemből. Összeestem, és a ruhámat elárasztotta a már ömlő vérem. Nem tudtam először, hogy mennyire súlyos a sérülésem, hogy esetleg halálos-e vagy egyáltalán mitől származhatott. Felálltam, majd pár lépés után térdre estem és akkor ragadtak meg két oldalról. Kiáltozni kezdtek, hogy valaki hívjon mentőt, többen meg is tették. Ekkor lépett oda hozzám Hubatka is, akinek még időben sikerült a gránátok elől hasra vágnia magát. Először én is azt hittem, hogy gránát talált el, de később derült ki a kórházban, hogy ez célzott gumilövedék volt.
Egy srác ugrott elém és a kezében lévő zászlót rögtön körbetekerte a fejemen és hátul összeszorította, hogy elálljon a vérzésem. Rögtön átitta a zászlót a vérem, akárcsak a srác fehér ingét, mely már vörössé változott. Ekkor indult meg velem kb. 10 ember a szadisták irányába a metróaluljárón keresztül. Úgy kellett támogatni, a hirtelen vérveszteségtől elgyengültem. A bal oldalamon fehér zászlót lengetett egy srác, úgy léptünk ki az aluljáróból a szadisták felé, akik hiába látták, az ömlő vérem, a fehér zászlót, hiába ordították neki, hogy hol van a mentő; röhögni kezdtek, ránk fogták puskáik és mellettem azt, aki a zászlót vitte, vállon lőtték könnygázgránáttal. Kénytelenek voltunk kerülni és megindultunk a Bécsi utca felé. Egy zöld Suzuki parkolt útközben, benne a sofőrrel és még egy utassal, akiknek elmondták, hogy mi történt velem és kérték őket, hogy vigyenek kocsival be a kórházba, de egyszerűen becsapták az ajtót és elhajtottak (Suzuki - A mi autónk?).
Amikor a Bécsi utca sarkán néhány lépcsőre leültettek, akkor egy fél liter cukros lónyálat (Always Coca-Cola...) itattak velem, vizes rongyokkal borogattak és folyamatosan szorították el a sebemet. Egyre nagyobb volt a káosz közöttük, mikor a mentőket hiába hívták, a kezem pedig kezdett hűlni és már a szemem is le-lecsukódott. Kb. 15 percet várakoztunk, mikor egy körzeti orvosi autó jött ki és az orvos fertőtlenítés nélkül csak egy szorosabb kötést tett rám, majd szintén hívta a mentőket, akik közölték, hogy a rendőrség nem engedi be őket. Megkérdezték a mellettem állók tőle, hogy miért nem visznek be a kórházba, mire azt válaszolta, hogy az ő autójukat sem engedik ki, és különben sem alkalmas a jármű fejsérült szállítására. Ez a szorosabb kötés már elállította a vérzésem, a rengeteg folyadék segítségével pedig eszméletemnél tudtam maradni. Egy spanyol, egy helyi TV-nek és egy-két újságnak nyilatkoztam is a velem történtekről.

Eltelt még 20 perc, mire megérkezett a mentőautó, beültettek és sajnos, kísérőt nem engedtek velem jönni (Hubatka és a fotósunk autóval érkezett meg utánam egy órával később a kórházba). Legalább 15 percet kanyarogtunk többször könnygáz-felhőn át, mert a rendőrök egymásnak ellent mondva irányítgatták a mentőt ide-oda. Eközben az adataimat kérték, mondtam, hogy nem szeretnék megadni semmit a nevemen kívül. Azt mondták, hogy ez természetes és ne aggódjak, kötelesek ellátni a kórházban az adataim nélkül is. A Péterfy kórházban több súlyos és kevésbé sérült emberrel találkoztam, egytől egyik tüntetők voltak. A TV2 tudósítójának adtam interjút és rajtuk kívül egyedül a BLIKK volt a helyszínen, így nekik is nyilatkoztam. Egy 10 perces várakozás után odahívtak az adminisztrációs ablakhoz, ahol újra az adataimat kérték. Közöltem, hogy nem szeretném megadni, a nevemet pedig újra megmondtam. Ekkor szó szerint kiabálni kezdett valami főorvos, hogy mit képzelek magamról, miért rohangáltunk az utcákon, ők azok, akik nem kötelesek bennmaradni ilyenkor este és nem kötelesek ellátni. Tehát választás elé állítottak, hogy vagy megmondom, vagy pedig mehetek onnan vérző fejjel. Nem volt más választásom, így (azért kisebb trükközéssel) megadtam az adataimat. Újabb 5 perc telt el, mikor végre behívtak kezelésre. Amikor leszedték rólam a kötést, akkor szembesültem először azzal, mi is éktelenkedik a homlokomon. Fertőtlenítették, megengedték, hogy lemossam az arcomról a már rég rászáradt vért és átkísértek (meg kell említenem, hogy mindegyik orvos, aki kezelt rendkívül kedves volt!) oda, ahol az operációt végezték. Közben egy tetanuszt is kaptam, majd némi érzéstelenítőt a homlokomba, végül elkezdték szépen vagdosgatni a sebem szélét. Kellemesen elbeszélgettem a lepedő alól az orvossal, míg a 4. öltést is be nem fejezte. Még a röntgenre kellett átmennem, ahol kiderült, hogy nincs törésem, tehát mehetek haza. 2 naponta kötéscsere, 8 nap múlva pedig a varratok kiszedése vár rám.

Most még borzasztóan sajog a fejem, aludni nehéz a folyamatos zúgástól és a jobb szemem be is van dagadva. A kötés folyton lejön, mely esztétikai szempontból nem valami ideális sem a barátnőm, sem a fürdőszobai tükör előtti fáradt, de mégis szívében emelkedett fiatal számára.

Magi, a Szent Korona Rádió tudósítója

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés