Legfeljebb arra alkalmas, hogy ki tudja hányadszorra, újból megalázza a magyarságot. Vagy a legjobb esetben arra, hogy egyoldalú módon, ellentételezés nélkül elősegítse Románia európai integrációját.

Van azonban ennek az állam- és kormányközi találkozónak egy olyan járulékos hozadéka, ami azért mégis több, mint semmi: Gyurcsány Ferenc egy televíziós műsorban kijelentette, hogy „nekünk nem kell Erdély”. Ehhez Nagyváradon azt is hozzátette, hogy: „Trianon, az semmi”.

Ezelőtt több mint nyolcvan évvel Károlyi Mihálynak, majd Kun Béláéknak sem kellett Erdély. Egyedül a Székely Hadosztály küzdött érte. Hatvan esztendővel ezelőtt a Magyar Népi Szövetségnek sem kellett Erdély. Akkor Márton Áron gyulafehérvári püspök emelte fel szavát az erdélyi magyarság érdekében.

A történelem most újból ismétlődik. A nagyváradi Püspöki Palotában mutatványozó Gyurcsány Ferencnek és a mellette felsorakozó RMDSZ-nek sem kell Erdély… És ma már hol van Márton Áron vagy a Székely Hadosztály?

Annak idején, a budapesti Kempinsky Szállóban Medgyessy Péter és az RMDSZ reprezentánsai éppen Románia nemzeti ünnepén, Erdély elszakításának emléknapján (!) koccintottak pezsgőt Adrian Năstase akkori román miniszterelnökkel… Budapestnek és az RMDSZ-nek az autonómia sem kell.

1996-ban Horn Gyula egy olyan román–magyar alapszerződést írt alá, amely lemondott az erdélyi magyar autonómiáról.

Majd 2003. január 31-én, Szatmárnémetiben az RMDSZ legutóbbi kongresszusának alattvalói tapsra visszaszokott résztvevői – Medgyessy Péter és Kovács László pártfőtitkár jelenlétében – tapsolták meg az erdélyi magyarság autonómiáját élesen elutasító Adrian Năstasét.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács parlamenti autonómia-törvénykezdeményezései nem csupán a román többségi ellenálláson, hanem előzetesen az RMDSZ cinkos visszautasításán buknak el. A kisebbségellenes hatalomba beépült magyar pártszervezet román koalíciós partnereivel kiegyezve akarja elhárítani a valódi közösségi önrendelkezés „veszélyét” az általa összehozott kisebbségi törvénytervezettel.

Minderre „erősít rá” Gyurcsány Ferenc, aki pártja és kormánya koccintáspolitikáját a bukaresti királyi palotában folytatva, kéretlenül és helyettünk is nyilatkozva, Erdéllyel együtt a nemzeti közösségünket jogosan megillető autonómiáról is nagyvonalúan lemond. Változott körülmények között, tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint Kádár János 1957-ben, amikor marosvásárhelyi „elvtársi” látogatása alkalmával erdélyi magyarságunkat a nacionál-kommunista román „baráti” hatalom kényére-kedvére kiszolgáltatta.

Süllyedhet-e még ennél mélyebbre a magyar politika?

Ennél mélyebbre még csak Markó Béla pártelnök süllyedt, amikor – Gyurcsány Ferenc tanúsága szerint – a bukaresti román–magyar kormányülés napirendjéről levétette az autonómia kérdését, egyúttal a román belpolitika körébe utalva azt.

Budapesten és az RMDSZ-ben – tudva vagy megtévedésből – nemzetárulás megy végbe. Ennek a megtévesztő aktuálpolitikai kirakata a nagy hévvel propagált kisebbségi törvény, valamint az integráció. Nagy a veszélye annak, hogy kisebbségpolitikai szempontból az erdélyi magyarság a hőn óhajtott európai csatlakozásnak a vesztesévé váljék.

Magyarságunk számára nem a német–francia asszimilációs megbékélési modell, hanem a számos európai országban kiválóan működő autonómia-rendszer a követendő. Az Unióba igyekvő Romániának az ún. koppenhágai kritériumoknak megfelelően teljesítenie kell az Európai Parlament ez év áprilisi Jelentésének azon meghagyását, mely a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének alkalmazását írja elő magyar közösségünk vonatkozásában.

Az RMDSZ-nek nincs joga az erdélyi magyarság feje fölött, az ő sorsáról egymagában döntenie. Választói iránti kötelessége véleményüket széles körű társadalmi közvitában kikérni és – egyebek mellett – a kisebbségi törvény tárgyában az egyházakkal és a civil szervezetekkel párbeszédet folytatni és egyeztetni.

A kommunista diktatúra bukásának az évfordulójához közeledve azon kell lennünk, hogy a demokratikus és plurális rendszerváltozás a kisebbségpolitika terén is megvalósuljon.

Nagyvárad, 2005. november 8.

Tőkés László, az EMNT elnöke

Kiegészítés

Az időközben nyilvánosságot látott hivatalos megnyilatkozások szerint az RMDSZ-nek most már az önálló kolozsvári állami egyetem sem kell.

Kötő József oktatási államtitkár kijelentette: „az RMDSZ hajlik arra, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetemet ne válassza szét”. Markó Béla RMDSZ-elnök véleménye az, hogy: „nem szükséges szétválasztani a BBTE-t”.

Ehelyett az RMDSZ hivatalosai hét év szünet után újból előrángatják a Petőfi–Schiller interkulturális egyetem halva született ötletét, mely egyben a magyar politikai megalkuvás szimbóluma.

Következésképpen az RMDSZ „reálpolitikai” meggondolásból – Erdéllyel együtt – mind az autonómiáról, mind az erővel megszüntetett magyar egyetemünk helyreállításáról lemondana. A megalkuvás eme veszélyes méreteket öltő kiterjedése ellen maguknak a magyar választóknak, az RMDSZ becsületes tagságának és elvhű vezetőinek kellene határozottan fellépniük.

Forrás: VMDP Hírlevel

http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=435

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés