Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja

A felszólalásában a szeptemberben alakult magyar párt elnöke arról beszélt, hogy Szlovákiában számos téren a mai napig hátrányos megkülönböztetés sújtja a magyarokat a Benes-dekrétumok hatásaként. Mihajlovics kijelentette, hogy "demokratizálni kell az EU-hoz csatlakozó országokat, különben a megoldatlan problémák egész Európa morális értékrendjére, önbecsülésére, stabilitására katasztrofális következményekkel lehetnek".

A dokumentumok tanúsága szerint szeptemberben levélváltás történt a Benes-dekrétumok ügyében a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának elnöke, Geönczeöl Gyula között; erről Geönczeöl tájékoztatta a Magyar Föderalista Pártot. Mihajlovics pártja pénteken kelt nyilatkozatában magáévá tette a CSU öt pontból álló állásfoglalását, amely követeli a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, a cseh közkegyelmi törvény visszavonását, továbbá garanciát arra, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül hajtják végre a kárpótlást.

Az Európai Parlament külügyi bizottságának Strasbourgban tartott zárt ülésén heves vita bontakozott ki a Benes-dekrétumok máig élő hatásáról több képviselő és Jochen Frowein német jogász között. Utóbbi a parlament fölkérésére írt szakvéleményében arra a következtetésre jutott, hogy az egykori csehszlovák elnök 1945-ös jogfosztó rendeletei nem ütköznek az EU jogrendjébe, és így nem tekinthetők a cseh csatlakozás akadályának. A vitában Bernd Posselt CSU képviselő hangsúlyozta, hogy ez a vita csak bevezetés volt az "emberi jogot tipró és fajüldöző Benes-dekrétumokról szóló mélyreható vitához". Vele együtt több képviselő követelte a cseh közkegyelmi törvény eltörlését, a cseh jogrendben szerintük ma is meglevő hátrányos megkülönböztetések kigyomlálását. Posselt követelte, hogy a parlament mielőbb rendezzen újabb vitát e kérdésről, amelyre meghívnák az EP más jogi szakértőit, illetve a bajor tartományi kormányzat által felkért jogtudósokat is.

A Magyar Föderalista Párt nyílt levélben szólította fel a szlovák kormányban részt vevő Magyar Koalíció Pártját, hogy egyértelműen álljon ki a föderalisták 12 pontos programja mellett. E program követeli a Benes-dekrétumok kezdettől fogva érvénytelenné nyilvánítását, a szlovákiai magyar intézmények és magánszemélyek elkobzott vagyonának haladéktalan és teljes visszaadását, a magyar katolikus és református lelkészképzés anyagi támogatását.

Ugyanakkor e gyűlöletkeltő politikai megnyilvánulások és nyomukban a magyarok iránt megmutatkozó bizalmatlanság bizonytalanítja el a szlovákiai magyarokat olyannyira, hogy nemzeti önbecsülésük meggyengülésével egyre inkább a szlovák állam iránti lojalitásukat próbálják kifejezi.

Lemondanak az anyanyelvi oktatás jogáról, hogy munkahelyükön, a közigazgatásban alig használják anyanyelvüket, csak hogy megfeleljenek a szlovák elvárásoknak. Ez pedig egyenes út az asszimilációhoz.

Kevesen ismerik fel a helyzetben rejlő veszélyt, ezért jelenhet meg például az osztrák Die Presse című lapban minden visszhang nélkül olyan hazugság – Ján Slota szájából –, hogy a magyarok száma 250 ezerről 450 ezerre nőtt a szlovákok „brutális elmagyarosításának” eredményeként.

Az igazságot valóban a számok árulják el: míg 1970-ben Csehszlovákia szlovákiai részének összlakossága 4 537 290 főt tett ki, a magyarok lélekszáma pedig 552 006 személy volt, a lakosság 12,2 százaléka, húsz évvel később, tehát a rendszerváltást követő első népszámlálás után Szlovákia lakosainak száma 5 274 335-re nőt, a növekedés mértéke meghaladta a húsz százalékot, miközben a magyarok száma 567 296-ra emelkedett, ami a nyolcszázalékos növekedési indexet sem éri el. Azaz a magyarok aránya az országban már csak 10,7 százalékot tett ki a lassú, de folyamatos asszimiláció bizonyítékaként.

Az asszimilációs folyamat drámaian felgyorsult a kilencvenes években, hiszen ekkor Szlovákia összlakosságának száma továbbra is nőtt, 5 379 455 főre emelkedett, a magyaroké viszont csaknem 47 ezerrel csökkent, vagyis 520 528-ra zsugorodott, s a lakosságnak immár csak a 9,7 százalékát tette ki.

A drámai fogyásnak a szakértő szerint két oka van:

a kilencvenes évek magyarellenes meciari politikája sok embert elbizonytalanított, s inkább szlováknak vallotta magát;

s ugyanennek a nyomásnak engedtek azok, akik a hetvenes–nyolcvanas években már szlovák nyelvű iskolába jártak, s kulturális aszszimilációjukat a teljes nemzeti beolvadás követte a 2001-ben megtartott népszámlálás idejére.

(Magyar Nemzet)

A kárpát-medencei magyarság leggyengébb láncszeme Felvidék - itt a legerőteljesebb az asszimiláció