A Jobbik programja
  2005.11.21. 

Ma, 2003-ban még mindig nem történt meg a valódi rendszerváltozás. A politika - gyökereit tekintve - továbbra is egypólusú, a törvényhozást háttéralkuk szövik át, a pártok nem vállalják a magyar érdekek következetes szolgálatát. Az állami és közigazgatási működés keretei ugyan átalakultak, de az országot a kommunizmus alatt irányító hálózat megtartotta hatalmát. 1990 után sem beszélhetünk valódi demokráciáról, hiszen a közélet, a gazdaság, a média és a kultúra területén nincs természetes, rátermettség alapján működő szelekció; azt továbbra is a régi politikai, üzleti és rokoni szálak hálója szövi át.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom célja a rendszerváltozás befejezése, a jelenleginél igazságosabb társadalom megteremtése.

A jelenlegi, magyar politikai élet és a társadalom egyaránt magán viseli a nyomasztóan hosszú negyven év, valamint az 1990 után ránk zúdult liberalizmus negatív hatásait. Míg a kommunista rezsim nyíltan rombolta, addig most - a média uralta többpártrendszer alatt - a hálózat burkoltan igyekszik szétzilálni a természetes emberi közösségeket, a nemzeti identitást, a történelmi egyházakat, a lokálpatriotizmust, a családokat. A jelenlegi politikai garnitúra behódolt a világot uralma alá hajtó globalizmusnak, amely óriási anyagi forrásokat biztosít tradicionális értékeink fellazításához, egy ultraliberális, ún. nyitott társadalom megvalósításához.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom a társadalmi igazságtalanságot nem fogadja el alapvető szükségszerűségnek, mert az ellen lehet és kell is küzdeni. Tisztában vagyunk minden evilági, emberi alkotás tökéletlenségével, de valljuk, hogy a mostaninál igazságosabb társadalom építhető, amennyiben létezik hozzá valódi, hiteles politikai akarat és a megvalósításához szükséges következetesség. Elfogadhatatlan számunka az az uniós tagság, amely nemzeti függetlenségünk végzetes megcsonkításával jár! Elfogadhatatlan, hogy a gazdagok és a szegények életszínvonala között fényévnyi a távolság! Elfogadhatatlan, hogy a politika gazdasági magánérdekek kiszolgálója, ahelyett, hogy a közösség érdekeit képviselné! Elfogadhatatlan, hogy a közélet szőnyeg alá söpör vagy álvitákkal leplez olyan nemzetstratégiai kérdéseket, mint például a népességfogyás, a cigányság helyzete, a nemzeti vagyon kiárusítása vagy környezetünk tragikus állapota! Elfogadhatatlan, hogy a törvények egyre erősebb jogbiztonságot garantálnak a bűnözőknek, és egyre kevésbé védik a tisztességes polgárokat! Elfogadhatatlan a magyar társadalom tragikus demográfiai helyzete, lelki és egészségügyi állapota, önpusztítása! Miközben a pártok mozdulatlanok és némák, sorskérdéseink megoldatlansága tettekért kiált!

A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt.

Pártunk keresztény, értékelvű mozgalom, vagyis minden szavához, tettéhez, működése minden eleméhez az isteni törvényekbe és az egyetemes emberi értékekbe vetett hit szolgál forrásul. Konzervatívként hisszük, hogy az emberi élet veleszületett méltósággal bír, és hogy minden tevékenység értelme és célja - így a politikáé is - ennek a méltóságnak a megőrzése és továbbadása. A mindennapi politizálásban szükséges kompromisszumkészségnek számunkra ezen értékelvűség szab határt.

Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként hozzá is akarunk járulni. Ebben a megújulásban kiemelt szerep hárul keresztény közösségeinkre, egyházainkra, amelyek évszázadok óta, jóban és rosszban egyaránt bizonyították, hogy nemzetünk végső lelki, szellemi és kulturális bázisául szolgálnak. Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti párt, amely politikai alapjait a nemzeti érték- és érdekvédelemre fektette le. Ezért szállunk szembe azzal az egyre nyíltabb törekvéssel, amely felszámolná a nemzetet, mint az emberi élet alapvető közösségét. A globalizmus és a fogyasztói társadalom korában egyre sürgetőbb, hogy az elszakított területek magyarságával valóban egy nemzetet alkossunk, hogy nemzeti összetartozásunkat - határokon innen és túl - szorosabbra fonjuk, és annak éltető erejével megismertessük a felnövekvő generációkat.

Jobb, élhetőbb országot akarunk, amely ebben az egyre feszültebb és elbizonytalanodóbb világban biztosítja, támogatja és ösztönzi a magyarság lelki, szellemi és anyagi erősödését. Magyarország jövőjét a tradicionális közösségek - család, szűkebb pátria, egyházak, nemzet - megtartó erejének újbóli felfedezésében látjuk. Pártként is mozgalomnak nevezzük magunkat, mert a hagyományos politikai keretek szűkösségén túllépve kulturális, szociális, karitatív és értékőrző misszióra is vállalkozunk. Közös értékek és érdekek alapján együtt kívánunk működni társadalmi szervezetekkel, szakszervezetekkel, nyugdíjas egyesületekkel és polgári körökkel.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom módszereit tekintve radikális szervezet, mert politikai tevékenységünk fókuszába a valós kérdéseket és a valós megoldásokat állítottuk. A politika mély válságát abban látjuk, hogy a pártok szavai és tettei között óriási szakadék tátong. Ennek eredményeképp az elmaradt ígéretek, a köpönyegforgatás, a hazugság és a korrupció jellemzi a mai magyar közéletet. A Jobbik kötelezőnek tartja, hogy amit mond, azt igazolja tetteivel.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom programja a nemzet egészét kívánja képviselni.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetemisták és főiskolások által alapított ifjúsági szervezetből nőtt ki. Politikai érdeklődésünk kialakulása egybeesett a csonka rendszerváltozással. Kezdetektől fogva a nemzeti-keresztény politizálást tekintettük sajátunknak, abban szocializálódtunk. Csalódottsággal figyeltük az 1990 után alakult pártok gyors elhasználódását, világnézeti vargabetűit, köpönyegforgatását, korrumpálódását, kiüresedését. A nemzetstratégiai kérdésekben a politikai garnitúra a magyar érdek ellenében rendre együttszavazott. 2002 szeptemberében ezért döntöttünk úgy, hogy a nagypolitika színpadára lépünk, és az ifjúsági keretekből kilépve, korosztálytól függetlenül szólítjuk meg az embereket.

A posztkommunista baloldal szociális érzékenység híján a nagytőke, a bankárok és a felső tízezer érdekeit szolgálja. Saját hatalmi pozíciói fenntartásához a médiamonopólium segítségével kihasználja és félrevezeti az alacsony életszínvonalon élőket. A liberális gyökerű, polgári tömörülés a jobboldalon kizárólagos, monopol szerepre törekszik, ezért a tőle független nemzeti erőket igyekszik saját szervezeti kereteibe kényszeríteni. Ennél súlyosabb, hogy a nemzeti érdekeket számos stratégiai fontosságú ügyben nem képviseli. A két oldal - látszólag ölre menő - csatározásai a színfalak mögött lévő egypólusú, összenőtt hálózatot leplezik. Ennek bizonyítéka a mindkét oldalt átszövő állampárti múlt, a fontos nemzetstratégiai kérdésekben való véleményazonosság, az összenőtt gazdasági háttér. A polgári és a szocialista jövőkép egyre kevésbé különbözik egymástól. Ezt a szemünk előtt kialakuló egypólusú kétpártrendszert a nemzet jövőjére nézve súlyos veszélynek tartottuk és tartjuk ma is.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló elsődleges feladat a kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok eltávolítása a politikai hatalomból. A Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni. Meg akarjuk jeleníteni a nemzet jövőképét, programunkban ezért a nemzet egészét kívánjuk képviselni. Feladatunknak érezzük, hogy azokat az embereket is képviseljük, akik számára az átlagos életszínvonal csak ábránd; akiknek a bére, nyugdíja mindössze mindennapi megélhetésük szűkös fedezésére elég; akik a felgyorsuló világ, a fogyasztói társadalom kihívásainak egyre kevésbé képesek megfelelni, és a társadalmi lecsúszás fenyegeti őket.

Manapság az emberi önzés szabja meg a világ működését. Ahhoz, hogy egy élhetőbb Magyarországon élhessünk, képesnek kell lennünk újra felfedezni közös gyökereinket. Nem egyénenként, hanem csak együtt válhatunk erős tagjává a világnak. A magyarság jövője, megmaradásunk azon múlik, hogy a következő években, évtizedekben mennyire tudunk valóban egységes nemzetté válni. Csak egy erkölcsileg megújult, nemzetben gondolkodó és cselekvő magyarság képes megtalálni a helyes utat, amely a jobbik Magyarországhoz vezet bennünket és utódainkat.


2003. október 24.

Jobbik Magyarországért Mozgalomű

A Jobik Bethlen Gábor programja: kattintson a képre (pdf):

 A rend programja - MIÉP
  2005.11.21. 21:43

• A JELENLEGI MAGYAR ÉLET LEGNAGYOBB BAJA A REND HIÁNYA. 
  Az az állam, amelyik nem képes a törvényesség uralmát szavatolni, amelyik eltűri, hogy az erkölcsi értékek szerint élők hátrányba kerüljenek, olykor nevetség tárgyai legyenek a bűnös, nemtörődöm, közösségellenes életet élőkkel szemben, az az állam a szabadságot, a függetlenséget és öszzességében az emberhez méltó életet sem tudja nyújtani polgárainak. A rend, a nép - a munkás és a tudós, a művész és a lelkész, a földműves és a köztisztviselő, az orvos és a beteg, a tervező, tanító ember -, vagyis mindannyiunk számára a tiszta víz, a tiszta levegő, az éltető napsugár. A rendre a népnek, a rendetlenségre a (rosszul) kiválasztottaknak van szükségük.

• Törvényeink nagy része hézagos és nem tartalmaz szankciót. 
  A törvényhozó sokszor szándékosan, külső nyomásra hagyja benne a hiányt, amelyen a részérdek befurakodhat és elronthatja az egészet. A pártérdekek és a pártérdek mögé bújó lobbiérdekek számos törvény kijavításának állnak útjában. Igaza van a népnek, amikor azt mondja: pénzzel minden és mindenki megvásárolható, és a törvényeket ki lehet játszani. Milliárdos kártevők, sikkasztások tettesei járnak szabadlábon, és az is képtelenség, hogy jogszerűen bűncselekményeket lehessen elkövetni és a büntetést megúszni. A politikai elitnek, az őket tartó milliárdosoknak, bankároknak és idegen zsoldban álló embereknek legtöbbször csak az elkövetett bűnök, rablások - privatizációk - kimagyarázására kell egy kis gondot fordítaniok, a véletlenül lefülelt eseteik vég nélkül elhúzódnak. A politikai élet főszereplői számára minden bűntett bocsánatos. Ahol az egyik oldal törvényfelettiséget élvez, ott a másik oldal is előbb-utóbb ugyanezt fogja kikövetelni magának. Végül csak a sehová nem tartozó, gürcölő, nyomorgó, kiszolgáltatott sokaságnak kell betartani azokat a rossz törvényeket, amelyeket éppen megalkotóik nem tartanak be. "S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített" (Bánk bán, Tiborc panasza). A fennálló kétpártrendszer a bűnre és a szándékos zűrzavarra épül fel.

• A MIÉP ezt a tűrhetetlen helyzetet akarja radikális eszközökkel megváltoztatni. Törvényekkel, erővel.
  A mihamarabbi rendteremtés, s ennek részletről részletre, fokról fokra való elkezdése a magyar megmaradás alapkérdése. Ha még sokáig kell rendetlenségben, korrupcióban, erkölcstelenségben élnünk, felőrlődünk. A magyarság alaptermészeténél fogva, történelmi gyökerei és Szent István-i ihletettsége következtében most is igényli a rendet, amikor hatalmasai, idegenszívű vezetői nem engedik felszínre törni ezt az igényt. Ne szégyelljük, hogy ősi rendünk kovácsolt bennünket magyarrá és államalkotó néppé. Tegyük a Magyar Államot a XXI. század példamutató Szent István-i független államává, a rend államává.

• REND A MINDENNAPOKBAN
  A rendteremtésnek a mindennapi életben, a legszélesebb rétegek körében, a városok és falvak népének viszonyaiban kell elkezdődnie. A magyar népnek, különösen a szegény, csak a munkájából élő embereknek az a történelmi tapasztalatuk, hogy őket a rend megvédi, akár a helyi hatalmasok erőszakosságától, akár a tolvajok és rablók garázdálkodásától, akár a hivatal packázásától. Ez már évszázadok óta így van, nem véletlenek az "igazságos Mátyás király"-ról szóló ma is élő mondások. A nép azonban a mai, összetett világban, a tőle idegen vagy gyenge államban nem tud rendet teremteni magának. Nem tud rendőrséget állítani, mert a rendőr fizetését az állam adja, és az államnak pedig nincsen pénze, mert elmegy kamatokra. 

• Az állam, mert vezetői le vannak kötelezve az idegen nagytőkének, hagyja, hogy a magyar népet és az értelmiséget is alaposan kizsákmányolják. 
  Többek közt a rendőrt sem fizetik meg tisztességesen, ezért a rendőrség egyes tagjai korrumpálhatóvá válnak. Az egyik rendetlenségből ered a másik, kéz kezet mos. Ez így nem mehet tovább. Ezért van szükség olyan erőre, olyan, minél erősebb pártra, törvényhozóra, amely éppen a rend törvényes feltételeinek megteremtéséért küzd, amelyik nem korrupt, nem okolható a kialakult helyzetért és van benne elegendő elszántság.

• A munkát tisztességesen meg kell fizetni. A munkásnak, alkalmazottnak, tisztviselőnek pedig a munkát tisztességesen el kell végezni.
  A tisztességes megélhetést nyújtó munkához mindenkinek joga van. Az a személy, vagy a személyek bizonyos csoportja, társasága, aki és amely ebben egy helyi közösség tagjait megakadályozza, munkahelyeket szüntet meg profitérdekből, vagy egyéb, be sem vallott érdek következtében bűnt követ el és felelősséggel tartozik. 

• Az állam feladata
  Magyarországot ma a globalista világvállalatok és bankok érdekei szerint, a neoliberalizmus romboló, önző, nemzetellenes elvei szerint vezetik. Ezért lehetséges profitérdekekre való hivatkozással, privatizációs tranzakciók után egész iparágak termelését felfüggeszteni, ezért lehet ötszázezer mezőgazdasági kistermelőt feleslegesnek ítélni és földönfutóvá tenni. A neoliberalizmusban az ember a gazdaságért van, mi pedig ezt megfordítjuk, és azt mondjuk, legyen a gazdaság az emberért. Ezért kell a privatizáció egész folyamatát felülvizsgálni, a sötét, a magyarság számára előnytelen tranzakciók résztvevőit teljes vagyonelkobzással büntetni, s az egykori magyar cégeket felszámoló vállalatok termékeit kitiltani az országból. Nem a tőke szabad áramlása a legfontosabb dolog a világon, sokkal fontosabb az élet fennmaradása, szabad fejlődése és az ember szerény, de biztonságos boldogulása. A termőföld közönséges tőkének nyilvánításával akarják most kivásárolni, mégpedig olcsón, a földünket. A tőke szabad áramlásának jegyében, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának jegyében árasztanak el most rossz minőségű nyugati és más földrészen termett olcsó, sokszor mérgezett áruval bennünket. Miközben a mi termékeinket, kiváló borainkat, búzánkat, gyümölcseinket be sem fogadják. Ez egyszerű gyarmatosítás, amit nekünk, magunknak kell ellenállásunkkal, összefogásunkkal, törvényeink erejével megszüntetnünk. Nem szabad megijedni attól, hogy most a neoliberalizmus, a tőke szolgálatában álló sajtó azt mondja: megbüntetnek bennünket, s az elszigetelődésbe belepusztulunk. Fordítva: a beáramló idegen moslékba fulladunk bele. Nem a tőkést kell büntetni, mert van tőkéje, és esetleg haszonra dolgozik, hanem a nagy tőkéjével visszaélő világcégeket kell korlátozni, kemény adókkal sújtani, korlátlan terjeszkedésüknek gátat szabni.Több mint egy évtizede az a privatizációs gyakorlat, hogy a sokszor valóban nagy nehézségekkel, de nem áthidalhatatlanokkal küzdő magyar céget az idegen által megvásárolt menedzsment tönkreteszi, darabokra szedi, kimazsolázza. Ezután az alapcéget pedig eladja a külföldi vevőnek, aki csak a piaci konkurenciát akarja megszüntetni, és nyomban elbocsátja - legtöbbször tisztességes végkielégítés nélkül - a dolgozókat. Az emberek egészségügyi és nyugdíjellátásukról maguk már nem is tudnak gondoskodni. Az idegen zsoldban álló liberális sajtó pedig egyszerűen "a leszakadók"-nak minősíti őket. Mindig a nép egyszerű fia a "leszakadó", sohasem a bankár, a milliókat zsebretevő tévésztár, a politológus. Mennyi tragédia, utcára kerülés, családok szétesése keletkezett így, ki a megmondhatója? Mert nem voltak törvények, nem volt ellenőrzés a privatizáció felett, mert senki nem kötelezte a benne résztvevőket, hogy fizessék az önhibájukon kívül elbocsátottak nyugdíjjárulékát, egészségügyi hozzájárulását, hogy ez is szerepeljen a privatizációs tranzakciókban. Vajon hány ember után kellene ma járulékot fizetnie Gyurcsánynak és Leisztingernek, de akár mondhatnánk emez oldalon virító főprivatizátort, nagy adományosztót is.

• A MIÉP tudja, mire kell a zűrzavar a gyarmatosítóknak. Arra, hogy rablók módjára privatizáljanak. Arra, hogy a "rendszerváltás" minden terhét a dolgozó nép, a bérből és fizetésből élők, az értelmiség és a munkások fizessék meg, a nép nyakába varrják, egy szűk here réteg pedig mértéktelenül meggazdagodjék. 
  Ezt kijelenteni nem baloldaliság, ez a meztelen igazság. A Horn-kormány idején pedig a törvénytelenségek közepette bevezetett Bokros-csomagnak semmi más értelme nem volt, mint hogy végképp elszegényítse, tőkegyűjtésre és privatizációra alkalmatlanná tegye a munkásokat, a középréteget, szegényítse el a falvakat, az egész magyarságot, hogy így nyisson utat a tarolásos privatizációnak, az idegen, túlnyomó részben zsidó tőkének. Az Orbán-kormány részlegesen, lagymatagon ellenállt ennek a folyamatnak, pótmegoldásokat alkalmazott, de gyökeresen nem mert szembefordulni vele. Az Orbán-kormány magyar érdekű megoldásait az akkor az Országgyűlésben lévő MIÉP támogatta, a globalizmusnak tett szolgálatait viszont ellenezte és bírálta. A MIÉP jelenléte végül mindkét oldalnak, a globalizmus erőinek, a nemzetközi tőke zavarosban halászóinak terhessé és veszélyessé vált, ezért közös erővel, csalással kiejtették. Az SZDSZ-t ugyanakkor ügyesen bent tartották, hogy aztán 4-5 tárcát adjanak az öt és fél százalékos pártnak. Mert ez az ő rendjük: álnokság, csalás és hazugság minden mennyiségben. Ez ellen száll harcba a MIÉP, ehhez kéri a támogatást. 
  Összefoglalva: alapfokon rend a létbiztonság, a tulajdonbiztonság, a becsületes munka és a boldogulás érdekében.

• REND A GAZDASÁGI ÉLETBEN
  A gazdasági életben a rend egyszerűen esélyegyenlőséget jelent. Esélyegyenlőség a termelésben, a gazdálkodás elkezdésében, folytatásában, a minőségi termelésben, az adózásban és a járulékfizetésben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai viszonyok között százszázalékos esélyegyenlőséget a vállalkozások között nem lehet teremteni. A nagyobb, a tőkeerősebb, a jobb kapcsolatokkal rendelkező akár akarjuk, akár nem, fölébe kerekedik a kisebbnek. Az azonban, ami ma dívik államunkban és gazdaságunkban, hogy a kicsik ki vannak szolgáltatva a nagyoknak, és a létezésük is veszélyben forog, mert az állam eltűri, sőt támogatja a nagyok, a nemzetköziek, az izraeliek és amerikaiak, az úgynevezett európaiak erőfölénnyel való visszaéléseit, az csak nemzeti önfelszámolásnak, hazaárulásnak minősíthető.
  Ezen gyökeresen akarunk változtatni. 

• Bekerülve a parlamentbe, minden erőfeszítésünk arra fog irányulni, hogy a magyar vállalkozás, a magyar föld népe megkapja azt az esélyt, hogy elinduljon a felemelkedés útján. 
  A magyar kereskedő, a magyar kis- és középvállalkozó elsősorban ránk számíthat. Akármelyik oldal kerül kormányra, számolnia kell azzal, hogy tőlünk nem lesz nyugta mindaddig, amíg ezeket az új - a magyar föld, a magyar vállalkozás a magyar élet javát szolgáló - törvényeket, intézkedéseket nem terjeszti be, és nem valósítja meg. Ha nekünk megadatik, mi gyökeres változást kezdeményezünk, és azonnal cselekszünk.

• Mi egyetlen gazdasági programot ismerünk: építeni.
  Építeni gyárat, üzemet, utat, lakást. Visszaszerezni elvesztett járműiparunkat, hajózásunkat, a vasutat korszerűsíteni, és amit csak lehet, vízen és vasúton szállítani. Minél több szénhidrogén égetéséből származó energiát kiváltani szél-, nap- és vízi erőművekkel, biológiai energiával, mert a magas olajár tartós lesz, sőt, bizonyos országoktól, területektől meg is tagadhatják az olajat. Az éghajlatváltozás a közeli jövőben olyan súlyos következményekkel jár, amelynek a kivédésére egyik kormány sincs felkészülve. Sürgősen gátakat, gátrendszereket, víztározókat és öntözőműveket kell építeni, különös gonddal kell vigyázni a föld mélyében lévő tiszta vízkészletre, fürdőinkre és forrásvizeinkre, ezeket is vissza kell vásárolni a külföldiek tulajdonából, mert eljön az idő, amikor a víz drágább lesz az olajnál. Nem véletlen, hogy egyes külföldi befektetők, lakóparképítők előszeretettel legszebb tájaink és vizeink környékét foglalják el. Különös gonddal kell vigyázni tavainkra, és gondoskodni kell vizük tisztaságáról és kellő mennyiségéről. Most folyamatban van a Balaton elértéktelenítése, privatizációk előtti lezüllesztése, ezt meg kell állítani. 

• A gazdasági program lényege a visszaszerzés. 
  Ahhoz, hogy Magyarországot a fenntartható fejlődés szociális piacgazdaságává tudjuk tenni, folyamatosan és következetesen, lépésről lépésre vissza kell szereznünk tervező és kísérleti intézeteinket, tudományos műhelyeinket. Ez nem történhet meg egyszerre és csodaszerűen. Ehhez mindenekelőtt erre törekvő, határozott és a nemzeti érdekeket képviselő kormányra és azt ellenőrző országgyűlésre van szükség. Ilyen országgyűlés ma már a MIÉP cselekvő részvétele nélkül elképzelhetetlen. A visszaszerzés műveletének tervszerűen és törvényesen kell megtörténnie. Fel kell tárni a privatizációnak nevezett gyarmatosítás és rablás egész folyamatát. Meg kell nevezni a legkirívóbb, a közösséget legsúlyosabban károsító eseteket. A bűnelkövetőket - beleértve azokat is, akik a bankokban és az állami szervekben, privatizációs intézetekben, nemzetközi auditáló és privatizációs cégek vezetőjeként ezekben a tranzakciókban közreműködtek - az okozott kár megtérítésére kell kötelezni, akár felszámolás árán is. El kell tiltani a publikálástól mindazokat a szerkesztőket, bértollnokokat, tévéseket, rádiósokat, akik ezeket a rablásokat hamis közleményeikkel fedezték. A magyar gazdaság egy bűnszövetkezetszerű, Amerikában kidolgozott és ott alkalmazott módszernek, a "hiéna" vállalatfelvásárlásnak és megszüntetésnek esett áldozatul. Élelmiszeripari cégeinket, műszergyártásunkat, iparunkat, közlekedésünket olyan, pusztán a felvásárlásra szakosodott, önmagában csekély vagyonnal rendelkező, mindig hitelből - bankoktól és alapoktól kapott magas kamatú hitelekből - privatizáló cégek vásárolták fel, amelyeknek eleve a megszüntetés és a továbbadás volt a célja. Ezek a vállalati hiénák mit sem törődtek és törődnek azzal, hány munkahely szűnik meg tevékenységük nyomán, hány család megy tönkre, és mi lesz a sorsa akár egy egész régiónak e miatt a privatizáció miatt. Pontosan ugyanígy tudják a hitelt nyújtó bankárok is, hogy mire megy ki a játék, és azt is, hogy a pénzüket az áldozatvállalók tönkretétele után és csak a költségvetés igénybevételével, tehát az adófizetők pénzéből kaphatják vissza. A folyamatot számosan leírták, legalaposabban David C. Korten. A befolyt pénzeket azonnal vállalatok visszavásárlására és a termelés megindítására kell fordítani. 

• Termőföldet kell vásárolni, és azt kiosztani földet művelni képes, és gyermeket vállaló fiatal magyarok közt, már csak azért is, hogy a magyar föld ne kerüljön idegen kézbe. 
  A bűnös célú akcióban részt vevő bankokat tekintet nélkül arra, milyen tulajdonban vannak, vagy voltak a művelet idején - kötelezni kell arra, hogy a pénzt kamatbevételekkel és az inflációval kiegészítve fizessék be a költségvetésbe. A globalizmus sárkányával valóban szembe kell szállni, harcolni kell vele, és nem csak beszélni erről a harcról. Párhuzamosan fel kell mérni az adóparadicsomokba kihelyezett off shore cégek rendszerét. Minden bankot, állami vagy magáncéget, amely Magyarországon működik, kötelezni kell arra, hogy off shore cégeibe kihelyezett pénzeiről adjon számot, és ezeket, ha a bíróság úgy ítéli meg, azonnal hozza haza. Az ezzel az ügylettel kapcsolatos visszaéléseket szigorúan meg kell büntetni. Az új kormány nyomban kezdje meg az off shore törvény előkészítését, és ennek hatályba lépése után tiltsa meg újak létesítését. Külföldi vállalattal, amely Magyarországon kíván működni, csak hosszú távú, legalább 15 évre szóló szerződést lehessen kötni, s minden vállalat legyen kötelezve a munka tisztességes megfizetésére. A cél az, hogy a magyar munkaerő ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapja, mint nyugat-európai kollégája. Azokat a vállalatokat, amelyek ilyen körülmények között nem kívánnak hazánkban működni, az okozott természetkárosítás megtérítése után el kell engedni. 

• A kereskedelmi vállalatokat, élelmiszeráruház-láncokat kötelezni kell a magyar áru forgalmazására.
  Gyógyszeriparunkat vissza kell szerezni. Járműiparunkat fel kell támasztani. A MÁV nem eladó. Paks nem eladó. A vasutat fejleszteni kell. Utakat és gátakat, víztározókat, szélerőműveket kell építeni. 

• Egy nemzet felemelkedésének, önbizalmának alapja csak a rend, a munka, az önmagunkban bízás lehet.
  Ha nincs munka, nincs önbizalom, ha nincs önbizalom, kiszolgáltatottság tenyészik. Kereslet, munka, belső forgalom, nemzeti önérzet. Ez a függetlenség alapja. Az ehhez szükséges pénz előteremtésének módozatait a következő fejezetben, a pénzrendszer és bankrendszer átalakításakor tárgyaljuk. Most csak annyit mondunk, mindez lehetséges, reális. Nemzeti pénzpolitika kell hozzá, lehet rá pénzt keríteni.

• REND A PÉNZRENDSZERBEN
  A magyar élet rákfenéje hosszú évtizedek óta az eladósodottság, az adósságcsapdában való vergődés. Magyarország, hála neoliberális, idegen elkötelezettségű pénzpolitikusainak, bankárainak, már a Kádár-Aczél-rendszerben is azért vett fel újabb és újabb hiteleket, hogy a régebbieket törleszteni tudja. Később tovább romlott a helyzet, és már a kamatok megfizetésére is hitelt vettek fel. A cél az volt, hogy a legjobban fizető adós címét megkapjuk, s bankárjaink ezért természetesen nemzetközi elismerésben és jutalomban részesüljenek. Ez a helyzet a rendszerváltással csak elmélyült, most pedig a Gyurcsány-kormány újra csillagászati mértékben adósította és adósítja el az országot, éli fel a magyar jövőt. Az EU-ba való belépéssel az adósságcsapda szorítása erősödött. Elvesztettük vámbevételeink jelentős részét, az áfa negyven százalékát Brüsszelbe utaljuk. A befizetéseink kötelezőek, a visszaigénylés esetleges és bizonytalan, nettó befizetők vagyunk még akkor is, ha ezt körömszakadtig tagadják. Az adósság, a kamatfizetés szörnyű terhei miatt nincs pénz iskolára, kórházra, lakásépítésre, és emiatt kényszerülnek az önkormányzatok vagyonuk felélésére. 

• Magyarországot megfojtja az adósság. 
  A kormányok semmit nem tesznek ez ellen. Azt a kicsi könnyebbséget, amit az Orbán-kormány megszerzett, ütemen felüli törlesztésekkel, egyes privatizációs bevételek azonnali előtörlesztésre való felhasználásával ez a kormány elherdálta. Ennek a kormánynak a nemzetellenessége éppen ebben a tényben nyilvánul meg leginkább. Az adósságcsapdába belelökni a nemzetet: hazaárulás. Az nem igaz, hogy ennek a rossz, tehetségtelen, nemzetellenes, idegen célú pénzügyi politikának nincs ellenszere. Az nem igaz, hogy Magyarországnak örökké a Világbank és Nemzetközi Valuta Alap által íróasztalon megrajzolt pályán kell mozognia. Az nem igaz, hogy nekünk kell nettó befizetőként támogatnunk a hozzánk képest gazdag Nyugatot. Az nem igaz, hogy a mi sorsunk örökké a gyarmat sorsa. 

• Van kiút.
  Különösen most, hogy az Európai Unió vége elkezdődött. Magyarország kezdje meg az elszakadás műveletét, azonnal állítsa le befizetéseit, és mondja fel azoknak a szabályoknak a betartását, amelyek akadályozzák saját úton való szabad fejlődését. A MIÉP-nek megint igaza volt, amikor megmondta: "Így, nem!", azazhogy ilyen feltételekkel, amelyekkel beléptünk, nem szabad belépnünk. Most olyan gondok szakadtak a nyakunkba, amelyek a belépés és az előnytelen szerződések megkötéséből származnak. Ezek nélkül szabadok volnánk, akkor is, ha lennének nehézségeink, hiszen mikor nincsenek. Meg kellene végre értenie az egész magyar társadalomnak, hogy a két nagy pártot - a két mesterségesen, pénzzel és a médiumok által naggyá tett pártot - a globalizmus erőinek feltétlen kiszolgálása, az idegen, elsősorban amerikai és zsidó érdekek hol nyílt, hol pedig álcázott, a szükségszerűség vértjébe bújtatott képviselete hozza közös nevezőre. A köztük lévő különbség nem a cselekvésben, hanem csupán a túlhangsúlyozott stílusjegyekben van. Ettől függetlenül a nagyobb istencsapást az MSZP és az SZDSZ vegyes páros képviseli. Nekik köszönhető a pénzügyi rendszer és az adósságcsapda fenntartása is. 

• Mit kell tenni?
  Addig, amíg nem stabilizálódott a magyar pénz helyzete, ameddig ilyen magas az adósságállomány és ekkorák a kamatterhek, nem szabad erőltetni az euróövezetbe való bejutást, mert az csak ezt a képtelen, számunkra életveszélyes fenyegetésű helyzetet konzerválja. Nem szabad több hitelt felvenni és kötvényt kibocsátani csak azért, hogy az előző adósságot és annak kamatait törlesszük. Ha nem tudjuk törleszteni a kölcsönt, jelentsük be. Erkölcstelen lenne, és nem valószínű, hogy sikerülne ezt rajtunk behajtani. Amúgy is az alapkölcsön többszörösét fizettük már ki kamatokban. A jövőben kölcsönt felvenni csak nagyon indokolt esetben, gyorsan megtérülő, hasznos, saját beruházásokra szabad. 

• Dolgozzunk ki saját pénzpolitikát. 
  Szükséges nagy, ipari, mezőgazdasági beruházásainkra bocsásson ki pénzt a Magyar Nemzeti Bank - akár nemzetközi engedélyek nélkül, a tiltások ellenére - és így teremtsen munkát, fizetőképes keresletet, s ezt a hazai vállalkozások elégítsék ki. Ehhez természetesen a mostani törvények megváltoztatására, némelyikhez kétharmados többségre van szükség. Most, a rendszerváltás óta először, ismét van esély ennek a kétharmados többségnek az elérésére, természetesen csak a MIÉP-pel együtt. A MIÉP bekerülése esetén mindenképpen ezeket az alapvető változásokat fogja szorgalmazni. Ez óriási felzúdulást fog kiváltani, mert így a bankok elesnek a hitelek kamataitól, illetve a kölcsönadott pénz miatti beleszólási lehetőségtől, összefoglalva: a gyarmatosítástól. Zajongani és tiltakozni fog a hazai liberális pénzügyi lobbi, az ugyanilyen médiaértelmiség, de oda se neki. A megteremtett munkaalkalmakért, a növekvő belső keresletért a nép hálás lesz és évtizedekre ad megbízást jótevőjének.Ez valóban gyökeres változás, amelynek azonban nincs akkora kockázata, mint ahogy mondják. Ma a legnagyobb kockázat bent maradni az EU-ban és tűrni a gyarmatosítást. A hangos belső neoliberális ellenállást viszont le kell törni. Ehhez kell a rend, a törvényesség uralma, az igazság érvényesülése. 

• A MAGYARSÁG MEGMARADÁSÁHOZ FELTÉTLENÜL SZÜKSÉG VAN AZ IDEGEN ÉRDEKEKET SZOLGÁLÓ, NIHILIZMUST TERJESZTŐ, ROMBOLÓ SZELLEMŰ NEOLIBERÁLIS TUDATIPARI TÚLSÚLY KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE. 
  Rendteremtés a képernyőn. Új, a nemzet érdekét szolgáló médiatörvény. Sajtótörvény és a sajtóbeli tulajdonviszonyok kiegyenlítése. Hiteles, mindenkit elérő, mindenre kiterjedő tájékoztatás, a magyar kultúra értékeinek közkinccsé tétele. Törvénnyel kell útját állni a lélekrombolásnak, a szórakoztatás címén való népbutításnak, az üzleti érdekek gátlástalan érvényesítésének. 2007-ben lejár a két nagy kereskedelmi tévé műsorszolgáltatási szerződése. A pánik balliberális körökben már most kitört. Időnek előtte 2012-ig meghosszabbították szerződésüket. A neoliberálisok tudják, hogy a két kereskedelmi tévé hazug propagandája nélkül Magyarország gyarmatosítása és az ő hegemóniájuk megszűnik. Műsoraik, óriási technikával kifejlesztett népbutításuk, valóságshow-jaik szörnyű koloncként fonódnak a magyarságra: szerződésük megszüntetése, amihez a magyar államnak joga és lehetősége is van, az volna az igazi felszabadulás. Ekkor a két közszolgálati tévé is átalakulhatna valóban közszolgálativá, sőt az egész magyar kultúra fellélegezne. Ezért a két kereskedelmi tévé műsorszerződését a magyar államnak meg kell tagadni, erre törvényes lehetőség van. Működésük változatlanul hagyása bűn a magyarság ellen. Ez a magyar jövő egyik legfontosabb alapkérdése, amely azonban a társadalom széles rétegei előtt egyszerűen el van takarva. Ettől független kérdés az ATV. Ez a csatorna egy úgynevezett egyház, a Hit Gyülekezete tulajdonában van, valójában a Soros Alapítvány tartja el, és kizárólag izraeli-amerikai és hazai neoliberális érdekeket szolgál. Idegen test a nemzet életében. Magyarellenes, hazug és gátlástalan. Megszüntetése a magyar megmaradás próbaköve.

• Ugyanennyire nagy súlyú és a tömeg elől úgyszintén eltakart kérdés az oktatás-nevelés ügye. 
  Az oktatásra, az iskolákra, az érettségi és felvételi rendszerre mindenki panaszkodik, a pedagógusok nehezményezik a kicsi fizetéseket, a szülők tiltakoznak az iskolabezárások ellen, de csak igen kevesek előtt világos, hogy az oktatás lezüllesztése, a költségvetésből erre a célra juttatott egyre kisebb hányad szándékos népbutítás. A neoliberális gyarmatosító rendszer szándékosan akarja alacsony szinten tartani a nép műveltségét, szakértését, szándékosan zülleszti le a kutatást, a tudományt, mert könnyen befolyásolható, sohasem kérdező, hiszékeny fogyasztóra van szüksége. Csak a műveltebb, tájékozottabb, szélesebb látókörrel rendelkező emberben fejlődik ki a kérdezés képessége, a dolgok mögé nézés igénye. A tömegember mindent elhisz, ami a képernyőről feléje árad és mindent megvesz - amit tud -, amit kínálnak neki. Az alacsony tudatszinten tartott tömegember, a konformista ember jobb alattvaló, mint a kritikus szellemű és a maga területén legalább művelt ember, ezért ennek a globális hatalomnak ilyen emberekre nincs szüksége. Ezért ilyen az oktatás, ezért ennyire zavaros az iskola. A neoliberális gyarmatosítóknak a nemzeti öntudat, a magyarság az első számú ellenségük, ezért a magyar nevelést, a történelem ismeretét, a magyarság küldetésének igazságait kirekesztik az iskolából. A nemzeti öntudat, miként a bolsevistáknak, a neoliberálisoknak is ellenségük. Ha azonban a nemzet továbbra is ilyen nevelési és oktatási viszonyok között él, elpusztul. Kihal a nemzetért felelősséget vállaló értelmiség, feladja és külföldre vándorol a magyar tudomány, az orvosaink elhagynak bennünket, a tanári-tanítói pályára nem érkezik elegendő felelősségteljesen gondolkodó, hivatástudó személy. Ezért az oktatást-nevelést, az iskolát azonnal ki kell ragadni a neoliberális rombolók kezéből és magyarrá, korszerűvé és célszerűvé kell tenni. Meg kell teremteni a népből való felemelkedésnek az útját, a magyar tehetségek legmagasabbra való feljuttatásának és a sajátos magyar műveltségi igények kielégítésének a lehetőségét. Mindenekelőtt az iskolát bitorló neoliberális embereket és szellemet, a hazugság és az idegenség szellemét kell száműzni.

• A magyarság megmaradásához magyar ember kell. 
  Ezért a magyar államnak egy gondja, egy célja, egy feladata van itt a Kárpát-medencében: megállítani a magyarság fogyását, minden lehetséges eszközzel támogatni az értelmes, keresztény, magyar, a nemzet történelmi értékeit átörökíteni képes, gyermekeit tisztességgel felnevelő családot.

• A MAGYARSÁG MEGMARADÁSA - SORSKÉRDÉSEINK
  A világ népesedése két ellentétes folyamat egymásra hatásából és harcából áll. A jelenlegi világcivilizációt, a technikát, a hadászatot, a gazdaságot és a pénzt uraló fehér emberfajta szaporodása megállt. Ugyanakkor Ázsiában, Kínában és különösen Indiában, Dél-Ázsiában, valamint Afrikában és Dél-Amerikában hatalmas népességrobbanásnak vagyunk szemtanúi. Ez az emberfölösleg előbb-utóbb elözönli azokat a térségeket is, ahol sohasem volt őshonos, és csak idő kérdése, hogy a gazdasági és pénzügyi hatalmat is átvegye az USA-tól Kína, és nyomában más feltörő államok, régiók. Néhány hamar elszaladó évtized, és a világhatalom átalakul, a népek és fajták összekeverednek, kialakul egy eddig nem ismert jellegtelenség, amit talán multikultúrának fognak nevezni, de helytelenül, mert kultúra alig lesz benne. Az a baj, hogy ez a folyamat nem az ésszerűség, a közös megegyezések és az egész emberiség jól felfogott közös érdekei szerint zajlik le, hanem esztelenség, háború, népirtások, járványok és a természettel szembeni rablógazdálkodás közegében.Az emberi világnak az az állapota, amely az első világháború kitöréséig állott fenn, nem állítható vissza. Európa, amely addig elsősorban nagy, gyarmattartó nemzetei révén a világhatalom és a civilizáció vezérhajója volt, elvesztette vezető szerepét, helyébe a második világháború egyetlen győztese, az USA került, de a következő évtizedekben aláhanyatlásának, másodrendűségbe szorulásának lesz tanúja az emberiség. A globalizmus, amelynek központja az USA és bankjai, nem megoldja, hanem elmélyíti a világ problémáit, élezi és olajhódításaival kihívja maga ellen a színes bőrű, szegény népek haragját. Mivel ez a folyamat feltartóztathatatlan, s a magyarságnál nagyobb, gazdagabb nemzetek sem tudják megállítani, csak olyan programnak van értelme, amely számolva a körülményekkel, a magyarság számára a legkedvezőbb feltételeket ígéri. Ennek az új, emberi létformának, amelyet a klímaváltozás nagyon meg fog terhelni, annyi formája, annyi szigete és szigetcsoportja lesz, ahány helyen történik. Az erős kultúrák, az évezredes történelmű népek, a saját eszményeikhez ragaszkodók az elkeveredés közben is megőrzik asszimiláló képességüket - megőrzik szigetüket - és nem kerülnek alávetett helyzetbe. Valószínűleg lesznek majd színes bőrű angolok, írek, fekete finnek és svédek, akik Vejnemöjnen vagy Dickens örökösének tartják magukat, és ha kell, megvédik hazájukat, de a jelenlegi állás szerint sajnos nem bizonyos, hogy lesznek olyan magyar cigányok, akik egyáltalán tudnak valamit Árpád-házi Szent Margitról, és olyan magyar zsidók, akik a legkisebb közösséget is vállalnák az árpádsávos lobogóval, pusztán azért, mert a történelem egy igen szerencsétlen pillanatában ezt a lobogót a nyilasok is lobogtatták. 

• Ezért a magyarként való megmaradás ma elsősorban hatalom kérdése.
  Ha a nemzet nem teremt magának sürgősen olyan kormányzatot, amelyik a nemzet nevében, törvényes felhatalmazással és ha kell, erővel irányítja a pénzt, a gazdaságot, a kultúrát, az iskolát és a tájékoztatást, akkor a magyarságnak nincs esélye a megmaradásra. A megmaradást legjobban éppen a kormánynak kell akarnia. Ezzel szemben most éppen fordítva van: a kormány akarja legkevésbé.
  A következő választáson egyszer s mindenkorra lehetetlenné kell tenni, hogy ezt a nemzetet idegen érdeket szolgáló kormány vezesse. Ha valamire, most a liberálbolsevizmusra kell kiáltani: nem, nem soha! A MIÉP bejutása az Országgyűlésbe nemzeti létkérdés.

• A magyarkénti megmaradásnak a következő feltételei vannak:
  A magyar népelem fogyásának lefékezése, megállítása, visszafordítása, ezzel párhuzamosan a cigánykérdés megoldása és az idegenek beözönlésének megakadályozása, a bevándorlás magyar érdekű szabályozása. A magyar föld magyar kézben való megtartása, s az eddig elkótyavetyélt földek visszaszerzése. Egy magyar érdeket szolgáló telepítéspolitika kidolgozása, amelyben földhöz jutnának fiatal, földet művelni szándékozó és tudó emberek, akik a nekik juttatott földön egészséges, magyar, keresztény gyermekeket nevelnek, és a földet megvédeni hajlandóak. 
  Tudomásul kell végre vennünk, hogy a hazát csak az védi meg becsülettel, aki birtokolja, akinek a földje terem, aki egész életét ehhez köti. A kisvállalkozónak a hazai ipar, a saját erő fejlesztése is ugyanezért létkérdés.

• Alapfeltétel továbbá:
  A magyar iskola, a magyar kultúra, a magyar közélet visszaszerzése, a romboló, idegen szellemtől és a magyarellenességtől való megtisztítása. A magyar állam önvédelmi képességének visszaállítása, a magyar honvédség nemzeti újjáépítése.
  A rendőrség megerősítése, a teljes állomány tisztességes megfizetése és megtisztítása. A nemzeti célok megvalósítása és alátámasztása érdekében fegyveres Nemzetőrség felállítása alapos kiképzés, nemzeti nevelés útján. A dolgozó ember érdekeit valóban megvédő szakszervezetek létrehozása, a meglévők megtisztítása.

• Külön kell néhány szót szólni a cigánykérdésről.
  A magyarság évszázadok óta él együtt a cigánysággal, különösebb súrlódások nélkül. A magyar cigányság élete alapvetően a magyar falu életéhez volt kötve. A tehetséges cigányok felemelkedését soha, senki nem akadályozta. Amikor a magyar falu élete megnehezült, a cigányság élete is elbizonytalanodott. A Kádár-rendszerben megindult nagy építkezések azonban felszívták a képzetlen cigány munkaerőt, megindultak a "fekete vonatok", a cigányság felemelkedésével, képzésével azonban az a rendszer mit sem törődött. S amikor a munkaalkalmak megszűntek, már a nyolcvanas évek derekán a cigányokat szélnek eresztették, és elkezdődött a megélhetési bűnözés, a börtönök megteltek cigányokkal, de erről nem beszélt senki. A rendszerváltás után a cigányok körében kialakuló nyomort, elégedetlenséget az SZDSZ vette észre elsőként, és azonnal a maga politikai eszközeként kezdte használni. Egy-két szerencsétlen esetből, vagy éppenséggel konstruált ügyből a magyarság, a jobboldal cigányellenességére, rasszizmusára kezdtek utalni, és a cigányság egyes harcias köreinek a feltüzelésével, valamint a cigány önkormányzatok erőszakolt összehozásával vádakat fogalmaztak meg a magyarság ellen. A cél a zavarbaejtés és a politikai nyomásgyakorlás volt. Közben azonban az elöregedett, védtelenül hagyott magyar falu lett az áldozat. A neoliberális, a "fajta megkülönböztető" politika eltűrte az erőszakot, a nyílt rablást, a megélhetési bűnözést, a fenyegetőzést, csakhogy kiváltson néhány szóbeli visszaütést, és ezzel is a magyar népben megbújó rasszizmust bizonyítsa. Valójában a pénz feletti uralom megtartása volt a cél. De néhány látványos ügyben hatalmas vereséget szenvedett ez a politika. A Katz Katalin izraeli zsidó szociológusnő által Strasbourgba kivitt cigányok egy része bűnözőként hazakerült, s az ügyet a többivel együtt el kellett felejteni. Maradt a segélyeken élés. A cigányság egy jelentős része ma a segélyek megszerzése érdekében szaporodik. A putrik népe, a putriszinten élők köre, ahol együtt él unoka, anya, nagymama és mind szülőképes korban van, és szül is, kétségtelenül emberi jogát gyakorolja, amikor sokadik gyermekét a világra hozza, pusztán a segélyért, de önmaga ellen cselekszik, a saját életét teszi tönkre, részben hagyományos életformával. Miközben az önkormányzatok kínlódnak, és nincs miből kifizetniük a segélyeket, a kormányok jóformán semmit nem tesznek a helyzet megoldása érdekében. A cigánykérdést nem oldják meg a segélyek. Sem a csapok elzárása, sem a bőséges ömlesztés. A cigányoknak olyan munkát kell adni, amit el tudnak végezni. Ezután meg kell kezdeni szakképzésüket és iskolázásukat. Elejét kell venni a cigányság városokba özönlésének, és ott bűnöző társaságokba tömörülésének. Le kell szoktatni őket arról, hogy mindig mást hibáztassanak sorsukért. (Erről egyébként sok magyart is le kellene szoktatni.) Kötelezni kell őket arra, hogy gyermekeiket legalább alapfokon taníttassák. Ehhez nem elsősorban a magyarsággal közös iskolákba kell járatni őket, ahol éppenséggel lehúzzák a tehetséges, szorgalmas, magyar gyermekeket, hanem nekik megfelelőbe, és egyes deviáns elemeik csak azután kerülhessenek a közösbe, ha megfelelnek a követelményeknek. Az alapfokú képzésbe be kell vonni a cigány értelmiséget is. ők se csak követelőzzenek. Szembe kell nézni a cigánykérdés egész valóságával. Az önkormányzatoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy a helyi érdekek, a többség akarata és érdeke szerint, s a magyar megmaradás szempontjai szerint döntsenek ebben a kérdésben. A cigány kártyát ki kell ütni a Katz Katalinok, Magyar Bálintok és a bankárok kezéből.

• Az új, erős, a megmaradást szolgáló magyar demokráciának az önkormányzatokra, a helyi érdekre és a magyar öntudatra kell épülnie. Ez a rend programja.
  
  Ennek megértését, aztán akarását, tudatos vállalását kéri a MIÉP.
  A rend programja a magyar megmaradás programja.
  Megmaradunk? Ha akarjuk - igen! Akarhatunk mást?
  Köszönjük, hogy elolvasta programunkat.
  
  Budapest-Balatonederics, 2005 augusztus havában.

A Rend programját megfogalmazta 
a MIÉP elnökségének egyetértésével és hozzájárulásával
Csurka István

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés