Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Hírek
Hírek : A jogfosztottság éveinek emlékezete

A jogfosztottság éveinek emlékezete

  2005.11.10. 09:41

Szabad Újság,2005.november 2., Felvidék. Idézet egy visszaemlékezésből: "Én 26 éves voltam, amikor el kellett hagynunk házunkat, és vele mindenünket, mink csak volt. 1947. január 9-én beállt egy autó az udvarunkba, a katonák bedobálták a csomagokat, majd minket is beültettek, és már indultunk is az állomásra. A hosszú utazás alatt ki sem léphettünk a marhavagonból, úgy vigyáztak ránk. Zatecba érve elkezdődött a válogatás. A gazdának, akihez mi kerültünk, két háza volt. Nekünk a cselédház jutott, melyben sem villany nem volt, sem víz. Társaink közül voltak, akik belehaltak a megpróbáltatásokba. Sokat dolgoztunk, főleg az állatokat gondoztuk. A férjem balesetet is szenvedett, a kisfiam pedig torokgyíkkal került kórházba. Szerencsére a gyermekosztályon volt egy magyar orvos, aki kikezelte. Amíg ők betegek voltak, akkor is dolgoznom kellett. És ha a földeken elvégeztük a munkát, akkor a városba vittek bennünket dolgozni, mondván, nem azért hozták ide a magyarokat, hogy azok nyaraljanak itt. 1948-ban kerültünk haza, de már nem juthattunk be a házunkba, mert azt már elfoglalták. Albérletbe mentünk, és mindent elölről kellett kezdenünk."

A jogfosztottság éveinek emlékezete

Olvasóink visszaemlékezései a beneąi éra (1945–1948) meghurcoltatásaira

 

Egy ®atěcba hurcolt, ma 83 éves hölgy leveléből

Még bocsánatkérés sem jár nekünk?!

Fájó emlékek, még ma is. A férjem, sajnos, már nem él. Amikor véget ért a háború, és 1946. május 9-én váratlanul hazajött, határtalan volt az örömünk. Sajnos, ez nem sokáig tartott. Nem értettem, miért ez az újabb szörnyűség. A férjem harcolt, fogságban is volt egy teljes évig, és ezek után újabb büntetés!? Vajon azért, mert egyáltalán túlélte, vagy csak azért, mert magyarnak született?
Én 26 éves voltam, amikor el kellett hagynunk házunkat, és vele mindenünket, mink csak volt. 1947. január 9-én beállt egy autó az udvarunkba, a katonák bedobálták a csomagokat, majd minket is beültettek, és már indultunk is az állomásra. A hosszú utazás alatt ki sem léphettünk a marhavagonból, úgy vigyáztak ránk. Zatecba érve elkezdődött a válogatás. A gazdának, akihez mi kerültünk, két háza volt. Nekünk a cselédház jutott, melyben sem villany nem volt, sem víz. Társaink közül voltak, akik belehaltak a megpróbáltatásokba. Sokat dolgoztunk, főleg az állatokat gondoztuk. A férjem balesetet is szenvedett, a kisfiam pedig torokgyíkkal került kórházba. Szerencsére a gyermekosztályon volt egy magyar orvos, aki kikezelte. Amíg ők betegek voltak, akkor is dolgoznom kellett. És ha a földeken elvégeztük a munkát, akkor a városba vittek bennünket dolgozni, mondván, nem azért hozták ide a magyarokat, hogy azok nyaraljanak itt.
1948-ban kerültünk haza, de már nem juthattunk be a házunkba, mert azt már elfoglalták. Albérletbe mentünk, és mindent elölről kellett kezdenünk.

És most, az átélt borzalmak után nehogy kárpótlás, de még bocsánatkérés sem jár!? Hol vannak az ígéretek, vagy csak azok vannak? Kérem, nézzék el, ha valamit nem jól írtam, már megfáradt a kezem. Köszönöm.

Mészáros Mária (Léva)

Nincs gyűlölet a szívemben

A bizottságban, mely előtt jelentkeznünk kellett orvos is volt. Az szinte még rám sem tette a „hallgatóját”, és már oda is vetette neki egy bizottsági tag, hogy: schopná (azaz, alkalmas). Én, 14 évesen, akkor még azt sem tudtam, hogy mit is jelent az. Édesanyámnak meg azt vetették a szemére, hogy „maga 1938-ban a magyar katonáknak volt a kocsmárosnéja, legjobb, ha meg sem áll a Kárpátokig.”
A komáromi állomáson beraktak bennünket a marhavagonba. Szalmazsákon feküdtünk, alul-felül dunyha között, mert dermesztő volt a hideg. Reggel megérkeztünk Losanyba (Kolíntól 18 km). A válogatást követően olyan épületbe kerültünk, ahol már két madari család is volt, ők még az előző transzporttal érkeztek. Rám olyan munkát osztottak, amit egy kislán is meg tud csinálni. Tyúkokat etettem, tojásokat szedtem össze.

Tavasszal édesapámmal – aki hat gyermeket nevelt fel, és akkor már 62 éves volt – hazaszöktünk, az édesanyám viszont ott maradt. Ősszel ő is megpróbált utánunk jönni, de a gazda rájött erre, és jól megverte.

Otthon viszont a házunk, ahol egykoron a kocsmánk volt, már foglalt volt. Rokonokhoz költöztünk, rengetegen voltunk egy rakáson. Végül is visszakaptuk a házat, de csak úgy, hogy az ott felhalmozott adósságot – amit nem mi, hanem az ideiglenesen ott lakó halmozott fel – kifizetjük. A volt lakó egyébként egylovas kocsival érkezett a falunkba, és mikor elhagyta a házunkat, teherautóval távozott.
Ma már 72 éves vagyok, nincs a szívemben gyűlölet senki iránt, de az átélt embertelenségeket nem tudom elfelejteni.

Zámbó Andrásné (Pat)

 

„Tisztálkodásra ott a Morva!”

Egyetlen fénykép maradt abból az időből. Három fiatal lány áll egy ezüstfenyő előtt. A többi képet elvitte az 1965-ös árvíz. A fájó emlékeket azonban nem sodorhatta el semmi.
Gútai származású vagyok. 1946 tavaszán munkásokat toboroztak csehországi munkára. Olyan hírek terjengtek, ha nem lesz elég önkéntes, akkor elvisznek bennünket is. Így is lett.
Egy majorszerű állami birtokra kerültünk, a neve az volt: Dvůr Nesity. A morvaországi Hodonín mellett van. A szállásunkon víz nem volt, mondták, tisztálkodási lehetőségként ott van a Morva folyó, hiszen csak egy töltés választ el bennünket tőle…
Földeken dolgoztunk, ha az egyik állami gazdaságban már nem volt munka, másikba irányítottak bennünket. Emlékszem, olyan hideg volt, hogy reggelente a deres cukorrépára majd ráfagyott a kezünk.
Mikor azonban végre hazamentünk, két hónapra rá megkezdődött a kitelepítés. Mi is megkaptuk a parancsot: készüljünk, csomagoljunk! Megúsztuk, mivel apám elment a kitelepítő bizottsághoz, felmutatta az igazolást, hogy fél évig dolgoztunk már Csehországban.
Magyarországon akartam tanulni, édesapám megszervezte, és sikerült is átszöknöm a határon. Két nővérem már Magyarországon élt akkor, ők segítettek nekem ott a megélhetésben. Nagyon nehéz időszak volt, két évig nem jöhettem haza látogatóba. De nem voltam elégedetlen, mert az anyanyelvemen tanulhattam, és számomra ez volt a lényeg.

(Csepregi Gizella kéméndi olvasónk leveléből idéztünk)

Kisudvarnoki emlékezés Diablicéra

A nagygazdákat nem vitték el

Beszélgetőtársam a kisudvarnoki (Dunaszerdahelyi járás) Marczell Kálmánné Júlia volt, aki otthonában fogadott, és olykor könnyek között emlékezett vissza Diablicéra.
Tizenhárom éves volt, amikor 1946. december 16-án, hétfőn, a falut körülvette a katonaság, és ismertették velük a tényállást. A katonák parancsot teljesítettek... A jegyzőség összeírta a névsort, és egy Cervenánski nevű ember parancsára megkezdődött a teherautókba való rakodás. A névsort összeállítóját Cséfalvaynak hívták, aki magyar származású volt. A nagygazdákat nem vitték el, mivel azok meg tudták fizetni az otthonmaradásukat. Amit lehetett, azt felrakták a teherautókra, az állatok természetesen otthon maradtak.
Kisudvarnokból a következő embereket vitték el: Gútai Miklós (8), Fehér Ilona, Fehér János, Bokros István (5), Németh István (3), Pergel József (6), Sereghy Ferenc (2), Bíró Lajos (5), Fehér János (7), Csomor Endre (3), Kósa Kálmán (6), Fehér Zoltán (5), Tóth Lajos (2), Fehér István. (Zárójelben a velük együtt elhurcolt családtagok száma van feltüntetve.)
Dunaszerdahelyről marhavagonokban indultak Prága felé. Négy napos volt az út, amely valóságos megpróbáltatás volt a számukra. A túlzsúfolt vagonokban a –25 fokos hidegben csak arra gondolhattak, hogy épségben megérkezzenek ideiglenes lakóhelyükre. Bokrosék felállították a sporheltet, és 10 literes fazékban főzték a teát. Egy vagonban átlagosan 13 otthonától megfosztott magyar ember imádkozott azért, hogy majd valamikor visszatérhessenek szülőföldjükre.
Prágába csütörtök délután négykor érkeztek meg. Teherautó várta őket, amely egy Prága melletti nagybirtokra vitte ki őket Diablicére. Csaknem üres szobákban szállásolták el őket. Szobánként 8 emberrel.
Karácsonykor levágtak egy disznót, abból volt az ünnepi eledel. A csehek nem voltak rosszak hozzájuk. Júlia édesapja ökröket etetett, bátyja lovakat járatott, ő pedig segített a termés begyűjtésénél, és ha kellett, akkor kapált. Naponta nyolc órát dolgoztak, megtanultak csehül is. Fizetést is kaptak. Voltak ott deportált magyarok Köbölkútról, Gútáról, Kétyről, Várkonyból. Az ottani magyarság gyakran összejárt, sőt, még magyar bált is rendeztek. Voltak, akik fogadkoztak: „Ha egyszer hazajutok, akkor a Cséfalvay fejét kettévágom!”.
Elérkezett az 1948-as „győzelmes, jégtörő február”. A 76/48-as elnöki dekrétum alapján a németek és magyarok csehszlovák állampolgárságot kaphattak. Voltak, akik még korábban hazaszöktek. 1949-ben végre elérkezett Marczellék számára is a várva-várt nap. Vonattal mentek Dunaszerdahelyre. Mivel közben a hegyekből lejött szlovákok költöztek a házukba, az elöljáróság úgy döntött, Albárra költöztetik őket. „Nem megyünk” – mondta az édesapa.
Barciak, aki a házukba költözött, egy szobát átengedett nekik. Abban éltek egy évig. A 600 lelket számláló Kisudvarnokban ekkor már 30 betelepült szlovák lakott. A község vezetősége szlovák volt, viszont a plébános, Janovits Ödön, magyar volt, ő amiben csak tudta, segítette a hazaérkezetteket.
A szlovákok zöme időközben ráébredt, nincs itt keresnivalójuk. Néhányan azonban maradtak, közülük többen még magyarul is megtanultak. (...) Júlia édesanyja 96 évesen hunyt el odahaza. „Mi sem akarunk többet, csak őseink földjén élni, és majdan itt is nyugodni”.
Karaffa Attila

 

Deportált bakaiak megpróbáltatásai

Még a fogazatukat is megnézték

Az 1947-es csehországi deportálás bakai (Dunaszerdahelyi járás) végrehajtására, az idegen földön töltött időszakra a hazaérkezett Sidóné Zsolnay Máriával (született 1921-ben) emlékezett:
„1947-ben megkaptuk a csehországi deportálásról szóló értesítést. Csak néhány fontosabb dolgot készíthettünk elő: egy szekrényt, egy asztalt, két széket, egy ágyat, edényeket, néhány konyhai eszközt, meleg ruhát. Ezeket nagy ládákba és bőröndökbe raktuk. Élőállatot nem vihettünk magunkkal. A faluból kivezető utakat a rendőrök már az előző nap lezárták, így nem lehetett elmenekülni. Nagyon hideg volt, a marhavagonokban kisebb kályhákkal fűtöttünk. Megérkezve Csehországba a cseh gazdák szekereken vittek bennünket a kijelölt gazdaságba.
A gazdasághoz tartozó földeken és az állatok körül kellett dolgoznunk. A munka mellett, ha volt szabadidőnk, a közeli Domaľlicére jártunk, mivel rokonaik és a bakaiak nagy része ott volt. Bár a körülményekhez képest rendesen bántak velünk a csehek, hat hónap után a férjemmel eldöntöttünk, hogy hazaszökünk! A velünk egy gazdaságban dolgozó családoknak azt mondtuk, hogy a Domaľlicén lévő rokonokhoz megyünk, így időt nyertünk, és csak távozásunk után egy nappal rendelték el a keresésünket. Arra is ügyeltünk, hogy a gazda ne fogjon gyanút, ezért mindent a szálláshelyen hagytunk.
A prágai vasútállomáson igyekeznünk kellett, nehogy gyanúsak legyünk. Szerencsénk volt, nem igazoltattak bennünket. Pozsonyban autóbusszal mentünk Bakára.
Noha a házunkban – mivel édesapám otthonmaradt – nem jöttek idegenek, fél évig egy ismerősünknél húztuk meg magunkat. Féltünk a keresésétől, és nem alaptalanul. Mikor rám találtak – a férjem és a kislányom sem volt otthon –, már vittek is vonattal Brünnbe. Két hetet töltöttem ott egy táborban, mely kerítéssel volt körülvéve. Innen Klatovyba vittek, éjszaka érkeztem, a szálláshely a börtön volt. Reggel a munkahivatalban munkahelyet jelöltek ki a számomra. Ám kíséret nélkül irányítottak oda, ezt kihasználva én ismét Bakára vettem az irányt, ahová sikerült is megérkeznem.“
* * *
„Volt olyan cseh gazda, aki még az emberek fogait is megvizsgálta, mivel csak egészséges embert akart kiválasztani a munkára“ – emlékezett vissza családja megpróbáltatásainak időszakára a szintén bakai Zemes Gáborné Mészáros Margit. – „Kapálás, a termény betakarítása, az állatok etetése és a ház körüli munka volt a feladatuk. Ezért fizetséget nem, csupán kosztot és szállást kaptak.” (...)
„Annus nagynénémet Mária testvérével együtt 1947-ben vagonírozták be sok más bakaival együtt. Cseh nagygazdákhoz vitték őket Tachovtól egészen České Budějovicéig. Mária azonban Brünnél lemaradt a továbbinduló vonatról. Süketnéma lévén értekezni sem tudtak vele. Miután a bakaiak megérkeztek csehországi helyükre, Mária csak két hónap múlva, lerongyolódva, tetvesen került haza Bakára. Nagyapám családja fogadta őt gondjaiba, kóborlása során szerzett betegségeit hosszú ideig kezeltették, míg végre rendbe jött.”

(lejegyezte Darnay Zsolt)

A folytatáshoz kattintson ide: Tovább >>

A 2006-os folytatáshoz kattintson ide : tovább >>


Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 26  – november 2-i (43-44.) szám


Kapcsolódó cikkek a honlapról:

Mindszenty bíboros: Emlékirataim - A felvidéki kitelepítésekröl

Benesi-dekrétumok 

A Benesi-dekrétumok következményei

A pánszlávizmus

Régi Felvidékünk és Kárpátalja múltjának elrablása


Karpatia Magazin > 47. szám – 2005. július

       Magyar Holokauszt

Ifj. Szőcs György

Midőn elgondolkodtam e cikk megírásán, Edvard Beneąsel, Csehszlovákia egykori külügyminiszterével, majd későbbi elnökével kapcsolatban egy idegen szó tisztázását tartottam nagyon fontosnak. E szó a nacionálsovinizmus. Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a következő definíciót találhatjuk Nacionálsovinizmus címszó alatt: az országon belül élő más nemzetek és népcsoportok önrendelkezési jogát soviniszta jelszavakkal ellenző politikai irányzat. Tettem ezt mindazért, mert Edvard Beneą nacionálsoviniszta, hisz a Csehország, illetve a Felvidék területén élő magyarok és szudéta-németek önrendelkezési jogát soviniszta jelszavakkal ellenezte, ennek érdekében hozta meg 1940 és 1945 között londoni száműzetése alatt a hírhedt Beneą-dekrétumokat.
1920. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásakor a nagyhatalmak már tisztában voltak vele, hogy egyenesen a II. világháború kitörését garantáló ügyiratot deklarálták, éppen azért, mert a határok meghúzásakor nem vették figyelembe az etnikai határokat, illetve az ezzel kapcsolatos szociális helyzetet képtelenek voltak kezelni. A diktátum Magyarországgal a legmesszemenőbb garanciát vállaltatta az egyharmadára csonkított területen maradt kisebbségekkel kapcsolatban.
Beneą Londonban tulajdonképpen az antant kívánságainak akart eleget tenni, mivel a szövetséges és társult államok faji alapon tiszta államokat kívántak létrehozni, ezért kilátásba helyezték a lakosságcseréket már 1920 júniusában, a diktátum aláírásakor. A békediktátum ugyan kimondja, hogy… „Mindazon személyek, akiknek illetősége oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott, a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az Államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja”, azonban a diktátum következő cikke így szól a Szerb-Horvát-Szlovén, illetve a Cseh-Szlovák Államokkal kapcsolatban; „azok a személyek, akik valamely területen 1910 évi januárius hó 1-je után szereztek illetőséget, csak oly feltétellel szerzik meg a szerb-horvát-szlovén vagy a cseh-szlovák állampolgárságot, ha a Szerb-Horvát-Szlovén, illetőleg a Cseh-Szlovák Államtól erre engedélyt nyernek”.
Horthy számtalan erényének egyike az I. világháborút követően az volt, hogy az országot nem csak pénzügyi, gazdasági téren kívánta megerősíteni, hanem szellemi, erkölcsi értelemben is. Klebelsberg Kunó szavaival élve Horthy programjának szíve ez volt: „magyar lélek, európai tudás”. Mai napig ez lehet nemzetünk fennmaradásának kulcsa! 1938-tól 1941-ig sorra szereztük vissza hazánk elszakított részeit. Felvidék, Kárpátalja, Székelyföld, Észak-Erdély, Délvidék! Horthyék áldozatos nemzetépítő munkájának köszönhetően a nemzet újraéledt!
Viszont a csehszlovák és román külpolitika ekkor félelmetesen jól működött, igaz, minden szavuk színtiszta hazugság volt. Ennek ellenére sikerült a trianoni határokat megújítaniuk. Beneą dekrétuma (többek között) a kollektív bűnösség elvét alkalmazza az ott élő magyar és német kisebbséggel szemben. Így a rendelet értelmében minden magyar és német nemzetiségű ember náci kollaboráns, háborús bűnös az újszülöttől az aggastyánig. Ennek értelmében faji alapon megkülönböztetnek, minden ingó és ingatlan vagyonuktól, állampolgári jogaiktól megfosztatnak, orvosi ellátásban, nyugdíjban egyéb juttatásban nem részesülhetnek. A tanárokat, orvosokat, köztisztviselőket elbocsátották, majd ha mindez nem lett volna elég, teljesen törvényen kívül helyezték őket. Mindez azt jelentette, hogy bárki meg is ölhette a magyarokat, illetve a szintén ezen a területen élő németeket. Törvény előtt ezen tettéért nem kellett felelnie senkinek.
Ez a mi holokausztunk, amely mind a mai napig érvényben van. Hatályát olyannyira nem vesztette, hogy Edvard Beneąnek nemrégiben szobrot emeltek Prágában a külügyminisztérium épülete előtt. A német vezetés ezt nyílt provokációnak nyilvánította, a Gyurcsány-kormány nyilatkozata: „… a kollektív bűnösség elvének felelevenítése érthető módon vált ki ellenérzéseket az érintettekben, ugyanakkor a magyar kormány nem vitatja Edvard Beneą szerepét a csehszlovák állam megalakításában”.
Íme a gyurcsányi felelős hazafiság újabb megnyilvánulása 2004 december 5. után!
Ennyit érünk mi, magyarok a jelenlegi magyar kormánynak és miniszterelnöknek.
Tartsuk ezt észben 2006 tavaszán is, amikor majd ismét elhalmoznak minket újabb választási ígéretekkel, és ne felejtsük el, hogy ki az igaz hazafi és ki a felelős (félős) hazafi, aki Nemet mond Trianon határain kívül maradt testvéreinkre és Igent a Magyar Holokausztra!

 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?