No és Orbán Viktor ?!

Gehl Gusztáv, az Agrobank volt elnök-vezérigazgatója írja a Magyar Nemzet szeptember 16-i számában, hogy Orbán Viktort a nemzetközi tőke „csinálta ki” 2002 tavaszán, mivel ő tudta-tudja, mivel lehetne ezt az országot talpra állítani. Nos, ezzel nem mondott nagyot. Sokan tudják ezt. A mai magyar politikából nem a szakértők, a jogászok, a közgazdászok hiányoznak, hanem a politikusok. Akik valóban „tudják, merik, teszik”. Akiket tud és mer követni a szavazó. Akik nem zsákbamacskaként árulják hitvallásukat, hanem a szívük fölött viselik, jól láthatóan.

Azonban az elnök-vezérigazgató úr szerint Orbán még nem terítheti ki a kártyáit az asztalra.

Én kérdezem: miért ne? Mi a veszteni valónk, ha van még egyáltalán? A Kárpát-medence magyar nemzetiségű lakosainak száma 15 év alatt mintegy egymillióval csökkent – békeidőben példátlan szám. Az anyaország lakóssága jövőre tízmillió alá csökken – a veszteség 900.000 fő tizenöt év alatt: három Debrecennyi város tűnt el, vált lakatlanná ez idő alatt! Budapesten lakások tízezrei állnak üresen, mégis a külföldi tőkéből táplálkozó spekuláció müncheni árszínvonalra fújja föl az árakat. Magyar kézen már nincs egy nagyobb gyárunk, erőművünk (a Paksi Atomerőmű kivételével), egy élelmiszer-feldolgozónk, egy vasművünk, egy hipermarketünk, egy közművünk. A legtöbb vállalatnál a legapróbb döntéshozatal sem nálunk, hanem Bécsben, Párizsban, Berlinben, New Yorkban, Tel Avivban történik. Nálunk a világon a legmagasabbak a kommunikációs, telefon- és internetdíjak. A legmagasabb az egész környéken a benzin ára. Dunántúl termőföldjeinek egyharmada már külföldi kézen van. Budapest egy romhalmaz, emberek százezrei töltenek el napi 2-3 órákat az állandósult dugókban, melyek immár a nemzetgazdaságban mérhető károkat okoznak (egyes felmérések szerint évi 150 milliárd összegűt), és nemzetközi versenyképességünket veszélyeztetik. Utat tíz éve, metrót huszonöt, villamos vonalat meg ötven éve nem adtak át. Minden manapság megjelenő, külföldi kimutatás szerint elvesztettük minden, a rendszerváltásnál élvezett előnyünket, a tíz csatlakozó államból az utolsók vagyunk minden téren, az első évben nettó befizetők lettünk mintegy 45 milliárdos nagyságrendben.

És akkor még nem is említettük a magyar hadsereg tudatosan kivitelezett, fokozatos fölszámolását „folyamatos, krónikus pénztelenségre” hivatkozva.

Kedves Orbán Viktor, ha lenne valahol egy minden apró részletre kiterjedő, megvalósítási határidőtáblával rendelkező, több külföldi nemzetbiztonsági szolgálat és szabadkőműves társaság összefogásával született, titkos terv Magyarország meggyengítésére, majd végső megszüntetésére, végül pedig a teljes magyar nemzet végleges eltüntetésére a Kárpát-medencéből, az sem lehetne ennél hatékonyabb, mint ami az utolsó tizenöt évben történt velünk!

Nem tudom már meghallani azokat az ellenvetéseket, hogy a Fidesz és Orbán Viktor azért szavazta meg Románia feltétel nélküli belépését az EU-ba, - tehát anélkül, hogy az erdélyi magyarok egészének személyi, a székelyföldieknek pedig területi autonómiát adna, - mert hogy „a jelenlegi helyzetben nem volt más lehetőség”, aztán „mindjárt itt vannak a választások”, meg hogy „a románok jobb pozíciókkal rendelkeznek, mert felajánlották az amerikaiaknak Constantát”, vagy hogy „reálpolitika”, stb.stb.; nos, az elmúlt 85 évben mindig ilyen helyzetben voltunk. Sőt, számunkra Mohács óta nem kedvező a csillagok állása, mégis 500 évig megmaradtunk – és szaporodtunk. Azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a folyamat megtört, mert elsősorban a lelkünk tört meg! és alig néhány évtizeden belül a magyar nemzet biológiai fennmaradása a tét.

Persze tisztában vagyok azzal, hogy mindezt Orbán Viktor is tudja. Mit is mondott ő a tavalyi bálványosi szabadegyetemen? „Autonómiát Önök soha nem fognak kiegyezéssel elérni Romániában. Vagy kiállnak érte, erőt mutatnak fel, megszervezik magukat és kikövetelik, vagy nem lesz autonómia.” De ha már a „nemzetközi pénztőke” úgyis tudja, „hogy ő tudja”, akkor ideje lenne nekünk is, a választóknak is „tudnia”, hogy milyen kártyákkal játszik. Ideje lenne nekünk is, még jó időben, a jövőre esedékes választások előtt is megismernie az igazi lapokat, azokat, amelyek nem cinkeltek! Amúgy hogyan tudnánk őt megkülönböztetni a többi hamiskártyástól, amikor ő is a rossz gombot nyomkodja? Ha pedig azért nyomott igent – saját, a cikk elején olvasható meggyőződése ellenére, - mert „beszóltak” neki, mert netán valamivel zsarolják, akkor itt az ideje levonni a konzekvenciát: Orbán Viktor zsarolható. Mint ahogy az egész rendszerváltó (értsd: nemzeti vagyont elprivatizáló) „elit” az. Éppen ezért ideje új arcok után nézni, akik nem azok.

Orbán Viktornak ideje lenne eldöntenie, hogy sok funkciójából melyik a prioritása, hiszen nyilvánvanló, hogy az Európai Néppárt alelnökekének lenni más érték- és főleg érdekrendszerhez való igazodást jelent, mint a magyar nemzet miniszterelnökének. Itt az ideje fölhasználnia azokat a pozíciókat, amelyekbe a szerencse és a jó Isten emelte, és legfőképpen itt az ideje személyes kockázatot vállalnia, mint Mahatma Gandinak: levetkőznie egy szál gyolcsra, ennek minden következményével együtt, mert a magyarság az utolsó órába érkezett. Ideje kiteríteni a kártyákat, mert ha Orbán Viktor valóban a magyar nemzet megváltója akar lenni, akkor ez a nemzet, ez a nép őt vállára véve fogja bevinni a magyarok Országházába – mégha cigánygyerekek is potyognak az égből!

Ha ő ebben pedig nem hisz, akkor arra sincs joga, hogy a mi feltétlen és vak hitünket, szeretetünket és lojalitásunkat kérje számon.

Budapest, 2005. szeptember 28.

Várkonyi Zsolt
Aki Orbán Viktor hívására 2002-ben megalapította a Hegyvidéki Lokálpatrióta Polgári Kört
Aki Orbán Viktor „igenlő” gombnyomására most, 2005. szeptember 26-án megszűntnek nyilvánította azt