Az évtizedek óta a tengerentúl, mára pedig kontinensünkön is „Valentine’s Day”-ként, azaz Valentin napként, valaha viszont csak Bálint-napként emlegetett ünnepen eredendően az ókeresztény kor egyik pap vértanújára, Szent Bálintra emlékezünk születésnapján, akit II. Claudius császár (268-270), amikor üldözni kezdte a keresztényeket, elfogatott, és már másnap színe elé idézve hízelgő kérdésére, hogy miért nem áll barátai közé, miért nem él az állam törvényei szerint, miért követ babonás hitet, azonnal olyan mély meggyőződéssel és ékesszólással kezdte fejtegetni a krisztusi hit igazságát, hogy maga is gondolkodóba esett, s mivel sorsáról nem akart mindjárt dönteni, egy időre a város kormányzójának gondjaira bízta, aki viszont egy Asterus nevű főtisztet bízott meg őrzésével.

Bálint a főtiszt házába érve arra kérte imájában Istent, hogy térítse meg őrzőjét, mire az megjegyezte, hogy „mindjárt meglátjuk, igazi Isten-e a te Krisztusod és tud-e másoknak világosságot adni, és erre elővezette tízéves leányát, aki már két esztendő óta semmit sem látott, majd felszólította, hogy mutassa meg rajta Krisztus hatalmát, amire ő habozás nélkül a leány fejére tette kezét, imádkozva, hogy „Uram Jézus, aki Isten és a világ világossága vagy, gyógyítsd meg kegyesen szolgálódat”, és amikor befejezte, a leány teljesen meggyógyult, Asterus pedig a nyilvánvaló csoda láttára rögvest megrendülve borult Bálint lábához és úgy kérdezte tőle, mit kell tennie, hogy üdvözüljön, aki miután elmondta, meg kell térnie és el kell bocsátani foglyait, negyvennégy emberével megkeresztelkedett.

A császár, mihelyt erről értesült, annyira felindult, hogy mindegyiküket elfogatta, halálra ítélte és kivégeztette 270-ben: az így vértanúvá vált szent életű pap kínszenvedésének helyén később I. Gyula pápa (337-352) templomot építtetett tiszteletére, amely ugyan idővel elpusztult, de a benne őrzött ereklyék nagy része megmaradt s jelenleg a Szent Praxedis Templomban őrzik, a hagyományos római liturgia pedig az alábbi könyörgéssel köszönti: „Praesta, quaesumus, omnípotens Deus: ut, qui beáti Valentíni Mártyris tui natalítia cólimus, a cunctis malis imminéntibus, eius intercessióne, liberémur”, magyarul: „Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy mi, akik Szent Bálint vértanúd születésnapját ünnepeljük, közbenjárására minden fenyegető bajtól megszabaduljunk.”.

Ma ezzel szemben már korántsem szakrális, hanem profán ünnep majdnem mindenkinek, amikor a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket, elfeledve, hogy eleink eredendően a hithűség egyik óegyházi képviselőjére emlékeztek ilyenkor: azt kívánjuk tehát, akkor ünnepeljük a Valentin napot, amikor az amerikaiak a busójárást!
 

(hunhir.info)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés