Magyarország egész magyar lakosságát Ázsiába telepíti a szovjet győzelmi terve
Győri Nemzeti Hírlap, 1942. január 29.Ankara, jan. 28. MTI
Moszkvából több külföldi újságíró érkezett a napokban Ankarában, akik hónapokon át Moszkvában tartózkodtak. Valamennyien hangoztatják a szovjet főváros lakosságának rendkívül súlyos helyzetét, de egyúttal rendkívül figyelemreméltó leleplezésekkel szolgálnak a szovjet kormánynak még a háború kitörése előtt kidolgozott terveiről is. Ezek a tervek egy megszervezendő világforradalom, valamint a szovjet hadsereg egyidejű európai előrenyomulása keretében elsősorban Európa általános bolsevizálásának módjait állapították meg. Moszkvában általános szóbeszéd tárgyai voltak a tervek egyes részletei. Ezek közül mindeddig ismeretlen elgondolás és bizonyára feltűnést keltő terv az volt, hogy szovjet győzelem esetére nagyarányú nemzet áttelepítéseket szándékoztak végrehajtani. Azok a szovjet körök, melyek még reménykednek a bolsevizmus győzelmében, ma is hangoztatják a tervek megvalósítását. A szovjet vezetőség határozata szerint az áttelepítések végrehajtásának első szakaszába Finnország, Lengyelország és Magyarország lakosságának Ázsiába való áttelepítését tűzték ki célul. A lengyel népet, tekintetbe véve az alkalmas klimatikus viszonyokat, az Uraltól keletre a Kazak-Kirgiz szovjet köztársaság területére akarták telepíteni, a finneket Kelet-Ázsiába, a Léna és Indigirka folyók közötti területre, a magyarokat pedig Turkesztánba telepítették volna át.
A magyarokat Turkesztánba
A magyarokat Turkesztánba akarja vinni a bolsevista fenevadak győzelmi terve, mint azt mai lapszámunk távirati jelentései között közöljük. Turkesztánba ezt az egész magyar nemzetet, mely itt, ezen az ezeréves szent haza földjén annyit vérzett, annyit szenvedett, melyet szíve utolsó dobbanásáig szeret!
Mit gondolnak azok a megátalkodott zsidó-kommunista vérebek, akik ilyen pokoli terveket szőnek elképzelt győzelmük mámorában, mit gondolnak, lehet erről a nemzetről, erről a népről így ítélni? Hát nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, hogy mi szeretjük ezt a földet, hogy minekünk az isteni gondviselés jelölte ki ezt a földet hazának, lakóhelynek, munkatérnek és missziós területnek a keleti pogányság és barbárság ellen a kereszténység védelmében?
Hohó, elvtársak, megálljunk egy szóra, mielőtt belemelegednétek pokoli tervetekbe!
Ismeritek a magyar parasztot, ezt a kemény, ezt a szenvedések és keserves örök munka viharaitól megedzett magyar parasztot? Tudjátok, hogyan szereti a földjét, házát és hogyan szereti a temetőt is, hol ősei nyugosznak?
Ismeritek a magyar középosztályt, mely még egyik városból a másikba sem megy el szívesen, mert ott szeret élni, ahol született és szereti a lankát, az erdőt, a hegyet és a susogó folyókat, melyek mellett boldog gyermekéveit élte?
Nem ismertek minket, ti sátán fiai, lélektelen és embertelen, főképpen pedig istentelen salakja a földnek, nem ismertek minket és nem ismeritek a magyar honvédet, a föld fiát és a magyar város fiát!
Hát csak tervezzetek, csak döntsetek rólunk, a magyar ököl odavág az asztalotokra: most már ne tovább!
Mi itt maradunk, ahogy itt maradtunk ezer esztendő millió keserű szenvedése, csalódása és vérhullása mellett és után is.
Mi itt maradunk, mert véren szereztük, vérrel védtük meg hazánk szent földjét! Mi nem megyünk Turkesztánba és nem megyünk sehová innen. Itt élünk és itt halunk, ez a mi fajtánk fenséges parancsa.
De, igen. Elmegyünk! Elmegyünk tűzzel, vésszel, kézigránáttal és lángszórókkal, diadalmas ágyukkal és repülőgépekkel, szívünk, lelkünk győzelmes szent haragjával lesújtani azokra, akik minket innen el akarnak vinni!
Ti elpusztultok. De mi: maradunk!
p–j–.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum