A takarékossági fékek viszont szemérmetlenül kibújnak sok alkotmányból. Önök elhiszik, hogy a PIIGS földje őszintén támogatja Berlin pénzügyi politikáját? Vagy ezt csupán azért teszi, hogy biztosítsa a német pénzt? Így vagy úgy, bárkivel fogadunk abban, hogy a gyakorlatban a takarékossági fékek erősen csúszni fognak.

Hogy miért?

Az euró megmentéséért folytatott takarékossági politikának ugyanis sokkal távolabbra érő hatásai vannak. A szociális állam, azaz az alsó- és középosztály életstílusa a lebomlás felé vezet. Tudatosítanunk kell, hogy végéhez ért a neoliberálisan inspirált szociális állam gazdaságpolitikája. Magyarország és Görögország egy kémcső, melyben nyomon követhető az „in vitro”, azaz az összemoshatatlan két szubjektum.

Merkel és Sarkozy  megígérte, hogy január végén megtudjuk, miként növekedhet a gazdaság, miközben takarékoskodunk. Erre magam is nagyon kíváncsi vagyok, teszi hozzá. 

Az euró megmentéséért elrendelt takarékosság a politikai destabilizációhoz és a gazdasági növekedés megtorpanáshoz vezet. Ez ugyanis nem vezet a költségvetés kiegyenlítéséhez és deregulációhoz, hanem specifikusan a nemzetközi árucsere-forgalmat befolyásolja.

A nyugati gazdaságok további sorsa Kína és a BRICS országok gazdasági fejlődésétől függ. Viszont a gazdasági fejlődés ezekben az országokban a nyugati tömegfogyasztás függvénye. Ennek a körforgásnak az az alapja, hogy a nyugati felhalmozott javakat, a gazdagságot visszaforgassák a fejlődő országokba. Az európaiak és amerikaiak eladósodása viszont azt mutatja, hogy immár nem finanszírozható a tömegkonzum. 

Ez egy történelmi jelentőségű kihívás. Orbán Viktor az a politikus, aki kétségbeesetten igyekszik megtartani választói életszínvonalát, de egyedül nagyon gyenge ahhoz, hogy sikerrel járjon. Ennek ellenére úgy hiszem, hogy Orbán a „rükverces” nemzeti gazdaság úttörője, akinek a missziója így szól: a globalizáció korlátlan árucseréje a nyugati országok többségében elérte a haszonszerzés tetőfokát, s ezek után inkább árt, mint használna nekik, állapítja meg.

A globális gazdaságból való kiút a nemzeti gazdaság felé hajlás. Tartsák ezt akár protekcionizmusnak, de én inkább a munkáért való harcnak nevezném. Nem csak Magyarország teszi azt, amit tud. Ugyanebből az okból a spanyolok kiszorítják országukból a bolgár migráns munkavállalókat, amint a Fiat Panda gyártását is visszaviszik Olaszországba, annak ellenére, hogy Lengyelországban nyereségesek voltak.

Hogy ez a hozzáállás nem felel meg a gazdasági logikának és nem biztosítja a sikert, magam is tudom. De az euró rögzítésének neoliberális gazdaságpolitikája a továbbiakban egyedül a sikertelenséget garantálja: a gazdaságit és a politikait, zárja gondolatait Petr Robejąek. 

Köszönjük az írást a fordító D. Varga Lászlónak /FENET/

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés