Karácsony
2011.12.25. 12:56
Az év végén a keresztény világ a Megváltó születését ünnepli. Évről évre. Persze a mai világban a tartalom már egészen elsatnyult. Egyrészről „jobb helyeken” a karácsony szót is illik, sőt kötelező kerülni, és helyette az ünnepek kifejezést ajánlatos használni. Nem biztos ugyanis, hogy mindenki keresztény, és nem célszerű senkit megsérteni. Hogy ebben a mai világban miért mindig csak a kisebbség érzékenységére kell tekintettel lenni, azt mindenki nagyon jól tudja. A másik, amitől falra tudok mászni, a „kellemes” kifejezés. Szinte minden képeslapon a következő üzenetet találjuk: kellemes ünnepeket! A lábvíz hőmérséklete, a reggeli kávé, a fejmasszírozás, a nyári kánikulában meglelt árnyékos lugas és még megannyi dolgot tudnék felsorolni, ami kellemes. De a karácsony? Micsoda elaljasodás kell ahhoz, hogy valaki ezt a szót találja meg, és micsoda tömegmanipulációs erő, hogy azt az egész társadalommal elfogadtassa! Mert őszintén megvallva, ez a kifejezés már reflexszerűen vált a beszédünk részévé. Sokszor halljuk a szeretet ünnepe kifejezést is, ami már egy fokkal jobb, de még mindig kellően semleges, mintha csupán arra szolgálna, nehogy kimondjuk: ez egy keresztény ország keresztény ünnepe.
A tartalmi silányság persze nem csupán szavak szintjén mutatkozik meg. Szintén az ünnep kiüresedését mutatja az a – számtalanszor bemutatott – vásárlási láz, amely ilyenkor az embereket elkapja. Elegendő csak bemenni egy-egy plázába és megnézni a hömpölygő tömeget, amely szinte extázisban készül az ajándékozásra. Egy-egy megfelelő ajándékért képes akár eltaposni a másikat, összeveszni vele a polcnál az utolsó robotgép felett, ordibálni az információs pultnál a kisasszonnyal, hogy miért nem tudnak több embert behívni dolgozni, mert akkor nem kígyóznának a sorok stb. Ugyan hány embernek a fejében fut végig ilyenkor, hogy miért is vásárol ajándékot? Mi is a célja ezzel azon túl, hogy valamelyik családtagját meglepi vele? Létezik-e bármi még ebben a mai világon, ami a tárgyakon túl van, vagy már teljesen belesüppedtünk az anyagi, fogyasztói létbe? A Szenteste már tényleg csak ajándékátadási procedúra maradt?
Tudom persze, hogy ezekben a napokban nagyon sok család meghitt perceket él át, de mégis úgy érzem, nagyon távol kerültünk a valódi üzenettől. És ha valaki, aki olvassa ezeket a sorokat, azt hiszi, ez nem rá vonatkozik, hanem másokra, az téved. Ez rá is vonatkozik. És amikor ezeket a sorokat írom, ha azt hiszem, hogy ezek a sorok nem rám vonatkoznak, hanem másokra, akkor én is tévedek. Ez rám is vonatkozik. Ez ránk vonatkozik. Jézus születése azt üzeni az embernek, hogy az életünk csoda, hogy az életünk küldetés, hogy az életünk felelősség, hogy az életünk maga az ajándék. Ezeken a napokon az öröm még felhőtlen, még teljes, de utána már küzdeni kell érte, utána már vállalni kell az életet, a felelősséget, a küldetést. Ami nem egyszerű, ha valaki igazán komolyan veszi.
Karácsony persze egyetemes öröm, de azért nekünk, magyaroknak most kétszer olyan szép. Igen. Minden kínunk, szenvedésünk, nyomorúságunk és tragédiánk ellenére minden egyes ajándékkal, amit átadunk, legyen az a legkisebb is – akár egy mosoly – azt üzenjük egymásnak: bízom benned, hiszek benned, tudom, hogy semmi sem hiábavaló, tudom, hogy semmi sem véletlen, hogy mindennek értelme van, az örömnek és a szenvedésnek is. És az, hogy a mi népünk most ilyen sok terhet cipel, az sem véletlen. De bírni fogjuk, és nem csak elviselni leszünk képesek, nem csak túl leszünk rajta, hanem erősebbek leszünk általa. Amikor tehát átadjuk egymásnak, szeretteinknek az ajándékot, járjon a fejünkben a gondolat: győztesek voltunk és győztesek leszünk.
Vona Gábor
Az írást a Barikád hetilap karácsonyi dupla számában is elolvashatja.
|