| Hírek : Wass Albert : Az én titok-karácsonyom |
Wass Albert : Az én titok-karácsonyom
2011.12.23. 15:56
Wass Albert: Az én titok-karácsonyom
Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a
többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük
önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep
önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet
csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az
ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a
nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette.
Az erdélyi nagy gyász éveiben nálunk otthon elfelejtették az ünnepet. Nem
volt karácsony és nem volt újév, nem volt húsvét és pünkösd, mint ahogy
vasárnapok sem voltak. Viselő ruháinkat s nehéz gondjainkat szakadatlan hordtuk,
bármit mutatott a naptár. Keserűség tanyázott otthon, s én hiába küzdöttem az
ünnepekért, ünnepi öltözetet s ünnepi arcot éveken át nem látott a házunk.
Egyszer fellázadtam. Karácsony volt. De nagyon emlékszem még arra a
karácsonyra! Tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Karácsonyi szabadságra küldött
haza a város, és Sándor bácsi ünnepes háza után olyan volt a miénk, mintha
halottat őriztek volna benne.
Apámék egy-egy könyvbe temetkezve naphosszat hallgattak sötéten, és nem
volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt nálunk az angyal. Súlyos
gond nyomta a szárnyait, és nem tudott elröpülni hozzánk. Akkor öregedtek meg
apámék. Nem akartak ünnepre gondolni, mert eszükbe jutottak a régi és gondtalan
ünneplések, s a jövő ködös volt, nem láttak előre. Pedig ha tudtak volna ünnepelni,
a karácsonyfa gyertyái mellett az ünnepi gondolatok magasságából meglátták
volna az utat, mely már akkor is egyenesen vezetett a reménység felé. De gyászba s
ünneptelen hallgatásba rejtőztek az idő elől, pedig az idő azért múlott, éppen úgy.
Karácsony szombatja volt. Kint nagy puha hó, a kerti fákat belepte egészen.
Olyan csöndes volt kereken a világ, mintha a békesség készült volna megszületni
akkor.
Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest, s kereken
a dombok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a faluban egy-egy lámpa kigyúlt.
Fájt, hogy karácsony estéje van. Máshol izgalommal lesik az angyalt, ünneplő ruha
van és karácsonyi szag és boldog rejtelmesség a levegőben. Hallottam a
csilingelést, s láttam gyertyafényben úszó szép karácsonyfákat, pedig ahogy ott
kószáltam a behavazott fák közt, végtelen egyedülléttel a szívemben, tudtam, hogy
mindez csak álmodozás, mert nálunk sötétek...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum