Mint kifejtette, a ma is uralkodó szemlélet nagyban különbözik a nemzeti és konzervatív alapokon álló történészek meglátásaitól: példaként egyebek közt azt említette, hogy míg az egykori Osztrák–Magyar Monarchiát széles körben „a népek börtöneként, a kisebbségeket elnyomó birodalomként” aposztrofálják. Raffay Ernő szerint ez a nézet a legkevésbé sem valóságos.
Az elterjedt nézetet új könyvében saját levéltári kutatásai alapján cáfolja meg, miközben kifejti, hogyan teremtették meg a románok Nagy-Romániát már 1866-tól kezdve diplomáciai és katonai módszerekkel. Mint a szerző elmagyarázta, számos bizonyítékot talált rá, hogy Románia, amely a 19. század közepén egy kis területű, kifli alakú ország volt a három nagyhatalom, a Monarchia, Oroszország és az akkor már gyengülő Törökország között, s már 1866-tól különböző módszerekkel kisebb területeket vett el szinte minden szomszédjától, Szerbiát kivéve.
Raffay Ernő azt mondja, a Dobrudzsát megkapó Romániának sokkal kegyetlenebb volt a török nemzetrésszel szembeni beolvasztó politikája, mint a nemzetiségek egyenlőségéről szóló törvénnyel is rendelkező Osztrák–Magyar Monarchiának. Raffay Romániának az I. világháborúban tanúsított kifogásolható viselkedését is elemzi. A könyvet a helyszínen 20 lejért lehetett megvásárolni, hamarosan pedig a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban, illetve a Libris Anticában is kapható lesz.