| Hírek : Ma délelőtt 10 órakor megkezdi honvédségünk bevonulását a Felvidékre - lapszemle 1938-ból |
Ma délelőtt 10 órakor megkezdi honvédségünk bevonulását a Felvidékre - lapszemle 1938-ból
2011.11.05. 15:31
Örömmámorban, virágerdővel várja Csallóköz magyarsága a Medvénél átkelő magyar csapatokat
Győri Nemzeti Hírlap, 1938. november 5.
Medvénél elkészült már az átkelők hadi-hídja. Túloldalon még Prága zsoldosai cirkálnak, de hosszú sávban a Nagy-Duna oldalán már ott szorong összeszorult szívvel és imára kulcsolt kézzel a Csallóköz magyarsága. Hajnal hasadás óta szakadatlan özönlik a környező falvak népe, mindenki ott akar lenni a nagy pillanatnál, mindenki látni akarja az első honvédet és mindenki dalolni akarja az első szabad Himnuszt. És az innenső oldalon is sokasodik a tömeg, zarándok csapatok az országutakon, virággal és nemzeti színű zászlókkal. Összegyűl a medvei révnél, a két parton ezrekre menő tömeg, integetnek egymásnak és kendőt lobogtatnak. Felejthetetlen, szívet tépő órák és a győri országúton ott vonulnak már a magyar csapatok virágos csákóval és könnyes szemekkel. Tíz órakor kiadják a jelszót, felzeng a Himnusz és a perc nagyszerűségében rálép az első honvéd a pontonokon összetákolt hídra.
Ma, szombat reggel hat órakor vitéz magyar katonáink megindulnak Győrön át a Csallóköz felé, hogy a medvei hadi-hídon átkelve jussanak el elszakított és most hozzánk visszatérő magyar testvéreinkhez.
Ebből az alkalomból virágozzuk fel az utcákat, lobogózzuk fel a házakat.
A közönség pedig vonuljon ki az utcára és hintsen virágot vitéz katonáinkra.
A katonai csapatok a Sárás, Vámos, Szabadi útvonalon jutnak ki a medvei átkelőhöz.
Ugyanekkor a nagyközönség részérc a következő útvonalon lehet megközelíteni s medvei Dunapartot. Az egyik útvonal: Győrújfalu, Zámoly Ladamér, Palkányospuszta. A másik útvonal Bácsa, Kisbajcs, Nagybajcs.
A túloldalra átkelni természetesen még nem lehet csak azoknak, akik különleges igazolványokkal rendelkeznek. Pár nap múlva ennek már semmi akadálya sem lesz.
Magyar katonák, előre!
Leszakadnak ma délelőtt az erőszak és a bosszú határai; összedől a húszéves börtön és rácsait megrázza a menetelő honvédeink lépésének ütemes keménysége. Elindul a magyar honvéd, virággal csákója mellett és könnyel a szemében; a húsz éve száműzött bakák, visszatérnek Komáromba, Érsekújvárra, Beregszászra, a tépett zászlók visszakerülnek a tornyokra amelyen egykoron a kurucok, a Rákócziak, a Görgeiek zászlói lengtek. Összeszorul a szívünk és szó nem jő ajkunkra, szemünkben könnyek csillognak, remegve szorítja a tollat: történelmet írunk […] A mindennapok lázában megedzett szívünk itt a redakciós szobában mintha nem bírná az órák kétségbeejtően lassú haladását, rohanni szeretnénk, ott lenni már a túloldalon, minden perc szenvedés és kínosan égető vágy húz bennünket: át a testvérekhez, az ősi földhöz, a megszentségtelenített múlthoz, szívünkre ölelni az agyongyötörteket, a megkínzottakat és egy felejthetetlen ölelésben eltemetni mindent és újra kezdeni mindent.
Fáradtan és kimerülten várunk erre a pillanatra esztendők óta, soha nem szűntünk meg hinni s a kétségbeesés perceiben is törhetetlen és fanatikus hittel vártunk. Mennyi óra, mennyi harc és mennyi kiábrándulás utáni lelkesedés volt bennünk, amíg ideértünk, a nagy történelmi választófalhoz, ami előtt megtorpan a gőgös dacossága, a brutális önzésnek és a lelketlen diktátorok akarata csődöt mondott. Hányan múltak el közülünk, pionírjai ezeknek a perceknek, akik feláldozták magukat ezekért a percekért és a harc zord ridegsége elvitte őket. Álljunk meg egy pillanatra sírjuk előtt és áldozzunk emléküknek. Azután álljunk meg egy pillanatra azok előtt, akik még nem értik meg azt az elérkezett pillanatot, hogy az ezeréves múlthoz visszatérjenek és az ősi föld ölelésébe elfeledhessék húsz év keserűségét és megrugdaltságát. Ezek előtt meg hitet tegyünk és egy esküvést küldjünk, hogy ők következnek.
Azután egy pillanatra álljunk meg az örök igazság előtt és akkor érezzük, hogy nem vagyunk egyedül. Érezzük akkor, hogy a honvédek lépésének ütemébe mint egy kísértetiesen éles taktus zeng bele az igazságunk diadala és a honvédsapkák virágszirmain ott izzik az erkölcsi tisztaság fénye.
Akkor érezzük. hogy Komárom, Losonc, Léva, Ungvár, Munkács falain soha nem volt öröm a napsugár és a hajnalhasadás nem hozott életet. Húsz év után ma süt ki felettük az élet napsugara, derűvel, melegséggel, húsz év után ma dobban meg először a szívük bátran és félelem nélkül, ajkukon ma zeng fel először a magyar dal és imádság. És […] várnak magyar honvédek, menjetek, csak előre... mindig csak előre...
(Kuruc.info)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum